Ahogyan korábban említettem, tavaly októberben fertőződtem meg a pipázással, es ezek még bőven az útkeresés hónapjai. Messze vagyok attól, hogy világosan lássam melyek azok a blend típusok amelyek a legjobban tetszenek, és persze én is beleestem az aromatikus tenger csábító habjaiba - szenvedek is néha a középszertől.

A munkahelyi szekrényem...ideális tin tároló :-)

Persze az is növeli az aromatikus készleteket, hogy az ember barátai, ismerősei értesülvén az új hobbiról nagy örömmel rohannak az első közeli trafikba ahol persze a "a barátom pipázik, ajánljanak valamit" felhívásra kevés dohányboltos javasolja a készleten lévő Scottish Mixture-t vagy Virginia Flake-et - a kezek a Borkum Riff / Holger Danske / Mac Baren Original Choice háromszögben matatnak.... szóval elkerülhetetlennek tűnik a sokak által megénekelt, a "nirvana smoke" eléréséig tartó kötelező átverekedés az aromatikus erdőn...

Na de nézzük, hogy így 5 hónap után hogyan látom a kezdeti döntéseket, mi az ami bejött, mi az ami kevésbé:

• először is, nagyon jó döntés volt szaküzletben kezdeni az alapeszközök beszerzését - a két ajánlott Vauen pipa megbízható, könnyen kezelhető társaimmá váltak, élmény velük minden pipázás. Ugyanez igaz a neten rendelt Savinelli-re, kiváló VAPER pipa vált belőle

• abszolút jó döntés volt a Youtube pipás közösségének korai felfedezése - hihetetlen mennyit tud tanulni, mennyi vesződségtől kíméli meg magát az aki ért egy kicsit angolul es megtalálja Muttnchop Piper, Bradley (Stuff & Things), vagy, hogy egy magyar de angolul blogoló kollégát említsek, Andrew/András (Gently Tamped) csatornáját

• ami kevésbé jött be -  és itt nagyon kiváncsi lennék a Ti véleményetekre, preferenciátokra - a pipaboltban árusított házi keverékek, bulk dohányok vétele. Valahogy sokkal jobban vonzódom a tin-ekhez. Világos, hogy ebben márka-pszichozis, csipet sznobság és persze a kezdőségem is szerepet játszik, de egész egyszerűen nem érzek komoly ingert arra, hogy ezekből a keverékekből vásároljak es probáljam megtalálni a nekem tetsző tételt.  Tényleg kiváncsi lennék a véleményetekre ebben a témában. A Facebook oldalon is tudtok kommentelni - oda nem kell regisztrácio: https://www.facebook.com/SzubjektivPipas/ 

• aztán...persze beszéljunk arról amiről jellemzően mindannyian szemérmesen hallgatunk. Arról, hogy milyen reakciókat vált ki szeretteink körében mikor rájönnek, hogy Apa nemcsak megvette azt a pipát és ez csak egy múló hóbort hanem igenis használja... Na, nekem mint nem-dohányzónak (a korábbi, alkalmi szivaros időszakomat nem sorolom ide) ez az össztűz teljesen új meglepetés volt. A baj az, hogy észérvekkel NEM védhető a hobbink. Ha ráadásul az ember - es a felesége is -  a gyógyszeriparban dolgozik, még direktben is megkapja a halálozási statisztikát. Ez egyébként egy olyan téma amit egy külön posztban készülök jobban kitárgyalni....nem könnyű, de beszélni kell róla

Na, de térjünk vissza a poszt eredeti tárgyához. A jelenlegi készletem így néz ki - ebben már benne vannak azok a tételek is amelyekhez egy kedves pipás kolléga jóvoltábol csere útján jutok hozza a jövő héten. Itt kell megemlítenem a másik kedves blog követő szaktársat aki nagy szívvel ajánlotta kóstolásra a McConell Scottish Cake dohányt amit közben beszereztem és a közeljövőben tervezek megkóstolni.

Szóval erősen a bőség zavara áll fenn, és azon gonolkodom, hogy talán valamiféle koncepciót kellene felállítani a kóstoláshoz. Például, eltenni az aromatikus tételeket a "pincébe" jövő őszig es tavasszal-nyáron kizárólag a tiszta Virginia és a VAPER vonalat végigkóstolni...néha-néha persze a már megkedvelt English tételekkel szinesítve a sort. Édes kihívás :-)

ENGLISH/BALKAN 

VAPER / VIRGINIA / VIRGINIA-BURLEY

AROMATIKUS

Kedves, Dràga Olvasók,

ma nyitottam egy Facebook oldalt, mert ott jóval egyszerűbb kommentelni, egyet illetve egyet nem érteni, úgyhogy bàtorítok ezúttal mindenkit az oldalhoz csatlakozàsra, jókat tudnànk vitatkozni, okoskodni ott :-)

https://www.facebook.com/SzubjektivPipas/

Viszlàt tehàt itt is, meg ott is!

SzubjektivPipas

Peterson – St. Patrick’s Day 2018, gyàrtó: Kohlhase & Kopp, 50g tin, aromatikus blend virginia, burley és black cavendish öszetevőkkel, rum, mangó, feketeszeder ízesítéssel. SzubjektivPipás index: ***+

Mint minden évben, idén is megjelent a Peterson limitált kiadású St.Patrick’s Day dohánya, azaz stílusosan, március 17-én erre gyújtva ünnepelhetjük az írekkel a Nagy Össznemzeti Berúgás napját. Mint azt a dublini kollégáktól megtudtam, aki igazi protestáns az narancssárgába, a katolikusok pedig zöldbe öltöznek, és a pubokban sokan gyújtják majd meg a direkt erre a napra rendelt Peterson limitált szériás, zöld pipájukban ezt a dohányt.

Érdekesek ezek a zöld pipák, ízlés kérdése, nekem valahogy a túl sok festék nem passzol a képbe. Ahogyan olvasom, a pipás szcénában ezek inkább csak ünnepi, évi egyszer használt darabok...

A dohány a limitált szériás blendekhez képest abszolút nem drága, már 11.5 EUR-ert hozzáférhető. A keverék aromatikus fajta, es ha jól értem, a blender által választott topping ízek minden évben változnak – ezúttal a gyártó mangóval, feketeszederrel es rummal ízesítette a virginia, burley es black cavendish alapú keveréket.

A tin-design nekem nagyon tetszik: jópofa zöld színek, klasszikus betűtípus, nagyon gusztusos. Ez az első Peterson dohány amivel dolgom van, lássunk hát neki.

A klasszikus európai tin bontás után csak úgy ontja magából a gyümölcsillatot – sárgabarack, bogyós gyümölcsök az előtérben, már-már éles, de cseppet sem bántó élénkséggel. A 3.- 4. elmélyült szippantásra aztán a gyümölcsök mögül előmerészkedik a csokoládékrém es a vanília.

Nedvességi foka éppen tökéletes, ami meglepett – a kartonlap levétele utan meglátva az erősen préselt és homogén felületű keveréket arra számítottam, hogy facsarni lehet majd belőle a nedvességet. Ehhez képest a keveréket meglazítva szinte tökéletes állagot találtam, talán az éppen tökéletestől egy gondolatnyival a nedves irányban. Külleme üdítő a szemnek - a virginia szép aranysárga színei keverednek a burley barnájával es persze a cavendish sötét jegyeivel.

Mechanikája a tömést tekintve rendben, könnyen kezelhető. Meggyűlt a bajom az elején a gyújtással de ezt simán betudom annak, hogy talán lehettem volna kicsit türelmesebb es alaposabb a tömésnél. Szépen egyenletesen ég, nem nehéz a lassú tempót tartani vele, nem csíp, nem rúg, nem harap.

Ízben már a kezdetektől szépen, hangsúlyosan érkeznek a győmölcsök. Sárgabarackot es egy exotikus gyümölcsízt érzek – kevés ananász, vanília es a piros bogyós gyümölcsök keverednek, a virginia természetes édessége szépen ágyaz meg az ízképnek. Nem tudom, hogy miért de a vaníliát hangsúlyosnak érzem a háttérben, ez talán a black cavendish hatása. A leírásban szereplő rumot nem tudom felfedezni az ízben.

Az aroma intenzitása kicsit lanyhul a tömet felénél. A minőségi burley es virginia veszi át a szerepet de a gyümölcsök jelenléte azért megmarad kellemes, udvarias társaságul – és mi is azok vagyunk általuk: a room note igazi krémes, vaníliás gyümölcsbomba.

A kiséro itala számomra egy exotikus ízű, például maracuját tartalmazó tea, kiváncsi lennék, hogy az ír kocsmákban hogyan passzol ez egy jo pohár Guinnes-hez - en kissé gyengécskének érzem hozzá ezeket az ízeket. Mindenestre, az éppen tavaszba forduló időjáráshoz, a madárcsicsergéshez tökéletesen passzol ez a dohány, bátran ajánlhatom mindenkinek aki szereti az enyhén aromatikus, friss, könnyű ízeket.

A februári rossz hírek - bezárt a McClelland, a BAT is kivezeti a Dunhill pipadohányokat a termékköréből – után csak reménykedni tudok, hogy jövőre is kóstolhatjuk majd a Peterson ünnepi tételét.

Happy St. Patrick's Day to You All!

Mac Baren – Vanilla Cream Loose Cut, gyarto: Mac Baren, 50g tasak, aromatikus blend black cavendish, virginia osszetevokkel, vanilia izesitessel. SzubjektivPipas index: ***+

Ez a tasak is M. baratom karacsonyi ajandeka volt a korabban mar megenekelt Original Choice-al egyutt. Erosen bizakodtam ezek alapjan es a meg Karacsonykor a szokasos tasakbol egy befottesuvegbe koltoztetett kevereket e heten elkezdtem kozelebbrol is szemugyre venni es persze nehany tometet elszivni belole, hogy amennyire csak lehet, ez a szubjektiv review azert megalapozott legyen.

Persze jogos a felvetes, hogy mi a minimum tapasztalat ami eleg egy megalapozott velemenyhez – es ebben is tobb iskola letezik. Amit en kovetek, az inkabb a boros hatterembol kovetkezo es ott jol mukodo megkozelites. Amit en probalok ezekkel a dohanyleirasokkal atadni az nem egy atfogo, minimum 10 doboz/tasak elszivasa utan leulepedett, gondosan szintetizalt es vegletekig finomitott velemeny. Eppen ellenkezoleg, azt probalnam inkabb atadni, hogy kezdokent (apropo, februar kozepen leszek 5 honapos pipas :-)) megkostolva az adott blend-et, milyen elso impressziok ernek. Milyen illatokat erzek a frissen nyitott dobozban/uvegben/tasakban. Milyen a nedvessegi fok amivel talalkozom, hogyan all ossze a keverek, milyen esztetikai, fizikai jelemzoket tudok megallapitani. Hogyan tomheto es gyujthato, mennyire stabilan eg es fokeppen: milyen izeket tudok fellismerni, azonositani a tomet elszivasanak kulonbozo fazisaiban. A leirasok jellemzoen 2-3, de maximum 5-6 pipanyi tapasztalatbol irodnak, de ez rendben is van igy. Meg az intenziv boros eveimben tapasztaltam, hogy sokszor az a kosolo jegyzet adja vissza a legjobban az adott tetel altal nyujtott elmenyt ami az elso kostolasnal keszult. A tervem az, hogy kesobb, ahogy jobban elmelyedek egy blend-ben, elfogy a doboz tartalma, esetleg egy dohany visszatero kedvencce valik ugy en is visszaterek ezekre az irasokra es update-eket irok a tesztek moge. Igy szepen kovetni tudom majd az izlesem valtozasat, a tapasztalat altal megnyitott ujabb, akar teljesen eltero elmenyeket. Jo moka lesz :-)

