Сondor Ready Rubbed - gyártó: Japan Tobacco International Group. Virginia speciális likőrrel ízesítve. Szubjektivpipás index: ***** (a max. 5 csillagból)
“Ha a mennyország egy pub ahol a csapról sosem fogy el az IPA, a társaság pipásokból áll és Condor állandóan van az asztalokon - Édes Istenem, vegyél magadhoz már ma!” (Ismeretlen szerző Condor kóstolási jegyzetének zárósora a Tobbaccoreviews-on)
Ha pipázol, és pipás társaságba jársz, pláne ha követed a netes fórumokat, akkor előbb-utóbb rááll a füled a csak suttogva, áhítattal elrebegett varázsszavakra. Ilyenek a pipák esetében a Dunhill, a Castello, vagy a Jura, Jess Chonowitsch és a többi dán. Ha viszont a pipák mellett a dohányokra is fogékony vagy, akkor téged is jóleső borzongással tölt el amikor meghallod a Penzance, a Pelican, vagy Sobranie szavakat, vagy éppen eléd kerül egy régi Edgeworth tin képe...Igen, ezek azok a dohányok amelyek beszerzése szinte lehetetlen, de időről időre azért csak a közelünkbe kerülnek, megvillantják magukat. Ha szerencsések vagyunk még kóstolunk is belőlük és persze minden pillanatban keressük, hogy miként tudnánk belőlük legalább egy dobozzal szerezni....
Majdnem ilyen misztikus dohány a Condor is. Bár első nekifutásra jóval egyszerűbben beszerezhető mint a fentiek – kizárólag az Egyesült Királyságban illetve Spanyolországban, de ott legalább majdnem minden kioszkban kaphatóak – azonban ezekben az országokban a helyi dohány kiskereskedelmi szabályok tiltják a postai úton való értékesítést. Marad tehát a személyes vásárlás, de nekem teljesen kiesnek ezek az országok a jellemző útvonalaimból, így aztán sokáig nem sikerült hozzájutnom.
Aztán egyszer csak, december közepén kaptam egy több dohányt tartalmazó csomagot Timitől, a pipások őrangyalától, amibe mintegy mellékesen, mintha mi sem lenne egyszerűbb egy csomag zöld Condort is csomagolt. Tette azt annak ellenére, hogy neki is csak nagyon-nagyon ritkán hoz a madridi ismerőse. Mondanom sem kell, nagyon megörültem neki. A “british sport car” zöldben pompázó csomag aztán az ünnepek előtt még itt Bázelben nyílt ki és rajtam kívül kóstolt belőle néhány svájci barát - a Condor itt Svájcban is ritka madár. Aztán az egyre vékonyabb csomag elutazott velünk Magyarországra, ahol a budapesti pipaklubban ültünk teljes áhítatban V. Tamással a szivarszoba mély foteljeiben, és fátyolos tekintettel emlegettük azt a bizonyos “Condor moment”-et. A klasszikus környezet mellett az alternatív kulturális térben is ugyanezt a lebegős, csodálatos élményt váltotta ki - a Keret Klub asztalánál Milán sporttárssal az utolsó tömetnyi dohányt megosztva is csak ugyanoda bírtunk jutni: ez a dohány bizony nagyon finom.
Mindenképpen meg kell jegyeznünk itt, hogy a fenti felvezető ellenére bizony nem egy szuper-prémium termékről van szó. Ez egy OTC blend, azaz puhatasakos, mindennapos keveréknek szánta a gyártó, olyannak mint amilyen Magyarországon most mondjuk egy Mac Baren Red Ambrosia vagy egy Borkum Riff Original. Azaz, a Condor a britek Óbestere. Nekik ezt dobta a gép alapdohánynak :-)
A Condor tehát egy tipikus alapdohány a szigetországban. Eredetileg a Gallaher Group terméke amely cég egy patinás, az 1800-as évek közepén Írországban alapított aztán az Egyesült Királyság területén nagyra növő vállalat. Olyan komoly cég volt fénykorában, hogy 1896-ban megnyitott belfasti üzeme a világ akkor “legnagyobb dohányipari gyára” címmel büszkélkedhetett. A cég aztán kiválóan prosperált több mint száz évig, azonban a 2000-es évek cégösszevonási / felvásárlási trendje a Gallahert is egy nagyobb, tőkeerősebb cég hálójába kergette. Így lett a tulajdonos 2007 áprilisában a Japan Tobacco International. A Condor Ready Rubbed és a Long Cut (flake) gyártása így aztán - óriási szigetországi felháborodás közepette - 2017-ben átkerült a JTI lengyel gyárába ahol azóta is készül. Én a jelenleg forgalomban kapható verziót kóstoltam, nem tudom sem megerősíteni, sem cáfolni a szokásos panaszt miszerint ez az “új” Condor már nem olyan jó mint a régi...
Nézzük a dohányt. Ahogy a neve is utal rá ez egy “ready rubbed”, azaz flake-ből nagyjából egyenletes darabkákra morzsolt keverék. Leírás alapján virginia, de a külleme jóval komolyabb alapanyagot, illetve előkészítést sejtet mint a vele egy ligában játszó, szintén pouch-ban árult társai. Ez bizony szerintem egy sütőben hőkezelt (nem tudom, hogyan fordítsam jobban az angol “stoved” kifejezést) sötét, érlelt virginia amelyet táblába préselnek és az ebből szeletelt darabokat morzsolják el.
Az illata...hát az illata egy nagy kaland. Határozott, likőrös, parfümös, édeskés virágillat. Ami karakterében hasonló de persze sokkal visszafogottabb az a frissen bontott, még kellően nedves Mac Baren Scottish Mixture illata - ez ugrott be elsőre mikor beleszagoltam de aztán elbizonytalanodtam. Nehéz pontosan megfogni, szavakba önteni ezt az illatot, de engem elsőre elvarázsolt.
A pipája nálam egy frissen vásárolt estate L’Anatra csontgyűrűs pipa, ami a Condor dohányok társa lesz - azt olvastam, hogy a Condor pillanatok alatt “befogja” a pipát és onnantól kezdve más dohányt nem hagy érvényesülni benne.
A dohány a pipában a szokásos tömések bármelyikével, nem túl szorosan tömve, példásan működik. Jól ég, nem igényel a szokásosnál több utángyújtást. Az ize csodálatos. Vastag, sokrétegű és a határozott, illatban markánsan aromatikus illat ellenére izben már egy jóval kiegyensúlyozottab, elsődlegesen az érlelt virginia aromáit, mélységeit előtérbe helyező izképet kapunk. Nikotinja a közepes felett picivel. Érdemes ülve, odafigyelve, igazán csak erre koncentrálva ismerkedni vele - megérdemli és vastagon meghálálja a lassú tempót és törődést.
A híres “Condor moment” titka talán az, hogy ugyanolyan sikerrel szólitja meg az aromatikus dohányok kedvelőit és a természetes dohány íz híveit - erre rágyújtva csak a felhős tekintet, a teljes relax és az ízekben tobzódás marad bárki számára.
Erős 5 csillag, nem kérdés.
