Szubjektiv Pipa Klub

Pipa, dohány meg minden ami ehhez köthető

Pipás Arcok - Mayer Béla

2019. február 26. 16:57 - SzubjektivPipas

Névjegy: 

Mayer Béla,  a magyar pipás közösség fáradhatatlan keresztapája. Bár nevetve tiltakozott amikor ezzel a jelzővel illettem - neki is Vito Corleone ugrott be :-) - de nekem Ő akkor is igy jelenik meg. Szervezi a “család” ügyeit, minden héten küldi a meghivót a klubba, aztán ül az asztalfőn, mosolyog - keveset beszél, van képessége figyelni másokra: törődik az újakkal, embereket ismertet össze, segit, bátorit és dicsér... közben mindössze egyetlen dolog van amivel fel lehet húzni: a vaniliás dohánnyal :-) 

aeafbd93-fe33-4fe6-88b3-15c7747c1e42.jpeg

Mióta pipázol?

3. évfolyamos gimnazista koromban volt egy osztálytársam aki pipázott es mindig csodálatos illatfelhő lengett körülötte. Én akkor már cigarettáztam - a cigit csak viszonylag későn, 30 éves koromban tettem le véglegesen - de nagyon vonzani kezdett a pipázás. Akkor, ott az osztályban többen vettünk is pipát, dohánynak meg ott volt ugye az “óriási” választék: a Narval és az Amsterdamer meg persze a magyar dohányok. Ezek közül az Amsterdamer lett az én választottam, imádtam az illatát, izét, aromáját es 1.5 évig tartott a románc. Olyan igazi szeretlek-gyűlöllek volt ez a kapcsolat ugyanis sehogyan sem boldogultam a pipázással. Akkoriban nem volt nagy választék igy én egy 17 forint 80 fillérbe kerülő kupakos pipát vettem magamnak. Nem ismertem a tömködőt és persze a tömés fontosságát, igazi fortélyait. Maradt tehát a csodálatos illat - és mellé a szétégett, csipő nyelv és szájpadlás...mit mondjak, messze volt még akkor a megvilágosodás. 

Aztán jött egy időszak, amikor valahogy becsipődött nálam az, hogy mindig azt emlegettem a feleségem fiainak: ha én egyszer megöregszem akkor egy hintaszékben ülök majd és hátrafelé hamuzok. Ezzel annyira sikerült őket kondicionálnom, hogy innentől kezdve minden sátoros ünnepre szivart kaptam tőlük amelyek igy olyan mértékben felszaporodtak, hogy humidort is be kellett szereznem. Ekkor - 14 évvel ezelőtt - kattant be, hogy hoppá, milyen jó is volt az a pipafüst, újra meg kellene próbálkozni azzal is.

Ettől datálod tehát az “újrakezdést”?

Igen, itt kezdtem el újra a fejemben azzal a félelemmel, hogy mi lesz ha a pipázásra való visszaszokásom a cigarettázáshoz hasonló addikcióval fog járni - de kellemesen csalódtam mert ez nem következett be nálam sem. Mivel én a lakásban nem dohányzom, hidegebb téli heteken simám előfordulhat akár egy-másfél hét is pipázás nélkül és ez semmiféle problémát nem okoz. Ezért is szeretem egyébként a heti pipás klubestét - ez ugye még télen is megadja legalább a heti egy kényelmes pipázás lehetőségét. A nyár persze egészen más, akkor hétvégenként a 2-3 pipa is elmehet egy nap, de messze nem ez a jellemző.

Emlékszél még, hogy milyen pipákkal kezdted újra?

