Névjegy: 

30 éves szabadúszó újságíró, aki ennyi idősen már megélte a 2010 utáni magyar médiapiac összes nagyobb  átalakulását, azonban mindig egyenes háttal jött fel a hullámok közül. Hardcore Star Wars rajongó és könyvfordító. Közben ha van ideje, a Liverpoolról és a Balkán régió politikai, társadalmi aktualitásairól is blogol. Ha elakad valahol, akár a Wookieepedia-n is körülnéz a megoldásért. Pluszban még arra is van ideje, hogy olvassa ezt a blogot és be kell valljam, ő az én helyesírási lelkiismeretem :-) Nagyon vártam a vele való beszélgetést, amit személyesre terveztem Budapesten, azonban a végén a Covid helyzet miatt Messengeren bonyolítottuk le, egy vasárnap délután.
Amikor készültem erre a beszélgetésre, utánanéztem annak, hogy civilben mivel is foglalkozol. A szabadúszó újságíróskodás mellett, ha jól láttam, egyetemi titkár vagy?

Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen vagyok társadalmi kapcsolattartásért és sajtókommunikációért felelős rektori titkár. Ez a gyakorlatilag annyit jelent, hogy én foglalkozom a sajtóügyekkel, én szerkesztem a honlapot, valamint fotózom is a különböző egyetemi eseményeken és rendezvényeken. Általános kommunikációs figura vagyok. Ez a főállás a Covid-helyzet miatt most több szabadidővel jár.

Mit jelent a szabadúszó újságíróskodás a gyakorlatban?

Ezek különböző szerződéses, egyébként régi ismeretségeken alapuló kapcsolatok – ilyen például az Élet és Irodalommal már nagyon régen működő kapcsolat, vagy a Tobacco Magazin is, ahová pipás témákban szoktam írni. Ez utóbbi az a dohányipari szaklap amely csak és kizárólag a trafikok dolgozói számára készül. A kizárólagosság oka a dohányipari hirdetéseket érintő szigorú szabályozás. Ebbe a magazinba készült többek között a nagyon jó visszajelzéseket kapott cikk a Missouri Meerschaum amerikai kukoricacsutka pipákról, illetve a szintén sokak által kedvelt a The Danish Pipe Shop-ról készített cikkem.

A nővérem Dániában él és úgy voltam vele, hogy ha a magánutamat egy kapcsolódó cikk megírásával is össze tudom kötni, akkor legalább az útiköltségem egy része fedezve lesz. Így is tettem, ha már arra jártam, beugrottam ebbe a legendás boltba és persze nem kellett a pipás mentalitásban csalatkoznom. Előre szóltam a tulajdonosnak e-mailben, aki nagyon jó fej volt, körbekísért a boltban, simán megengedte, hogy fotókat készítsek és közben nagyon jót beszélgettünk. Azért szeretem azt a beszélgetést, mert rávilágít arra, hogy bár itthon is előszeretettel panaszkodunk a dohánypiaci szabályozás keménységére, Nyugat-Európában sem fenékig tejfel a helyzet. Ők is folyamatosan az újabb és mind szigorúbb szabályozásra várnak, nem tudnak hosszabb távra tervezni.

Ha jól láttam a „bázis”, ahol olvashatunk tőled, az a Benyóblog.

A Benyóblog mostanában úgy működik, hogy ide kerülnek fel a régebbi cikkeim aktualizált változatai, illetve a Tobacco Magazinba készült cikkeket tölthetem fel ide, egy hónappal az eredeti megjelenés után. Aztán persze ide kerül minden olyan írásom is, ami máshová nem fér be.  

Gondolom, a jelenlegi magyar médiapiac a te lehetőségeidre is hatással van. Az „új” Indexhez nem hívtak?

Hívtak, de valahogy nem volt kedvem menni :-) Sok olyan hely van, ahová lelkiismereti, illetve egyéb okok miatt inkább nem mentem vagy megyek. 

Annak idején írtál a Mandinerre is, ha jól tudom...

