Szubjektiv Pipa Klub

Pipa, dohány meg minden ami ehhez köthető

Pipás Arcok - Brian Levine, a Pipes Magazine Radio Show házigazdája

2020. november 18. 21:19 - SzubjektivPipas

dcb75fd9-6a70-4261-9872-b69ec12dbb60.jpeg

Névjegy: 

Brian Levine - a nemzetközi pipásközösség egyik legnagyobb hatású alakja. A legtöbben a Pipes Magazine Radio Show heti podcastjából ismerhetjük ahol 2012 júniusa óta egyetlen hetet sem kihagyva beszélget a pipás szcéna ismert és kevésbé ismert tagjaival, hetente 15.000 pipás hallgatja. Hatalmas Disney rajongó, gyakorlatilag ő tette keresett gyűjtői célponttá az egykor a Disneyland területén működő dohányboltokban kapható Mickey egér logós pipákat és egyéb Disney dohány relikviákat. Dolgozott Erik és Peter Stokkebye-nek, volt a Smokingpipes ügyvezető igazgatója is. 2015-ben megkapta a Chicago Pipe Clubtól a Doctor of Pipes címet, az amerikai pipás közösség legnagyobb elismerését - ezzel többek között olyan hírességekkel került egy csoportba mint Lee von Erck, Peter Stokkebye vagy Marie McNiel. 

Sokszor ismételt mottója kiválóan leírja amiért olyan sokan kedveljük őt:

“Nem érdekel, hogy egy olcsó csutkapipát szívsz vagy egy Bo Nordh lóg a szádban - pipázol és így a barátom vagy. Nem érdekel, ha valami rágógumi illatú aromatikot füstölsz vagy éppen egy 30 éves Balkan Sobranie-t - pipás vagy, és így automatikusan a barátom!”

Jellemző a közvetlenségére, hogy mikor megkerestem az interjú kéréssel, azonnal visszaírt és örömmel vállalta a felkérést. Huntersville-i (Észak-Karolina, Amerikai Egyesült Államok) házából válaszolt a kérdéseimre, fogadjátok szeretettel a beszélgetés leiratát.

A dohánnyal kapcsolatos karrieredet annak idején Las Vegasban, az MGM Grand Hotel és Kaszinóban kezdted...

Az egész igazából azzal kezdődött, hogy a főiskolás éveim alatt Disneylandben dolgoztam és ott szereztem egy erős szórakoztatóipari gyakorlatot. Ez a tapasztalat lett érdekes az MGM Grand hotelláncnak, amely a 90-es évek közepén nyitotta meg Las Vegasban a hotelt és kaszinót amelyek mellé egy kis szórakoztató parkot is terveztek - méretben mondjuk a koppenhágai Tivoli Gardenre gondolj. Ide hívtak, hogy legyek tagja az értékesítő csapatnak. Abban az időben azonban - bármennyire is hihetetlennek hangzik ez a 90 es évek Amerikáját ismerve - csak én dohányoztam a csapatban, így villámgyorsan kivettek innen és megbíztak, hogy mivel ismerem a dohányokat, feleljek én a hotel és a kaszinó szivar és cigarettakészleteinek beszerzéséért, menedzseléséért. Ez a gyors átnyergelés aztán utólag nagyon jó döntésnek bizonyult, mert a szórakoztatópark egy hatalmas nagy bukta lett. Alultervezték a költségvetést és ezáltal a megvalósítási minősége nagyon silány lett, egészen egyszerűn nem illett az MGM Las Vegas által megcélzott minőségi szintbe - az emberek csalódottan elkerülték. Csak, hogy érezd a léptéket, összehasonlítás képpen a Disneyland a parkban lévő vízi-hullámvasutakra - tudod arról beszélek ahol a kocsi amiben ültök egy rövid le-fel pálya után nagy csobbanással zuhan bele a vízbe - darabonként elköltött  90 millió dollárt. Ehhez képest az MGM az egész, 16 hektáros parkra nem költött többet 110 millió dollárnál. Az elkészült park a kutyát sem érdekelte. 

A szivarokba közben alaposan beleástam magam, tanácsadóként folytattam és már nemcsak az MGM-nek hanem a többi kaszinónak is dolgoztam. Ekkor alakítottam ki sok máig tartó kapcsolatot a szivar bizniszben, ekkor kezdett nevem lenni a szakmában.

Ha jól tudom, ekkor keresett meg a Dunhill, hogy dolgozz nekik a szintén Las Vegas-i Caesars Palace-ben nyitott boltjukban. Tényleg maga Richard Dunhill tanította meg neked a pipa tömésének helyes lépéseit? 

