Hát akkor vágjunk bele.

Amiért előre is elnézést kell kérnem az az irodalmitól nagyon messze eső választékosság és nyelvhasználat (hiánya). Kérlek, aki ezt olvasod, viseld türelemmel az esetleges nyelvtani hibákat. Törekszem a helyesírásra, de biztos benne marad jópár elütés, a magyar helyesírás ellenőrző sajnos nem opció a céges laptopon.

Szóval, a fertőzést M. barátom indította el, álljon ez itt mementóként az első bejegyzésben. A kór csírái már persze bennem voltak: szerintem mindenkinek megvan a pipafüst azonnal rabulejtő illata, az a semmihez sem hasonlítható meleg, otthonos illat aminek azonnal kutatni kezded a forrását...

M. barátom októberben látogatott meg minket és már a megérkezési, lepakolási fázisban bedobta, hogy "Hoztam pipát, ezt apukám Neked találták ki!”

És tényleg. A pipához egy csomag dohány is járt (csak a történeti hűség kedvéért egy Borkum Riff whiskey-s dohány), megtömtük a pipát, hátradőltünk és a dohányt alaposan megperzseltük egy szivargyújtó “gázlámpával” - jellemzően, itthon még egy vacak műanyag öngyújtó sem volt, de még egy árva doboz gyufa sem. E szentségtörés ellenére üdvözült mosollyal adogattuk egymásnak a pipát, mit sem törődve a higiéniával ízlelgettük a füstöt, és közben a legalább 100 éves, gyönyörű fát néztük a terasszal szemben, amelynek őszi lombkoronája a sárga és a vörös összes árnyalatában játszott. Egyszerűen varázslatos volt. Megérkeztem. Tényleg nekem találták ezt ki. Aztán persze M.-ék hazaindultak, én meg pipa nélkül maradtam.

Az elkövetkező napok szabad órái lázas Google es yYouTube bányászattal teltek - meg akartam tudni, hogy hogyan tudok elindulni a frissen megismert csodálatos elfoglaltsággal, milyen eszközöket kell megvennem.

Az első és nagyon pozitív tanulság az volt, hogy ez nem egy drága hobbi. Természetesen mint mindenhol, itt is el lehet költeni komoly összegeket, és persze az is rögtön nyilvánvaló lett, hogy a korszerű marketing, a kreatív jelzők használata itt is a kereskedelem kedvelt alapeszköze. De még így is, valahogy van a pipázás kultúrájában, koreográfiájában valami a régi, nyugodtabb idők légköréből. Akárkit találtam a neten pipával a kézben, az értelmes, lelkileg rendben lévő és alapvetően pozitív, jó karban lévő személyiségnek tűnt. Az is nyilvánvaló volt, hogy az előkészülés folyamata, a dohány kiválasztása, megszagolása, a tömés módjának eldöntése, maga a pipázás és még a pipa "esemény" utáni tisztítása is a terápia része. Kizárt, hogy a folyamaton végigmenve, még a legstresszesebb nap után sem simulnak ki az idegek... És nekem pont erre volt szükségem.

2 hét múlva meg volt a kezdő szett - itt egy szuper, helyi pipa boltos volt a segítségemre. Az alábbi eszközökkel indultam el:

• egy fekete, rusztikolt felületű Vauen 4873 briar pipa, 9mm-es szűrővel
• egy doboz 100g-os Orlik Golden Sliced dohány
• 50g Black Vanilla bulk dohány, a pipabolt a Gawith and Hogarth bulk szortimentjét tartja
• az alap cseh pipaszerszám
• doboz gyufa
• Blitz pipatisztító, 80 db-os csomagban
• 1 doboz 9mm-es Dr. Perl Junior szűrő

Innen indul tehát a történet. És álljon itt a feljegyzés az első igazi dohányélményről - érdemes lesz majd pár év múlva visszanézni, és összehasonlítani az akkori tapasztalatommal, ízlésemmel. Előre is elnézést a tapasztalt olvasótól, egyetlen mentségem az amatőr leírásra, hogy ez az első dohány amivel dolgom van.