Igen, de az merőben más volt, mint a mostani Mandiner. Én alapvetően egy konzervatív beállítottságú ember vagyok. Akkoriban nagyon aktívan blogoltam, a Mandiner pedig olykor szemlézte ezeket az írásokat, aztán egyszercsak hívtak, hogy dolgozzak nekik. Ez azért nem komoly újságirói pozíció volt, inkább amolyan diákmeló – híreket szerkeszteni és véleményeket szemlézni kellett nekik jellemzően –, de arra tökéletes volt, hogy elindítson az újságírás felé. Magát az írást egyébként még a Pázmányon Balázs Zoltán tanár úr szerettette meg velem. Ő tanácsolta azt nekünk, hogy indítsunk egy blogot, mert akkor rászokunk, hogy sokszor írunk valami rövidet, és ez sokat fog segíteni abban, hogy a későbbiekben könnyebben vegyük majd az iskolai feladatokat, mint például a szakdolgozat megírása. Ezt a tanácsot aztán kábé csak én fogadtam meg az évfolyamon, de nekem nagyon bevált.

Ha jól tudom, politológiát végeztél a Pázmányon majd a Corvinuson folytattad ugyanezen a vonalon

Igen, a Pázmány után a Corvinusra mentem, és politikatudományból szereztem volna masters fokozatot de nem fejeztem be. Akkorra beszippantott az újságírás – a Mandinertől áthívtak a VS.hu-hoz –, így félbehagytam az egyetemet. 

Fociról is írsz ha jól tudom

Igen, gondolom az Anfield Road blogra gondolsz – nagy Liverpool rajongó vagyok. Lukács Dániel szerzőtársammal írjuk kisebb-nagyobb rendszerességgel. A meccseket ennél jóval precízebben követem :-)

A Balkán is be van csípődve neked, ez honnan jött? Családi indíttatás?

Nem igazán, bár Székelyföldről jött a családom és Romániát a Balkánhoz szokták mostanában sorolni :-) A Balkán mint régió és politikai egység mindig is érdekelt, aztán amikor a Magyar Nemzetnél bekerültem 2016 végén a külpolitika rovatba és felosztottuk egymás közt a témákat és régiókat, én a Balkánt választottam. A Balkán mint téma annyira közel áll hozzám, hogy a régióval foglalkozó BalkanInsight.com hírportálra is írok néha angolul, vagy 4-5 cikkem megjelent már ott.   

Az angolod itthon tanult, vagy éltél külföldön és ott fejlesztetted fel arra a szintre, hogy cikkeket írsz ezen a nyelven?

Sosem éltem külföldön, itthon tanultam az angolt. Az egyik gimnáziumi nyelvtanárom nagyon felpörgette a nyelvtudásunkat, ami elég volt a nyelvvizsgára, aztán persze sokat kellett az angollal foglalkoznom a munka miatt is. Persze jóval könnyebben értek, mint beszélek vagy írok angolul. Plusz azért nem egészen ugyanazok a szövegek szoktak megjelenni, mint amiket én leadok – a szerkesztők rendbeszedik nyelvileg az angol nyelvű cikkeimet.

Nincsen romantikus családi történet, igazából két okot kell említenem. A budapesti Németh László Gimnáziumba jártam, ahol az egyik rajztanár mint utolsó dinoszaurusz, még utolsóként pipázhatott az épületben. Engem nem tanított, de az illatos pipadohánya a tudatalattimba égett. 

Aztán 2015 szeptemberében, amikor a VS.hu-tól eljöttem, rámszakadat egy csomó szabadidő, plusz egy nagyon streszes időszakot zártam – úgy éreztem rámfér valami nyugis elfoglaltság. 

Cigarettáztál a pipázás előtt?

Igen, tipikus újságíró-bagós voltam – azaz a cigizés arra szolgált, hogy csatlakozni tudjak a kollégáimhoz, ne maradjak ki a fontos hírekből, tippekből, pletykákból. Ezért általában szivarkákat szívtam, amit ugye nem kellett letüdőzni. Ekkor jött, hogy a pipázás szintén nem egy letüdőzős műfaj, viszont a szivarkához hasonlóan gazdag izélményt ad, így kötöttem ki egy nap egy fóti dohányboltban. A tulaj aki néha pipázott, segített kiválasztani egy egyenes szárú Angelo pipát és adott mellé egy McLintock Syrian Latakia dohányt. Mit mondjak, a latakiás dohány kezdésnek cseppet erős volt :-) El is vette a kedvem egy időre a pipázástól.

Mi hozott vissza?

A Syrian Latakia után aztán megpróbálkoztam néhány aromatikus dohánnyal és azok már jobban tetszettek, így akkoriban sokat kipróbáltam. A pipagyűjteményem is kibővült néhány egyszerű, Szabó pipával. Ez az aromatikus kúra egészen 1,5 évvel ezelőttig tartott, amikor is visszataláltam a latakiás dohányokhoz, amelyeket azóta is preferálok. Meg kell mondjam, hogy a Syrian Latakiához hasonló aromavilágú dohányt azóta sem találtam. Most, az utóbbi hónapokban sokalltam be kicsit a latakiától és kezdtem el aromatikus dohányokat próbálgatni. Amennyire hallom, nem vagyok egyedül ezzel a változó izléssel a pipás közösségben.

Nagyon változó. Van, amikor egy hétig nem gyújtok rá, mert vagy időm, vagy kedvem nincs, aztán meg van olyan, hogy napjában 3 tömet is elmegy. A napi rituálé, ami másnak megvan – például  reggel egy tömet a kávé mellé aztán lefekvés előtt egy –, nálam teljesen hiányzik. Az egyetemen, ahol dolgozom, gyakran rágyújtok. Kiülök a laptoppal az udvarra és hadd szóljon. Az egyébként abszolút jellemző, hogy a pipázás nálam nem önmagában álló elfoglaltság, mindig dolgozom vagy olvasok mellé.

Említetted az egyetemet – a Covid mennyire változtatta meg a napjaidat? 

Az események, konferenciák gyakorlatilag nullára redukálódtak. Dolgozhatnék otthonról is, de én inkább bejárok, mert jobban szeretem az irdodai munkakörnyezetet és így nem mosódik össze a munkával töltött és a privát idő, a magánéletem.

Mennyire vagy aktív tagja a magyar pipás közösségi életnek?

A Magyar Pipások Facebook-csoportba léptem be elsőként – már nem emlékszem, hogy hívtak, vagy én kértem a felvételemet. Volt jópár ismerősöm ott – például a Pápay Gyuri, akivel még a Magyar Nemzetnél dolgoztam együtt. Nem járkálok pipás társaságba, viszont például a tavalyi pécsi lassúsági pipaszivó versenyen a Tobacco Magazin csapatával én is elindultam és elsőre egy 37 perc körüli eredményt sikerült elérni. A fura többek között az volt, hogy a versenyen fix 3 gramm dohányt adnak, az én pipáim meg jellemzően 4-5 gramm töltettel „üzemelnek”. Különben nem tartom magam technikás pipásnak, jellemzően elég gyors tempóval szívom, pár pipát sikerült is már sajnos átégetnem ezzel a hozzáállással :-)

Miről szól neked a pipázás? A dohányok sokfélesége, nikotinbevitel vagy a pipák mint tárgyak szeretete, ami megfog?

Igazából magában egyik sem a felsoroltak közül. Én egy hobbit kerestem magamnak, annak minden eszközével, rituáléjával együtt, és ezt találtam meg a pipázásban. Imádom, hogy utána tudok olvasni minden elemének, egy dohányvásárlás előtt például gondosan tanulmányozom, hogy a kinézett dohánykeverékek milyen összetevőkből állnak, és ha ezek alapján tetszik, amit látok, akkor megrendelem. Ugyanez az alapos olvasgatás előz meg nálam egy pipavásárlást is. Nyilvánvalóan, az újságirói melóm miatt nem jelent problémát az Interneten történő keresgélés :-)   

Nagyon érdekel a pipázás, a dohányzás kultúrtörténete is. Az, hogy Magyarországon a pipázás hogyan lett népszerű, majd hogyan kopott aztán ki. Nem magyar vonatkozású, de nagyon érdekes volt például a The Crown Netflix-sorozatban Sir Harold Wilson munkáspárti miniszterelnök, aki a filmben kifejti, ahogy a szivarozásról tudatosan állt át a pipázásra, mely dohányzási forma sokkal jobban reprezentálta a munkásosztályt. Mennyire érdekes, hogy manapság egy pipázó emberről nem a munkásosztály, inkább valami furcsa, egyénieskedő sznobéria jut a laikus nem dohányzó emberek eszébe.

