Szubjektiv Pipa Klub

Pipa, dohány meg minden ami ehhez köthető

Pipás Arcok - DäDä Pipes (Kovács András és Bartha Ákos)

2021. január 01. 12:31 - SzubjektivPipas

Sajnos nagyon kevesen foglalkoznak Magyarországon manufakturális eszközökkel végzett, igazán egyedi pipák készítésével - szándékosan nem használom itt a szép reményekkel indult, de 2020-ra rongyosra (le)járatott, a tucat ízű porfagylalttól a dilettáns módon elkészített, nyilvánvalóan hibás borokra is ráaggatott “kézműves” jelzőt. Míg az Egyesült Államokban, Japánban, Kinában és Európa keleti és nyugati végein egyaránt reneszánszát éli a pipakészítés, nálunk csak egy legény volt ismert eddig a gáton: azt hiszem Molnár Antal (Tonyó) nevét ezen a blogon nem kell bemutatnom. Aztán egyszer csak egy novemberi Zoom pipaklubos estén - ezúton emlékezzünk meg és köszönjük Szekeres Ferenc barátunknak az áldozatos szervezést - érkezett egy tipp valakitől: miért nem nézel rá a DäDä Pipes oldalára? Több sem kellett, így először a Facebook oldalukon esett le az állam, aztàn a dadapipes.com oldalon olvasható bemutatkozás és az ott szereplő pipáik után nem volt kérdés, meg kell tudnom ki áll a márka mögött és mit érdemes tudnunk a mi kutyánk újabb kölykéről. December 23-án össze is jött a virtuális találkozó, fogadjátok szeretettel a két alapítóval, Bartha Ákossal és Kovács Andrással folytatott beszélgetésem leiratát. 

bb13f1e7-09c0-4df8-a4b2-2bc48e9c9e55.jpeg

Először is kezdjük az alapok tisztázásával - honnan ismeritek egymást?

Ákos - Együtt jártunk főiskolára Andrással, azóta vagyunk barátok. Ami végigkíséri a mi barátságunkat és életutunkat az a kreativitás, az önkifejezés igénye és persze az utazás - nagyon sok helyre jutottunk el együtt, jellemzően Közép Ázsia, a Távol-Kelet és a Balkán a jellemző célpontok. Ezek az utazások nagy hatással voltak a pipáinkban is megjelenő ízlésvilágunk formálásában is. Az egyik példa erre a bambusz ami jellemző alkotóeleme jópár pipánknak. A bambuszt először Grúziában “fedeztük fel” - érdekes tapasztalás volt, hogy ott is nő - aztán persze Észak-Vietnámban is találkoztunk vele - a bambusz megragadt a tudatunkban, már akkor eldöntöttük, hogy kellene valamilyen formában dolgozni vele. A calabash pipák alapjául szolgáló tökkel Közép-Ázsiában találkoztunk. Így, utólag visszagondolva varázslatos, hogy  az utazásaink közben szerzett élmények mennyire szépen álltak össze és mutattak a pipakészítés irányába. Gyerekkoromban a családdal nagyon sokat nyaraltunk Thasos szigetén amely egyébként a pipa alapanyag briar (Erica Arborea) egyik fontos termőhelye. Ott volt aztán egy picit északabbra Kavala, amely az oriental dohányok egyik fontos városa - minden utazásunk szép lassan vezetett minket abba az irányba ami ma egy DäDä pipában tárgyiasul.  

Honnan a kötődés a pipázáshoz?

Ákos - Már a harmadik generációs pipás vagyok a családban, édesapámtól és nagyapámtól nemcsak egy elég komoly pipakészletet hanem a pipázás, a dohányok szeretetét is örököltem. 

András - Nálam nincs a génekbe kódolva a pipázás - igazából Ákos fertőzött meg vele. Emlékszem, akkoriban egy Peterson Dracula pipát szívott ami, ha ismered azt típust, nem egy visszafogott, szerény darab :-) Már az első pipás élményem is egy olcsó, no-name pipából olyan jól sikerült, hogy onnantól nem volt visszaút.
78b25f96-0a36-4e5e-9ce6-93dd83560df8.jpegMivel foglalkoztok civilben? 

András - Több mint 10 éve vállalkozóként dolgozom a magyar médiapiacon, beszállítóként filmes, videós munkákban különböző cégeknek és civil szervezeteknek. Társadalomelméleti témákkal, közügyekkel foglalkozó projektekbe is bedolgozunk. Korábban a Magyar Televíziónál voltam még a 2000-es évek második felében - a tudományos ismeretterjesztő szerkesztőségben dolgoztunk együtt Ákossal. Míg Ákos aztán eltávolodott ettől a területtől, én maradtam a magyar médiaiparban egy, hála Istennek azóta is működőképes céggel. 

