Mac Baren HH Latakia Flake, gyarto: Mac Baren, master blender Per Jensen, english blend (burley, latakia, turkish/oriental, virginia), Rinyumeter: *** (a max. 5 csillagbol)

Elöljáróban annyit el kell mondanom, hogy ez volt életem harmadik latakia tartalmú dohány keveréke - a Peterson Old Dublin és a Dunhill Early Morning Pipe után. Ezen kívűl ket olyan blenddel volt már dolgom eddig, amiben a viriginia jelentősen éreztette magát - Peterson Irish Oak és Peter Stokkebye Luxury Twist Flake - igy nem nevezném magam valami tapasztalt kóstolónak, de megpróbáltam összeszedni a gondolataimat erről a dohányról és szavakba önteni.

Kezdjük a kulcsinnel: a dobozban a gyönyörű, aranyozott borítólapok alatt csodálatos, sötét barna tónusú, világos barnán pöttyözött, egyenformára vágott flake-ek fogadnak, hármas oszlopban sorakozva. Úgy néz ki, mint egy akkurátusan felvágott keksztekercs halom: az ember legszívesebben beléjük harapna :). Kinézetre, esztétikumra jeles.

Az illat igen érdekesen alakul: először az ember megérzi a latakia füstösségét, de rögtön utána előtör egyfajta fűszeres, ecetes, savanykásság (szerintem a viriginiától vagy a keleti dohányoktól), amely sokáig velünk marad. Füstös virginia - leginkább ez jut eszembe róla. 

Nekem a dohány nyitás utan a dobozbol kicsit nedvesnek tűnt, ennek ellenére az első alkalommal direkt nem szárítottam rajta: kíváncsi voltam, hogyan teljesít ebben a formájában. Később a flake szétmorzsolása után 10-15 perc szellőztetés azért kijárt neki, hogy ne kelljen harcolni az újragyújtásokkal a pöfékelés során. Az első gyújtás (charring light/false light) alatt enyhe, szinte sompolygó latakia íz jön elő a Szabó briar pipábol - érdekes módon a csutkapipákban előbb egy erős savanykás íz jelentkezik és csak utána jelenik meg a latakia. Nem olyan meggyőző a latakia íz, mint az Old Dublinnál, amiben ehhez a dohányhoz képest szinte berúgja az ajtót a füstösség, hanem csak afféle finomkodó, jelzésértékű íz, amivel a latakia jelzi: Igen, bizony én is itt vagyok!. Itt meg is kell jegyeznem, hogy ha valaki ettől a dohánytól egyfajta latakia bombát vár, annak csalódnia kell: ez nem az a keverek. A latakia szerepe az ízben később sem  válik jelentősebbé: néha előbújik, sokszor eltűnik, szinte bújócskázik a pipázóval, de semmiképpen sem uralkodik az ízek felett. Ami vezeti a tömetet az egy fűszeres, savanykás, édeskés ízkavalkád - ami szerintem a keleti dohányok és a virginia játéka. Hmmm, és sajnos még valamit kiérezni: a Mac Baren általánosan alkalmazott casing-jét. Én azok közé tartozom, akiket ez a kezelés bizony megharap. Már az Original Choice-t sem szerettem emiatt es sajnos itt is előjön ez a sajátos íz, ami a nyelvemet sem kíméli. Valószínűleg persze ez csak az én számban lejátszódó kémiai folyamatok eredménye és ebből nem szabad általános következtetéseket levonni - biztos vagyok abban, hogy nem mindenkire van ilyen hatással.

Összességében az ízek nekem nem eléggé testesek, hiányolok egy kis fajsúlyt, mélységet. Végig azt éreztem, hogyha kicsit erőteljesebben jelentek volna meg a fent leírt ízek, akkor nagyon kedveltem volna ezt a dohányt.

A füst mennyisége limitált és hajlamos túlmelegedni is, így vigyázni kell a tempóval. Nekem 1 flake kb. 65-75 percig tartott. Amiben próbáltam: Szabó briar (apple bent, 9 mm Blitz aktívszenes filter), Missouri Meerschaum Country Gentleman (kezelt csutkapipa, 6 mm balsafa filter) és Missouri Meerschaum Eaton (nyers, kezeletlen csutkapipa). Számomra a legjobb élményt a Szabó pipában nyújtotta, utána az Eaton következett.

Vennék-e még egy dobozzal? Hmmm, valószínűleg nem. Jó dohány, de a halovány, visszafogott ízek miatt nem lesz a kedvencem. Biztosan el fogok tenni egy keveset érlelni a virginia miatt, lehet érdekesebbé/játékosabbá válik majd 1-2 év múlva.  

Rinyu Laszlo