A kép forrása - Kevin Goodbee (Pipesmagazine .com)
Nem, nem - a fenti képen látható teljesen utópisztikus képet nem én készítettem. Elképesztő szerencse, vagy komoly amerikai kapcsolatok nélkül megszerezni egy ilyen csomag Penzance-t (kisker áron egyébként a teljesen barátságos 35 USD körül van ha felbukkan) szinte lehetetlen, én meg nem fizetek érte 150-200 dollárt a másodlagos csatornákon. Ha egy-egy “drop” (az aktuálisan legyártott Esoterica széria piacra kerülése) várható érkezéséről elkezd suttogni az Internet népe, felbolydulnak a csoportok és mindenki élesíti a hitelkártyáját. Aztán pár napig azt halljuk, hogy a Smokingpipes-on, a 4Noggins-on, és még itt-ott pár percre megjelentek az “aranyrudak” - aztán csak csend van és a szokásos tanácstalanság...
Hogyan váltak a mindössze 20 dolgozóval működő, a misztikus Jersey szigeten 200 éve alapított, muzeális eszközökkel, rendkívül kis mennyiségben gyártó manufaktúra dohányai a világ pipásainak legjobban áhított de szinte elérhetetlen célpontjaivá? Mit tudunk a gyártóról? Hogyan lett rendkívül tudatos, okos márka építéssel az Esoterica a pipás világ Szent Grálja?
A történet idén lett 200 éves, azaz a kezdetekig egészen 1820-ig kell visszautaznunk az időben. A helyszín a Jersey sziget, az English Channel Franciaországhoz már nagyon közel fekvő része.
A J.F Germain & Son elődjét Thomas Aubin alapította 1820-ban a Jersey szigeten. Ha megnézzük a térképet, felmerül a kérdés, hogy a sziget Franciaországhoz, vagy Nagy- Britanniához tartozik-e? Bármennyire meglepő, az utóbbi a helyes válasz. A hovatartozás eredete nagyon régre nyúlik vissza. A normannok óta, azaz több mint ezer éve a kis sziget az angol királyok fennhatósága alatt állt, és maradt valahogy a történelem viharaiban annak ellenére, hogy mindössze jó 50 km-re fekszik a francia partoktól.
Thomas Aubin hajóépítőként kezdte, és hamar felismerte a sziget fekvéséből adódó üzleti lehetőséget. A Franciaországhoz, a Brit Szigetekhez, Hollandiához és Dániához való relatív közelség miatt, Jersey ideális kezdőpontja volt a jellemzően kereskedelmi célú hajóutaknak. Aubin tehát hajó flottákat épített, szerelt fel és adott bérbe, ebből teremtette meg vállalkozása alapjait. A hajók elhagyták Jersey kikötőjét és aztán persze egzotikus terményekkel, fűszerekkel megrakva tértek vissza - az egyik ilyen termény az Észak-Amerika keleti partjáról származó dohány volt.
Aubin meglátta a növényben rejlő lehetőséget, elkezdte feldolgozni a dohányt és az érdeklődés sem maradt el - az üzleti sikereken felbuzdulva saját néven meg is alapította dohányfeldolgozó cégét. A cégben csatlakozott hozzá Phillip Germain. A cég máig ismert nevét aztán Philip Germain fiáról John Francis-ről, és annak fiáról John Philip-ről kapta az 1920-as években, amikor a cég az igazi aranykorát élte. Híresek voltak arról, hogy csak a legkiválóbb minőségű alapanyaggal dolgoztak, és a sziget sós, tengeri levegője is nagyon kedvezett a dohánykeverék készítésnek. Mint az angol dohányfeldolgozó cégek többsége - itt kell megemlítenünk a Samuel Gawith manufaktúrát mint másik tipikus példát -, ők is a saját maguk által fejlesztett ősrégi gépekkel gyártanak még a mai napig is.
A J.F. Germain & Son fő termékköre a természetes dohánykeverékekre koncentrál, de persze voltak és vannak a mai napig is enyhén aromatikus dohányaik is. Híres, régi keverékük az Eighteen Twenty (1820), ami egy klasszikus english dohány ciprusi latakiával.
Nagy klasszikusuk még a Plum Cake Mixture. E két dohányhoz szinte lehetetlen hozzájutni. Ezeknél kicsit jobban ismert a Royal Jersey sorozatuk meg persze a még egészen jól hozzáférhető Brown Flake, Medium Flake, Special Latakia Flake hármas. Van aztán a Rich Dark Flake ami már jóval ritkábban kerül elérhető közelségbe, és a Century is amelyhez volt szerencsém - ez egy nagyon egyedi, vörösborral, likőrökkel ízesített dohány.
Ha már ízesítés, itt kell megjegyeznünk, hogy a J.F. Germain nem használja az aromatikus angol dohányok védjegyévé vált, szeretett-gyűlölt “Lakeland” aromát - ami a Samuel Gawith, Gawith & Hogarth, és egyéb angol OTC dohányok tipikus ízesítője.
De hol, és hogy jön a képbe az Esoterica? Hogyan született ez a csak az amerikai piacra készített sorozat, és hogyan vált a már emlitett pipás Szent Grállá?
A történet ehhez a részéhez az amerikai Colombus (Ohio) városába kell elzarándokolnunk ahol nagyon régóta létezik a Smoker’s Haven nevű üzleti vállalkozás. A céget még 1940-ben alapították és sok évtizeden keresztül árulták a pipák és egyebek mellett a saját néven forgalmazott, de híres európai gyártók által készített (“white labeling”) dohánykeverékeiket.
Sok éven keresztül ez az európai partner a brit Sobrani volt, azonban 1970 környékén ez a kapcsolat megszakadt, és helyükre a J.F. Germain & Son érkezett, akik jópár eredeti receptet és gépet is átvettek a Sobranie-tól és folytatták a jól ismert Smokers’s Haven márkákat.
Aztén ennek a kapcsolatnak is vége szakadt, ami azt jelentette, hogy megszakadt a Germain által gyártott dohányok útja az amerikai kontinensre. Steve Richmond kapta fel az elejtett fonalat, és mivel igéretes piaci lehetőséget látott benne, elkezdte importálni a Germain dohányait az USA-ba. Az ő nevéhez fűződik az importált keverékeknek adott Esoterica márkanév is.
Sok év sikeres működés után vette át a márkát a pipás körökben gyönyörű pipáiról, és jó értelemben vett “minden lében kanál” természetéről ismert Mike Butera, aki kiváló üzleti érzékkel igazán naggyá tette az Esoterica márkát és közben olyan, még az Esotericánál is elérhetetlenebb dohányokat is megalkotott a mint a Kingfisher (VaPer) és a Pelican (english oriental), amelyek tényleg csak a mesékben léteznek. Néha-néha fel-feltűnik egy-egy tin a pipás fórumokon, több száz dolláros áron. Idén januárban volt szerencsém egy estét a chicago-i Arlington Pipe & Cigar boltban tölteni ahol éppen bent volt a helyi székhelyű Arango képviselője aki a Butera dohányokat forgalmazza. Óvatos kérdésemre, miszerint ha szeretnék ezekhez a dohányokhoz hozzájutni, mi a teendőm, mosolyogva csak annyit mondott: nagyon türelmesnek kell lenni.....
Butera, és az azóta tőle az Esoterica jogokat megvásárló, fentebb említett Arango Cigar Company kiváló marketing munkával tette ezeket a dohányokat a pipások áhított célpontjaivá. Nagyon fontos azonban megjegyezni, hogy az Esoterica titka nemcsak a tudatos, profi marketing. Itt egy egyenletesen magas minőséget produkáló, igazán egyedi keverékeket gyártó, tradicionális keretek között működő manufaktúra termékeiről beszélünk. A hype csak úgy épülhetett fel, hogy a dohányok sem okoznak csalódást.
Ahogyan fentebb említettem, ezeknek a dohányoknak a beszerzése majdnem lehetetlen. Ha a kedves olvasó mégis megpróbálkozna vele, az alábbi - általam is kipróbált, több-kevesebb sikerrel, de azért működő utakat tudom ajánlani.
1. PipeStud’s Consignment Shop - Stephen Fallon online üzlete amely dohány hagyatékok, gyűjtemények eladására specializálódott. Előnye, hogy bár az árak itt is sok esetben jóval magasabbak a kiskereskedelmi áraknál de még így is talán a legkorrektebb árazással találkozunk. Ő nem listáz be kétes eredetű vagy sérült dobozú dohányt. Illúziónk persze ne legyen - egy 8 unciás Penzance csomag itt is 175 USD ha éppen felbukkan - de legalább van esélyünk megcsípni. Érdemes többen összeállni egy ilyen csomagra és együtt megvenni - így már az ár is barátságosabb, az élményt pedig megoszthatjuk ami szintén nagy öröm. Természetesen az Esotericán kívül további érdekes, hőn áhított tételek is fel-fel bukkannak itt - McCranie’s Red Ribbon, McClelland Christmas Cheer, Frog Morton Cellar vagy “csak” 30-40 éves Capstan dobozok. Igazi kincstár ez a kis online shop, ha regisztrálunk, emailben értesülhetünk a készletfrissítésről. Erősen ajánlott!
2. Amerikai pipás, illetve szivaros boltok - például a New York-i Barclay Rex üzlete amely alapvetően szivaros hely de épp emiatt lehet szerencsénk. Itt ugyanis kevésbé fordulnak meg a pipások és a készletre vett Esoterica hosszabban megmarad. Így sikerült ebben a boltban 2018 őszén Pembroke, And So To Bed tinek mellett még 2 doboz Balkan Sobranie-t is lőnöm. Tehát ha van ismerősünk, rokonunk akkor izzítsuk be a kapcsolatokat, a helyi “brick & mortar” dohányboltok tartogathatnak ezen a téren kellemes meglepetéseket.
3. A Smokingpipes értesítő email rendszere - utoljára hagytam azt ami pár éve még működött azonban ebben ez évben már nem hozott sikert. A népszerű oldalon regisztrálva úgynevezett “One Time Alert”-et tudunk beállítani az áhított dohányokra, és amikor készletre kerülnek, automatikus emailben értesülünk erről. Ilyenkor aztán irány az oldal, kb. 5 percünk van arra, hogy még bele tudjunk nyúlni és egy-egy tételt meg tudjunk venni. Sajnos az értesítő a Smokingpipes esetében egy sorszám alapján működik. Példának okáért az alábbi képen látható az én “alert” sorállási státuszom. Ezek alapján remény sincsen mondjuk egy Penzance megcsípésére - gondoljunk csak arra, hogy egy 300 dobozos szállítmány esetén az első 300 várólistás kap csak értesítést a készletről. Az én 1818-as sorszámom majd talán 2025-ben esik vissza arra az 1-300-as szintre ahol esélyem lehet a vásárlásra.
(A poszt elkészítéséhez egyebek mellett döntően a Country Squire Radio podcastjának 2020. Május 20-i adását használtam fel.)