A kaszinók után dolgoztam még több kisebb cégnek akiknek szintén szivarboltok nyitásában, felfuttatásában segédkeztem, amikor 1997-ben megkeresett a Dunhill - persze nem tudtam nekik nemet mondani. Itt esett meg az az akkoriban nem ritka esemény, hogy maga Richard Dunhill (az egykori cégalapító, Alfred Dunhill unokája) tartott nekem két órás, rögtönzött előadást a család történetéről. Érdekesség, hogy ő még “Dunhill’s” néven emlegette a céget, ez később rövidült Dunhill-re. Tőle kaptam az első céges Dunhill pipámat is - amit persze nem szívhattam munka közben mert az volt a szabály, hogy nem dohányozhatunk munka közben, mindig a vevőre kell koncentrálnunk. Ha azt veszem, hogy a csapos sem ihat a bárban állva, ez a rendelkezés is egészen logikusan hangzott :-)

fca04416-6fcb-4c96-ae66-ed85aeb321c3.jpeg                                                      Richard Dunhill - forrás: pipedia.org

Itt kaptad az első lökéseket a pipázás irányába?

Igen, itt kezdett bennem érni az érdeklődés. 3-4 pipám lehetett akkoriban, és még csak  próbálgattam őket, nem igazán jött még el az a bizonyos “szikra”. Egészen 5 évet kellett ezek után még eltöltenem a  prémium dohány nagykereskedői szakmában, a nagy dohány és pipakereskedő cégekkel találkozva, pipa show-kra járva, hogy kialakuljon bennem a tudatos pipaválasztás és használat gyakorlata. Ebben az 5 évben rengeteg pipakészítővel, gyártóval találkoztam és lassan érett bennem a tudatosság - kialakult, hogy mit szeretek egy pipában, mi az ami megfog egy dohányban, és mi az, amit nekem végülis a pipázás jelent. Akkoriban nem volt Youtube közösség - hús-vér emberekkel személyesen találkozva, átbeszélgetett estéken keresztül, barátságokat kialakítva tanultam meg a pipázás fogásait, fortélyait.  

Ha jól tudom dolgoztál Peter és Erik Stokkebye-nek is...

Igen, 1999 táján egy szivar és pipa dohány disztribútornak - Holco Rohr - dolgoztam, ahol én lettem az az értékesítő aki a pipa és dohányvonalat vitte. Itt sikerült megismerkednem Peter Stokkebye-vel akinek mi importáltuk a dohányait. Annyira megkedvelt, hogy én lettem az akkoriban nagy sikerű Peter Stokkebye Dohány Szemináriumok importőri kontaktja. Sokszor hívott, hogy “Brian, ezt és ezt a dohányt el kell juttatnod ennek az embernek, azokat meg ennek a másiknak!” Ahogy csak kívánod Peter - mondtam, és intéztem szó nélkül. Ez a kapcsolat egyébként odáig fejlődött, hogy amikor 2000-ben megnyitották saját cégüket az Észak-Karolinai Charlotte-ban, csatlakoztam hozzájuk és én is odaköltöztem a családdal.  

b35d4295-12aa-43cd-a555-7085664bf1ac.jpeg                       Brian egyik kedvenc Smio Satou pipája - forrás: Brian Levine Facebook

Mi volt a titka ennek a különleges kapcsolatnak Peter Stokkebye-vel?

Peter és én nagyon hasonló anyagból voltunk gyúrva. Mindketten imádtunk emberekkel foglalkozni, beszélgetni, kapcsolatokat kialakítani. Hihetetlenül karizmatikus személyiség volt. Ha ő megjelent egy rendezvényen, pipás show-n, az emberek figyelme automatikusan rá irányult. Mindenki a barátja volt :-) Váltakozva mesélt történeteket és figyelt teljes fókusszal valaki más történetére. Amikor bármely társaságban a vállamat átölelve bemutatott az ott lévőknek, automatikusan az ő szintjére emelt, azt a respektet kaptam meg az emberektől amelyet ő érdemelt ki, amiért ő dolgozott meg. Számomra Peter volt az értékesítés mint szakma királya. Nem az a fajta gyorsbeszédű, agresszív, a hűtőgépet az eszkimóra is rábeszélő típus hanem az ellenkezője - ő igazi kapcsolatokat épített. Beszélgetett, figyelt, megértette a partnerét. 

Nagyon érdekes volt a Peter, és fia Erik közötti, nem mindig felhőtlen kapcsolatban dolgozni - ők ketten teljesen különböző habitusú emberek voltak. Erik - aki Genfben született és Dániában nőtt fel - egy igazi, európai stílusú üzletember volt aki inkább a háttérbe húzódva szeretett működni. Ezzel szemben az apja pedig inkább az amerikai, állandóan társaságban mozgó, személyes kapcsolatokkal operáló, “bigger than life” típus. Mindkettejükkel dolgoztam, így mindig adaptálnom kellett magamat ahhoz a stílushoz amit elvártak. 

Amikor 2003-ban Peter Stokkebye meghalt, nekem kellett valahogyan betöltenem azt a hatalmas űrt amit hagyott - amíg Erik a cége ügyeit vitte emberfeletti erőfeszítéssel. Ez egy darabig működött, aztán elváltak az útjaink. Erikkel a mai napig is bartátságban vagyunk, sokszor találkozunk a különböző pipás rendezvényeken de Peter nagyon hiányzik a mai napig is. Nagyon sokat jelentett nekem.

Ha már hires pipás cégeknél tartunk, voltál a Sutliff értékesítési igazgatója, vitted a Brigham pipa márkát és ügyvezető igazgatója voltál a Smokingpipes-nak 2009-2011 között. Látszott már akkoriban is, hogy mennyire meghatározó lesz a cég a piacon?  

Igen, már akkor is kristálytisztán látszott, hogy ez a cég működni fog. Sykes Wilforddal (a Smokingpipes és a mögötte álló Laudisi cégek alapító tulajdonosa) együtt azt próbáltuk csinálni amit senki más. Egyébként nem volt ez valami csodarecept - Sykes, és minden alkalmazott talán csak a raktárosokat kivéve aktív pipás a cégnél. Kristálytisztán érti mindenki a pipázásban rejlő művészetet, azt, hogy pontosan mitől is különbözik ez a dohányzási forma a többitől. Világos volt mindannyiunknak, hogy a pipázás egy életstílus, amit eladunk az nem az ár/érték arányról szól. Nagy szó volt ez akkoriban mivel a konkurencia értékesítési stratégiája nagyjából kimerült annyiban, hogy azt mondták: vedd meg ezt és ezt a pipát nálunk mert itt a legolcsóbb - az ár volt szinte az egyetlen hangsúlyozott termékjellemző. 

Ezzel szemben mi mindig a minőséget, a nüanszokat próbáltuk előtérbe helyezni. Valahogy elég korán megéreztük azt a változást az amerikai fogyasztói hozzáállásban amit én Starbucks-szindrómának nevezek. Nevezetesen azt, a mennyiség kultusza irányából a minőség felé való elmozdulást jelenti, ami az amerikai fogyasztót akinek a kávé tradicionálisan a fél vagy 3/4 liter, folyamatosan utántöltött, olcsó fekete löttyöt jelentette, kb. 10-15 év leforgása alatt átnevelte, hogy a többszörösét fizesse egy kis csészében érkező espressoért vagy cappuccinoért aminek valóban kávé íze van. Ugyanez a folyamat látható abban, ahogy a sörfogyasztás alakul át hasonló módon Amerikában. Szépen (lassan) mozdulunk el itt is az európai irányba - a dupla six-pack Miller Light helyett az egy-két pohár, valóban sör ízű kraft sörök felé. 

A Smokingpipes nem a napi 6-8 olcsó, aromatikus tömetet egy 10 dolláros pipából annak szétégésig szivó pipást, hanem  a napi 2-3 minőségi tömetet élvező társát célozta meg. Azt, aki meg akarta érteni, hogy a pipájának milyen paraméterei vannak, azok hogyan vannak hatással a dohány ízeire, mik azok a nüanszok ami miatt egy pipa-dohány párosítás működik.   
afc06daa-2cef-436c-bbb1-a19abcedf145.jpeg

A Smokingpipesnál a mai napig minden egyes pipa úgy kerül fel az oldalra - még az olyan sorozatgyártású pipák is mint egy Peterson - ,hogy egyenként lemérik a súlyát, fontos méreteit. Egy viszonylag olcsóbb kategóriában szereplő pipa is megkapja a prémium figyelmet. Az estate pipáknál pedig te is látod: minden pipa profi tisztítást, felújítást kap és profi fotók, illetve videó készül a pipáról. Ez a különbség, ami máshová pozícionálja a Smokingpipes-t a versenytársaihoz képest.  

Még egyszer hangsúlyoznom kell - ezt a céget igazi pipások alapítottak és viszik sikerre. Shane Ireland egy tipikus példája ennek. Shane egy hobbistaként, a Smokingpipes  vevőjeként került bele ebbe az egészbe. Annyira lelkes volt a cég iránt, hogy Kaliforniából Dél-Karolinába költözött csak azért, hogy a cégnél dolgozhasson. A menedzsment nagy része hasonlóan lelkes, elkötelezett és hangsúlyozottan pipás emberekből áll.  

A híres pipás személyiségek kapcsán meg kell jegyezzem, hogy talán a legszemélyesebbre sikerült részei a podcast sorozatodnak amikor a McClelland alapító tulajdonosaival, Mike and Marie McNiel-el beszélgetsz. Hogyan alakult ki ezek a barátság?

Az amerikai pipa és pipadohány piac egy fantasztikusan családias és meglehetősen kicsi közösség. Amikor Peter Stokkebye-vel utazgattam élete utolsó 3 évében, ő mindenkit ismert és mindenkinek be is mutatott. Hol Craig Tarler-el (Cornell & Diehl) beszélgettem órákat egy pipás show-n, hol a Lane Limited értékesítőivel tárgyaltuk ki a problémás vevőinket. Így kerültem kapcsolatba Mike and Marie McNiel-el is McClellandtől. Akkoriban a piac sokkal több együttműködést megengedett. Volt olyan szituáció, hogy én fértem hozzá egy bizonyos virgina dohányhoz így rajtam keresztül tudták azt beszerezni, segítettük egymást ahol tudtuk. A Stokkebye és a McClelland sok projektet hozott össze együtt, ilyen volt például egy 20. évfordulós Richmond Pipe Show blend, amiből 250, emeletes, kombinált doboz készült összesen. Én voltam aki összeragasztotta a két dobozt, a nappalimban készültek a címkék - a két cég ingyen adta a 250 dobozt a Richmond Pipa Klubnak akik 20 dollárért adták el a show-n és ebből jutottak némi plusz bevételhez.  

0ca95612-bd20-4e93-86a8-532a23c7ab5c.jpeg                         Marie és Mike McNiel - forrás: smoking-room.net

Ezek a projektek - amelyek persze a jelenlegi dohányszabályozási rendszerben már megvalósíthatatlanok lennének - hoztak össze embereket, alakítottak ki szoros barátságokat. Még igy is, hogy ők is és én is  elhagytam a dohány bizniszt, hetente többször beszélünk telefonon, tartjuk a kapcsolatot. Utazgatunk együtt - Disneylandben voltunk együtt nem régen.

Hogy vannak egyébként, nagyon hiányzik nekik a régi pezsgés, a hihetetlen sikeres dohányüzletük? 

Jól vannak, és nem hiányzik nekik a McClelland mert ők döntöttek arról, hogy nem folytatják. Nem az volt, hogy valaki elvette tőlük a folytatást, vagy valami tragédia késztette őket arra, hogy lehúzzák a redőnyt. Egészen egyszerűen az ő minőségi elveikbe nem fért bele, hogy ne azzal a dohánylevéllel dolgozzanak ami meghatározta a keverékeik karakterét, minőséget, egyedi jellegét. Egészen egyszerűen nem jutottak már hozzá, az a kivételes minőségű nyersanyag már eltűnt a piacról - természetes lépésnek tartották, hogy ne folytassák. 

Nagyon hasonló okok miatt döntöttem úgy én is, hogy otthagyom a dohány bizniszt. Az én ízlésemnek már túl sok a korlátozás, a fenyegetés. Az utolsó dohánykereskedelemben töltött éveim túlságosan nagy részét szenvedtem át folyamatosan szigorodó államközi szabályzások, sokasodó adónemek közötti navigálással. Ez már nem az én világom... 

Ha jól tudom a Mac Baren dohánykeverő mesterével, Per (Georg) Jensennel is nagyon szoros a kapcsolatod 

Igen, olyannyira, hogy én voltam az egyetlen nem német vagy dán meghívott az esküvőjén:-) Szegények, hol dánból, hol németből fordítottak nekem angolra, hogy valamit értsek a hosszú köszöntésekből. Tényleg sorolhatnám neked a “híres” embereket, de hadd mondjak egy még jellemzőbb példát, miért csodálatos a pipások közössége. A fiam megbetegedett a nyáron és mivel lockdown volt, nem tudott orvoshoz menni. Én csak felhívtam a rengeteg pipás orvos ismerősöm közül a gasztroenterológust, aki 20 perc alatt távdiagnosztizált és világos instrukciókat adott, hogyan kezeljük a gyereket. 

098a810c-3cdf-4f15-8cbb-9de117e56742.jpeg                            Per Georg Jensen - Mac Baren - forrás: smokingpipes.com

Az évek alatt annyi jó ismerős, barát gyűlt össze, hogy ha utazunk a családdal sokszor vagyok gondban - ha már az X városba utazunk, szeretnék összefutni az ott élő, alkotó pipás ismerősökkel de persze a feleségemet nem akarom azzal büntetni, hogy a hosszú hétvége nagy részét az ismerősökkel pipázva töltöm egy faporos műhelyben :-) Például ha Koppenhágába megyünk, az estémet biztos Tom Eltang-el beszélgetve tölteném - ha a feleségemet kérdeznéd az ő tervezett programjáról, nem biztos, hogy ezt a választ adná :-)

Ezért hiányoznak idén nagyon-nagyon a nagy pipás show-k ahol koncentráltan, 2-3 napra tudok beleveszni az ismerősökkel, barátokkal való beszélgetésekbe.

Egy nagyon illusztris társaság tagja lettél 2015-ben, amelynek többek között olyan hírességek a tagjai mint Lee von Erck (a kedves olvasó őt például a Father the Flame filmből ismerheti), Peter Stokkebye vagy Marie McNiel. A Chicago Pipe Club a Pipa Doktorává választott. Ezt a Pipes Magazine Radio Show nemzetközi hatásának köszönhetted? 

Ez egy rendkivüli megtiszteltetés, de be kell valljam, hogy volt benne egy kis politika is. A Pipák Doktora címet a már korábban doktorrá avatott emberek szavazzák meg. Szerintem a következő dolgok miatt esett rám a választás: egyrészt a megelőző években rengeteget támogattam a Chicago Pipe Show-t illetve a klubot. A másik dolog, hogy végre egy viszonylag fiatalabb pipást akartak választani. A címre jelölés alapfeltétele, hogy valaki legalább 20 évet a pipás bizniszben, vagy legalább a szcénában kell töltsön. Ez az én esetemben megvolt, és még viszonylag fiatal - 47 éves - voltam a többi díjazotthoz képest. Csak, hogy érezd mi lehetett az átlag, a következő legfiatalabb doktor a sorban 59 éves volt.

728b6e0d-326f-440d-8fc1-5e8aaac16d84.jpeg                       Brian Levine átveszi a Doctor of Pipes címet 2015-ben - forrás: Brian Levine Facebook

A fentieken túl aztán még azt díjazták, hogy az én lelkesedésemnek és aktiv kampányomnak köszönhetően váltak a Disney pipák igazán jegyzett, gyűjtői célpontokká. Ennek kapcsán mindig mondom az embereknek - ha meghalok, két dolog miatt fognak rám emlékezni a pipások. Egyrészt mert “ő volt a Disney pipás ember”, a másik persze a podcast :-) 

Ha már Disney pipák és Disneyland - milyen szolgáltatásokat talált egy pipás ha meglátogatta a parkot a 80-as években? 

A 70-es, 80-as években mind a floridai, mind a kaliforniai parkban ha beléptél, a park fő utcáján találtad a dohányboltot, mindennel felszerelve. Cigaretták, rágódohány, olcsóbb és persze prémium szivarok (Macanudo és Arturo Fuente is kapható volt), Captain Black és Prince Albert csomagolt dohányok és vagy 5-6 féle kimért pipadohány - és persze a Mickey Mouse logós pipák. Szóval, ha otthon hagytad a szépen bekészített pipástáskádat, vagy a hullámvasúton egy húzósabb manőver közben elhagytad a dolgaid felét, a boltba beugorva megvehetted a pipád, mellé tisztítószálat, tömködőt, dohányt és egy jó kis Mickey Mouse-os öngyújtót is hozzá. Aztán a boltból kilépve megtömted a friss szerzeményt és vidáman füstölve mászkálhattál egész nap. 

Na, ehhez képest tavaly az utolsó kijelölt dohányzó sarkokat is eltávolították a parkból....Ha valakit érdekel ez a téma, annak szívből ajánlom a Disney Tobacciana Facebook oldalt ahol gyűjtjük az aranykor képeit :-)

97b00921-bba0-4f60-b51e-5e9312aa5a11.jpeg

Térjünk rá a pipáidra - köztudott, hogy nagy rajongója vagy Smio Satou japán mester munkájának. Mi az ami megfogott a pipáiban?

Igazából a Smokingpipes-nál töltött időszakomban lett lehetőségem elmélyedni az olyan japán mesterek munkáiban mint Tokutomi, Gotoh vagy Smio Satou , bár a Tsuge pipákat már korábban is ismertem. Satou pipái azért “beszélnek hozzám” mert mivel nagyra becsülte a dán pipakészítő kultúrát és dolgozott néhány dán mesterrel is, pipáiban a japán tradíciókat, mesterfogásokat ötvözi a dán hatásokkal. Apja Tsugénak dolgozott, így tőle tanulva magába szívta a japán esztétikát, és ezeket a hatásokat alkalmazva készíti dán stílusú pipáit. Nekem Tokutomi pipái már túlságosan extravagánsak, viszont Satou a szívem közepébe talál.

Satou japán finomságai mint például az urushi lakk technika amit előszeretettel alkalmaz nemcsak gyönyörű, de rendkívül praktikus is - hihetetlenül megkönnyíti a pipa tisztántartását. Ha nem égeted meg a pipát, akkor gyakorlatilag a hüvelykujjaddal tisztára tudod törölni a felületét. Amikor végre személyesen is találkozhattam a mesterrel, kb. olyan izgatott voltam mint egy tini lány egy Justin Bieber dedikáláson. Mutogattam neki a Satou gyűjteményem, a tolmácson keresztül megkérdezte: mi az amit szeretek a pipáiban? Az ízüket - válaszoltam. És tényleg így van, ugyanannak a dohánynak nagyságrendekkel jobb íze van egy Satou pipában. Persze vannak különbségek a pipái között - vannak olyanok amelyek felfelé kilógnak a sorból - de ez teljesen rendben van így.  Ez az egyik csodálatos dolog a pipázásban: mindannyiunknak megvannak az átlagos, a jó, és a varázslatos pipáink amelyekbe bele vagyunk szerelmesedve. 

Előszeretettel alkalmazza a tsuishu nevű rétegezett lakk anyagot közbetétként amiben az a fantasztikus, hogy ezt nem is ő készíti hanem az édesapja közel 50 éve készített anyagaival dolgozik. Hatalmas nagy megtiszteltetés számomra, hogy a családja több generáción átívelő tudását és mesterfogásait élvezhetem a pipáiban.

a3446ea6-a27a-4a26-b0bf-f88521a6c874.jpeg                   Smio Satou pipája a jellegzetes tsuishu lakk közbetéttel - forrás: smokingpipes.com

Most, hogy beszéltél arról, hogy mi az amit gyűjtesz, beszélj kérlek arról, hogy melyek a napi rotációban szereplő pipáid? 

Itt van például ez a régi pipám, egy Castello Sea Rock pipa - ez tökéletesen megmutatja, hogy milyen pipákat használok a mindennapokban. Nagyon szeretem a lovat formát. Itt van a szintén lovat Jody Davis amiből egy konkrét sorozatom van.  Ők mindig utaznak velem, mindig szolgálatban vannak. 

43bec76b-84a9-4cbc-ba37-b8499564ebd5.jpeg                          A Jody Davis “workhorse” sor - forrás: Brian Levine Facebook

Beszéljünk egy picit a dohányokról. Aki ismer valamennyire az tudja, hogy tiszta virginiát és VaPer-t szívsz, és ezek közül is leginkább a sajnos már nem készülő McClelland dohányokat. Mennyire vagy nyitott újdonságokra, más tipusú dohányokra? 

Hát igen, aki ismer engem az tudja, hogy sajnos teljesen McClelland-íz függő vagyok. A nyitottsággal nincsen probléma, például most is tesztelek egy dohányt - a Suttlif 2020-as Cringle Flake dohányát ami november 20-án fog megjelenni a piacon. Kifejezetten tetszik ez a dohány, készülök is venni belőle 20-30 dobozzal. Sajnos - és ez tényleg zavar, nem csak egy sznob nyekergés - nekem a teljes dohányspektrum csak egy nagyon kis szelete ízlik. Ha megnézem azokat a blendeket, amelyek igazán a kedvenceim - a McCranies Red Ribbon, az McClelland Acadian Ribbon,  a McClelland Beacon és a McClelland St. James Woods között igazából minimális a különbség. Tényleg irigylem azokat az embereket, akik mondjuk egy jó latakiás english-el indítják a napjukat, majd jön a VaPer kedvencük, hogy az ebéd után egy jó kis aromatikkal kísérjék az ejtőzést, hogy aztán az estét egy jó kis burley flake-el zárják. Az ilyen ízlésű emberek sokkal nagyobb spektrumát élvezik az előttünk terített asztalnak ahol én csak a sarokról veszek el ezt-azt. Szeretem például a Mac Baren HH Old Dark Fired dohányát. Nagyon jó, de maximum 1 vagy 2 kis tömet erejéig. A 2. tömet után azonnal el kezd hiányozni a McClelland ize :-) tényleg nagyon szeretnék szélesebb spektrumú ízléssel rendelkezni. 

10190af8-0285-42e1-943b-4c948b709075.jpeg                  Brian napi rotációban lévő pipái és a kedvenc dohányok - forrás: Brian Levine Facebook

Vannak szezonális különbségek, hogy melyik dohányt részesíted előnyben? 

Igen. Itt Észak-Karolinában nyáron már a kora reggelek is melegek, 20 fok feletti átlaghőmérséklettel és 90%-os páratartalommal. Ilyenkor van nálam a tiszta virginia ideje, szigorúan kis fejű pipából - Dunhill #2 max. #3 méretre gondolj. Így ősszel-télen, ahogy leesik a hőmérséklet és a páratartalom, leállok a tiszta virginiával és átállok reggelenként egy enyhébb VaPerre nagyobb fejű pipából amit az este egy intenzívebb, de szintén VaPerre váltok - például a már említett Cringle Flake 2020 verziója nagyon jónak tűnik az esti, erősebb VaPer szerepre.  

Ha már dohányokról beszélünk, hogyan látod az amerikai pipadohány piac következő 5 évét? További szűkülés és gyártói koncentráció várható a piacon? 

Ahhoz, hogy erre érdemben válaszolni tudjak - bármennyire is furán hangzik elsőre - azt kellene tudnom, hogy mit tervez az EU az elkövetkező 5 évben. Miért az EU rendelkezések a fontosak az amerikai gyártók és a piac jövője szempontjából? A válasz abban a tényben keresendő, hogy jelenleg a 2 messze legnagyobb pipadohány gyártó cég Európában működik. Bárhogyan befolyásolják az európai döntéshozók a Mac Baren és a Scandinavian Tobacco Group (STG) mozgásterét a piacon, az rögtön kihat majd a globális pipadohány piacra. A két európai gyártónak be kell tartania minden új címkézési, regisztrációs és termékkövetési szabályt - ez elől az exportra gyártott termékeik sem kivételek. Ha a nagy gyártók bajba kerülnek, kilépnek piacokról, elhagynak termékszegmenseket, nem vásárolják olyan mennyiségben és áron a dohányalapanyagot mint eddig, az arra fogja sarkallni a termelőket, hogy méginkább csökkentsék a prémium pipadohányra tartott ültetvényeiket. Az olyan relatíve kis termelőkért mint a Cornell & Diehl vagy a Suttlif, nem fogják fenntartani a prémium termőterületeket - a mennyiség amelyet ezek a kis cégek felvesznek, magában nem attraktív a termelő szemében. Tehát ha a Mac Baren vagy az STG bajba kerül a szigorodó EU szabályzás által akkor a kisebb cégek globálisan is bajba kerülnek... Az amerikai törvényhozásban jelenleg - bármely oldalon - nem találunk a dohány ügyét támogató tagot, annál inkább a marihuána legalizálásáért küzdőt :-) De ez már egy másik történet... 

832da01a-63f8-4cd6-9bea-466fee501cfc.jpeg                      Nem sok gond van ezzel az összeállítással - forrás: Brian Levine Facebook

Veled beszélgetve nem tudjuk megkerülni azt, hogy ne említsük a hihetetlenül sikeres Pipes Magazine Radio Show podcastodat amit 2012 óta egyetlen hét kihagyás nélkül készítesz. Hihetetlen az a motiváltság, profizmus amivel ezek a műsorok készülnek és a mindig nyitott kíváncsiság amellyel mindenkori beszélgetőpartnereid felé fordulsz. Honnan van erre energiád? 

Először is nagyon köszönöm, hogy ezt mondod, nagy öröm a visszajelzés a hallgatóktól. Néha azért elfogy a lendület és úgy érzem, hogy egy bizonyos rész jobban is elkészülhetett volna, de ha ezek az esetenkénti hullámvölgyek nem jönnek át a hallgatónak, annak nagyon örülök. Amíg hallgatják az emberek addig folytatni fogjuk a műsort. Elképesztő érzelmi töltést és motivációt adnak azok a hallgatói emailek amelyeket kapok. Az egyik amelyet féltve őrzök, egy afganisztáni küldetések után már itthon élő azonban PTSD-vel (poszttraumás stressz szindróma) küzdő veterántól van aki azt írta, hogy ez a heti műsor segít neki abban, hogy pipára gyújtva és a műsort hallgatva tudjon kicsit megfeledkezni azokról a borzalmakról amit átélt.

Aztán például ott van az 1-es tipusú, gyerekkori diabétesz kapcsán szervezett alapítványi gyűjtőkampányunk amit majdnem minden évben megrendeztünk a műsorban. Az az elképesztő mértékű támogatás amit a hallgatók tanúsítanak minden évben egy olyan ügy kapcsán amellyel azért vagyok személyes kapcsolatban mert a lányom is ebben a betegségben szenved, az egyszerűen hihetetlen. Már több mint 18.000 dollár gyűlt össze.  

A show egyébként azért lett nekem nagyon fontos, mert a dohány bizniszből kilépve ez maradt az a tevékenység amivel én hozzájárulok a pipás közösség életéhez. 
e3ba1fa1-1e2a-45e8-ad24-3fb24d73f9aa.jpeg

Idén tervben volt, hogy megyek a Chicago Pipe Show-ra. Életem első pipás show-ja lett volna de persze a Covid átírta a terveket. Jövőre, ha jól láttam május 1-2 az időpont és talán már túl leszünk a járvány nehezén és valóban meg is tartják az összejövetelt. Mint kezdőnek, mit javasolsz, hogyan készüljek a látogatásra? Annyi jót láttam, hallottam az elképesztő pipa, kiegészítő és dohány választékról, hogy attól félek az első órában elveszek a bőségben:-) Milyen stratégiát javasolsz nekem, mint zöldfülű Chicago Pipe Show látogatónak? 

Először is, ne a pipákra és a dohányokra koncentrálj hanem az emberekre. Pipákat mindenhol láthatsz. Ahogy látom, ismered a világon elérhető dohányok választékát is - nagy meglepetés nem fog érni. Amire azonban sehol máshol nincs lehetőséged, az személyesen találkozni és beszélgetni a pipás közösség meghatározó alakjaival. Sose félj bemutatkozni, csatlakozni egy beszélgetéshez. Több mint 100 pipás show-n jártam már - mindössze néhány olyan pipabeszerzésre emlékszem ezekről az eseményekről amelyek a show miatt jöhettek össze. Ehhez képest azok a beszélgetések amelyben részem volt ezeken az összejöveteleken, a pipakészítő mesterek akiket megismerhettem, felejthetetlen élményt jelentenek.

Szem és fültanúja lenni például amint Teddy Knudsen és Tonni Nielsen azon tanakodik a kezükben egy öreg W. O. Larsen Pearl erezetű pipával, hogy vajon melyikük készítette...vagy megfigyelni a világ legnagyobb hatású gyűjtőit ahogyan válogatják, vizsgálják a pipákat. Odalépni hozzájuk és megkérdezni, hogy mi alapján nézik meg pont azt a pipát, mi a szempontrendszer ami alapján egy pipa bekerülhet a kollekcióba? Ezek azok az élmények, tapasztalatok ami miatt egy ilyen pipás show fantasztikus egy olyan érdeklődő pipásnak amilyen te is vagy. 

9993ab2f-4c85-40e2-b4cd-a7c124efbf7a.jpeg

A pénzügyek kapcsán az a tanácsom, hogy ne gyere el fix, meghatározott keret nélkül - és azt a keretet határozottan tartsd is be :-) Annál rosszabb nincs mikor a show 3. órájában beléd hasit a felismerés: már 30%-al többet költöttél annál, mint amit a teljes 3 napra szántál :-)

Aztán a másik tanácsom, hogy ne vedd meg az első megtetsző pipát. Járd körbe a teljes kínálatot, akár többször is. Ha mire visszatérsz elvitték azt a pipát amit az első 10 percben megláttál, ne bánkódj, azt a pipát a Jóisten nem neked rendelte :-)

Próbálj már a show hetének szerdáján Chicago-ba érkezni, akklimatizálódni, egy jót aludni. Már szerdán, csütörtökön látni fogod, hogy emberek pipákat mutogatnak a hotel lobbyban:-) Menj oda, nézd meg te is! Aztán péntek a “nulladik-nap” a nem hivatalos show-kezdet, már mennek a beszélgetések, a hotel bárban összefuthatsz Greg Pease-el, Per Jensennel, a Smokingpipes arcaival és persze a pipakészítőkkel a világ minden tájáról. A show papíron 2 napos, a gyakorlatban azonban szerda estétől vasárnap késő estig tart. 

c35aa3ed-d8bc-415e-8fe4-e113f8e0f085.jpeg

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szubjektivpipas.blog.hu/api/trackback/id/tr1416286686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

stolzingimalter 2020.11.19. 08:23:06

köszi, nagyon meghoztad a kedvem chicagóhoz... egyszer a kérdésedben rosszul szerepel a mcclelland, egy c-vel kevesebb

SzubjektivPipas 2020.11.19. 14:12:21

@stolzingimalter: Koszi, javitottam. Hat igen a Chicago Pipe Show az egy nagyon vonzo esemeny. Jovore en beceloztam, remelem elmennek a Covid felhok addig.....
süti beállítások módosítása