Ákos - Az András által említett MTV-s szerkesztőség megszűnt, én húztam egy merészet és elköltöztem Kazahsztánba, ahol indítottam egy multimédia céget...

Áááááálljunk meg egy pillanatra itt :-) Hogyan jön az, hogy valaki gondol egyet, előveszi a térképet és Kazahsztánt találja meg mint legközelebbi országot ahol boldogulni fog?

Ákos - Jogos, ez igényel némi magyarázatot :-) Az édesanyám kazah, apámmal Moszkvában ismerkedtek meg ahol mindketten tanultak még a szocializmus évei alatt. Apám diplomataképzőbe járt, édesanyám meg a zeneakadémiára. Apám első kiküldetése már végzett diplomataként Bulgáriában volt, én Szófiában születtem. 

Kazahsztán azért tűnt jó ötletnek mert az egyik legdinamikusabban fejlődő poszt-szovjet állam, amely nagyon nyitott a nyugatról érkező innováció irányába. Úgy éreztem, hogy a származásommal, a nyelvismeretemmel és az addig szerzett tapasztalatommal ott kiválóan tudok majd érvényesülni. Ez be is jött, több mint 5 évet töltöttem ott a multimédiás cégemmel, amelynek tevékenységi körébe a Kazahsztánba érkező magyar üzletemberek, befektetők segítése is beletartozott. Ez annyira jól működött, hogy Magyarországra hazatérve is folytatódott ez a munka - az Internetnek köszönhetően immáron itthonról, a családom és barátaim közelségéből folytattam a kazah piacra való bedolgozást. Ez a cégem most is kiválóan prosperál. 

Említettétek, hogy a főiskolán ismertétek meg egymást. Hova jártatok?

András - A Kodolányi János főiskolára jártunk, itt kezdtünk el mindenféle multimédiás, filmes, zenés projektekkel foglalkozni. Székesfehérváron volt az iskola, ami akkoriban egy igazi poszt-szocialista hangulatú város volt ahol ezzel szemben egy elég modern média és nyelvtanári képzésben vettünk részt. Nagyon jó tanáraink voltak, sok hallgatótársunk lett aztán a média illetve általánosságban a kultúra területein sikeres ember. Igazi alkotóközösség volt, az iskola pedig profin segítette ezt a fejlődési folyamatot. Igyekeztek mindig az aktuális téma egy-egy ismertebb alkotóját, művészét bevonni - emlékszem például egy irodalmi téma kapcsán sikerült Faludy Györgyöt egy szimpóziumra és beszélgetésre elhívni. A médiapiac kapcsán pedig az akkori kereskedelmi televíziók prominens személyiségei jöttek le hozzánk órákat adni. A 90-es évek legvégéről beszélünk, ez a fajta piaci, a valós életre nyitott szemlélet nem volt a magyar felsőoktatás sajátja. 

6154f3e3-3b4c-4d80-af34-fef90b9472b7.jpeg

Honnan jött a pipás brand létrehozásának ötlete? 

Ákos - Az ötlet András fejéből pattant ki, és a természetesen jelentkező kétségek és kérdőjelek ellenére mégis belevágtunk. Említettem korábban, hogy az utazásaink meghatározó élményekkel segítettek a DäDä elindulását. Ehhez jött még a modellezés hobbiból adódó némi kézügyesség, és talán meglepően hangzik, de mindkettőnk erős multimédiás tapasztalata is segít abban, hogy többféleképpen is meg tudjuk fogalmazni amit a pipáinkkal közvetíteni szeretnénk. A DäDä egy montázs - a tapasztalataink, a személyiségünk és a preferenciáink adják össze azt amit benne látsz. 

András - Érdekes módon nem pipákkal, hanem pipatartók készítésével tettük meg a kezdő lépéseket. Aztán emlékszem, hogy Ákossal meglátogattuk a 3. kerületben lévő Vendéglátóipari Múzeumot, ahol Réz Andrásnak volt egy „Füstölgéseink“ című szubjektív tárlatvezetése. A két világháború közötti évtizedek nosztalgiája lengte be az egész kiállítást és ott jött a szikra - lépjünk tovább, vágjunk bele a pipakészítésbe is. Nekem a francia pipák voltak az igazi nagy kedvenceim, különösen a Chacom és a Butz Choquin - ezek a filigránabb, művészibb de azért klasszikus vonalú pipák. Ákos inkább a freehand pipák világába szerelmesedett bele, és e két vonal elkészítéséhez alakítottuk ki a szerszám és eszközparkunkat is. 