Az első, 17.80-as kupakos pipám “sajnos” már nem volt meg :-) Igy beültem az autóba és meg sem álltam a József Körúton a Pipatóriumig, ahol Zoli az eladó a kezembe nyomott egy Szabó half-bent pipát ami mellé vettem egy csomag Mac Baren Original Choice dohányt mert az aktuális fórumokon mindenki ezt irta javasolt kezdődohánynak - hogy száradt volna le a kezuk ! :-))))) 

Ezzel aztán elkezdődött a küzdelem... A küzdelem, amin minden kezdő átesik az aromatikus erdőn átvágva. Merthogy a koncepció nagyon jól hangzik: a cherry, whiskey, vanilia izének igérete kit nem vesz le a lábáról?! Kinyitod a zacskót, beleszagolsz és máris a mennyekben érzed magad. Rágyújtasz, mindenki elalél körülötted, az angyalok leszállnak az égből. Csak neked van folyamatos hiányérzeted mert az izben aztán csak nagyitóval találod a legtöbb aromatikban a beigért jegyeket. De küzdöttem hősiesen, mindenféle aromatikot kipróbáltam.

e29f1294-ec71-4607-8640-064daa4f2202.jpeg

Milyen dohány jelentette a fordulópontot?

Nagy reveláció volt amikor rátaláltam a latakiás dohányokra - olyannyira, hogy 2 évig szinte kizárólag ezeket szivtam. Akkoriban még itt sem volt jellemző a ma tapasztalható nihil, azaz volt némi választék de már Németországból is szereztem be dohányokat. Volt egy pipás barátunk Kalmár Tomi aki Berlinben élt és rengeteget csereberéltem vele. Ehhez jött még az egyre könnyebbé váló online beszerzés mind a pipák mind a dohányok tekintetében. Teljesen megőrültem, állandóan az eBay-t bújtam különböző pipákat kajtattam. 

Mekkora a pipagyűjteményed? 

Ha jól emlékszem 52 darab pipám van, mostanában jutottam el oda, hogy nem kell több. Egészen egyszerűen nem használok többet mint 10, max. 14 pipa a gyűjteményből - valahogy ösztönösen, mindig ezekhez nyúlok. Majdnem leveszem a csudaszép Petersont, de félúton megáll a kezem es inkább a Tonyot, a Savinellit választom. Valahogy nekem a déli, elsősorban olasz pipák jönnek be: Savinelli, Ser Jacopo, Brebbia, Viprati - a Petersont valahogy ki nem állhatom annak ellenére, hogy egy csudaszép “silver cap” pipa büszke tagja a gyűjteménynek. Aztán persze nekem is van egy Dunhillem ami nélkül nem lehet teljes egy komoly pipatórium - ez a panel pipa egyébként a Facebook csoportunk profilképe. Amióta Molnár Antal (Tonyo) pipáit felfedeztem, azóta az ő pipáiba vagyok konstans szerelmes.

Emlitetted a déli (olasz) preferenciát, ez az anyagválasztásuk, formaviláguk miatt lett a kedvenced?

Nehéz kérdés, elég komplex dolog ez, megpróbálom körülirni. Vegyük a dán pipákat, rengetegen rajongói az északi mestereknek. Faragó Timi, Szekeres Feró - ha megkérdezed őket valószinűleg innen fognak lieblingeket megnevezni. Nekem valahogy sosem sikerült még olyan dán pipába botlanom ami levett volna a lábamról. Nem tudom megmagyarázni, valahogy nem működnek nekem.

f3d8f2f6-b0ac-4328-9ba8-5c365e88688a.jpeg

A pipák vásárlásánál mi a vezérelv? Van kedvenc forma, kialakitás?

Az első fontos szempont már az újrakezdés első időszakában, a Szabó half-bent pipával világossá vált: nem igazán szeretem a hajlitott pipákat. Mindenki tudja aki ismer, hogy nekem minden pipám egyenes :-) Viszonylag könnyű pipáim vannak, ezeket szájban tudom tartani és számomra az egyenes, hosszabb szárú pipa azért is vonzóbb mert ezeknél nem száll vissza az orromba a füst ami rettentően fel tud bosszantani :-) Mindig nagy álmom volt például egy calabash. Hosszas keresés után sikerült vennem egyet egy hagyatékból, csodaszép darab volt - a pipázás azonban nem ment vele, meg is váltam tőle.

A másik fontos paraméter nekem a szűrő. Ragaszkodom a szűrős pipákhoz mert ezzel kapom azokat az izeket amelyeket keresek és szeretek a kedvenc dohányaimban. Sokan mondják, hogy a szűrő tompit az izekből - ezt nem tudom megerősiteni sem cáfolni mivel nincs “szűrőtlen” tapasztalatom.   

Térjünk vissza a dohányizlésed alakulásához, emlitetted az aromatikus dohányokkal való szenvedésedet, aztán a latakiás dohányokra való áttérést. Hol tartasz most az úton?

A nagy kedvenc egyérteelműen a VaPer (Virginia - Perique). Az enyém egyébként egy viszonylag tipikusnak mondható pálya azoknál akik nyitottak, érdeklődőek a különböző dohányfajták iránt. Jellemzően az ismerkedés az aromatik dohányokkal kezdődik aztán akinek van türelme az eljut addig a felismerésig, hogy a természetes, hozzáadott aromákkal nem izesitett dohánykeverékek ugyanolyan - ha nem izgalmasabb - izélményeket tartogatnak mint az aromatikus blendek. 

Én nem vagyok egy nagy izelemző. Én is érzem azt a finom “valamit” az adott dohány izében, de nem tudom mindig megfogalmazni, hogy mihez is hasonlit - Verhás Tamás barátom verhetetlen ebben, és általában ő az aki nagyon találóan tudja jellemezni az aromákat - például, hogy az adott dohánynak “sültgesztenye” jegyei vannak. 

Számomra hihetetlen izgalmas például a virginia és virginia-perique dohányok izváltozatossága. Nem találsz két ugyanolyan blendet annak ellenére, hogy a felhasznált alapdohány ugyanaz. A VaPer esetében aztán a keverési arányok változtatásával az izek végtelen tárháza nyilik meg az arra fogékonyak előtt.

Hogy állsz a nikotinnal? Ezt azért kérdem, mert számomra például az egyik kultikus - és sajnos már nem gyártott - VaPer a Dunhill Elizabethan Mixture dohánya egy csodálatos keverék, azonban a nikotinja szivlapáttal ver arcba...

Én is érzékeny vagyok erre és egészen egyszerűen nem birom elszivni pipából a nikotinban gazdag dohányokat. Kifehéredik a kezem, remegek, rosszul leszek az ilyen keverékektől. Érdekes, hogy a szivaroknál erre nem vagyok érzékeny. Egy Partagast minden probléma nélkül el tudok szivni, de a pipadohány nikotinjával gondjaim vannak. Imádom a kentucky illatát de nem birom elszivni. Akárhányszor valaki lehoz a klubba egy ilyen dohányt mindig élvezettel szimatolom, de tudom, hogy nem érdemes kipróbálnom - azonnal kiütne.

1dfba74d-5405-45bb-b2b6-ef2afb927f3c.jpeg

Sosem volt gondod a virginiákkal szájégetés, csipés kapcsán?

Nem, érdekes módon sosem. Ami viszont valószinűleg segiti ennek elkerülését az az én nagyon lassú alaptempóm. Mivel lassan szivom a pipát és pluszban persze nagyobb kazánterűekből pipázom, igy egy töméssel én simán elvagyok 2.5 - 3 órát. Verhás Tamással mindig egymás közelében ülünk a klubban és igy már vagy 10 éve hallom Tamás tanácsát ha egy kezdő ül le hozzánk: “lassan, nagyon lassan mert úgy jönnek elő az izek!” Ez aztán nagyon beégett a tudatomba, gondolhatod :-) Annak ellenére nincs problémám a virginia hőfokával, hogy én nagyon szeretem a nedvesebb, frissebb állapotú dohányokat mivel úgy tartom, hogy az izek - különösen egy flake esetében - ebben a fázisban mindig intenzivebbek. Tipikus példája ennek amit például a Samuel Gawith Full Virginia Flake-el csinálok. Pipás körökben köztudott, hogy ez a gyártó nagy barátja a nedvesség gazdagon adagolásának, ennek ellenére én nem száritom a frissen bontott doboz tartalmát: szépen felvágom és azon nedvesen beszóróm a pipába. Megszenvedek ugyan a begyújtással de utána nagyon élvezem a friss, nedvesebb dohány mennyei izeit.

A nedvesség-optimum kérdése a virginia esetében is az adott pipás izlésének függvénye. Van barátom aki a csontszáraz állapotra esküszik - nekem ott az izben már csak a szalma jegyek jönnek. Aztán egy másik jó barát csak másnap szivja el az aznap tömött pipát, neki igy tökéletes az eredmény. Én ugye a nagyon nedvestől a középszárazig terjedő tartományban élvezem ezt a dohányfajtát a legjobban. Ahogy látod ez is szép a pipázásban, mindannyiunknak megvan a saját tuti megoldása :-)  

Az irodátokban beszélgetünk Budapesten, mivel foglalkozol civilben?

Az IT Business Publishing lapkiadónál dolgozom, 13 éve csináljuk a feleségemmel és a munkatársakkal. A feladatkör amit viszek rendkivül változatos - terjesztés, videovágás, üzleti klubok, konferenciák szervezésében veszek részt. Ez egy szakmai, elsősorban az IT iparági vezetőket célzó magazin, nem kapható újságárusoknál. Természetesen a nyomtatott mellett online felületeken is elérhetőek vagyunk.Továbbra is hiszem egyébként, hogy az online vitathatlan dominanciája mellett a print meg fog maradni, szükség lesz rá a jövőben is.

ab140cae-aaee-4e05-b528-19d90bccfaee.jpeg 

Sikerült esetleg megfertőzni valakit az irodában a dohányok szeretetével?

Igen, talán mondhatom, hogy egy kollégát aki inkább csak alkalmi szivarozó volt “sikerült” rendszeres hétvégi szivarozóvá tenni. Ő az aki mindig betársul egy kiváló, cseh szivarkereskedésből történő rendelésekbe velem. Aztan persze, a konferenciákon mindig vannak ismerősök akikről tudom, hogy szivarrajongók és ez mindig egy jó kapcsolódási pont.

Emlitetted, hogy a szivar igazi felfedezését a rokonságtól ajándékba kapott darabok  inditották újra. Előtte is volt már tapasztalatod a szivarokkal?

Persze, hiszen annak idején még az “átkosban” is hozzá lehetett jutni fillérekért akár kubai szivarokhoz is - ne feledjük, hogy akkor a “testvéri” Kubával viszonylag élénk kereskedelmi kapcsolata volt az országnak. De meg kell mondjam, hogy a magyar szivarokat is kedveltem: a Pilvax fémdobozos, nagyon minőségi darab volt például.

Stilusban melyik vonalat kedveled a szivarok esetében?

Először a kubai szivarokkal ismerkedtem meg és nagyon megszerettem őket - volt ehhez egy nagyon jó forrásunk ami sajnos aztán később megszünt és persze az sem mellékes, hogy a kubai szivarok viszonylag borsos ára is arra motivált, hogy ne álljak meg ennél a stilusnál a felfedezésben. 

Egy pipás barátunk, Kurdits Tamás aki a szivarok nagy ismerője ajánlgatta nekem a nicaraguai szivarokat és igaza is volt természetesen, nagyon megszerettem ezt a stilust is. Most már többségben ezeket a szivarokat találnád a humidoromban. Az utóbbi eszköz nagyon fontos egyébként - a szivarok megérkezésük után átlagban minimum egy hónapot érlelődnek még a humidorban és utána kezdek hozzájuk csak - mint mindennek, ennek is meg kell adnunk a módját :-) Ez egy úri sport, nem arról szól, hogy gyorsan elégessünk egy száraz dohányrudat - ahogy a mondás tartja, az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz szivarokat füstöljünk!

7dabc720-06fd-4a16-a846-d88a2d9421b3.jpeg

Pár nappal ezelőtt Molnár Antalnál (Tonyo) jártam aki meghatározóként emlitette a barátságotokat.  Mikor ismerkedtetek össze?

Te, nem emlékszem pontosan de biztos, hogy valamilyen pipafelújitási projekt kapcsán indult a dolog. Már az első telefonbeszélgetéstől kezdve nyilvánvaló volt, hogy a vonal másik oldalán egy hiheteten jó ember áll. A beszélgetésekből nagyon szoros barátság lett az évek folyamán - legalább két naponta biztos, hogy beszélünk egymással. A témák persze már régen nemcsak a pipáról szólnak, ahogy minden jó barátságban mi is ott vagyunk egymásnak magánéleti és minden egyéb kérdés, probléma megbeszélésében. Nagyon fontos számomra ez a barátság.

És persze egy ilyen kapcsolathoz az is hozzá tartozik, hogy tudjunk őszinte, olykor bizony kritikus visszajelzést adni. Ugy érzem ez is hozzájárul ahhoz, hogy ez a kapcsolat Tonyoval ilyen szorossá vált.

Aki egy kicsit is is megismer téged annak nyilvánvaló, hogy nagyon fontos számodra a közösség épités, megtartás. Hogyan indult a szivaros, pipás Facebook csoport?

Már nagyon korán tagja voltam egy pipás fórumnak amit egy szlovákiai magyar srác csinált hihetetlen jó arányérzékkel. Aztán ahogy sajnos szokott ez lenni, a  fórum elment egy erősen vallási és politikai vitákkal terhelt irányba ami sajnos megmérgezte a hangulatot. Ez volt az a pont ahol én kiszálltam és az akkor már erre alkalmas Facebookon létrehoztam a “Pipák, dohányok, szivarok kedvelői” csoportot. Meghivtam azokat az embereket ebbe a csoportba akikről úgy gondoltam, hogy együtt tudok gondolkodni, beszélgetni. Először zárttá, majd titkossá tettük a csoportot, körülbelül két év alatt alakult ki az a baráti közösség amely a mai napig a magját alkotja ennek a csapatnak. Faragó Timivel közösen moderáljuk a csoportot. Persze, ez a csapat azóta folyamatosan bővül de az alapszabályok - politikamentesség, vallási tolerancia - úgy gondolom, hogy biztositják azt, hogy megmaradjon az a hangulat amiért jó ide tartozni. 

Emlitetted a kérdésben és ezzel teljesen egyetértek: valóban szeretek szervezni, közösséget épiteni - nagyon kedvelem például a pipás versenyek szervezését is bár maga a versenyzés nem motivál. Verhás Tamással már a versenyek előkészitésénél ott vagyunk, pakolunk, intézzük a dolgokat, nyomtatom az okleveleket. Lehetne egyébként sokkal jobban is csinálni a versenyeket, de sajnos nagyon megfogyatkozott a szponzorok száma - igyekszünk persze mindig kihozni a maximumot a rendelkezésre álló forrásokból, felajánlásokból.

Villámkérdések – és a válaszok 

Kikapcsolodásként könyv, film vagy zene? 

Imádom a zenét, szinte mindig zenét hallgatok ha pipázom vagy szivarozom. Nagy gyűjteményem van koncertfelvételekből - Rolling Stones, Pink Floyd, aztán szeretem a soul-t, Sade is nagy kedvencem pédául. Ezen kivül a jazz a nagy szerelem.

Lakatlan szigetre milyen 3 pipával és dohánnyal vessenek ki a hullámok?

Tonyo pipa nélkül ne vessen ki a hullám sehova :-) Van tőle egy nagyon speciális, 16.5 cm hosszúságú morta lovat-om...remegett a keze mikor kifúrta a hosszú füstjáratot, mondta is utána, hogy ezt senki másnak sem...:-)))) Na, az a pipa velem kell legyen. Egy Armellini és a Dunhill sandblasted panel pipám csatlakozna hozzá.

Dohányból mindenképpen kell legyen a zsebemben egy Samuel Gawith Full Virginia Flake aztán a másik nagy kedvenc Peter Stokkebye Luxury Bullseye Flake, és talán az Escudo, de itt a harmadik helyért már erős a verseny.

