Az adventi időszakban a lányom fel-alá rohangált teniszlabdákkal, jégcsapokkal és lufikkal a lakásban és naponta mindenféle érdekes fizikakísérletet végzett. Megirigyeltem és cseppet sem haboztam, amikor szembejött velem a kiváló svájci pipakészítő, Marco Wey „Mixi“ márkanevű pipája. A közismert www.pipephil.eu oldalon „bizarr pipák“ címszó alatt láttam először és már akkor megmozgatta a fantáziámat a kétfejű sárkány, aminek egyik fejét egy szelep segítségével lehet szabályozni vagy teljesen elaltatni.

A Mixi küllemét szokni kell: van, akit a buszokon látható vészkalapácsra emlékeztet, van, akit a gyökér-műanyag-fém kombináció irritál. Engem az fogott meg benne, hogy kétfunkciós: ha teljesen letekerem a szeleppel az egyik fejet, két tömetet szívhatok egymás után úgy, hogy ki se kell vennem a pipát a számból. A szelep középállásában mindkét fejben lévő dohányt egyszerre szívhatom, így tökéletes lenne – gondoltam – egy ilyen pipa kétbalkezes hobbi-blenderek számára, mint amilyen én vagyok, különböző dohányokat együtt kóstolgatni anélkül, hogy kézzel kevergetnék.

Január közepére érkezett meg a Mixi és addigra már készen volt a terv is: az egyik fej tiszta latakiát kap, a másik pedig aromatikot. Nagy kedvelője vagyok az aroma-latak házasításoknak és mostanában éppen divatba is jönnek újra ezek az elsőre talán vadnak tűnő kombinációk. Nem mondom inkább, hány évvel ezelőtt volt szerencsém megkóstolni a pionír kísérletezők latak-aró kreációit: a Germain`s és a Vauen, a Sam Gawith Perfection, a Gawith&Hoggarth Bob´s Choc és az Esoterica bármikor visszajátszható ízemlékeket hagytak memóriámban és nyelvemen. Az elmúlt évben egyszerre jöttek ki hasonló karakterű dohányok különböző blenderektől: Hans Wiedemann a Clans of Scottland-sorozattal (verhetetlen Lieblingem a Livinghardt) és a Danpipe 50 éves jubileumi dohánya is ebbe a vonalba tartozik. A Kohlhase és Kopp latak-áfonyás dohánya különböző dohányboltok sajátmárkás termékeként több fantázianév alatt is kapható (a Pipe-Republicnál például Pink Villának, Jansen Pfeifendepot-jában Der blaue Engel/Kék angyalnak, a Pfeifen Heinrichsnél Chateau Henri No. 5-nek hívják).  Jó 5-7 éve hálistennek folyamatosan kapható a Danpipe-tól a Fred the Frog, tagadhatatlanul egyik kedvencem latak-medvecukorral, a HU Tobacco InbeTween – korábban ChocoLat - és Tom Darasz Kielből is tart a TAK kínálatában latak-arókat.

Én ugyan távolról sem konyítok a dohánykeverés alapszabályaihoz sem, de a Mixi türelmes és hatékony segítőtársnak bizonyult: immáron két hónapja tesztelgetek mindenféle arókat latakkal a két fejben és nem unom meg át-alkoholozgatni a szárat-fejeket időnként a tisztább hatás végett (mégiscsak bruyére-fejekről van szó, amik azért hajlanak a crossoverre). A játék olyan izgalmas, mint az első Rubik-kocka az ember életében, noha néha olyan pacsuli-keresztezéseket tudok összehozni, mint az egykori húsvéthétfőkön közvetlenül hajmosás előtt. Legjobban sikerült blendem a Suttlif Pumpkin Spice és a ciprusi latak kettőse.

Akkor a legmeggyőzőbb, ha körülbelül háromnegyed-egynegyed arányban dominál a latakia. Fontos megjegyezni, hogy a fix fejbe mindig az „alapdohányomat“, a latakiát teszem, azzal indítok és ahhoz adagolgatom apránként az édességet. Nem hiszem, hogy milliomos tudnék lenni sülttökös latakiadohány nagyipari forgalmazásából, de bátorítanék minden kedves pipás társat: merjetek játszani‘ Éljen minden homo ludus!