McClelland Virginia #24 (Matured Virginias széria), gyártó: McClelland Tobacco Company - virginia bázisú keverék flake formátumban (több fajta hosszan érlelt Red Virginia és némi oriental - Drama - keveréke). Szubjektivpipás index: ****
Jöjjön egy újabb kihalt egyed a McClelland-től. A “kihalás” részleteiről itt most nem emlékezem meg, hiszen megtettem ezt már a egy korábbi, június 29-én keltezett, a Blakwoods Flakeről áradozó posztomban. Persze nem állom meg sosem, hogy ne gondoljak erre a sajnos nem mellékes részletre mikor egy McClelland dobozt nyitok, hiszen ilyenkor mindig az jár a fejemben, hogy mi van ha éppen ebben lesz az a dohány amitől hanyattesek - és persze aztán úgy is maradok, hiszen tudom, hogy valószinűleg az éppen kóstolt doboz az utolsó amihez valaha is szerencsém lesz :-)
Szóval a kincskeresés jóleső borzongásával közelitettem a dobozkához amit a korábbi posztokban már emlitett zürichi pipásboltból sikerül beszerezni. Ott pár hónapra megállt az idő, és az igazi régivágású tulajdonos mit sem törödve az őrült piaci helyzettel, az eredeti árakon adta el a McClelland 2018 márciusi gyárbezárása után az eBay-en égbe szőkött árú keverékeit. Ebből a dohányból azért sikerült még egy-két 100 grammos dobozt is megmenteni, úgyhogy úgy voltam vele, hogy ha izlik akkor még a gyerekeknek is tehetek félre pár grammot belőle :-)
Jelen vizsgálatunk tárgya kapcsán talán érdemes pár szót ejteni a McClelland gyártási dátum pecsétjének “dekódolásáról”. Mint ahogy egy igazán kicsi, családi pipadohány gyártóhoz illik, a kód egy viszonylag egyszerű, standard struktúrát követ. Az első két szám mindig a keveréket azonositja, a második kettő a keverék azévi gyártási szériáját (batch) az utolsó kettő pedig a gyártási évet. A szóban forgó doboz tehát a Virginia #24 blend 20. gyártási szériájából került ki 2017-ben.
A dobozt a budapesti pipaklubban bontottam, ahová a Cornell & Diehl Sun Bear dohányát is elvittem, igy ez a dohány egy picit méltatlanul háttérbe szorult a kóstolásnál, mindenki a mézes mackót akarta kipróbálni :-) De legalább két kolléga a tanúm rá, hogy a Virginia #24 illata bizony lehengerlő. A doboz fedelét feltépve azonnal megcsap az ecetes, ketchupos, barbeque szószos mély, izgalmas illat. A McClelland-védjegyként érkező elsődleges illatok mögött aztán ott az igazi mélység: érett virginia, karácsonyi szegfűszeges, gyömbéres sütemény, friss barnakenyér, kakaópor....csodálatos kombináció.
Mint az általam kóstolt McClelland flake dohányok, ez sem az STG által képviselt tökéletesen homogén, “lézerrel” vágott és precizen a dobozba rendezgetett iskola szülötte. Ez bizony inkább broken-flake állag, és már méretre is eltér a szokásostól. Az STG gyártotta flake-ek felét adja ki hosszban, azonban duplája azoknak vastagságban. Ennek persze semmi jelentősége sincs, mindössze üditően rendetlennek tűnik a doboz a másoktól megszokott papirkosaras, aranypecsétes kivitelhez képest.
Nézzük mi irt a mester, Mike McNeil a dobozra. “Flake dohány amely mély, gesztenyebarna szinét a sokáig érlelt, különösen izgazdag Virginia fajtáktól kapta amit egy kevés Drama oriental levéllel izesitettünk. Egy puha, ugyanakkor határozott izű keverék a sötétebb, érleltebb Virginia izeivel. Külünösen szabadtéri pipázásra ajánlott.”
Hát nekem azért a szin nem gesztenyebarna, inkább mondanám ezt már sötétbarnának, és a hát az utolsó, kültéri pipázásra öszönző megjegyzést sem tartom indokoltnak - a feleségem számára a virginiák egyaránt a “büdös de még tolerálható” kategóriába esnek és ez sem volt kivétel. Én kizárólag a budapesti pipaklubban pipázok beltéren, úgyhogy nekem minden dohány kültéri :-))))
A flake előkészitését a mostanra megszokott kis kockákra darabolással végeztem. A módszer rendkivül egyszerű - a dobozból kiemelt flake-et hosszában többször összehajtjuk majd szorosan öszefogva szálirányra merőlegesen 2-3 mm vastagságban keresztbe vágjuk. Az igy keletkező kis kockák - és persze a szabálytalan törmelék - a pipa kazánjába szórva, óvatosan megnyomkodva (ha túlzott erővel tömködjük, az eltömödést, a tömet beszorulását okozhatják) garantáltan kellemes, az én tempómban és jellemzően 4-es 5-ös kazánméretekkel jó 2 - 2.5 órás füstölgést garantálnak.
Gyújtás után az jön amit egy érlelt, sötét tónusú virginiától elvárunk. Barna kenyér, sötét, földes aromák, száritott füge - ez nem egy Orlik Golden Sliced, itt nincsen friss széna citrusokkal :-) Vastag, krémes füst....aztán jön a beigért dráma....azaz a Drama: pikáns, füszeres, fanyar jegyek keverednek az érlelt virginia mellé. Ennek a két izvilágnak a váltakozását, összjátékát élvezhetjük a tömet hosszán, hol háttérbe szorul, hol előlép a Drama oriental dohány, nagyon érdekes és élvezetes változatosságot nyújtva. Kicsit a VaPer játékához tudnám hasonlitani ezeket a fűszereket de a perrique borsos csipőssége nélkül.
A keverék mechanikája rendben, a nedvessége nekem tökéletesen megfelelő volt a dobozból. Külön levegőztetést, száritást nem igényelt. A tempóra figyeljünk, ugyanis az izek annyira jók, hogy az ember hajlamos habzsoló üzemmódba váltani, amit egy igazi virginia persze magas hőfokkal bűntet.
Ha ezt végigolvastad, mondanom sem kell talán, hogy nagyon ajánlott tétel a McClelland Virginia #24.