A hobbi köre persze a pipázás rituáléjával lesz teljes – a pipa kiválasztása, előkészitése, a tömés mozdulatai és persze a gyújtás, aztán a nálam kb. 50 percnyi füstölgés. Lelazulok, élvezem, szálazgatom a dohány izeit. Hihetetlen, hogy néha ugyanaz a dohány pár hét múlva megint elővéve, hogyan képes újabb jegyeket, karaktert mutatni. Tipikus példája nálam a HU Tobacco Nyala dohánya, ami egy szivarlevél bázisú, burley-t, virginiát és perique-et is tartalmazó fantasztikus keverék. Ezt a dohányt részben az általad küldött Warped – The Haunting kóstoló alapján is rendeltem, mert abban nagyon tetszett a szivardohány. Nagy elvárásokkal nyitottam és kóstoltam, de ott és akkor, frissen annyira nem fogott meg. Most, ahogy kicsit belefáradtam a latakiába, megint elővettem és most meg nem bírom abbahagyni, annyira ízlik. Ez is nagyon vonzó a pipázásban – a hangulatodtól, napszaktól, a dohány nedvességtartalmától, érettségi fokától, és még vagy ezer tényezőtől függően szerethetsz bele vagy éppen ki egy dohányból. Ez egy folyamatosan változó, hullámzó dolog...

Ezek szerint azért te is az a típus vagy, aki nem állsz meg egy dohánynál, folyamatosan keresed, kóstolod az újdonságokat..

Igen, szeretek próbálgatni, új élményeket szerezni. Nyilván vannak aztán olyan dohányok amiket nagyon megszerettem és viszonylag nagyobb mennyiséget berendeltem belőle. Ilyen például a latakiás Midnight Ride a Dan Tobacco-tól ami korábban egy CAO blend volt az American Heritage sorozatból. Aztán a Petersonnak van két latakiás keveréke amelyek nagyon bejöttek, illetve ilyen kedvenc még a Mac Baren HH Latakia Flake. De többnyire próbálgatok, úgyhogy nekem is van otthon egy csomó nyitott dohányom amit végre el kellene szívni :-)

A Youtube-ot úgy általában nem igazán „fogyasztom”, inkább, ha tehetem, olvasok az Interneten. Nagyon sokat olvasok a pipakészitő manufakturákról, gyárakról azok közvetlen honlapjain keresztül. A másik nagyon jó forrás a Smokingpipes.com blogja ahol egészen jó cikkek vannak dohányelemzésektől kezdve a klasszikus angol pipaformákon keresztül majdnem minden pipás, szivaros témában. Aztán persze ott van a Tobbaccoreviews.com mint referenciapont, ha dohányoknak szeretnék utánaolvasni. Évente 2-3 cikket magam is hozzáteszek az online pipás tartalmakhoz. 

Jellemzően német oldalakról vásárolok. Az Esterval’s Pipe House (tecon-gmbh.de) illetve a hacico.de nagyon bevált. Aztán persze ami jó, azt megveszem az itthoni kinálatból. A Peterson Irish Dew, a Wild Atlantic, az Early Morning Pipe mind teljesen okés dohány, ezeket megveszem itthon. Mást – kivétel ugye a fentebb emlitett Mac Baren Loose Cut, ami nagyon tetszett – nem nagyon veszek itthon. Ahogy említettem, rengeteg nyitott tin-em van most, úgyhogy azokat próbálom elszivni :-)

Hogyan kell téged elképzelni – a preciz ember vagy, aki gondosan nyilvántartja a dohánykészletét egy Excel-táblában?

Hát igen, az exceles fázison én is átestem, de már elmúlt :-) A dohányaim sajnos bontott tin-ekben vannak, ami persze nem ideális, de nem aggódom agyon, mindig vissza lehet ezeket valamennyire nedvesiteni. 

Több mint 30 pipám van. Ebből legalább 10 pipa az egyetemen állomásozik. Ezek nagy része kisebb kazánterű, gyorsabb pipázásokra alkalmasak, így nem néznek rám ferde szemmel, hogy milyen sokat füstölök a munkahelyen :-) Aztán van az otthoni kontingens, amellyel kapcsolatban jártam már úgy – éppen Újpesten, egy panelban laktam –, hogy a földszinti erkélyen felejtett pipástáskát valaki ellopta. Azért bánom mert a táskában volt egy szép zöld pipa is :-(

Visszatérve, itthon hű vagyok a Pipatóriumhoz, ahol a vásárlás előtt alaposan meg tudom nézni a pipát. Értenek hozzá, érdemi válaszokat kapok a kérdéseimre. A Gallwitz-cal szintén tettem próbát, de nekem nem vált be. Online pedig a smokingpipes.eu oldalról szoktam rendelni és általában estate, azaz használt, second hand pipákat, mert olcsóbbak és nagyon szépen fel vannak újítva. A mostani kedvencem is innen érkezett, egy homokfúvott Peterson Oom Paul. De rendeltem onnan új pipát is már, például egy Ropp-ot.

Mennyire vagy kényes a dohánytípusok külön-külön pipákban való elkülönítésére? Azaz simán megtömöd a latakiás pipádat Mac Baren Loose Cut-al, vagy ilyet sosem tennél?

Először is van vagy 4-5 tajtékbetétes pipám, ami éppen azért jó, mert nem kényes sem a dohányfajták cserélgetésére, sem a túlzottan gyors tempó által okozott hőterhelésre. Egyébként pedig arra azért figyelek, hogy az aromás, illetve natúr dohányokat ne váltogassam ugyanabban a pipában, és persze azért a natúr dohányok között is külön kezelem a latakiás keverékeket. 

Is-is. Van amikor ezt, valamikor azt kívánom jobban. A tapasztalatom szerint a szűrő tompítja az ízeket – ennek kapcsán a tapasztalást nem biztam a véletlenre, ugyanazt a dohányt elszívtam először egy szűrős, majd egy szűrő nélküli pipában, a különbség ég és föld. A szűrő nagyon letompítja az ízeket – ettől függetlenül az az íz még jó, de mindenképpen kevésbé intenzív. A szűrőtlen pipát az ízek intenzitása miatt szeretem, de a szűrősnek kialakított pipát sosem szivom szűkítővel – minden esetben beteszem a szűrőt, legalább megteszek valamit az egészségemért. 

Szeretek biciklizni, idén például a Covid-helyzet miatt több szabadidőm lett és végre sikerült egy régi tervet megvalósítani. Ebben az évben lettem 30 éves, a vírushelyzet miatt a nővéremhez nem sikerült kijutnom Dániába, így gondoltam egyet és körbetekertem a Balatont. 

                                                                          Tógyer Tibor képe Bencéről

Az újságírók ilyen jó kondiban vannak?

Csak a magam nevében tudok nyilatkozni :-) A kondi és a gyakorlat az megvolt hozzá. Budapesten a Covid karantén alatt sokszor csináltam meg egy kb. 35 km-es kört az Újpesti vasúti híd és a lágymányosi Rákóczi híd között kialakitott bringaúton. A Balaton-kerülésnél az első napomon sikerült olyan 90 km-t tekerni – ez egy eltévedés miatt alakult így, mert azért nincsen teljesen egyértelműen kitáblázva az út. Tihanynál benéztem egy elágazást és valahogy lekavarodtam a révhez, ami zsákutcának bizonyult, így vissza kellett tekernem a hegyre. A végén három és fél nap volt a túra, fürödni is tudtam, feltöltődtem, nagyon élveztem. De legközelebb rövidebbre fogom venni. Eszközigénye nem speciális, én a sima városi bringámmal tekertem végig.

A te neved kapcsán a külpolitikai cikkeid mellett, amit azonnal feldob a Google, azok a Star Warsszal kapcsolatos projektjeid. Kezdjük a könyvfordításaiddal.

Igen, eddig könyvet forditottam, amibol kettő hangmodulos gyerekkönyv Az utolsó Jedikhez meg a Solohoz. Ezek 2-3 éves gyerekeknek készült könyvek, amelyeknél a bal oldalon látod a szöveget a jobb oldalon meg gombokat nyomogatva tudod lejtszani a hangokat. Ezek persze ilyen kis 16 oldalas szösszenetek, szóval nem kell nagy dologra gondolni.

