Nem szeretünk beszélni róla, de mindannyiunk számára evidens, hogy drága, rajongva szeretett hobbink bizony nem egy ártalmatlan kézimunkaszakkör, itt bizony valós egészségügyi kockázatokkal kell számolnunk. Ha utána akarunk nézni ezeknek, sajnos nagyon nehéz dolgunk van. Az Interneten fellelhető tanulmányok, publikációk jellemzően cak nagy általánosságban foglalkoznak a dohányzással és a cigarettázás negativ hatásaira fokuszálnak, specializáltan a pipázással foglalkozó kutatásokat nem publikálnak.

A következő interjú a kedvenc és minden héten várva várt pipás podcastom, a Country Squire Radio, május 22.-i epizódjaban hangzott el melynek egy röviditett, kivonatos forditását szeretném veletek megosztani. Lényegi, a témát érintő részeket nem hagytam ki, csak a tonnányi kölcsönös udvariaskodástól és az olyan belterjes részektől próbáltam azt megtisztitani ami valószinűleg csak az olyanoknak mond valamit akik folyamatosan követik a srácokat. 

Az interjút Jon David a podcast egyik gazdája - nem mellékesen a Country Squire kultikus pipás szentély tulajdonos vezetője, master blender - készitette a 2019-es Chicago Pipe shown május 5-én. Az interjúalany a szintén szenvedélyes pipás Dr. Luis Missura fogász, fogsebész, foggyökér-specialista. A téma a pipázás és a szájhigiénia, a pipázással járó egészségügyi kockázatok és ezek csökkentésének lehetőségei. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem vagyok orvos, nem a tutit akarom megmondani. Az alábbi interjút csak azért forditottam le és teszem fel ide mert én, személy szerint érdekesnek találtam. Ez nem tanácsadás, nem tekintendő szentirásnak, és nem helyettesiti a szakorvossal való konzultációt, azonban éppen amiatt mert rendkivül ritka az Interneten a pipázásra koncentráló ilyen jellegű tájékoztatás, talán Ti is találtok benne érdekes, megszivlelendő információt. 

Jon David: Beszélj kérlek arról, hogy melyek a legfontosabb tényezők amelyekről a pipázás és a szájhigiénia kapcsán beszélnünk kell?

Dr. Missura: A dohányzás 4 fő lehetséges, negativ következménye a következő: a fogak elszineződése, a szuvasodás, fogromlás, a foginy illetve a fogakat tartó csontozat betegségei, aztán persze sajnos nem hagyhatjuk ki a rákot, a szövetek káros elváltozásait sem.

Fontos, hogy ismerjük a kockázatainkat és azt, hogy hogyan tudjuk ezeket a kockázatokat csökkenteni. Kezdjük a 4 felsorolt kockázat közül a fogak elszineződésével: hasonlóan a teához és kávéhoz, a pipa füstje is elszinezi a fogakat, ez ellen napi 2-szeri alapos, lehetőleg elektromos fogkefével végzett fogmosással és napi egyszeri fogselyemmel való tisztitással védekezhetünk. Az elektromos fogkefe azért jó, mert jóval hatékonyab, alaposabb mint a hagyományos fogkefe, a feje és igy a sörtéi olyan helyekre is beférnek ahová a normál kefe nem.

A következő problémakör a szuvasodás illetve a fogak kilyukadása, romlása - itt maga a pipázás önmagában kevés kockázatot jelent, a füst közvetlenül nem igazán jelent veszélyt a fogra, persze van néhány dohány aminek alacsonyabb a ph értéke, savasabb de még egyszer, nem ez az igazi probléma.  Ami az igazán gondokat okoz az a pipázástól függetlenül is, sok embernél jelentkező szájszárazság.  

A szájszárazság ellen folyamatos hidratáltsággal védekezhetünk, fontos, hogy a nyáltermelésünk állandó legyen. A megfelelő szintű, gyakori - alkoholmentes - folyadékbevitel nagyon lényeges, de sokan használják a Biotene, szájszárazság elleni  termékeket is, sokszor kifejezetten tongue-bite ellen is.

Ha már a tongue-bite (pipásoknál előforduló, a nyelv, szájüreg enyhe megégése mely csipős, kellemetlen érzéssel jár és súlyosságtól függően 1-3 nap alatt gyógyul), akkor álljunk meg itt pár szóra. A pipázás során a dohányt ugye égetve “fogyasztjuk”, a dohányfüst 3 úton tud bajt okozni: az első természetesen a hőhatás mely ráadásul nedves dohány esetében a még komolyabb problémát okozó forró gőz formájában támadja a szánkat. A második hatás természetesen a nikotin amely szűkiti és rugalmatlanná teszi az érfalakat. Ehhez jön a szénmonoxid amely az előző két emlitett hatással kombinációban a szánk természetes regenerációs folyamatát is lassitja. Mindannyiunk szájában vannak kisebb - sokszor szabad szemmel nem is látható - gyulladások, amelyek a fogaknál, a nyelven vagy foginyvérzés formájában jelentkeznek, ezek gyógyulását lassitja a dohányfüst.   

Fontos tehát, hogy próbáljuk a pipázás gyakoriságát ésszerű keretek között tartani, természetes, hogy minél kevesebbszer pipázunk naponta, annál jobban csökkentjük a szánk természetes regenerációjának lassulását.

Ha már gyakran pipázunk, akkor viszont csökkentsük a kockázatunkat a folyamatos hidratáltsággal. A szájban fejlődő nyál védi az égésre érzékeny nyálkahártyát, az izlelésünk is sokkal jobb, sokkal inkább érezzük az izeket igy. 

A másik nagyon fontos dolog amit a kockázatcsökkentés érdekében megtehetünk az a tempónk lassitása. Köztudott, hogy a gyors tempó, a nagy huzattal szivott pipa a dohány túhevülését, forró - nedves dohány esetében ez forró gőz - füstöt eredményez ami tongue-bitehoz azaz gyakorlatilag égési sebekhez vezet. Az ekkor érzett fájdalom egy része konkrétan abból adódik, hogy a forró füst roncsolja azokat a felületi bőrsejteket (és az alattuk lévő idegeket) a szánkban amelyek a baktériumok és egyéb kórokozók testünkbe történő behatolását gátolják. A kinyerhető izek maximalizálása mellett tehát ez a másik nyomós érv a lassú tempo mellett! 

Gyakori félreértés bizonyos pipás körökben, hogy a pipázás akkor jó ha hatalmas füstfelhőkbe burkolózunk mint egy gőzmozdony - ezzel sokszor csak forró, szinte élvezhetetlen füst lesz a “jutalmunk”.

Ezzel el is érkeztünk a legsúlyosabb kockázathoz ami termszétesen a rák, vagy a szövetek egyéb, súlyos elváltozása. A pipások sokkal kevésbé vannak kitéve a rák kockázatának mint a cigarettázók. Az ok a cigarettában lévő kátrány, nikotin, illetve egyéb speciális, esetenként karcinogén égésbefolyásoló illetve egyéb adalékanyagok valamint ezen anyagok tüdőből történő felszivódása. A rendelkezésre álló adatok alapján, speciálisan a pipások 2.5 — 8-szor nagyobb eséllyel betegedhetnek meg rákban mint egy nem dohányzó (a cigarettázásnál ez az arány sokkal magasabb). Az, hogy hová esünk ebben a vizsonylag tág spektrumban az rengeteg dologtól (pl.: alkohofogyasztás, a test Ph értéke, a pipázás gyakorisága) függ. 

Hogyan tudjuk csökkenteni a kockázatot? Ismét az aranyszabály: folyamatos hidratáltság, és itt sajnos beszélnünk kell egy olyan témáról amiről szemérmesen hallgatni szoktunk.  Ez a téma pedig a sokunk által nagyon kedvelt, különféle égetett szeszesital, whiskey, rum, calvados témaköre. Az alkohol gyakorlatilag “lemossa”, eltünteti a szánkból, a fogainkról azt a nyálkás védőréteget amelynek fontosságát fentebb hangsúlyoztuk. Pipások, akik közvetlenül pipázás előtt vagy pipázás alatt alkoholt fogyasztanak, 6-szor nagyobb eséllyel  betegednek meg rákban mint alkoholmentes folyadékot fogyasztó társaik. Tehát, a kávé, tea, viz és egyéb alkholmentes italok tökéletes, hidratáltságot biztositó társai a pipázásnak, javaslom tehát, hogy próbáljuk kedvenc rumunkat a pipázás utánra tartogatni. Mondom és javaslom mindezt úgy, hogy én is “bűnös” vagyok, én is gyakran élvezem a kedvenc skót whiskey-met a pipafüst mellé. Ha már whiskey-zünk mellé akkor legyen ott egy pohár viz is és kortyoljunk abból is.

Nagyon fontos, hogy ne áltassuk magunkat - a hobbink igenis egészségügyi kockázatokkal jár amelyek mérséklése elemi érdekünk. Azonban azt is hozzá kell tennem, hogy ha nem pipáznék, valamilyen kényszeres tevékenységgel probálnám magam a stressztől megszabaditani ami szintén kockázatokat hordoz. A véleményem az, hogy a pipázás kockázatai sokkal alacsonyabbak mint amit a tartós, levezetlen stresszel való együttélés jelent.

Utolsóként meg kell emlitenem természetesen még azt, hogy ne tüdőzzük le a pipafüstöt - ez exponenciálisan növeli az egészségügyi kockázatokat. 

(Forrás: Country Squire Radio podcast, május 22. 2019)