Flake dohány hajtva vagy tömve?

Egyik sem, én eltanultam a vágott, cube-cut megoldást. Ezeket a kis darabokat csak beszórom a pipába, nagyon óvatosan tömök csak rá

Top 3 kedvenc szivar márka?

Nicaragua Oliva V széria, a Nub (szintén Nicaragua), és persze azért egy kubai is: Romeo y Julieta Short Churchill

Pipagyújtáshoz mi a tuti tipped?

Ebben egy igazság létezik - szerintem: Corona Old Boy. Ez a gyújtó egy csoda. 1933 óta ugyanúgy néz ki, fém teste van, szinte bármilyen környezetben ég, nagy gáztartállyal szerelik - nagyon szeretem. Jó minőségű, Colibri gázzal töltöm mindig

Kedvenc ital pipához?

Nem igazán iszom alkoholt, nincs semmilyen alkoholpárositásom. Régen nagy whiskey rajongó voltam, most már a egy kezemen meg tudom számolni, hányszor van egy évben, hogy kitöltök egy kortynyit a régi kedvenc, jó füstös, tőzeges Caol Ila-ból vagy Laphroaig-ból

Kik azok az emberek akik a legnagyobb hatással voltak rád a dohányizlésed kialakulásában?

Természetesen Verhás Tamást emliteném meg, aki borzasztóan jó iz-elemző (más egyéb jó tulajdonságai mellett persze :-)). Ismerni kell őt azért, mert ha viszel neki egy dohányt kóstolásra, akkor az első kommentje a “Na, hogy izlett?” kérdésre egy sztenderd “Lágy, selymes, nagyon kellemes!”. Húzzuk is őt ezzel eleget :-) Na de aztán némi unszolásra aztán mindig megnyilik és hajlandó az igazi részleteket is megosztani és ezek szinte minden esetben nagyon találó, hajszálpontos megfigyelések.  

A másik ember Vass Gergő barátom a “borzalmas” vaniliás dohányával, egy biztos referenciapont arról, hogy mi az a dohány amivel ki lehet kergetni a világból :-))))) 

Ha egy csoda folytán, lehetőséged lenne bárkivel (bármilyen korból, bárhonnan) leülni egy jót beszélgetni a fehér asztal mellett, ki lenne az?

Édesapám. Nagyon fontos volt nekem, 2011-ben hagyott itt minket. Mi egy tipikus sváb gyökerű család vagyunk és nagyon sok tulajdonságomat apámtól örököltem. A makacsság, a pénzzel való nagyon tudatos bánásmód...ezeket mind tőle kaptam örökül. Egy nagyon szigorú tanárember volt belül meleg, érző szivvel és lélekkel.  

Ott vagy a magyar pipás online közösség középpontjában, látod, hogy hogyan fejlődik a magyar pipás szcéna. Mit gondolsz a jövőről? 

A Facebook nagyon sokat segit a közösség fejlesztésében, megtartásában. Régen amikor kezdtük ezt a klubot, az online felületek nem voltak még népszerűek.  Egy kis művelődési házba jártunk klubozni, mindig ugyanazok az emberek, nem igazán volt fejlődés, bővülés. Most, hogy a klubokat jellemzően a belvárosban rendezzük és szinte összeforrva működünk a Vass Geriék Magyar Pipaklub Egyesületével akikkel nagyon aktivak vagyunk a Facebookon is, egyre több új érdeklődő talál meg bennünket. Természetesen nem segiti a fejlődést, hogy a szabályok, korlátozások egyre inkább szűkitik a rendelkezésre álló szabad teret mind a heti találkozók mind a versenyek megrendezése kapcsán. Ennek ellenére én optimista vagyok, mert azért ha lassan is, fejlődünk, gazdagodunk új tagokkal - a Facebook csoportunk hiába titkos, nagyon sok mindenkihez eljut a hire és igy mindig bővülünk. 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szubjektivpipas.blog.hu/api/trackback/id/tr9114655367

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása