Szubjektiv Pipa Klub

Pipa, dohány meg minden ami ehhez köthető

Latakiás elmélkedés - G.L. Pease Quiet Nights (Old London Series) - vendégposzt, szerző: Rinyu László

2019. február 28. 21:01 - SzubjektivPipas

Laci is back :-) nézzük, hogyan látta Rinyu László pipástársunk G.L. Pease legendás dohányát.

G.L Pease Quiet Nights (Old London Series), gyártó: G.L. Pease, master blender: Gregory Pease, english blend (Latakia, Oriental/Turkish, Perique, Virginia) Rinyumeter: ****+ (a max. 5 csillagból)  

f5bb52ae-22d0-4a96-b915-e9112e97555c.jpeg

Az Old London Series-ben megjelenő dohánykeverékeket olyan régi, időigényes módszerekkel készítik, amelyeket néhány nagy múltú keverőház használt a régi időkben. A felcsíkozott és a vastag levélerektől megfosztott leveleket összekeverik és rétegekbe rendezik, amit összepréselnek cake formába. Nyomás alatt rövid ideig érlelik, így az erjedésnek és a préselésnek köszönhetően a különböző dohánytípusok ízei szépen integrálódnak. Az így kapott cake hasábot ezután hagyományosan felszeletelik, amit vagy flake-nek hagynak, vagy olyanná alakítanak, ami a ribbon cut és a broken flake közötti formának felel meg. Ez a módszer a keveréket alkotó komponensek finom, természetes ízeinek és aromáinak kiemelésére szolgál. Ez az eljárás kicsit több munkát igényel, de az eredmények megérik az extra lépéseket. G.L. Pease 2010 májusában jelent meg a piacon a Quiet Nights keverékkel, az Old London Series második tagjaként. Lássuk mit írtak a dobozra a kedves pipások figyelmének felkeltése céljából (szabad fordítás):

Gazdag, mély, elmélkedő. Szedjünk össze érett, vörös virginiát, finom keleti dohányokat, füstös ciprusi latakiát, hintsük meg egy leheletnyi acadiai perique-kel és préseljük össze cake-ké. Érleljük egy darabig, végül tálalás előtt vágjuk fel szeletekre. E kifinomult ízek és egzotikus aromák csodás hátteret biztosítanak a csendes gondolkodás pillanatainak, egy jó könyv társaságában, vagy ha olyan kedvünk van egy komoly dráma élvezete közben.”  

Hmmm, szép gondolatok, ez igen sokat sejtet... De nézzük meg, mit mond még róla a mester, G.L. Pease. (szabad fordítás):

Az Old London Series második tagja. A Chelsea Morning-gal (az első a sorban) összehasonlítva, teltebb ízt, több keleti dohányt, inkább latakia irányú ízvilágot és kevesebb perique-t tartalmaz. A sötétebb virginiától és a szépen adagolt keleti fűszerektől gazdag, összetett, füstös, bőrszerű, természetesen édes szerkezetet kap. Az erőssége és teltsége hasonló a Samarra és Blackpoint dohánykeverékekhez, de a préselés mélyebbé, sötétebbé teszi és új dimenziókat hoz létre az ízek és aromák számára. Ez tényleg csodálatos darab. Ideális tagja a sorozatnak, tökéletes társa egy pihentető estének.”

Ez kezd egyre érdekesebb lenni, lássuk hogy néz ki a doboz: lehangoló, szörnyű - ez egy macskakajás doboz :-) Forgatom a szemem, nem értem. Itt vannak ezek a pofás európai kerek dobozok, a még csodásabb lekerekített négyszög fedelű flake-t tartalmazó darabok. Erre az óceán másik partján egyszerű kutya/macskatáp vagy ha az nincs meg valakinek, akkor mogyorós dobozba rakják a jobbnál-jobb dohányaikat. Egyáltalán tudja ez tartani a vákuumot? Nem vagyok a megoldás nagy rajongója - például amikor Derek Tant kinyitott egy ilyen idősebb amerikai dobozt a youtube csatornáján, tiszta penész volt a teteje. No, mindegy, szisszentsük meg és szimatoljunk bele.

