Szubjektiv Pipa Klub

Pipa, dohány meg minden ami ehhez köthető

Kimért angolok csatája - Arango Balkan Supreme és Kramer’s Father Dempsey - vendégposzt, szerző Rinyu László

2019. október 04. 17:24 - SzubjektivPipas

Arango Balkan Supreme, gyártó: Scandinavian Tobacco Group, master blender: Peter Stokkebye, Balkan Blend (Black Cavendish, Latakia, Oriental/Turkish, Virginia) Rinyumeter: **** (a max. 5 csillagból)

53241449-b2f5-48ee-8b14-6aaa0f498b89.jpeg

Kramer’s Father Dempsey, gyártó: korábban Kramer’s Pipe and Tobacco Group, jelenleg: Cornell & Diehl, master blender: Alan Kramer, English Blend (Latakia, Oriental/Turkish, Virginia) Rinyumeter: **** (a max. 5 csillagból) e9014f1368f7263ae241.jpg

Ebben a bejegyzésben két kedvenc, kimérős, latakiát is tartalmazó dohány keverékemről szeretnék írni. Mielőtt elmélyednék a történetükben és a szubjektív jellemzésükben, szeretnék pár fogalmat tisztázni a pipázással még csak most ismerkedő olvasókkal. 

A kilencvenes évek elején, amikor zsenge, zöldfülű ifjoncként megvettem az első pipámat és hozzá az első dohányomat (Charles Fairmorn Bright and Burley, Mild Mixture) számomra természetes volt, hogy a pipadohányt 50 grammos kiszerelésű, immel-ámmal visszazárható, műanyag borítású, papír tasakban árulják a hazai trafikok. Most, hogy az újrakezdésem során jobban beleástam magam a pipázás misztériumába, megismerkedtem a Youtube-os, Facebook-os, podcast-os pipás társadalommal és természetesen a tobaccoreviews.com dohány információtárával, szépen feltárult előttem, hogy ennél azért többféle csomagolású és kiszerelésű pipadohány árusítás létezik szerte a világon. A következőkben, a teljesség igénye nélkül, csak a legáltalánosabban elérhető három alaptípust szeretném bemutatni:

  • A fentebb említett - itthon régebben 50 grammos, manapság már csak 40 grammos - tasakos formát nevezik az angolok POUCH-nak. A tengerentúlon általában a kevésbé minőségi, úgynevezett Drug Store Tobacco Blend-eket árulják ilyen formában
  • A minőségibb, prémium dohányok, inkább különböző típusú (kerek, négyzetes, konzervdoboz, “macskakajás” doboz, stb.) dobozos csomagolással kerülnek forgalomba, amit az angolok csak TIN-nek hívnak
  • Végül pedig létezik a BULK “csomagolás”, amikor a vásárló különböző, általában 1 oz (28,35 gramm ) egész számú többszörösének megfelelő mennyiségeket vásárolhat a boltból, amit egy lezárható műanyag tasakba raknak és jobb esetben ellátnak valamilyen leírással

Ez utóbbi forma - mely az Európai Unió számos országában már nem megengedett - régebben eléggé általános volt és sok kisebb/nagyobb dohánykereskedés saját keverékeit is ilyen módon árusította. Jó példa erre a Dunhill féle MyMixture keverékek eredettörténete. Azért manapság is előfordul még, hogy egyes forgalmazók ugyanannak a dohánykeveréknek piacra dobják a dobozolt és kimérős változatát. Brain Levin (a PipesMagazine Radio Show házigazdája, megmondóembere) szerint azért ebben az esetben nem ritka, hogy a két változat nem ugyanazon alapanyagokból és nem ugyanazon telephelyen készül. Általánosságban is igaz, hogy a kimérős változat nem esik át olyan hosszas érlelési/fermentálási folyamatokon, mint a dobozos verzió, így a bulk sokszor frissebbnek/éretlenebbnek hat, magában hordozva ennek minden előnyét és hátrányát. A nagy gyártók, hogy megtartsák egy prémium keverék állandóságát/konzisztenciáját és kiküszöböljék az időjárás kiszámíthatatlanságából és a mezőgazdasági termelés természetéből fakadó minőségi, íz- és illatbeli eltéréseket az évjáratok dohánytermései között, különböző korú és egyben különböző érlelési állapotú dohányokat használnak fel a keverékekhez. A friss dohánytartalom sokszor csak a keverék egyharmadát teszi ki és a többi részhez idősebb alapanyagokat alkalmaznak (az Orlik esetében ez általánosan alkalmazott módszer). Persze vannak olyan dohányok is, amik csak bulk formában kaphatóak, például az egyik kiszemeltje a mai irományomnak.

981448b5-cbf4-45b1-af40-1a17fde64ea6.png                             Egy kimérős dohány menyország - a Country Squire boltja Jackson-ban (USA, Mississippi állam) 

A másik téma, amit tisztázni kellene a tényleges ismertető előtt, a latakia tartalmú natúr dohánykeverékek elnevezéstana. Ehh..., vagyis az a nevezéktan, amit a tobaccoreviews.com használ. Ugyanis ebben a témában nagyon nincs egyetértés a nemzetközi pipás társadalomban. Az ember, ha csak felületesen néz utána a témának, akkor nagy valószínűséggel ahhoz hasonló definíciókkal fog találkozni, amelyeket lentebb próbálok kibontani. Mélyebben megpiszkálva a témát viszont egy óriási káosz közepében találjuk magunkat és olyan furcsaságokat is olvashatunk, hogy egyes pipások a virginia/perique keverékeket tekintik skót dohányoknak. Ajaj. Amikor már úgy gondoltam, hogy nagyjából sikerült tisztáznom a fogalmakat ezzel kapcsolatban, akkor jött The Artful Codger podcast beszélgetése, ahol szépen kivesézték, hogy amit manapság balkán keveréknek hívunk, régen az volt az angol és ami ma angol, az bizony balkán volt még a huszadik század derekán. Vagy ott van Bradly (STUFFandTHINGS) véleménye erről, aki nemes egyszerűséggel azt mondja, hogy számára csak angol keverék létezik és kész! Az már csak formai különbség, hogy melyik alkotóelemé a vezérszerep az adott blendben.

No én itt azért követem azt a nevezéktant, amit a fent említett web-oldal ismertet:

  • Angol (english, latakia forward): alapvetően latakia, oriental/turkish, virginia tartalmú keverék, amiben a latakia a domináns dohányfajta és a virginiának csak kis mellékszerep jut. Van, hogy egyéb, például perique, dohányféleségek is a keverék részét képezik, de azt a bizonyos buszt mindig a latakia vezeti. Néhány ismert angol blend: Dunhill/Nightcap, Aston/Artisan’s Blend, G.L. Pease/Quiet Nights, Hearth & Home/Magnum Opus stb.
  • Balkán (balkan, oriental forward): latakia, oriental/turkish, virginia. Ebben a dohánykeverék-családban az oriental/turkish fűszeres ízvilága a meghatározó, amihez a latakia füstössége jól asszisztál. Néhány ismert balkán blend: kezdjük természetesen a kultikus keverékkel, amiről ez csoport a nevét kapta: Balkan Sobranie, és a többbiek: Hearth & Home/Black House, Seatle Pipe Club/Plum Pudding, G.L. Pease/Odyssey, Dunhill/Durbar...stb. 
  • Skót (scottish): Cavendish, latakia, oriental/turkish, virginia. Hasonló az angol keverékekhez, viszont itt fontos szerep jut az ízesítetlen cavendishnek: édesíti és lágyítja a latakia bőrös, füstös, néhol szájszárító jellegét. Ide szokták sorolni a Dunhill/MyMixture 965-öt (noha a tobaccoreviews.com-on nem ide van sorolva), egyéb skót keverékek: Dunhill/Aperitif, McCelland/Oriental Mixture No. 14, Rattray/Red Rapparee, Captain Earle’s/Ten Russians stb.

Zárszóként és lábjegyzetként: van olyan szemlélet is, ahol a skót blendet latakia és virginia keverékként definiálják, amiben a virginia dominál - esetleg nagyon minimális oriental/turkish hozzájárulással.

Miután sikerült a fenti fogalmakat tisztázni vagy még jobban összezavarni, kezdjünk bele a kiszemelt kimérős dohányaink eredettörténeteibe:

Az Arango Balkan Supreme csak bulk formában elérhető black cavendish, latakia, oriental/turkish és virginia alapú dohánykeverék. A cavendish ellenére balkánként és nem skótként van besorolva a tobbacoreviews.com-on. Sokszor az oriental/turkish csak így összefoglaló néven van feltűntetve egy keveréknél, annak ellenére, hogy számos különböző fajta dohányféleség alkotja ezt a csoportot. A PipesMagazin Radio Show egyik adásában boncolgatták ezt a kérdést és ott megemlítették, hogy a gyártók gyakran csak egy mixet kapnak a termelőktől/viszonteladóktól a keleti dohányokból, és igazából nem ismert, hogy milyen alkotó elemekből áll. Ezért szokott csak az általános orientál/turkish kifejezés szerepelni az alkotóelemek leírásában a dobozokon. Ennél a keveréknél viszont ismert, hogy Samsun-t használtak fel hozzá. Ezt a keveréket Peter Stokkebye alkotta meg, és 2014-ben elnyerte vele a legjobb English Blend címet az azévi Chicago Pipe Show-n. Érdekes, hogy nem a Stokkebye (Lane Limited) név alatt forgalmazzák a dohányt, ennek okára Russ Ouellette mutatott rá az egyik pipás fórumon: ezt a keveréket exkluzívan az Arangonak (mely cég inkább szivar kereskedelemmel foglalkozik amely mellett például az Esoterica, a Balkan Sobranie kultikus dohányainak kizárólagos forgalmazói) készítették, így technikailag nem Stokkebye blend.

A Kramer’s Father Dempsey története kicsit régebbre nyúlik vissza. A Kramer’s Pipe & Tobacco boltot Allan Kramer orosz emigráns alapította 1949-ben Beverly Hillsben. A bolt mögött állt a Jó Pásztor templom, melynek kinevezett papja az ír származású Dempsey Atya lett. Dempsey Atya a Dunhill cég egyik dohánykereskedésébe járt beszerezni kedvenc keverékét, de az új dohánybolt nyitását követően hamar jó barátságba került Allan Kramerrel. Megegyezett vele, hogyha Kramer újra tudja alkotni kedvenc dohánykeverékét, akkor csakis tőle fogja azt a jövőben megvásárolni. A legenda szerint nyomban szétterítették a pulton a Dunhill dohányt és Allan Kramer nekilátott tanulmányozni azt. Azonosítani tudta a dohányfajtákat amiből felépült a keverék, de az arányokkal bajban volt. Elkezdődött a játék, Allan újabb és újabb keverékekkel állt elő, az Atya pedig tesztelte azokat. Egészen addig tartott ez, míg egy napon Dempsey Atya azt mondta: “Állj meg itt! Ez jobb, mint az én régi dohányom.”

4292476b-8048-4493-aa16-08d06e64a346.png                                                                                  Father Dempsey

Ezt követően a plébánia közössége és az Atya barátai csak úgy hivatkoztak a keverékre, amikor meg akarták azt venni, hogy “Dempsey Atya dohányát” szeretnék. Így rajta maradt az elnevezés. Allan fia szerint az apja azt vallotta erről a dohányról, hogy igazi tábortűz aromája van: sima, testes latakiás keverék. Ez utóbbival én azért vitatkozom, de ezt majd később a szubjektív részben kifejtem. Sajnos Kramerék boltja nemrég bezárt, köszönhetően a dohány kereskedelemmel kapcsolatos tengerentúli változásoknak. Számos közkedvelt dohányuk volt, amiket sokszor Hollywoodi sztárokról neveztek el. Sok aromás/latakiás keverék, amely szép átmenetet jelent a két dohánytípus között. Szerencsére ezek a blendek nem tűntek el véglegesen az idő mély süllyesztőjében, mivel a forgalmazásukat a Smokingpipes, gyártásukat pedig a Cornell & Diehl vette át. A Father Dempsey dobozos és kimérős változatban is kapható. Még annyit fűznék hozzá a fenti kis történethez, hogy ez a meg nem nevezett Dunhill keverék nagy valószínűséggel a MyMixture 965 lehetett.

5cc823a7-ab64-4626-8b37-bb0cf0341f85.png                                                               Al Kramer, saját boltjában 

A történetek után kezdődjön a szubjektív része az írásomnak. Nézzük a dohányokat. Készítettem egy fotót a két keverékről egymás mellett, sajnos a kép nem adja vissza a valóságot, az életben sokkal jobban látszik a különbség a két blend között. Ahogy írtam korábban az Arango Balkan Supreme a latakia, oriental/turkish, viriginia mellett black cavendisht is tartalmaz. A Father Dempsey ezzel szemben csak az alap hármassal rendelkezik. Szemfülesek rögtön le is csaphatnak erre a mondatra: Ha Allan Kramer azonosította az összes alkotóelemet, és igaz a legenda, hogy az alapkeverék, amelyet újra alkotni akart, az a MyMixture 965 volt, akkor hol marad az ízesítetlen black cavendish??? Hát igen, valami hibádzik… .

img_2406.jpeg

Lássuk a dohányok vágását: az Arango a Scandinavian Tobacco Group üzemeiben készül, és ennek megfelelően a Dunhill/Peterson dohányoknál megszokott szép szalag vágott (ribbon cut) formával találkozunk. Világos és mélybarna, valamint fekete színek keverednek, de jellemzően inkább sötétebb tónusú a keverék. Én találtam benne jónéhány keményebb szárdarabkát, amiket nem kifejezetten kedvelek, és általában ezek jelenléte nem jellemző a prémium dohányokra. A Father Dempsey ezzel szemben vastagabb/testesebb darabokból áll, de ezt is szalag vágott dohányokhoz sorolják. Érdekesek a nagyobbacska latakia dohánydarabkák a keverékben: feketén csillogó, bőrszerű valamiknek hatnak. Színvilágában mélybarna dominál, fekete foltokkal. A két vágás közötti különbség okozhatja valószínűleg azt, hogy míg a Balkan Supreme egy könnyen tömhető, kezelhető dohány, mellyel nem kell sokat foglalkozni a pipázás során, addig a Father Dempsey egy nehezebben kezelhető, sok törődést igénylő keverék, sok tömködőhasználattal és az én esetemben sok újragyújtással. Ebből a szempontból az Arango magasan jobb teljesítményt nyújt, mint a Father Dempsey. A bulk dohányok nedvességtartalmáról nem igazán lehet hasznos információt nyújtani, mert változó attól függően, hogy éppen melyik adagból kapja az ember. Nekem például a Balkan Supreme kifejezetten szárazan érkezett.

Beleszimatolva az Arango üvegébe a latakia füstös, kojtos  illata fogad. Nem olyan szúrós, kaparós, vasúti talpfa szerű, mint a G.L. Pease Quiet Nights-nál, hanem kellemes tábortűz jellegű. Én nem nagyon érzékelek egyebet mellette. A Father Dempsey teljesen más élményt gyújt az orrunk számára: érződik a latakia, de közvetlenül ott van mellette valamilyen édeskés és valamilyen fűszeres illat is, talán a keleti dohányok és a virginia játéka. Egészen kellemes kombináció. Ezek alapján már érzékelhető, hogy itt a latakiának nincs akkora dominanciája a többi alkotóelem felett, mint a Balkan Supreme esetében.

Gyújtást követően a két blend eltérő ízekkel és illatokkal ajándékoz meg. Az Arango Balkan Supreme egy igazi, közepesen testes, latakia domináns keverék. Egyáltalán nem édeskés, nem szirupos. Talán a hozzáadott black cavendishnek köszönhetően nem zavarja, karcolja az ember torkát, mint néha más latakiában gazdag dohányok, viszont nem is nagyon tudok kiszúrni más komponenst: nincs a virginiákat jellemző szénás, citrusos, netalán barna kenyeres beütés, nincs füszeres keleti csiklandozás, csak latakia, amit teljesen jól adagol a dohány az elejétől a tömet végéig. Nikotinban talán közepesnek mondanám, nem kell leülnöm gondolkodni utána, mint mondjuk egy nagyobb adag Peterson Irish Oak után. Ahogy fent írtam, jól tömhető és kezelhető dohány, akár a mindennapi angol keverék szerepét is betöltheti.

A Father Dempsey ezzel szemben komplexebb élményt nyújt, fűszeres édes felhangok is megjelennek a jól ismert latakia füstös, bőrős ízvilága mellett. Orron kifújva kicsit csiklandozó keleti dohányokból származó illatok, aromák teszik teljesebbé az élményt. A válaszom pedig a nagy kérdésre, hogy hasonlít-e a MyMixture 965-re az, hogy nem. Amúgy szerintem a másik sokat emlegetett MyMixture 965 helyettesítő, a Peterson Old Dublinja sem hasonlít a MyMixture-re, de ez szintén személyes vélemény. Ellenben nekem már a legelső tömet pöfékelése során is az motoszkált a fejemben, hogy ez a dohány teljesen olyan, mint egy kellemesen visszafogott McCelland - Frog Morton’s Cellar, pedig itt nincs semmilyen hozzáadott whiskey íz vagy aroma. Nekem a Cellar kicsit harsány és tolakodó volt a maga édes/szirupos ízvilágával, a Father Dempsey viszont pont jó ebből a szempontból. A Seattle Pipe Club - Plum Puddingja a másik dohány, amire emlékeztet engem. Akinek tetszik a Plum Pudding, szerintem annak tetszeni fog a Father Dempsey is. Végül visszatérve Allan Kramer véleményéhez a dohányról: szerintem ez nem egy egysíkú, latakia domináns keverék. Sima és közepesen testes, ez igaz, de itt sokféle dohány összjátéka jelenik meg és nem csak az egyedüli tábortűzszerű latakia élmény uralkodik a tömetünk során. Persze az élménynek ára is van sajnos: munkás dohánnyal van dolgunk, nem nagyon lehet magára hagyni, törődni kell vele. Amennyiben ügyesek vagyunk csodás ízeket és illatokat csalogathatunk ki belőle. Az összetett ízek és a törődés miatt ezt nem ajánlanám mindennapi angol/balkán dohánynak. Father Dempsey-vel le kell ülni és elmélyülni benne, élvezni egymás társaságát.

bde99328-4709-4875-bb22-1065f5cf3ab7.png 

Mennyire jók ezek a dohányok? Latakiás vonalon nálam a Dunhill/Early Morning Pipe-ot, a Mac Baren/HH Latakia Flake-t és a Peterson/Old Dublint magasan verik. Nekem jobbak a McCelland/Frog Morton’s Cellarjánál és a G.L Pease/Maltese Falconjánál is. A Dunhill /MyMixture 965, G.L. Pease/Quiet Nights és Seatle Pipe Club/Plum Pudding vonalat viszont már nem érik el. Én mindkét dohánynak 4 csillagot adnék a “rinyuméteren”. Az én esetemben teljesen hangulatfüggő, hogy melyik ízlik éppen jobban. Ízekben talán a Father Dempsey jobban teljesít, de ezen jelentősen ront a mechanikai hibáival.

29 vélemény alapján 3,9 pontot ért el a 4.0-ből az Arango Balkan Supreme a tobaccoreviews.com-on és balkán besorolást kapott. A Kramer’s Father Dempsey-je 38 review alapján 3,5 pontot kapott az elérhető 4,0-ből és angol besorolást kapott. És itt a csattanó, szerintem rossz a besorolás: szerintem az Arango Balkan Supreme egy latakia forward dohány, a Father Dempsey meg épp egy oriental forward. Vagy talán igaza van Artful Codgernek és felcseréltük a 80-as években a fogalmakat???

Kinek ajánlom őket? Aki nem szereti az édeskés vonulatot a füstösség mellett annak kiváló lesz a Balkan Supreme. Aki imádja az ízekben gazdag, változatos dohányokat és szereti a füszeres édes felhangokat, annak nem fog csalódást okozni a Father Dempsey.

Ki kicsoda a cikkben:

The Artful Codger: YTPC (YouTube Pipe Community vagy újabban Your Pipe Community) oszlopos tagja, a codger életélmény szószólója, a Velvet dohány hírnöke és éltetője.

STUFFandTHINGS: Youtube csatorna, melyet Bradly üzemeltet. A pipás tartalmak (blend review-k, pipa ismertetések, pipázási 1x1, stb…) mellett, könyvfelolvasás, számítógépes játékok és egyéb ismertetők/leírások/jellemzések találhatóak meg a csatorna anyagában. Talán a legszélesebb körű és számú dohányelemzéssel rendelkező csatorna.

Brian Levin: Egyesek szerint a két lábon járó pipa enciklopédia, a pipás podcast-ok szülőatyja. Számos dohánygyártáshoz és kereskedelemhez kapcsolódó munkakörrel rendelkezett az elmúlt évek során: Orlik Company, Peter Stokkebye, SmokingPipes.com, stb … . A The Pipes Magazine Radio Show műsorvezetője és a legnagyobb Walt Disney pipa gyűjtemény birtokosa.

Peter Stokkebye: Dániából az Egyesült Államokba áttelepült dohánykeverő mester, aki elindított egy családi vállalkozást, mely generációk óta a dohányipar meghatározó része.

Russ Ouellette: A PipesandCigars.com fő dohánykeverő mestere. Olyan blendek kerültek ki a kezei közül, mint a Heart & Home: Black House, WhiteKnight vagy a Magnum Opus.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szubjektivpipas.blog.hu/api/trackback/id/tr9215052236

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.