Presbytierian Mixture, gyártó: Planta, 50g tin, Balkan/English - latakia, turkish/oriental, virginia osszetevokkel, Szubjektivpipas index: ****+
Regota celkeresztben volt a Presbyterian, mint sokak altal ajanlott belepo latakias blend, ugyhogy a heten felnyitottam a februarban, Olaszorszagban vasarolt dobozt. A legendas blend eredete az I. Vilaghaboru elotti idokre datalodik, bizonyos Dr. John White skot presbiteranius lelkesz kedvence volt a blend amelyet jo szivvel mutatott meg Earl Baldwin kesobbi britt miniszterelnoknek akinek aztan annyira nagy kedvence lett, hogy folyamatosan rendelte - allitolag o adta a "Presbyterian Mixture" nevet is, halaval emlekezve a zsenialis "tippadora".
A kevereket eredetileg a glasgow-i A. Gale & Co Ltd. gyartotta de a ma elerheto - es gondolom az eredetire mar csak nyomokban hasonlito - verziot mar evek ota a Planta, a sok mas markanak is bedolgozo nemet dohanyceg gyartja. Az utobbi hetekben egyebkent egyfajta, jo ertelemben vett "hype" kezd kialakulni a dohany korul - ujra megjelent a smokingpipes.com kinalataban es tobben elovettek - peldaul Brian Levine is meltatja az aktualis (#294-es) podcastjaban. Apropo, ebben a podcastban a fo attrakcio a Per Jensen (Mac Baren master blender) interju amelyben a Mester nagyon erdekes dolgokat mesel az egyre durvulo EU dohanycsomagolas szabalyzasrol, de beszel a Mac Baren bevezetni tervezett uj blendjeirol is. Na de vissza a targyra, elnezest, elkalandoztam :-)
A Presbyterian egy igazi oriental dominans english, azaz vegso soron egy balkan blend - a latakia csak nagyon finoman van jelen, ezert is ajanljak az ertok a latakias dohanyokkal ovatosan ismerkedok szamara.
Nezzuk tehat eloszor is a kulcsint. Be kell valljam, nekem nagyon tetszik a tin design. A gotikus dom a hegyteton, a kek szin, es az alkalmazott betutipus valami klasszikus, idotlenul komoly beltartalmat sugall - engem ezzel megvettek :-)
A nyitas utan igazi german precizitassal illeszkedo kartonlapot talalunk, angol szoveggel - a dobozt olaszorszagban vettem, de kalandos uton juthatott a boltba mert svajci arcedulat is talaltam a hatoldalon - amely a fent leirt blend eredettortenetet foglalja ossze valamint azt a fontos megallapitast is rogziti, hogy a keszito szandeka alapjan ez egy "kulonleges, arisztokratikus dohanykeverek". Na, meg, jo hogy nem egy szimpla corn cob-al keszultem hozza :-)
Az ismerkedes tehat jol indult, azonban a katonlapot eltavolitva meglepodve latom, hogy a dohanyt bizony bezacskoztak :-)
Bevallom ez a masodik eset amikor nem a tradicionalis papir, hanem muanyag csomagolassal talalkozom egy tin-en belul, hasonlo unortodox megoldassal csomagoljak az aromatikus kedvencemet, a Cult Blood Red Moon dohanyat is. Kicsit aggaszt a csomagolas modja. Nehez elkepzelni, hogy barmi pozitiv tortenik a tin belsejeben a muanyag zacskoval mondjuk egy 20-30 eves tarolas alatt. Vajon ha ebbol be akarunk tarazni az insegesebb idokre, erdemes-e a tinben tartani a dohanyt vagy inkabb befottes uvegbe toltve keruljon a pincebe? Persze ez megint egy abszolut szubjektiv aggodalom hiszen nem rendelkezem semmifele kemiai tudassal a hasznalt muanyag zacsko osszetetelet illetoen...de valahogy nem erzem felhotlennek egy koolaj szarmazekokbol keszitett csomagolasban evtizedekig "erlelt" dohanykeverek jovojet :-) Na, de lenduljunk tul gyorsan ezen es nezzuk a keverek allagat.
Az allag "corse cut", nagyon szep, dontoen vilagos szinek nemi feketevel - ebbe latszolag valoban csak minimalis latakiat kevertek. Osszefoglalva a "mechanikus" tulajdonsagokat: nyitas utan inkabb a meg nedves oldalon innen de ettol fugettlenul kivaloan tomheto, en a szokasos 3 csipetes modszert kovettem. Nem harap, nem csip az en lassu, 1.5 oras tempomban azonban tobb utangyujtast igenyelt, valamint meghalalja a tamper gyakori, persze ovatos igazitasait. A nikotin vegig moderalt, nem ut fejbe.
Az illat csodalatos - ha valaki szereti a balkan keverekeket. Egyertelmuen az oriental jegyei a vezeto szerepben: foldes, fanyar keleti fuszerek, aztan a virginia szenas jegyei es valamilyen szegfuszeges, barackbefottes finom edesseg. Melyebben beszippantva pedig a vegen megerkezik a latakia fustje, a szantal finom aromaja es valami animalis, istallos jegy - de ezek mindvegig a hatterben, csak kerekito, testet ado, patikamerlegen adagolt mennyisegben. Valahol azt olvastam, hogy maximum 10% a latakia benne es valoban, ez az illatban is visszaigazolhato.
Az izekben szinten nem csalodunk - tokeletes aranyban jon a kivalo virginia edessege, foldes, mely, kremes hompolygese es benne szepen integralva, hatarozottan az oriental fuszerei es a latakia lehelletnyi jelenlete. Nem sorban, egymas utan koszonnek be az osszetevok - a blender valahogy ossze tudta kapcsolni az izeket, azok nem magukban, hanem egy harmonikus, osszesimult egysegben alkotjak e keverek lenyeget: ez egy igazi konnyu, selymes balkan blend. Osszehasonlitasul, az altalam nagyon kedvelt G. L. Pease Westminster - ami szinten balkan - sokkal harsanyabban adagolja az oromoket. Ott a latakia vastagabban van jelen, az orientalnak verekednie kell az izben az elsobbsegert. A Presbyterian ezt arisztokratikusan, "jol nevelten" oldja meg. Peldas harmonia, igazi elvezet.
Ezuttal nem valamelyik kedvenc teamat keszitettem el, hanem egy erosre fozott, minimalis tejszinnel lagyitott kaveval kisertem. A kave es a dohany fanyarsaga, a fuszerek csodalatos harmoniaban mukodnek egyutt.
Nalam eddig ez veri az eddigi english/balkan mezonyt, kivancsi vagyok az Olvaso velemenyere. A pinceben egy eros Dunhill english/balkan sor var meg kostolasra, vajon meg tudja-e valamelyik szoritani?