f30c261e-1c57-4db1-b4c2-30e9ae80a47a.png

Óh, hirtelen Szegeden vagyok, pályaudvar, 90-es évek. A peronon ácsorogva várom, hogy végre betolják a vagonokat és megkezdjem 4 és fél órás utam Debrecenbe a hétvégére. 30-32 fok van, izzadok, nyom a hátizsákom és unatkozom. Még nincs nyár vége, nem érzem az őrölt piros paprika fűszeres illatát a levegőben. Mást érzek, hirtelen megcsap a vasúti talpfák szúrós, csípős kátrányos szaga! Ez az, ezt érzem, ha beleszagolok a dobozba, tiszta deja vu :). Semmi más, csak ez a jellemző, orrpróbáló “illat”. Érdekes.

Nézzük meg a dohányt: a leírás alapján szeletelt cake. Ránézésre olyan, mint a broken flake. Mélysötét és világosabb barna szín váltakozik benne. Tapintásra durvább, nekem valamiért a kiszáradt, megszürkült gyújtós darabkák jutnak eszembe róla. Ehhez képest az eddigi flake-jeim sokkal finomabb vágatúak voltak és szétmorzsolva is selymes, finom tapintásuk volt. Ez ellenben masszív, robusztus.

Tömés előtt széttépkedem kisebb darabokra, hagyom egy picit pihenni. Gyújtás után meglepően selymes, krémes, de mégis telt, füstös, a keleti dohányokkal keveredett latakia ízt kapunk. Hmmm, de milyen latakia íz, egyszerűen imádom. Nem csíp, nem harap, nem keménykedik, csak teszi a dolgát. Visszafogottan, szépen ég. Néha édeskés, fűszeres vonulatok is megjelennek, ez ember pedig egyre csak többet és többet akar belőle. Azt meg kell jegyeznem, hogy egy ribbon cut-hoz képest tényleg visszafogott az égése. A tömet közepén általában megjelenik egy kevés borsosság, csípősség, amit a hozzáadott kevés perique szolgáltat. Aztán újra a latakia és orientálok játéka következik. Orron kifújva is kellemes, fűszeres illatokhoz jutunk. Sokszor annyira elragad az ízek és illatok harmóniája, hogy kényszerítenem kellett magam a lassabb tempóra, ugyanis felforrósodik a pipám. A füst ellenben olyankor sem bánt, csak a pipa bánja a balga gazda szenvedélyét :).

Szép, szürkésfehér hamut hagy maga után. Az erőssége közepes, ízekben telt, a nikotin tartalma szintén közepes. A külvilágnak valószínűleg nem annyira kellemes, mint az aromás dohányok, de nem is annyira rémes, mint a cigaretták füstje. Nekem nem könyvhöz vagy drámához szolgáltatta a kellemes alapot, hanem viking klánok intrikákkal és vérrel átszőt világához vagy épp Gotham sötét utcáihoz nyújtott támogató hátteret a garázs magányában :).

95b9d586-8ea0-4448-9f19-d12b1e7769fe.jpeg

A TobaccoReviews.com-on 85 értékelés alapján 3,5 pontot kapott a maximális 4-ből. Sokan az Esoterica Tobacciana Penzance-hez hasonlítják de édesebbeknek, valamint összetettebbnek tartják annál. Nekem nem volt még szerencsém a Penzance-hez, így ebben a kérdésben, hogy mennyire hasonló a két dohány, nem tudok használható megállapítást tenni.

Aki szereti a latakia izét egy esti nyugalmas elmélkedés során, annak mindenképpen ajánlom kipróbálásra. Engem teljesen megvett, nekem ez az eddigi legjobb latakiás keverék, amihez szerencsém volt és csak azért nem kap öt csillagot, mert még oly sok más dohány van a világban, hátha lesz még ennél is jobb :-)

(Forrásként a G.L. Pease honlapján megjelent írást használtam http://www.glpease.com/Tobacco/OldLondon/index.html)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szubjektivpipas.blog.hu/api/trackback/id/tr3114658635

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása