Először is hadd kezdjem egy önvallomással: ez a posztsorozat személyes érintettség okán születetett. Pár évvel ezelőtt először óvatosan, aztán egyre nagyobb bátorsággal kezdtem tudatosan keresni és levadászni néhány ritkább, vagy az elsődleges kiskereskedelmi piacról már eltűnt dohányt. Nem pipázom régen, mindössze 4 éve kezdtem, de már a kezdetektől a dohányok sokfélesége, ízei motiváltak a pipázással kapcsolatban. Míg mások pipákat gyűjtenek, engem a dohány dobozok - és persze azok tartalma - hoznak lázba.

Nem tudom más, hogy van ezzel de egy dohányboltba tévedve én simán rávehető vagyok egy új dohány kipróbálásra ha a doboz dizájnja megtetszik. Tipikus példa erre a Vauen Tradition #1, ami szerintem az utóbbi évek egyik legszebb doboza és a benne lévő dohány sem okoz csalódást. Általánosságban, imádom a téglatest alakú – a Samuel Gawith használja őket még most is – dobozokat. Bár tárolásra, mozgatásra jóval érzékenyebbek mint a kerek társaik (erről kicsit részletesebben később) de valahogy sokkal közelebb állnak a szívemhez. A legkevésbé az amerikai dohányok „macskakajás” dobozai tetszenek, de ott meg egy teljes hengerpalást áll a dizájner rendelkezésére, és néha nagyon jó cimkék születnek (pl. a Sun Bear napsárga borítása ilyen szerintem). Szóval, ebből is látszik, hogy nem nehéz tartósan rajtamaradni ezen a szenvedélyen.

Közhely, de mindegyik 20+ éves dobozka egy pici darab történelem, nosztalgikus utazás a múltba. Bújni az Internetet, kajtatni az árveréseket, keresni a kis, eldugott dohányboltokat a polcok elfelejtett végén porosodó gyöngyszemekért időtöltésnek sem utolsó. Persze a kincskeresés közben nagyon észnél kell lennünk mert ha nem vigyázunk, egy-két meggondolatlan lépéssel a család havi megtakarítását is elkölthetjük néhány régen vágyott, ritkább dobozra – de erről is, jóval részletesebben, kicsit később.

Az egyik Szent Grál - Mike Butera Pelican dohánya a J.F. Germain műhelyéből - 150-200 USD árban tűnnek el másodpercek alatt az aukciókon…  

Miért gyűjtsünk dohányt? Ezer jó okunk lehet rá, nekem a kedvencem ebben a témában a Brian Levine (Pipes Magazine Radio Show) által sűrűn emlegetett mondat:“Soha a jövőben nem lesz ilyen olcsó a pipadohány mint éppen a mai napon. Vegyél, tárazz be e kedvenceidből, készülj a nehéz időkre!”  Egyszerű, de nagyon jól leirja a helyzetünket. A dohány piac minden nappal szigorúbban szabályozott, a piaci folyamatok egyértelműen a centralizáltság felé mutatnak, azaz a kicsik eltűnnek, és néhány globális nagy marad (STG, MacBaren) akik nem minden esetben viszik tovább a megszerzett márkákat. A farmerek az egyszerűbben, tömeghatékonyan termelhető fajták felé fordulnak, hogy a sodródohányok még működő piacát szolgálják ki, a korábban kifejezetten a pipadohánynak gyártott különleges minőségű tételek eltűnése miatt a dohányaink törvényszerűen egyszerűbbé, egysikúbbá válnak, ezzel párhuzamosan a gyártási költségre rakódó adó, és különféle büntetőterhek miatt az árak pedig az égbe kúsznak.

Aztán a másik indok amiért az ember erre az útra tévedhet az a végtelen egyszerű emberi alapvetés, hogy szeretünk birtokolni dogokat. Bármit is gyűjtünk, az a pillanat amikor az aukciót leütik és miénk lesz az áhitott tárgy, aztán várhatjuk a csomagot a postán, végül pedig betehetjük a frissen megszerzett tételt a “trezorba”, az nem egy rossz érzés.  

 A posztsorozatban a dohánygyűjtéssel kapcsolatban következő témákat szeretném körbejárni: 

• Miből érdemes betárazni, mit érdemes gyűjteni? Melyek a piacon jelenleg legkeresettebb tételek? Pipadohány mint befektetés - trendek, várakozások amelyek befolyásolhatják vásárlási döntéseinket

• Beszerzési források – hol keressük az antik illetve ritka dohányokat, mire figyeljünk a vásárlásnál?

• Dohánytárolás, érlelhetőség, gyártási idő megfejtése a gyári kódok alapján, kiméletes visszanedvesités

• Kóstolási jegyzetek - ne csak beszéljünk a koros dohányokról, kóstoljuk is meg őket. Felkértem 6 pipás társunkat, hogy kóstoljanak meg velem együtt egy-egy doboz dohányt a trezorból. Lesz a sorban Frog Morton Cellar, 40 éves Larsen aromatik, illetve 2 fajta szintén tinédzser korba lépett McClelland Virginia is. Az ő jegyzeteikkel zárjuk majd a sorozatot  

Remélem, hogy ezekkel a posztokkal sikerül kedvet csinálnom a vadászathoz másoknak is. A sorozat első része a blogon hamarosan olvasható.