McClelland Blackwoods Flake, gyártó: McClelland Tobacco Company - tiszta virginia. Szubjektivpipas index: *****

Kezdjük talán azzal, hogy érdemes-e egyáltalán kóstoló jegyzetet irni egy olyan dohányról amelynek mindössze 6 grammjához jutottam hozzá, és amit valószinűleg soha nem kóstolhatok többé hiszen a gyártó és termékei megszűntek. Ez a dohány is azt erősiti meg bennem amit már a McClelland 40th Anniversary virginia dohányánál is éreztem - itt bizony a McClelland dohányok utolsó dobozainak megszerzéséért folytatott versengés, az óriási “hype” mögött bizony valós minőség, egyediség és érték áll. Ezek a dobozok egy letűnt időszak izét, hangulatát őrzik amelynek kezdő pipásként már csak az ellobbanó, utolsó lángját volt szerencsém látni. Az alábbi kóstoló jegyzet tehát egy mementó, egy tisztelgés az egyediség, a rendithetetlen minőségszemlélet előtt amely áthatja Mary és Mike McNiel munkásságát. Érdekes lesz majd visszaolvasni ha megöregszem, és büszkén mutogatni majd a barátoknak, hogy igen, sikerült még találkoznom ezzel a csodás virginia dohánnyal.  

                              (Mary és Mike McNiel “gyermekeik” körében - forrás: Tobacconist Magazine)

A tulajdonos és blender Mike McNiel kompromisszummentes hozzáállását mi sem mutatja jobban, mint az, hogy nem adták el a márkát, a recepteket hanem licenc-utód nélkül léptek ki a piacról. McNiel igy fogalmazta meg, hogy mit gondol erről, egy 2000-ben készült interjúban:

“Ha egyszer eljutunk oda, hogy a nyersanyag piacon beszerezhető virginia minősége annyira visszaesik, hogy  nem üti meg azt a szintet amelyet mi magunk szeretünk és vállalni tudunk, be fogjuk zárni a műhely ajtaját, nem csináljuk tovább. Be fogunk zárni és ezt azonnal meg fogjuk tenni mert a mi nevünk van a dobozokon és én százszor inkább fogok bele valami teljesen másba, minthogy olyan termékekhez adjam a nevem amelyeket nem tudok tiszta szivből vállalni. Inkább abbahagyom és vége lesz a McClelland márkának. Igy legalább azt tudjuk mondani Maryvel, hogy büszkén, egy csodálatos márkával a nevünk alatt zártuk le életünknek ezt az időszakát. Igy a McClelland név mindig a kivételes minőség szinonimája marad.”

Igy is lett, 2018 márciusában megszünt a McLelland, Mike and Mary bezárták műhelyüket.

Sajnos mint mondtam, mindössze 6 grammnyi kóstolóhoz jutottam hozzá igy nem volt alkalmam egy frissen nyitott doboz tapasztalatait összegezni. A doboz egyébként a már jól ismert amerikai - “macskakajás” - tépőfedéllel ellátott tin, melynek designja igazodik a McClelland tisza virginia vonalának “bálnás” vonalához. Nagyon elegáns, a tartalom minőségét tükröző barna és arany cimkével. 

A flake-et én már a képen látható cube-cut formában előkészitve kaptam, ezt egy tányérkára kiteritve vettem az első illatmintát a dohányról. Igen, itt is markánsan jelentkezik a McClelland virginiák védjegyeként emlegetett ketchupos, barbecue szószos illat, almaecet, érett széna, kakaó izgalmas kavalkádja jelentkezik - hihetetlen gazdag, sokrétegű aroma.

Az összetevők érlelt red virginia, és egy speciálisan kezelt, úgy nevezett “stoved” azaz egy hevitett fém felületen (képzeljünk el tepsire teritett es alulról hevitett virginia dohányt) “piritott” virginia dohány amely a hő hatására megfeketedik, és  új, izgalmas izek keletkeznek a dohanyfajta magas cukortartalma és egyéb gazdag beltartalmi tényezői hatására.

Sokan szeretjük a virginiat, és csodálatos dohányokat találunk a piacon ebben a kategóriában – most ide sorolom a virginia-perrique (VaPer) blendeket is ahol az utóbbi fűszerdohány csak tovább gazdagitja az összképet de a fő játékos mindig a virginia. Nagy kedvencem a Solani 633, nagyon jó a Rattrays Marlin Flake, a kék Capstan, az Escudo vagy a már sajnos szintén eltünt Dunhill De Luxe Navy Rolls. Meg kell mondjam azonban, hogy a virginia specialista McClelland Blackwoods dohányánál egyedibb, sűrűbb, izesebb virginia keverékkel még nem találkoztam. Úgy tud ez a dohány fűszeres, sokrétegű lenni mintha egy pompás VaPer lenne, pedig nincsen benne perique, mert egészen egyszerűen ez a minőségű virginia ezzel a zseniális elkészitési móddal magában is tudja produkálni azt a mélységet és izgazdagságot amelyet más virginia dohányoknak egészen egyszerűen nem sikerül megugrania. 

Mik is ezek az izek amelyek a gyújtástól a kazán aljáig velünk maradnak? Ahogyan az illatban, az izben is jelentkezik az a kellemesen, édesen ecetes barbecue szósz, aztán persze ott a jól ismert a szénás, kenyeres jelleg. Ehhez társul még a kakaópor, lehelletnyi fahéj. Édeskés, mély, rétegzett izek, hihetetlen gazdag izélmény. 

Mondanom sem kell, hogy a fent látható elkészitéssel, enyhén nedvesen is probléma nélkül ég. Lassú tempót tartsunk vele - lassan szivjuk, mert ezek az izek nem érdemlik a felületes, gőzmozdony tempót. Ez nem az autózás vagy kertészkedés közben élvezett dohány, ehhez le kell ülni, adni magunknak 2 nyugodt órát és eltöprengeni valami kedves emléken vagy csak nézni, ahogy a kertben élő 150 éves platán leveleivel játszik a szél... 

Kedves Olvasó, ha szereted a virginia dohányt, próbálj magadnak szerezni ebből a kincsből. És ha teheted, tegyél el egy kicsit a gyerekeidnek, az unokáidnak is - hadd tapasztalják meg ők is, mi volt az a különc, régimódi hobbi amiért annyira lelkesedtünk...