A három másik könyv már nagyobb meló volt, az egyik a Fajok enciklopédiája, ami azért volt nagy kihívás, mert még nem voltak kész az illusztrációk a könyvhöz, amikor fordítanom kellett. A több mint száz leírt faj a Star Wars világából még nekem, hardcore rajongónak is tartogatott meglepetéseket. Természetesen, egy igazi fan nem esik ilyenkor kétségbe, ha nagyon elakadtam egy egzotikusabb fajjal, akkor felmentem a Wookieepedia-ra, rákerestem, hogy valami képem legyen róla. Az angolban ugye egy szónak adott esetben vagy tízféle jelentése lehet, nem mindegy, hogy agyar vagy karom... Szóval voltak kihívások :-)

Aztán volt a Galaktikus kalandok, amely a Star Wars univerzumban megjelent képregényekből és könyvekből tartalmazott átiratokat, elsősorban fiatal olvasók számára. Ebben a filmekből kevéssé ismert, a fősodortól távolabbi karakterek történeteiről is olvashatunk. Ez volt az első alkalom, amikor prózát kellett fordítanom. A legutóbbi fordításom pedig egy túlélési kézikönyv a messzi-messzi galaxishoz, a Hogyan ne légy ewok-eledel és egyéb tippek a túléléshez ami különféle, rendkívül hasznos tippeket tartalmaz. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki az Endor holdjára utazna a Covid lecsengése után.

Remélem, lesz még ilyen felkérés, persze ez mindig attól is függ, hogy a Kolibri Kiadó akivel dolgozom ezen a projekteken, hogyan tud megegyezni a Lucasfilmmel és a Disney-vel. Most például úgy fest, hamarosan ismét elő kell majd vennem az angoltudásom.

2014 óta írok a Star Wars-ról kiebb-nagyobb rendszerességgel. Akkoriban a VS.hu-nál dolgoztam és volt egy sorozatom Heti Star Wars-pletykák néven, ahol heti rendszereséggel adtam hírt a franchise körüli történésekről. Aztán a Magyar Nemzetnél is sokat írtam a témában, sőt, interjúkat is készítettem. Amikor a Magyar Nemzet – legalábbis a számomra értelmezhető formájában – megszűnt, erősen gondolkodtam, hogy miként kellene folytatni ezt a projektet. Egy ideje írtam hírlevelet, gondolkodtam, hogy ebben a formátumban folytassam-e. Végül azonban megalapítottam a Ziro.hu oldalt, ahová szerzőtársakat is toboroztam. Nyilván regisztráltam domaint, vettem tárhelyet ahogy azt kell – ez egyébként egy nagyon jó tanulási folyamat is volt. Ez az oldal 2018 májusa óta létezik és folyamatosan erősödik a szcénában – most olyan havi 30.000 olvasót vonz, amivel versengünk a legnagyobb magyar Star Wars rajongói oldal kategóriában. A célom ezzel az, hogy ne csak a hardcore rajongókat szólítsuk meg vele, hanem profin csináljuk újságírói szempontból is. Ami pletyka, azt akként kezeljük és adjuk tovább, ami hír, az meg legyen valós fact-checkkel megtámogatott tényinformáció. Nem szeretem azt, amikor a két kategória összemosódik, ami sajnos a magyar médiában, a miénknél sokkal nagyobb olvasótáborral rendelkező orgánumoknál simán bevett szokás.

Nagyon jó visszajelzés az, hogy egy csomó magyar Star Wars témájú Facebook-csoportban referenciaként kezelik a cikkeinket és hivatkoznak ránk mint hiteles forrásra. Persze ez is csak egy szerelemprojekt, ami pénzt nem hoz csak visz :-)

Persze, ha van olyan hírünk, ami nemzetközi érdeklődésre tarthat számot, akkor azt megírjuk angolul is és körbeküldjük. Volt például egy sorozatunk, a CSH40, ami a Csillagok Háborúja magyarországi premierjének 40. évfordulóját ünnepelte. Ide meghívtunk külföldi szerzőket is, akik közül 4-5 el is fogadta a meghívásunkat, olyanok is akik a StarWars.com-ravagy a Star Wars Insiderbe írnak. Van egy Lucasfilm alkalmazott is, akivel tartjuk a kapcsolatot és próbáljuk őt becserkészni, hogy írjon nekünk, ez még egy folyamatban lévő történet. Amire különös hangsúlyt próbálok fektetni az az, hogy sokszor olyan magyarokkal készítek interjúkat, akik dolgoztak, dolgoznak a filmeken, különösen most, a Disney éra alatt.