Honnan jön a faipari affinitás, a kézügyesség? 

Ákos - Ahogyan említettem, az eszközök, szerszámok ismerete a modellezésből, makettezésből ered. Van némi családi háttér is. Nagyapám akadémikus történész volt, az MTA professzora. Szabad idejében asztalos szenvedélyének hódolt és gyerekként a műhelyében volt alkalmam kipróbálni a szerszámait. Hiszek abban, hogy ezek a gyerekkori tapasztalások bár akkor nem tűnnek meghatározónak, később - ahogyan ez velem is történt - segítik a felnőttkori tanulási folyamatot.

András - én inkább fémipari tapasztalatokat hozok a családból. Apám gépészmérnök, egy gyártóüzem vezetőjeként dolgozott és volt otthon egy kisebb műhelye ahol én is ismerős voltam, a gépzsír szaga, a satu, a fúrótornyok egyaránt kellemes emlékként élnek bennem. Próbált engem is ebbe az irányba terelgetni, és bár jó voltam a reál tantárgyakból, a gimiben aztán inkább humán irányba tolódtam el. Egyetértek azzal amit Ákos mondott - 30 éves kor után az ember kicsit belassul és a gyermekkor nosztalgikus emlékeiből megpróbál pár dolgot a jelenbe átemelni. Így adódott nálam, hogy a pipakészítésnél valahogy kézre álltak a dolgok :-)

Ákos - annyit mindenképpen hozzá szeretnék tenni, hogy a kézügyességen, az alap gép és eszköz-parkon kívül szerintem a legfontosabb maga a művészi, kulturális szemlélet. Nem szeretném elbagatellizálni a furatok, illesztések fontosságát, a finishelés minőségét, a pipa funkcionalitását és ergonómiáját. De a lelke az egésznek a szemlélet és hozzállás.

939a474b-000e-4ad3-899f-096e882edbb6.jpeg

Mit kell tudunk a DäDä brendről?

Ákos - A DäDä-t igazából egy “umbrella” brendnek - magyarul talán esernyő-márkának mondhatnánk - gondoltuk ki, olyannak mint amit mondjuk a Davidoff vagy annak idején, amig még nem léptek ki a dohányzással kapcsolatos termékköreikből, a Dunhill is képviselt. Teljesen nyitottak vagyunk a jelenleg csak pipa termékkör változatos bővítésére, sőt, várjuk más, hasonlóan gondolkodó pipakészítők csatlakozását is a DäDä-hoz akik passzolnak a szellemiségünkhöz.    

Mielőtt belevágtatok, gondolom összeraktatok egy üzleti tervet, vagy legalábbis elgondolkodtatok rajta, hogy tud-e ez az ötlet vajon rentábilisan működni?

Ákos - a Kodolányi után a CEU-n tanultam és ott tényleg megtettek mindent azért, hogy megtanítsák nekünk a modern üzleti modellezést, szóval jó alapokkal rendelkezem :-) Valóban izgalmas kérdés amit felvetsz: megéri-e vajon egy, az egyre szigorodó szabályozásokban elsorvadni látszó iparágba befektetni, egy kicsi és egyre inkább szűkülő vásárlóközönségnek egy viszonylag nagyobb értéket hordozó és ehhez arányosan árazott márkát bemutatni, azt bevezetni. Úgy gondolom, hogy a válasz igen, megéri. Azért gondoljuk, hogy az ötlet életképes, mert mint korábban említettem, a kezdetektől abban gondolkodunk, hogy a pipákat idővel kiegészítsük más, elsősorban a pipázáshoz mint életérzéshez kapcsolódó egyéb termékekkel. Így kellően rugalmas alapokkal vágunk neki és a DäDä tud majd alkalmazkodni a változó piaci követelményekhez.

d449d3ea-c8dc-48c3-a9bf-faeaba92bd0d.jpeg

Mikor készítettétek az első pipát? 

András - nem régen, igazából 1.5 éve készült az első pipa, azóta viszonylag nagy lépésekkel, bevállalósan haladunk. Ilyen rövid időtávban csak úgy tudtunk ekkorát fejlődni, hogy gyakorlatilag minden szabad időnket ennek szenteljük, csak ezen jár az eszünk és persze a kezünk is :-) Ez alatt a rövid idő alatt kellett gyakorlatilag egy teljes szakmát elsajátítanunk, amivel persze még mindig csak az út elején vagyunk, folyamatosan tanulunk és fejlesztjük a tudást. 