Na de vissza a termelesbe. A blend tehat a Mac Baren Vanilla Cream Loose Cut termeke, az osszetevo kapcsan nemi elteres latszik a tobaccoreviews.com es a Mac Baren hivatalos oldala kozott, termeszetesen ez utobbit evidenciaban tartva ez egy virginia bazisu, black cavendish-t es nemi burley-t is tartalmazo keverek amihez termeszetesen vanilia aromat is adtak. Az elobbi forras nem irja a burley-t, de en hatarozottan erzem a jelenletet ahogyan majd latszik is lentebb.

A dohany egy szokvanyos, egyszeru tasakban erkezett - nem olyan trendi hullamkartonban mint a korabban kostolt Original Choice. Allagra szepek a virginia vilagos arany loknijai, a cavendish fekete darabkai, a burley barna szalagjai es az erdekes, nehol egesz nagy darabokban jelenlevo erlelt virginia flake. Nedvessegi foka idealis, talan meg innen a szaraz tartomanyon.

A befottesuvegbe zart illatban a virginia szaritott, enyhen erjedo szenaja de ez inkabb a frissebb citrusos fajta virginia illat (ilyen meg az Orlik Golden Sliced dominans aromaja), kremes vanilia es nemi tejcsoki sok mazsolaval. Nagyon kellemes, nem vag fejbe, semmifele eltulzott, kemikalis vanilia - nagyon igeretes az illat alapjan.

A keverek mechanikaja is egeszen rendben: 3 csipet modszerrel, a fel-felbukkano flake darabokat picit elmorzsolva kozepesen konnyen tomheto, 3 gyujtas utan eljutottam a megfelelelo vezer parazsig es mindossze 2 utangyujtas mellett tiszta feher hamuva egett.

Az izben a virginia edessege, citrusos, szenas jegyei erkeznek eloszor majd egyre inkabb bekuszik a vanilla kremes ize is. Pici mez, nemi gyumolcs es persze a tejszines vanilla kremessege, de mindvegig szepen egyensulyozva a virginia alapjegyeivel, sosem dominalva, tulkiabalva azt. Nagyon jol erzekkel adagolta itt a blender a vaniliat, erezhetoen nem az volt a cel, hogy kizarolag ezt erezzuk. Az Original Choice utan immar a masodik kellemes meglepetes a Mac Baren-tol (leszamitva persze a Scottish Mixture-t ami nagy kedvencem a gyartotol es valahol hatereset mivel a nagy titokban tartott likorozese teszi csak aromatikussa).

Nagyon meghalalja a lassu tempot, eppen az eges-hataron tartva fantasztikus izekkel jutalmazza a kimeletesseget – creme brulee, amikor a kanalba nemcsak a bourbon vanilia kicsi fekete magjait is tartalmazo lagy vanilias krem kerult hanem egy pici a tetejere karamellizalt nadcukorbol is. Nem komplikalt, es talan nem annyira mernokien preciz mint az Original Cut de ez semmit sem csokkent az erdemeibol. Eppen egy tejes Earl Grey-t kortyolgatok hozza de a kremes, vanilias jegyek kivaloan kisernenek egy lattet, vagy barmilyen egyeb tejes kaveitalt is. A tomet feletol a vanilia intenzivebbre valt, az edesseg is kicsit fokozodik de mindvegig szepen egyensulyban marad a dohanyiz hatterrel. Biztos, hogy tartalmaz nemi burley-t mert a virginai izjegyei mellett a markansabb dohany, a tipikusan  mogyoros burley aroma is megjelenik. Nem eget, nem bantja a nyelvet meg kozepes utem mellett sem. A nikotin is csak a moderalt tartomanyban, nem ut, csak szepen finoman jelzi jelenletet.

A room note az, amit a leiras alapjan varhatunk – ha volna meg a Europaban olyan nyilvanos kavehaz ahol a pipas megturt vendeg lenne, a korulottunk uldogelo vendegek elegedetten csettintenenek…

Ujabb nagyon finomam aromatikus tetel a Mac Baren-tol, mely nalam nem veszelyezteti az Original Choice elso helyet a dobogon, azonban igy is batran ajanlhato minden kezdonek illetve haladonak aki szereti a vanilias izeket.

(Phil Webb: Why I smoke a pipe? reszlet - forditotta: Szubjektivpipas)

“.........Azert pipazom mert valami jot mozdit meg bennem. A pipasokat altalaban kedvesnek es joszivunek latjak, bekebeli „Nagypapanak“ – ha tetszik. Ezt a megallapitast egeszen helyenvalonak talalom. Meg sosem talalkoztam pipassal aki arrogans vagy ontelt lett volna. Sosem talalkoztam pipassal aki azt allitotta, mindent tud a pipazasrol es az eletrol. Meg sosem talalkoztam olyan pipassal aki ne segitett volna kedves instrukciokkal es batoritassal amikor segitsegre volt szuksegem. Igy megteszem amit csak lehet, hogy az altalam latott modell szerint eljek es masok elott kovetendo peldava valjak, hogy ok is ugyanazzal a kedves, befogado szeretettel talalkozzanak amikor a pipazassal ismerkednek mint amivel en szembesultem.

Azert pipazom, mert a pipazas nalam joval nagyobb, csodalatosabb multbeli dolgokhoz kot engem. Sosem leszek hires a kiveteles elmebeli kepessegeimrol mint Einstein vagy Bohr (vagy eppen Holmes), sem csodalatos irasaimrol mint Clemens. De ha talalkozhatnek veluk, orakat tudnank beszelgetni a pipakrol es ezzel emelnenk hidat az emberiseg korszakai kozott.

Azert pipazom, mert a pipazas nalam joval nagyobb, magasztosabb dolgokhoz kot a jelenben is. Megannyi csodalatos emberrel volt szerencsem talalkozni e hobby kapcsan es az eletem gazdagabb lett altaluk. Talalkoztam kollegakkal akik pipasok es nagy megtiszteltetesnek erzem, hogy a barataimnak tarthatom oket. Talalkoztam mas pipasokkal, az ugyfeleimmel es az eletem szinten gazdagabba valt ezekkel a talalkozasokkal is – remelem, hogy az o eletuk is altalam. Szemelyes beszelgeteseken keresztul az uzletben ahol dolgozom es az elektronikus kommunikacio altal, rengeteg csodalatos emberrel talalkoztam akiknek kerdeseket tettem fel es akiknek kerdeseire valaszt adtam. Az eletem teljesebbe valt az emberek altal akiket Beard-nek, Follodor-nak, Paden-nek es Manadily-nek es persze olyanok altal is akit csak “Birmingham Bob”-nak, “Ming-Kahuna”-nak vagy “Colonel Panic”-nek beceztek. Mikozben talan neha nem is ertettem veluk egyet (az igazat megvallva eleg gyakran nem) a horizontom tagult, a tudasom gyarapodott es az eletem gazdagabb lett e talalkozasok altal. Ha belegondolok, mindez egy kis darab misztikus fadarabnak, nehany centi muanyagnak es egy csipet osszevagott dohanylevelnek koszonheto…

Azert pipazom, mert azt remelem, hogy ez a jovohoz is kot engem. Azt remelem, hogy a jovo nemzedekei jo szivvel tekintenek majd vissza ram, es ha majd ugy emlegetnek, hogy “tipikus pipas volt” az csak meg edesebbe teszi e remenyemet.

Azert pipazom, mert ez egy kicsit talan excentrikus, lazado dolog. A ket ember akiket borzasztoan csodalok, arrol voltak ismertek, hogy mindig ellene usztak az arnak. C.S. Lewis aki nem szegyelte a hitet as hiedelmeit es abbol sem csinalt titkot, hogy imadta a jo italokat es szivarokat – sok modern evangelista aggodalmara. Francis Schaeffer, talan az egyik – hacsak nem a legnagyobb 20. szazad vegi gondolkodok egyike nagy elvezettel fogyasztott egy pohar sherry-t estebedjei utan mikozben a nap filozofiai temajarol vitazott tanitvanyaival L’Abri-ban - profanul zavarba ejtve azokat akik egyenlosegjelet huznak az aszketizmus es a hit koze. Mikozben a pipazas biztos nem tesz bolcsebbe (annak ellenere, hogy ketsegtelenul segit idot szakitani a gondolkodasra), bizonyos modon - legalabbis szamomra – kapcsolatot biztosit azokkal az emberekkel akiknek gondolatait oly csodalattal kovetem s akiknek nagysagara annyira ahitozom.

Azert pipazom, mert a pipaban es a dohanyban a muveszetet talalom. “Muveszet ami mukodik” ahogy az idezet szol. Nem ugy mint egy festmeny vagy szobor, ami csodas es nagyszeru amennyire csak lehetseges azonban nem vihetem magammal, ha barmikor kedvem van hozza, hogy elvezhessem. Mig az emlitett egyszeriseg, statikussag es relativ megkozelithetetlenseg tovabb emeli egy mualkotas erteket es misztikumat, ennek ellenkezoje igaz az en pipamra. Lehet az a pipa egy modern mestermu mint egy Tinsky, Talbert vagy Nording, akar a mult mestermuve mint egy Holm vagy egy muveszi tokeletessegu Bang - a kezembe tudom fogni, magamal tudom vinni, hogy elvezzem a kezmuves tudast, a szakertelmet es sokszor a szeretetet is amely egy egyszeru briar fa darabban megnyilvanul. Latom benne a keszitoje szemelyiseget, akar az csak egy huseges masolata egy klasszikus billiard pipanak, vagy a legvadabb kepzelet megtestesulese egy igazan egyeni kinezetu freehand pipaban. Ha az egyik nap egy klasszikus “Monet” idillre vagyom, maskor pedig egy nagyszeru es felkavaro “Giger” alkotas ami boldogga tesz, egyszeruen magammal vihetem barhova es barmilyen elfoglaltsagra. Ez az altalam rajongott muveszet tobb erzekszervre is hat. Az izleles es a szaglas altal elvezhetem a kezmuvesseget olyan nagyszeru embereknek mint Gregory Pease, a McNeils-ek vagy akar olyan cegek munkait is mint az Orlik vagy a Davidoff. Az izlesem, a valasztasaim, a hangulatom altal az en muremekeim folytonosan fejlodnek es valtoznak a dohanylevel es a briar fa kombinacioja altal, ugy mint semmi mas. Amit egyszer megfestettek, egyszer kifaragtak vagy lemezre rogzitettek – az a mualkotas idotlen a maga statikus valojaban. A pipamban viszont egy olyan muremeket elvezhetek amely folytonosan valtozik, fejlodik, a pillanatban megelheto, az elmeny sosem ujrateremtheto ugyanabban a formatumban meg egyszer.

Azert pipazom mert egy olyan idobe repit ami sosem jon el ujra mar. Az idobe, amikor lehetseges volt a Arabiai Lawrence-et teljes pompajaban a hatalmas vasznon nezni es kozben egy pipat fustolni. A korba, amikor ugy nezhettem a Murderer's Row-t a parkmoziban, hogy kozben a kezemben ereztem az ego pipam meleget egy hideg oszi delutanon. Egy Normann Rockwell fele festett idillbe amely talan sosem letezett de ahova mindig vagytam. Sokan talan tenyleg allitjak, hogy ez a kor sosem letezett de en erzem az izet a pipamban, erzem edes illatat a fustjeben.

Azert pipazom, mert azt remelem, hogy egyszer egy kedves, tiszteletremelto nagypapa lesz belolem aki a kisunokajat a fafaragas fogasaira, horgaszni, vadaszni vagy eppen biciklizni tanitja, McGwire rekorddontesenek tortenetet meseli neki es azt, hogy mi volt a "televizio" es miert toltottunk oly sok idot elotte ulve...

Azert pipazom, mert remelem, hogy egy nap nemcsak apja, de apukaja is leszek a fiamnak. Tanitom majd ot baseball labdat utni es elkapni, uriemberkent viselkedni es tisztelni egy holgyet. Tamogatom ha focizni tanulna vagy ha eppen az opera vilaga vonzza, ha orvos lesz vagy ha teherautovezeto, vagy eppen ugyved. Az oszinte vagyam, hogy ha az ido eljon es a fiam felno, atadhatom ezt a muveszetet es hobbyt neki es az a darab fa es a fust mindig emlekeztetni fogja arra aki en voltam, es aki obelole valhat.

Azert pipazom, mert remelem, hogy egy nap nemcsak apja, de apukaja is leszek a lanyomnak, megtanithatom neki a sajat peldamon keresztul, hogy milyen erenyeket varhat el egy ferfitol, hogy oltalmat es biztonsagot nyujtsak neki, es azt is, hogy batoritast adjak neki arra, hogy vegul hagyja el az altalam biztositott vedelmet es oltalmat es teremtse meg a sajat otthonat. Remelem, hogy egy napon megtalalja azt a tarsat aki gondoskodni fog rola, kihivasok ele allitja, engedi es segiti ot tovabb fejlodni es akinek o ugyanezt a kihivast es fejlodest biztositja. A vagyam az, ha majd kesobb barmikor egy pipa illatat erzi, ujra erezze majd a biztonsagot, meghittseget es inspiraciot, es emlekezteti arra aki en voltam es aki obelole valhat.

Azert pipazom, mert azt remelem, hogy egy nap a gyermekeim, unokaim es barataim ha elmennek valaki mellett es megerzik a pipadohanyfust ismeros illatat utanafordulnak a pipasnak. Megallitjak, de nem azert, hogy ledorongoljak hanem eppen ellenkezoleg, hogy megkoszonjek, hogy segitettek emlekezni egy emberre aki egyszerre volt bolcs es vidam, eros es gyenged es egy csodalatos forrasa a az elet oromenek, igenlesenek - es ez az emlekkep en leszek.

Miert pipazom? Megmondom neked. Azert, mert en egy Pipas vagyok.

G.L. Pease - Westminster (gyarto: Cornell & Diehl, 2 oz / 57 g tin, english/balkan blend - turkish oriental, latakia, virginia osszetevokkel) - Szubjektiv Pipas index: ****

Jojjon a Cornell & Diehl Autumn Evening utan egy masik amerikai legenda, Gregory (Greg) Pease es egy nagyon nepszeru tetele a Heirloom Collection szeriajabol: a Westminster. A G.L.Pease brand-el nem tavolodunk el nagyon a Cornell & Diehl-tol, az emlitett Mr. Pease a masterblender maga, azonban a gyartast a C&D-re bizza.

Kicsit utanolvastam ennek a dohanynak es egy nagyon erdekes tortenetet talaltam. A Westminster megalmodoja egy regi, legendas blend-et, a Dunhill London Mixture eredeti, meg a Dunhill alltal 1928 - 1980 kozott gyartott es forgalmazott tetelet probalta amennyire csak lehet reprodukalni. A mester reszletesen ertekezik a London Mixture karakterenek a Murrays es kesobb az Orlik cegek tulajdonlasa alatt vegbement valtozasarol es arrol, hogy miert erezte fontos kihivasnak az eredeti, 1980 elotti keverekhez becelzott Westminster megalkotasat. A ciprusi latakia, torok oriental es virginia fajtak vegso aranyanak, megfelelo egyensulyanak kialalakitasa egy 9 honapos folyamat eredmenye, a Westminster blend vegul 2007 januarjaban kerult piacra es innentol toretlen a siker, sok English blend rajongo tartja etalonnak ezt a balkan tipusu, azaz inkabb oriental mint latakia dominans dohanyt.

Nezzuk tehat mit talalunk az aromazaro fedel alatt. Klasszikus kartonlap a Mester (vagy a Mester marketingese) soraival. Azt kivanja,  mindenki legalabb annyi oromot talaljon a dohanyban mint amit annak megalkotasa jelentett az o szamara. Szep, elegans.

A dobozba a dohany esztetikus, szalagos formatumban kerult, a szinek kozul a sotet tonusok (latakia, oriental) dominal nemi vilagosbarna, aranyszinu virginiaval. Gusztusos, csabito allag.

 Az illat lehengerlo - a latakia dominans, erosen fustos, tabortuzes jegyei az oriental fuszereivel, de van itt meg valami amit a padlason logo fustolt sonka illatahoz tudnek hasonlitani, ahol a fust aromaja keveredik az erlelt, sozott hus illatjegyeivel. Meg valami leheletnyi animalis jegyet is erezni a frissen bontott dobozbol - nem zavaro, csak az illatot teszi meg sokretubbe.

A dohany nedvessegi foka eppen idealis - mechanikaja kivalo, azaz konnyu tomni, jol, lassan eg, nem igenyel gyakori ujragyujtast.

 2-3 gyujtas utan kialakul a megfelelo parazs, es nem is igenyel 1-2 ujragyujtasnal tobbet ha egyhuzamban vele tolthetjuk a szukseges 50-60 percet.

Fantasztikus fuszeres fusttel nyit, amelyrol rogton a szantalfa fustolo jut eszembe. A virginia vegig csak a hatterben, edessege illetve a szenas jegyek szinte eszrevehetlenek, de biztos alapkent gombolyitik, puhitjak az izeket. Hasitott bor illata, csiklandozo csiposseg nemcsak az orrban de a szajban is az oriental jovoltabol, a latakia mely fas fustje, nemi kesernyesseg es tomjen, nagyon izgalmas elmeny. Teljesen mas vilag mint az edes, aromatikus vonal amit eddig jellemzoen kostoltam. Nem jobb vagy rosszabb - maskent izgalmas, egy teljesen uj  spektrum. Ez egy sos, szaraza, husos, hasitott boros, fas, nagyon enyhen kesernyes izkep. 

A tomet feletol egy uj, nehezkes viragillat uszik a kepbe, hihetetlen, hogy milyen emlekeket kepes felhozni a messzi multbol: nagyanyam kertje, a nem kifinomult szepsegukert nevelt hanem inkabb a "mert ezeket a viragmagokat hoztuk a felvideki falubol mikor felkoltoztunk ide 'Pestre es vilag eletemben ezt ultettem" tipusu mindent tulelo egyszeru paraszti fajtak illata amelyek tuleltek 2 haborut, es persze kivaloan mutattak a Tiszta Udvar Rendes Haz tabla alatt. A kukacvirag es tarsaik, azok amelyeknek magjat a nagyi akkuratusan begyujtotte, megszaritotta es kis befottes uvegekben mentette at evrol evre - azoknak meg a szaritott magja is ilyen foldes, tompa, megis floralis illatot araszttott.

Erdekes elmeny meg ahogy a szajpadlast szaritja, szinte hasonlo erzese van az embernek mint egy nagy cabernet sauvignon kostolasa utan, ahogyan a tannin huzza ossze a porusokat. Mint emlitettem fentebb, lassan, huvosen eg es ha ehhez igazitjuk a tempot azt a mindvegig tarto vibralo izekkel halalja meg. A nikotin szamomra csak kozepesen erezheto, erdekes, hogy a laikus ember (en) azt gondolna, hogy egy ilyen igazan eroteljes izu blend nikotin tartalma is "nagyobbat ut" de ezt nem tapasztalom. Mig a Dunhill Elizabethen Mixture eseten mindig erzem a nikotin hatasat, itt ez szinte eszrevetlen. Fantasztikus elmeny, csodas dohany, mindenkinek jo szivvel ajanlom.

Meg a felesegemtol kaptam a szivaros idoszakomban egy egyszeru, matt fekete Zippo-t amit nagyon szeretek. Annak idejen sokszor hasznaltam, imadtam a szivar fustje elott meg par masodpercig erezheto benzin illatat. A benzin nalam egy gyerekkori becsipodes, tizeneves koromban majdnem minden szombat delutant apam kis garazsaban toltottem ahol Lada motorokat ujitottunk fel. Szolt a Calypso radio, en a rambizott hengerfejet tisztitgattam es kozben arrol almodoztam, hogy mire is fogom kolteni azt a parszaz forintot amit apam - gondolom, hogy masban kart ne tegyek - minden alkalommal kiutalt nekem az alkatreszmosas es szelepcsiszolas fejeben. Azota nekem a benzin parfumillat :-)  

Szoval amikor elkezdtem pipazni nagyon megorultem, hogy vegre ujra hasznalatba vehetem a jo kis fekete ongyujtot. Feltoltottem benzinnel es ......elkezdodott a szerencsetlenkedes. A lang valahogy nem akart jol allni :-) Akarhogy forgattam a kis Zippot a kazan fole, a lang csak felfele akart torni es nem tudtam elerni, hogy "megcsokolja a dohany feluletet".

Ezt a "carefully, just kiss the tobacco with the flame" technikat a jo Muttnchop Piper-tol lestem el amikor annak probaltam utanajarni, hogy hogyan gyujtsam meg helyesen a pipamba gondosan tomott dohanyt. Az o egyik videoja magyarazza reszletesen, hogy miert nem jo direktben "megegetni" a dohanyt a pipaban, es miert kell ovatosan, a langot a dohany feluletere leszivva, megerintgetve, szinte csak a lang hojet felhasznalva meggyujtani a fustolnivalonkat. A mester fo indoka az, hogy a direktben megegetett, megperzselt - "scorched" - dohany ize nem az amit izlelni szeretnek, mindig a finoman parazslo dohanyt es annak varazslatos egestermeket keressuk.

Szoval nem kell tovabb ecsetelnem, a normal Zippoval csak bosszusagom volt ugyhogy atvaltottam a sima gyufara. Na ez mar tokeletesen bevalt, ezzel mar problema mentesen sikerult a fent leirt folyamat, nagyon jol elvoltam vele.

Aztan a karacsony kozeli Peter Heinrich rendelessel kuldott dobozba bedobtak egy olcso, hoszzu csorrel ellatott gazos gyujtot es ezzel aztan ismet jol osszeszoktunk, eltettem a gyufasdobozt jo idore.

Egyik Youtube-os kolleganal aztan meglattam a megoldast amit kerestem. Lathatoan Zippo-t hasznal, es ha kisse furan is - rafekteti a gyujto egesteret a kazanra - minden veszodsegtol mentesen gyujtja a pipajat. Ez kell nekem is, vegre ujra hasznalatba vehetem kedves Zippomat! Tobb sem kellet, a karacsony elotti napok egyiken a varosban setalva beugrottam Sven-hez a pipaboltba aki persze ismerte a trukkot es mar adta is a filleres, direkt pipazasra kikepzett Zippo betetet.

 Ahogy lathato, itt az egester  ugy van kikepezve (bal oldali), hogy a hagyomanyostol (jobb oldali) elteroen a lang utja nem csak felfele biztositott hanem a kor alakban mindket oldalon kivagott iranyokba is. Igy ha az ember rafekteti a pipa karimajara, szepen alkalmazhato a "kiss the tobacco" modszer. Ez az amit kerestem, ujabb lepes a kenyelmesebb pipazas iranyaba :-) 

Mikozben ezeket a sorokat irom, tesztelem is az uj megoldast. A hideg ido ellenere nem egy erosen aromatikus, teli hangulatu dohanyt tomtem hanem egy adag Orlik Golden Sliced virginia/perrique a tarsam itt a csendes, huvos de szelmentes vasarnap delutanon. A varjak karognak csak, es par enekesmadar trillazik...

A pipat most nem a "3 csipet" hanem egy uj modszerrel tomtem amit ugy tudnek leirni, hogy a nagyjabol a teljes tometnyi enyhen elmorzsolt flake-t a tenyeremben osszegyurtam egy nagyobb csipette es ezt egyben tomtem bele a Savinelli kazanjaba - erre mar csak tenyleg az adagbol leeso toret fert meg a pipaba. Olvastam valahol, hogy a flake formatumu Va-Per dohanyoknal nagyon jol mukodik ez a tomesi eljaras. Az igy megtomott dohanyban fennmarado levego cellak hutik a fustot es az igy - lassu technikaval persze - kevesse hajlamos a virginiaval mindig a pakliban levo "tongue bite"-ra. Es valoban, kivaloan mukodik, ujragyujtast nem igen igenyel.

Elkepeszto selymes fust, kremes szaritott szena, frissen sult ropogos kenyer heja es nemi citrusos, friss felhang. A perique tovabbra is csak nyomokban, eppen annyira van jelen, hogy finoman neha megcsiklandozza a nyelvemet illetve amikor az orromon fujom ki a fustot egy kis borsos, finoman csipos izerzetet okoz. A Savinelli-vel is kezdunk igy jo baratsagba kerulni. Az elvezetet kivaloan egesziti ki a frissen lefozott spanyol narancstea....azt hiszem ezt hivjak a tokeletes vasarnapi pipanak :-)

Angolul beszelo kezdok, haladok es profi oreg rokak figyelmebe is ajanlom a Pipes Magazine hetente uj adassal jelentkezo podcastjat amelynek hazigazdai Brian Levine es Kevin Godbee.

Az iTunes-on illetve egyeb platformokon elerheto musor kb. 1 oras es a gerincet mindig egy pipakeszitovel, master blender-el vagy egyeb, a pipas szubkultura meghatarozo alakjaval folytatott beszelgetes adja. A stilus es a formatum meglehetosen amerikai, egy kis megszokast igenyel de ha a gyomrunk nem haborog tulsagosan a neha kicsit harsany franko-megmondastol, a tartalom igazan erdekes es kivalo arra, hogy kepben legyunk azzal ami a vilagnak azon a reszen tortenik ahol meg szabadabb es mindenkeppen szelesebb kinalattal tamogatott piac mukodik.

Kedvcsinalonak, es persze annak erzekeltetesere, hogy mennyire friss es aktualis a tartalom, had emlitsek egy erdekes temat amit a tegnap kijott reszben (# 279) boncolgatott a show hazigazdaja.

A McClelland amerikai dohanygyarto ceg (rengeteg kozkedvelt blend, tobbek kozott a Frog Morton sorozat gazdaja) feje, Mike McNeil bejelentette, hogy nem fogjak tovabb gyartani egyik ikonikus virginia bulk termekuket a 5100 Red Cake-et valamint azokat a szinten tobbnyire bulk dohanyaikat amelyeknek ez szolgalt alapjaul. Ennek okakent McNiel azt nyilatkozta, hogy tobbe nem tudjak beszerezni azt a specalis minosegu voros virginia alapanyagot amely azt a minoseget es karaktert adja amelyre szuksege van a jol megszokott, egyedi “McClelland” aroma es minoseg megtartasahoz.

 Ezt a hirt kommentalta es boncolgatta a hazigazda kicsit melyebben, arra kifuttatva a velemenyet, hogy ez is egy jele a globalis dohanyiparagban torteno valtozasnak amely nem motivalja tobbe az amerikai dohanytermelo farmereket a specialis, kulonleges minosegu vagy tulajdonsagu azonban nagyobb munkaigenyu fajtak termelesere. Az agrartorveny - igazodva az altalanos dohanyellenes iranyvonalhoz - megszuntett gyakorlatilag minden korabbi szubvenciot. Az amerikai farmernek dontenie kell - folytatja a szubvenciokkal nem tamogatott  nagy kezimunkaigenyu es rizikos dohany noveny termeleset vagy egy egyszerubb, rizikomentes utat valaszt es atall peldaul szoja babra... viszonylag egyszeru a dontes.

Idezte meg ezen logikai szalon a Phillip Morris bejelenteset miszerint a vilag legnagyobb cigarettagyartoja megkezdte atallasat a "fustmentes jovore", arra, hogy fokozatosan lealljon a hagyomanyos, a dohany elegetesen alapulo termekekrol a dohany melegitesevel operalo eszkozokre.  

A pipadohany termeles a vilag feldolgozott dohanytermelesenek mindossze 0.2 - 0.3 %-a, es ez nem jelent szamottevo, iparagi trendeket befolyasolo piaci igenyt. Ha dol a dohanyipar es annak tradicionalis termekei, az alatlunk ma ismert pipadohanyt is maga ala temeti, eszrevetlenul fognak a rajongott dobozkaink eltunni az uzletekbol. 

Brian Levine egy tanacsot tud adni ebben a kerdesben. A mai valaszteknal es araknal csak rosszabb es rosszabb kinalattal es magasabb arakkal founk szembesulni a pipadohanyok piacan, igy az egyetlen celravezeto megoldas a betarazas a kedvenceinkbol amelyek el fognak tunni a kovetkezo evekben. Minden rendelesnel rendeljunk 1-2 dobozzal tobbet a kedvencunkbol, es azt tegyuk el jo melyre valahova a pincebe, egy szekrenybe….

A musorban ezen a teman kivul hallhato egy beszelgetes egy fiatal amerikai pipakeszitove (Sean Reum) valamint a szokasos rovatok.

A musor stilusa igenyel nemi tolarenciat az europai hallgatotol, a zenek sem az en izlesemet tukrozik de egyebkent egy nagyon informativ es sokszor a friss tortenesekre reflektalo, osszessegeben nagyon erdekes podcastot elvezhetunk.

Nagy rajongoja voltam annak idejen a Muvelt Alkoholista, borokkal foglalkozo blogon a "Borok a hiperbol" cimu sorozatnak amely arrol szolt, hogy a kostolo idonkent levett egy-egy palackot az ALDI, LIDL, TESCO etc... kinalatabol es vagy gyongyszemet talalt realis penzert vagy ismet be tudta bizonyitani a regi allitast miszerint kis penz, kis foci.... (abba persze most ne menjunk bele, hogy a nagy penz kis foci is igaz lehet bizonyos mestersegesen generalt disztopikus valosagban - de ez ugye pipas es nem kozeleti blog :-) )

M. baratommal sikerult osszefutnunk Karacsony utan es meglepett 2 gusztusos csomag dohannyal amit otthon egy utbaeso Nemzeti Dohanyboltban vett meg - egy Mac Baren Original Choice gusztusos hullamos kartonban es egy szinten Mac Baren, a Classic Loose Cut (korabban Vanilla Cream neven szerepelt a gyarto kinalataban).  Mindketto aromatikus blend,  amelyek mar jo ideje pihentek a boltban,  nyitaskor eleg szaraznak bizonyultak, bekoltoztettem oket rogton egy-egy befottes uvegbe.

Azota a pipaclub forumat olvasgatva megtudtam, hogy a jobaratom laikuskent (ez nem hozzam kepest viszonyitas, mindketten laikusok vagyunk :-)) arany kezzel valasztott es meg szerencseje volt, hogy egyaltalan talalt pipadohanyt a boltban. A hazai kinalat mint azt megtudtam elkeseritoen szegenyes, meg aromatikus csak csak, de igazi English, VA-Per az csak mutatoban szerepel a hivatalos, "Dohanyellatos" valasztekban.

Nezzuk mit tapasztaltam a Mac Baren Original Choice-al

Hát ez is eljött. Egészen 4 hónapnak kellett eltelnie, hogy összegyűjtsem a bátorságom és megtömjem a pipámat az első latakiás dohánnyal, a Samuel Gawith's Navy Flake-el. Ahogyan korábban említettem, a Vauen Olaf 4875-os pipámat tartogattam a latakiára - egy Dunhill Early Morning Pipe a másik enyhén latakiás tartalmú blend a készletben - de arra gondoltam, hogy a Dunhill előtt inkább egy cseppet barátságosabban hangzó aromatikus English blend-el kezdem az ismerkedést.

"Aromatikus English ?!? Ezt a kategóriát meg honnan veszed?" kérdezheti a tapasztaltabb pipás olvasó és simán benne van, hogy jogosan. Megpróbálom levezetni, honnan jön a tipusmeghatározás.

Szóval, mint minden szorgalmas, tanulni vágyó kezdő pipás, jól megkerestem ezt a blend-et a tobaccoreviews.com oldalon és a itt a típus kategóriánál azt találtam, hogyaszondja: "Virginia / Latakia".  

Viszont, ha az ember elnavigál a Cornell & Diehl oldalára, ott a következőt olvashatja:

"Ami egy english blend-et igazi “angollá” tesz, és ami az elsődleges forrása egy english dohány tipikus illatának az a latakia jelenléte. Természetesen lehetnek alkategóriái az english blendeknek mint például a scottish, a balkán vagy éppen aromatikus blendek, de ha van benne latakia akkor ez egy english blend és punktum." 

Nekem ez a meghatározás szimpatikus, tehát nálam a Navy Flake - érlelt virginia és egy kevés latakia minimális rum ízesítéssel - egy english aromatikus blend.

Folytatva az elméleti síkon történő "fotelpipázást", nézzük meg mit is említ a szakirodalom és minden menő YouTube pipás a Samuel Gawith's márkáról, mik azok a jelzők amelyekkel elsőként találkozunk. Az első jelző az áhítattal elmorzsolt "tradícionális" - és valóban, az angol/skót cég eredete 1792-re datálódik és őrizve a tradíciót nagyon régi gépekkel végzik a gyártási folyamatot. Köztük a vágást is ami, a flake dohányaik viszonylag nagyobb szelet-vastagságának és kevésbé standard méretének az oka. A másik pedig a dohánykeverékeik kapcsán sokat emlegetett "nedves, nagyon nedves" jelző. Ez annyira jellemző komment, hogy külön "Hogyan készíts elő egy Samuel Gawith dohányt, hogy egyáltalán meg tudd gyújtani" típusú oktatóvideókat is találunk a neten :-)  Egyik kedvenc YouTube pipásom, a korábbi posztban hivatkozott Bradley, külön nedvességi kategóriát a "Gawith-nedves"-t tart fenn a legnedvesebb dohányokra. Sokat mond, hogy ez a kategória nála a "Vizbefúlt Patkány" szintnél is tocsogósabb dohányokat jelöli.... 

Na, ugorjunk is akkor be a latakiátol sötétlő tengerbe...