Honnan tudtatok tanulni? A pipakészítésnek rengeteg olyan kisebb-nagyobb trükkje, fogása van amit azért autodidakta módon csak rengeteg kudarc és anyagveszteség árán lehet megtanulni. Jártatok valamelyik pipakészítő mesternél, tanultatok valakitől? 

Ákos - Jellemzően csak a virtuális csatornákat és az Interneten fenn lévő gyakorlatilag korlátlan mennyiségű pipás tartalmakat vettük alapul, azokból építkeztünk. Nagyon hasznos volt az orosz nyelvtudásom, mert kevésbé a Youtube videókra, inkább az orosz pipafaragó mesterekkel való személyes kapcsolatfelvételekre figyeltünk. Gyakorlatilag, akiket látsz ma a Smokingpipes-on az orosz mesterek közül, azokkal volt valamilyen kapcsolat. Említenem kell itt a Red Frontiers-t, Kovalevet a Doc’s Pipes-tól - ők osztották meg velünk az alapokat: milyen lakkokat használjunk, milyen csiszolópapír márkákat részesítsünk előnyben. Milyen késeket, faragó és fúró szerszámokat használjunk. Hozzátenném azért, hogy nem rágták a szánkba a tudnivalókat :-) ez egy zárt közösség, az eszközökön javaslatán túl inkább csak szemléletet kaptunk. A konkrét fogásokat nem adták át, azokat nekünk kellett próbálgatnunk és elsajátítanunk. 

Sikerült bármilyen workshop-on részt vennetek? 

András - Sajnos nem, odáig nem jutottunk el senkivel. A nagyobb gyárak alapból nem is nagyon érdekeltek mert a mi utunk más, hangsúlyozottan manufakturális léptékben gondolkodunk. A mi ideálunk a céhkultúra, ami az ipari forradalommal lassan meghalt. Viszont azt a tendenciát látjuk, hogy ahol a piac változik és kereslet csökken, specializálódik és egyre inkább minőség-érzékennyé válik, ott a céhes gyártói filozófia újra működőképes és nem mellesleg gazdaságos alternatíva.

cd280337-9ce8-4fe9-b8ac-7712994bf3ea.jpegLátva a weblapotokat, a pipák stílusát, az az érzésem, hogy elsősorban nem a magyar piacra céloztatok hanem a nemzetközi pipás közösségben láttok potenciált, jól látom?

Ákos - Igen, ez így van de vannak magyar vevőink is. Mi elsősorban a weblapon keresztül tartjuk a kapcsolatot a vevőinkkel, ami ad egyfajta anonimitást is mindkét fél számára. Természetesen válaszolunk ha megkeresnek - ahogy ezt tettük veled is amikor a Facebook-on ránk írtál a beszélgetésre való felkéréssel. Úgy fogalmaznék, hogy mi egy nemzetközi piacot célzunk meg amelynek a magyar érdeklődők és vevők egy szeletét adják. Pont ez a csodálatos a mai elektronikus kereskedelemben - az Interneten keresztül azonnal a globális piacra lépsz ki, nem vagy beszorítva a saját országod korlátai közé. Igaz ez mind a vevői, mind az eladói oldalra egyaránt. Fontosnak tartom elmondani itt, hogy az üzleti modellünk része az ingyenes szállítás a világ bármely pontjára.  A nálunk megvásárolt pipát nem terheli semmilyen postaköltség. 

András - annyit tennék még hozzá Ákos válaszához, hogy a globális elérés ellenére borzasztóan nehéz a pipás piac. Országonként, régiónként eltérő szabályzások nyomják lefelé az olyan kis manufakturákat mint amilyenek mi is vagyunk. A problémát abban látom, hogy a pipázás “egy füst alatt” bekerült a dohányzás kalapjába azzal összemosva annak egészségügyi kockázatait, a gyermekekre való veszélyességét. A Facebook, az Instagram, a YouTube hippokrata módon üldözi és szorítja ki a felületeiről a pipás tartalmakat miközben például a sör és égetett szeszesital reklámok szinte korlátlanul jelen vannak és sok esetben a barátság, a jókedv szimbólumaként promótálják ezeket a termékeket. 

Tartjátok-e bárkivel a kapcsolatot a magyar pipás szcénában? Gondolok itt Molnár (Tonyo) Antalra vagy a Szabóékra?

Ákos - Tulajdonképpen a te megkeresésed az első olyan komolyabb lehetőség, hogy felvegyük a kapcsolatot a hazai pipás közösséggel, ez valahogy eddig kimaradt. Nem igazán ismerjük a magyar szcénát, amit pipakészítésről találtunk az jellemzően külföldön készült anyag. Valahogy nem igazán találtunk kapcsolatot azzal a néhány emberrel akik itthon pipákat készítenek. Szeretném hangsúlyozni, hogy a viszonylagos elszigeteltségünk inkább abból adódik, hogy a magyar, a dohányzást súlytó szabályzás miatt azt éreztük, hogy a piaci lehetőség inkább a nemzetközi pályán látszik - a kezdetektől erre koncentráltunk. Egyszerűen nem értem, hogy ebben az országban ahol a dohányzásnak és a pipázásnak igazi történelme van - a török irányból érkezett dohány meghonosodása, a német behatásra megérkező díszes cseréppipák, a cavalier stílus, a huszárromantika és még említhetnénk rengeteg példát - miért nem lehet megtűrni a pipázást mint a legkultúráltabb dohányzási formát. Ha a pálinkafőzést, annak hungarikum voltára tekintettel támogatja a kormányzat, ha az agyagformázás, cserépedény készítés szintén szent magyar ügy, akkor nem fér a fejembe miért nem kap egy kis támogatást az a néhány pipakészítő aki ezzel a tevékenységgel vinné hírét az országnak. 

András - a hálózatelméleti alapvetés jut még eszembe a mi példánk kapcsán: minél inkább egy globális hálózatba csatlakozol bele, az annál inkább gyengíti a lokális jelenlétedet, kapcsolatrendszeredet. Amikor - mint ahogy az velünk történt - például Singapore-ból, Dél-Amerikából, Ukrajnából vagy az Egyesült Királyságból kapod a visszajelzéseket akkor a mérleg természetes módon elbillen a nemzetközi irányba, azt kezded el igazán fontosnak érezni. 7147e8de-f9fc-4399-b9ec-e5801fe8fe19.jpegHa jól láttam akkor a pipáitok árai 120 és 180 EUR tartományban mozognak

Ákos - Igen, az árazásunk a kezdetektől fogva azt az értéket reprezentálja amely az anyaggal, rengeteg kézimunkával beépül a pipáinkba. Olcsóbban értelmetlen lenne adnunk.

Milyen forrásból szerzitek be a briar alapanyagot?

András - Először, amikor elkezdtünk ismerkedni a pipakészítéssel, egy görög cégtől rendeltünk viszonylag olcsó briar blokkokat, egy darab olyan 3-4 EUR-ra jött ki. Aztán gyorsan világossá vált, hogy a legtöbb ilyen briar darab rengeteg hibát, zárványt rejtett. Láthatóan nem volt egyenletes a szárítás mértéke az egyes darabok között - bár a hirdetés 30 évig szárított darabokról szólt :-). Gyorsan rájöttünk, hogy ez így nem lesz jó. A következő lépés Mimmo volt (Mimmo talán a leghíresebb minőségi briar forrás Európában, rengeteg amerikai mester, többek között Lee Von Erck is, az ő Toszkánában kitermelt gyökereivel dolgozik. Mimmo-ról szól részben a Father The Flame cimű film is - Szubjektivpipas) akiről ugye mindannyian tudjuk, hogy egy nagyon híres briar kitermelő és vágó. Mimmo-val kapcsolatban azonban vegyesek a tapasztalataink. Nagyon sok esetben az elküldött dobozban a néhány nagyon szép blokk mellé beszórja a problémás darabokat is, a minőség nem egyenletes. Amit most használunk, és nagyon meg vagyunk vele elégedve az algériai briar. A minőség, a szolgáltatás kiváló - ami ugye itt nehézkesebbé teszi az üzletmenetet az az, hogy Algériából jóval nehezebb az EU-ba importálni. A szállítás, a vámolás folyamata jóval komplexebb. Ennek ellenére nagyon elégedettek vagyunk a gyökerek minőségével és a kiszolgálással - a felvágott gyökér darabok felületeit megcsiszolja, láthatóvá téve az erezetet is. Mindig azt kapjuk amit a rendelésnél látunk.

8a272ecd-7c7e-412c-974e-c0d166903445.jpegMaradjunk még egy picit az anyaghasználatnál. Láttam, hogy néhány viszonylag egyedibb anyaggal is dolgoztok, mesélnétek picit erről?

Ákos - szártoldaléknak illetve közbetétnek használjuk a bambuszt, ez többnyire Kínából származik, “crazy bamboo”-nak is nevezik azt a változatot amit használunk. A másik anyag amit kedvelünk az az afrikai fekete fa (ében) amit sokszor rézbetéttel szoktunk kiegészíteni. Amire viszont különösen büszkék vagyunk és meghatározó stílus elem nálunk az a narancseper (Maclura Pomifera) ami egy eredetileg észak-amerikában őshonos fafajta ami baromi gyorsan nő mint az akác és általában sövénynek vagy talajmegkötő növényzetként használják. Mária Terézia idejében került az Alföldre belőle, ahol kiválóan tudja megfogni a problémás, homokos talajt. Szüleimnek van egy birtoka Tolna megyében ahol viszonylag nagyobb területen van ebből a fából, így a saját fánkat tudjuk a pipákhoz felhasználni. Gyönyörű rajza van, a “boxwood”-hoz lehetne talán hasonlítani amelyet szintén gyakran használnak közbetétnek a pipákon. 

András - nagyon szeretek a narancseperrel dolgozni. Épp most volt a kezemben egy darab, felfőzött lenolajjal kezeltem ami gyönyörűen “kidobja” a sárgás fafelületen a világosbarna erezetet - hihetetlen jól néz ki!  Nagyon el lehet merülni kezünkben lévő faanyagok csodáiban. Óriási szerencsénk van nekünk pipásoknak a briar hőállóságával ami ugye külön extraként egy néha elképesztően esztétikus erezettel is párosul. Ha straight grain-t találunk, akkor annak egyenes szabályossága vagy tűznyelv jellegű hullámai, ha pedig birds eye az erezet, akkor a csodás madárszemek,  emberarcok kavalkádja ejtenek rabul...    

Milyen anyagot használtok a szár kialakítására? 

András - kizárólag ebonitot használunk. Akrilt azért nem, mert túl kemény a fogaknak

Ákos - ez ugyanaz a kaucsuk alapú ebonit ami a múltban a gumigyártás alapját képezte. Mielőtt megjelent a szintetikus gumi, dél-kelet Ázsiából hozták be a nyersanyagot Európába ahol ezt a Dunlop és a többi gyártó használta alapanyagként. Ezek az ebonit rudak ma már szinte csak a pipaszárak készítésében illetve a fúvós hangszergyártásnál kerülnek felhasználásra. 

András - viszont, hogy a pipakészítés árnyoldalairól is beszéljünk, azért annyit hozzá kell tennem, hogy az ebonit nem egy felhasználóbarát anyag ha a megmunkálásról van szó :-) Amikor elkezded az ebonitot csiszolni, a benne lekötött kén felszabadul és iszonyú büdös tud lenni. Volt, hogy annyira rosszul lettem tőle, hogy fel kellett függesztenem a munkafolyamatot... Ami érdekes, hogy ez a kéntartalom és szag gyártónként változik. Van például az SEM (Schönberger Ebonite Manufaktur GmbH) cég amely a legszebb ebonitot gyártja, de sajnos az ő anyaguk a legbüdösebb, ha dolgozni kell vele. Gyönyörűen csillog, nagyon tartós, de a szépségéért meg kell szenvedni a megmunkálásnál. 

a4a906cf-a958-40f7-b681-18d2f8236701.jpegAhogyan láttam, nem készítetek szűrős pipákat. Ez a formai szabadság, a vékony szárak megőrzése miatt alakult így vagy más okotok van rá?

Ákos - Igen, alapvetően szűrő nélküli pipákat készítünk. Ennek ellenére, ahol a méretek engedik, meghagyjuk a vásárlónak a lehetőséget és szívesen átalakítjuk szűrősre a pipát. Preferenciánk a szűrő nélküli pipák kapcsán egyrészt személyes, másrészt a piackutatásunk eredményeként is azt kaptuk, hogy inkább ezt a változatot lesz érdemes gyártanunk. Hangsúlyozom, hogy jellemzően fenntartjuk a vásárlónak az opciót és átalakítjuk a választott pipát ha erre van igény. Pont egy elsők között jelentkező Singapore-i vevőnk által választott bambusz szárú, volcano pipát alakítottam át szűrősre - ő így kérte. 

András - Ha kizárólag a megvalósíthatósági részét nézzük, nem igazán kreativitás-gátló tényező egy szűrőház kialakítása. A szűrő átmérője ugye 9mm, ehhez jön 1-1 mm a tenon becsúszó szárának vastagsága, aztán a szár 3-3mm-es falvastagága, akkor is még csak 17mm-es totál szárátmérőnél jársz amivel semmi gond nincs, teljesen standard, nem igazán van hatással a kitűzött formai cél megvalósíthatóságára. Mindketten szűrővel kezdtük a pipázást, de nagyon hamar megváltunk ezektől. A szűrő annyit rontott, tompított a dohányok ízén, hogy inkább némi szörcsögést is bevállalva de még a szűrős pipáinkat is a 9mm-es szűrő kihagyásával használtuk. A szűrőt én egy egyszerű placebonak gondolom. Az egészségőrzéshez nem sokat tesz hozzá, cserébe nagyon letompítja a dohányokat - a nedvesség felfogásában azonban kétségtelenül pozitív a hatása. 

Mennyi pipát készítettek egy hónapban? 

Ákos - 4-5 pipa készül el egy hónapban. Ennél nem is célunk többet készíteni.  

352296d6-e761-4560-8914-8e6d293b7c5d.jpeg

Mi a munkamegosztás köztetek? Hol van a műhelyetek? 

Ákos - én ezt úgy tudnám leírni, hogy mi egy jól összeszokott zenekar vagyunk. Egy rock vagy jazz zenekar, ahol az improvizáció szerves része a produkciónak. Ehhez jön még, hogy mivel nagyon régóta ismerjük egymást, a kommunikációnk gyakoribb mint amit a feleségeinkkel folytatunk :-) Átbeszéljük a pipaötleteket, dizájn kérdéseit aztán az előkészítést is. A műhelyünk budapest közelében van, a pipákon párhuzamosan dolgozunk. 

A pipákon rengeteg japán hatást látok de a vonalaitokban ott vannak a dánok is - kiforrott már a stílus, vagy még keresgéltek?

Ákos - Ez egy 1.5 éves vállalkozás, ez az időtáv nagyon kevés még arra, hogy kialakuljon az a stílus ami minket igazán jellemez. Ez egy természetes fejlődési, csiszolódási folyamat amit nem szeretnénk siettetni. Ha meg kellene említenem egy irányt, akkor a neo-klasszikus formavilágot említeném mint célt a 2021-es évre. 

A hatásokat illetően pedig tényleg nem tudok egy-két irányzatot kiemelni. Mi egy piacorientált vállakozás vagyunk, olyan formákat kell készítenünk amelyek reflektálnak a piac, a vásárlók igényeire, ízlésére. A hatások, irányzatok folyamatosan változnak. Jellemzően azt probáljuk figyelni, hogy a meghatározó Pipe Show-kon mint például Chicago, milyen formákkal jönnek ki az ott szereplő artizánok. Ez mutatja meg számunkra, hogy mire lesz igény a piacon, milyen irányba kell nekünk mozdulni. 

f8e21880-a7f9-43a9-ad66-34b3e34f61f0.jpegVan esetleg azért olyan gyártó akinek munkásságát, hatásait igazán fontosnak tartjátok?

Ákos - a Dunhill-t kell említenem. Számomra ők az origo. Ők voltak azok a korszakalkotó gyártók akik lefektették azt a shape-iskolát ami a legtöbb mai pipának az alapja. Gondoljunk itt egy ortodox billiard formára vagy egy modern, merész horn-ra vagy volcano-ra. 

András - igen, a Dunhill egy nagy kedvenc, de ha másokat kellene említenem bajban lennék. Az ember böngészi az Instagrammot, a Smokingpipes és az Al Pascia kínálatát és folyamatosan látja az újabb és újabb feltörekvő pipakészítőket - nagyon nehezen tudnék belőlük kiemelni olyat akitől minden tetszik. Mindketten nagyon szeretjük például a kínai artizánokat, az utóbbi időben rengeteg nagyon tehetséges faragó tünt fel ebből az országból. 

Ákos - Igen, a korábban említett orosz mesterek mellett a kínaiakért rajongunk. A kínai és orosz iskola gyakorlatilag egy tengely, mindkettőjüket a dán hatások indították el egy alapvetően saját stílus kialakulásának irányába. 

András - Azt látom most Kínában ami a 60-as években Japánban játszódott le. Tokutomi, Tsuge mind dán hatásokra kezdtek el alkotni, és alakították ki ezeken az alapokon utána a jól felismerhető saját stílusukat. Ugyanez a folyamat játszódik le most a kínai mesterekkel.    

Ha visszanéztek a 2020-as évre, mit mutat a statisztika, hogyan oszlik meg az országok aránya ahonnan a megkeresések és a tényleges megrendelések érkeztek? 

Ákos - Magyarország és az ex-szovjet országok olyan 10-10%-ot tesznek ki. A többség egyértelműen a tengerentúl - Ázsiából Singapore vezet, innen kapjuk a legtöbb megkeresést. Aztán Ausztrália, Új-Zéland, USA a jellemző országok. Ne értsd félre, nem azt mondom, hogy kapkodnak a pipáinkért - nagyon nehezen és lassan megy a márka megismertetése, a közösségi médián kívül nem sok egyéb eszközünk van a népszerűsítésére. Nagyon fontos, hogy ez egy szerelemprojekt, nem ebből élünk, így nem igazán kell rágörcsölnünk arrra, hogy mindeképpen X darab pipát eladjunk a fennmaradáshoz. A lényeg, hogy lassan de biztosan haladjunk előre. 

406509c2-642a-4a01-9b14-5040bb136604.jpeg

Ha képzeletben előreugrunk 5 évet az időben, hol találjuk a DäDä-t? 

Ákos - egy szélesebb spektrumú, manufakturális iparművészeti termékeket áruló brendként látom a cégünket. Kicsit más profillal, de a Davidoff mintája nagyon szimpatikus számomra. Megmaradt náluk a szivar, a pipadohány, a pipák mint a brendet naggyá tevő termékkör, de nyitottak a luxusipar felé és léptek be teljesen új területekre. A DäDä szíve mindig a pipa lesz, e köré épül majd minden ami rokonítható hozzá - a lényeg a nyitottság, befogadókészség. 

András - a pipa 5 év múlva is nagyon fontos lesz a DäDä repertoárjában. A Smokingpipes kinálatában szeretném látni a pipáinkat, nem lehet más a cél mint a legjobbak közé kerülni.  

Végezetül ne hagyjatok magyarázat nélkül - honnan ered a DäDä Pipes név?

Ákos - maga a név - DäDä Pipes - a dadaizmus művészeti irányzatból ered. A Tristan Tzara román költő vezetésével a 20-as években alapított mozgalom alapkoncepciója volt, hogy különböző, egymáshoz nem illő, fajidegen anyagokat montázsoltak össze, abból alkotva egy új, művészileg kifejező egészet. És ezzel már meg is érkeztünk a DäDä Pipes-hoz: mi is kontinentálisan idegen anyagokat, briart, bambuszt, narancseper fát kombinálunk össze a pipáinkban, ezzel alkotva valamit ami aztán az alkotóelemek különbözőségének ellenére harmonikus összhangot sugároz. 

Top 3 kedvenc pipa készítő?

András - nagyon nehéz helyzetbe hozol, nem tudok kiemelni 3-at, passzolom a kérdést

Ákos - inkább történelmi távlatban szeretném ezt megválaszolni. Számomra talán Alfred Dunhill és az Ivarson család tette a legnagyobb hatást a mai pipás kultúrára. Ezen kívül, talán meg fogsz lepődni de én Szabóékat is szeretném megemlíteni - nagyon sok év óta aktívak, kitartanak és gyártják a megfizethető, legtöbb esetben jó minőségű pipáikat amivel nagyon sokban járulnak hozzá a hobbi magyarországi életben tartásához.   

Top 3 kedvenc pipa forma - nem gyártás szempontjából, hanem személyes, pipás preferencia?

András - straight billiard és half-bent apple 

Ákos - nagyon szeretem az Oom Paul pipákat, ahogyan látod, most is ezt szivom. Ugye maga a név is duplán izgalmas nekünk magyaroknak: van aki ezt a formát “Hungarian” néven ismeri, mások pedig Oom Paul Kruger a búr szabadságharc egyik vezető alakja után használják az Oom Paul nevet erre a pipára. Ugye az úriember az Egyesült Királyságban közellenség volt, ezért ott inkább ma is Hungarian néven emlegetik ezeket a pipákat. Klasszikus, kényelmes, de közben meg egy nagyon vagány forma.  

Top 3 kedvenc pipadohány? 

András - Orlik Golden Sliced, a Dunhill dohányok - bármelyik de különösen a kék Dunhill Flake, és az Erik Stokebye 4th Generations széria 

Ákos - a Dunhill dohányok latakiás változatai és külünösen a Nightcap, az Early Morning Pipe. Fontos hangsúlyozni, hogy nem a Peterson általi folytatásra gondolok, hanem szigorúan a Dunhill márkanév alatt kijött eredeti dohányokra. Nem tudom megmagyarázni miért, de nekem azok jelentették az “igazi” Dunhill szellemiséget, márkaértéket.    

Szólj hozzá!
Címkék: Pipas Arcok

A bejegyzés trackback címe:

https://szubjektivpipas.blog.hu/api/trackback/id/tr1216366750

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása