Névjegy:
Molnàr Antal, vagy becenevén Tonyo pipakészitő mester, és egy kivételes ember akinek energiája, kisugárzása magával ragadja hallgatóját. Február elején tölthettem el egy fél napot vele kis műhelyében Sopronban, ahol a pipák mellett sok mindenről volt szó: tisztességről, barátságról, a munka becsületéről amelyekben én is mélyen hiszek és a Tonyoval töltött nap után azzal a jóleső érzéssel vezethettem hazafelé, hogy bizony vagyunk egy páran még akik komolyan gondoljuk ezeket az ideálokat
Hogyan kezdődött a pipakészités?
Végtelenül egyszerű történet ez. Egy barátomnak volt egy dohányboltja es abban persze gyönyörűszép pipái is. Az ő nem igazán tipikus üzleti modelljébe az is belefért, hogy ő bizony ezeket az új pipákat szépen használatba vette :-) Mondanom sem kell, hogy ezeket aztán nem vitte el senki. Eljött sajnos az idő amikor el kellett adnia a boltját es ugye nem tudott mit kezdeni a már „bejáratott“ portékával. Ebben az időben én már vásárolgattam fel bolhapiacokról használt pipákat amelyeket felújitottam es próbáltam eladni pár ezer forintokért pipás fórumokon. Na, ezt látva az emlitett barátom megkért, hogy ugyan, újitsam már fel ezt a 15-20, készleten lévő pipát amelyeket aztán igy a bolt új tulajdonosa is örömmel átvett tőle. Ez a sikeres epizód elgondolkodtatott: talán érdemes lenne ezzel kicsit komolyabban foglalkozni. Először persze előfúrt, szárral ellátott „hobby-gyökerekkel“ kezdtem, de aztán jöttek a rendes szűz-blokk alapanyagok is. A tanulási folyamat teljesen autodidakta volt, nem jártam mesterekhez, mindent saját magam okoskodtam ki, rengeteget tanulva a Youtube videoiból is.
Mi a „civil“ szakmád, mivel foglalkozol amikor nem itt a kis műhelyben találunk?
Kérlek szépen én autófényezőnek tanultam, sokáig dolgoztam is a szakmában az egészségügyi szempontból nem túl dicső, Neolux festékanyagos időszakban. Aztán apám nyomát követve átváltottam a húsiparra, és most már 25 éve visszük a nővéremmel a családi húsboltot. Ahogyan az minden vállalkozással igy van, nekem is adódtak hullámvölgyek, stresszesebb időszakok és a közben „rámtalált“ pipákkal való foglalatoskodás szépen illeszkedett ehhez és segitett kialakitani egy olyan nyugodt kis sarkot az életemben ahol megnyugvásra találok és kiélhetem a kreativ energiáimat.
Mikor jött a képbe az együttműködésed a Szekeres Feróval?
Nagyon gyenge vagyok az évszámokban, olyan 5-6 évvel ezelött - Feró Vauen évpipa gyüjteményével kezdődött, megkeresett, hogy fel kellene ezeket újitani. Itt kell megemlitenem Mayer Béla nevét aki „összekötőként“ segitette Feróval a találkozást. Felújitottam a pipákat es ezek annyira szépen sikerültek, hogy ebből egy szorosabb munkakapcsolat lett. Ezek után társultunk - két évig csak Skype-on tartottuk a kapcsolatot, de igy is működött - és elkezdtük azt az együttműködést ami máig tart.
Ha pipakészitő mesterségre adja valaki a fejét, akkor az mindig a pipafelújitással kezdődik, vagy kezdheti az ember egy szűz briar tömbbel?
Az én személyes tapasztalatom az - és igy volt ez mindennel amivel foglalkoztam életemben -, hogy fontos az alapokkal tisztában lenni és fokozatosan épitkezni. Kell az, hogy szetvágj egy régi, menthetetlen pipát és igy győzödj meg a belső kialakitásáról, a füstfurat pozicionálásárol, az anyag tulajdonságairól. A mai napig gyermeki lelkesedéssel tudok rácsodálkozni egy-egy a felújitás alatt a kezembe kerülő érdekesebb kialakitású darabra: „Milyen jópofa megoldás, hogy lehet, hogy én erre nem jöttem rá !?“
Aki minden előzetes tanulási folyamat nélkül képes egy szűz tömb briarból jó pipát késziteni az egy csodagyerek :-) A mai napig egyébként ha korábban kelek, a Youtube-on keresem és nézem a pipakészitők videoit, ott is rengeteg inspirációt találok.
Melyek a tipikus hibák amelyeket a kezdő jellemzően elvét az első pipák elkészitésénél?
Példaként én az első pipámat tudnám felhozni, éppen itt is van kéznél, egy jóbarátomnak készitettem annak idején a 36. születésnapjára: nézd meg ezeket a duzzanatokat a száron, a beesést a szár és a fej találkozásánál, a hézagokat....tipikusan ezeket a hibákat véti el mindenki aki pipakészitésbe vágja a fejszéjét. Ezeket a hibákat, tapasztalatokat nem tudod azzal átugrani, hogy egy hiper-szuper eszköz és szerszámparkot épitesz fel kezdésként. Az én ars poeticam, hogy ha egyszer kézműves termékről beszélünk, akkor legyen valóban az, annak minden tökéletlenségével együtt. En el tudok csiszolni egy fúrógépre szerelt koronggal, egy öreg kis esztergát tartok a szárak elkészitésére - az én meglehetősen alapszintű eszközparkom nekem elég arra, hogy megvalósitsam amit szeretnék. Látom a német pipás Facebook csoportban is, hogy van egy-két ember aki a pipakészitést egy több milliós műhely összeállitásával kezdi, mindenből a legjobb, legdrágább eszközt szerzi be es ettől reméli a sikert. Az én utam más.
Emlitetted a német közösséget. Magyar pipakészitőként mennyire volt nehéz a kezdetekben pipát eladni ott?
Borzasztóan nehéz volt. Különösen a németeknél érzem, hogy rendkivül erős a nemzeti öntudat, a saját termékek preferenciája - különösen kelet-európai cikkekkel szemben. Emlékszem, Feróval Speyerben a pipás vásáron felállitott asztalunkat úgy kerülték el a nézelődők mint ha leprásak lennénk...A bemutatkozó füzeteket el-el vették, távolról gusztálgatták a pipákat de nem közeledtek. Aztán annál nagyobb volt ezek után a meglepetés, hogy hazafele úton a vonaton az email fiókom már tele volt megrendelésekkel :-) Ugyanezt a látványos elzárkózást abszolút nem észlelem más országokban. Az amerikai piac az még egy nagy talány számomra: rengeteg helyi pipakészitő dolgozik nagyon magas minőségben de egyszer érdekes lenne megpróbálni, hogy mit szólnának a Tonyo pipákhoz.
De ha jól sejtem, most egy darabig „saját“ dolgokra nem nagyon lesz időd - számodra is meglepetés volt a Facebook-os csoportban inditott Klub Pipa 2019 kezdeményezés sikere?
Sosem gondoltam volna, hogy 50 darabbal zárjuk az igényfelmérést...Nagy mellénnyel elvállaltam az elején aztán csak megdöbbenve - és persze nagy örömmel - néztem a növekvő számokat. En eredetileg olyan 20 darabot prognosztizáltam, aztán 30-nál már kezdtek remegni a térdeim de 40-nél már úgy voltam, vele, hogy most már teljesen mindegy :-) A viccet félretéve, hihetetlen jó érzés ez a bizalom a csoporttagok részéről, igyekszem ennek a kihivásnak megfelelni.
A beszélgetes ezen a pontján mindketten rágyújtottunk - Solani 633 VaPer duruzsolt a pipákban - kiválóan kisérve a beszélgetést. Pocak, a szálkás szőrű tacskó ott pihent a lábunknál miután egy komplett bokrot ásott ki a kertben - nyugalom volt. Tonyo szeretettel kézbe vette a Poul Becker pipámat, nézegette, forgatta, tolómérővel falvastagságot mért.
Látod Péter, ez a kézműves munka és a futószalag közötti kulonbseg, igy van ezen a pipán is. A falvastagságban mindig van pici eltérés, ez az ebonit cumberland kialakitás nagyon szép. Én jellemzően akril szárral dolgozom, egyszer álltam neki ebonit szárnak de az olyan büdös, és annyira szórja a port, hogy inkább kerülöm ha lehet :-) A por ellen persze álarcokkal, szűrőkkel védekezünk és ezzel nincsen gondom. Az egyetlen anyag amitől azonban tartok kicsit a por szempontjábol az a morta - nagyon ősi anyagok ezek, mocsári tölgyek jellemzően lugos környezetben, több ezer év alatt konzerválódott darabjai amelyet bányásznak, majd disztárgyak készitésére is használják. Misztikus, ősi anyag, nehéz vele dolgozni. Egy barátomnak készitetettem egyszer egy 7300 éves mortából pipát....alig lehetett csiszolni, szinte pattogott. Mint anyag, kevésbé tartós mint a briar, hajlamos egy idő után a kazán elbomlani, itt főleg maga az időtlenség, az anyag speciális jellege a vonzó azoknak akik ilyen pipát szeretnének birtokolni.
Látom a te saját használatú, mindennapos pipáid kiválasztását is inkább a praktikum vezérli :-)
Hát persze, ismered a mondást: a cipész cipője mindig lyukas :-) Ez a pipám is amit most szivok repedt volt, megjavitottam. Amit elfúrok, ami lepattan, megreped és javitanom kell - abból lesznek az én kedves, mindennapos pipáim. Persze vannak különleges darabok is mint a Ferótol kapott Vauen Morgan, de jellemzően ezek az emlitett “mostohagyerekek” vannak használatban.
Egy picit beszéljünk az alkotási folyamatról, hogyan lesz az asztalodon fekvő briar tömbből pipa?
Nagyon egyszerű ez Péter, nincsen ebben semmi misztikum. Két fajta pipa létezik: az egyenes meg a görbe :-) - itt hihetetlen könnyedsőggel felskiccel egy tulipánszerű kazánt a briar tömb oldalára. Vonalai precizek, az alak tökéletes és légies - mindig felrajzolom ami éppen eszembe jut, azt persze a tömb méretéből eldöntöm, hogy rövid, vagy hosszabb forma lesz. Aztán elkezdem alakitani és a munka közben dől el minden, attól függően, hogy mit ad ki a forma, hogyan sikerül a csiszolás, mit mutat a gyökér rajzolata. Én nem vagyok művész, nem „hallom“ a briar tömböt amint beszél hozzám és megsúgja mit készitsek belőle :-) A megmunkálás során alakul ki minden, ilyen szempontbol kreativ az én munkamódszerem is.
Sosem másolok egy formát, kizárólag ha a megrendelő kifejezetten kéri - ilyen volt mostanában egy mortából készitendő Stanwell kópia. Ilyenkor is csak 90-95%-ban egyező másolatot tudok késziteni. Kifejezetten nem szeretek másolni, ugyanazon ok miatt amiért nem fogok briartömböt az esztergába. Abban bizom, hogy aki hozzám jön pipáért, az elsősorban azért teszi mert egy Tonyo-t szeretne, nem egy Dunhill kópiát.
Van kedvenc formád? Jól látom, hogy a klasszikus formák nem állnak túl közel hozzád?
Valóban, az egyenes formákat nem nagyon készitem - olyan gyönyörűen elkészitett billiard pipákat lehet megvenni a nagy gyártóktól nagyon kedvező árakon, hogy ha ilyet szeretne mindenkit biztatok ezek megvételére. Nagy volumenben, esztergával készülnek ezek a jó értelemben vett tömegpipák, szépen illesztett, tökéletesen funkcionális darabok. De mint emlitettem én más utat járok, nálam az egyediség nagyon fontos jellemző. Eppen ezért nem is nagyon készitek 2-3 darabnál többet egy formából. Van egy jellegzetes formám amit úgy érzem talán én csináltam elsőként és szintén egy tipikus, erősen rusztikolt finish amit védjegyként emlithetek. Imádom amit csinálok, nagyon szeretem amikor elkészül egy darab, szeretem ha a munkámnak értéke van. Most is 2 hét szabin vagyok, de ebből pár nap fürdő látogatás mellett végig itt leszek a műhelyben. Büszke vagyok a mesterségemre, különösen, hogy tudomásom szerint ilyen módon és mennyiségben sajnos csak egyedül én készitek pipákat jelenleg az országban. Rajtam kivül Szabóék gyára készit még magyar pipákat.
Mi a minimális eszközigénye annak, hogy az ember pipakészitésbe fogjon?
Kezdjük egy mitosz lebontásával: mindenki pipafaragókról, pipametszőkről beszél ami jól hangzik, de igy ebben a formában nem igazán fedi a valósagot. Mi - én biztosan - nem faragunk jellemzően hanem csiszolunk - ennek megfelelően alakul az eszközigény is. Biztos vannak szobrászok, akik vésőkkel, késsel dolgoznak de én szinte kizárólag csiszolok. Tehát ami hangsúlyozottan minimálisan szükséges: egy szalagfűrész, egyéb fűrészek, egy egyszerű fúró amibe befogható a csiszolótárcsa is. A szár elkészitéséhez kell egy eszterga. Különféle csiszolókorongok, papirok. Például kiváló eszköz az orvosi spatulára felragasztott csiszolópapir. Vizmérték, homokfúvó gép aztán persze egy Dremel különböző fejekkel amit mindenféle furattágitásra használok nagyon gyakran. Különböző méretű fúrófejek a füstfuratnak és a kazánnak - az utóbbiaknak le kell törni a végét hiszen a kazán feneke nem lehet „V“ alakú. Aztán itt van példaul ez a fa kés - a japán Tsuge mester használja, rászoritja a csiszolópapirt és azzal dolgozik gyönyörűen. Poliranyagok, paszták, festékek és pácanyagok. Ragasztó szalagok, hőlégfúvó. A csiszolópapirok egy külön kategória, itt ugye a finomságtól függően kell felépitenünk az eszköztárat - el kell itt mennünk a kezdő 40-estől a 2000-2500-as nedves papirokig. A gyűrűkhöz különbözű diszfák, nemesfémek. A pipák kivitelétől függően gravirozó, ötvös kapcsolat is szükséges még. Csomagolást kell készitened, ott van feladatnak a pipazsák, a dobozok beszerzése, a logód elkészitése és ráhelyezése. Kellenek különböző szinű szűroalagutak amelyeket aztán beügyeskedsz a szárba - nem tehetsz feketét például egy világos szárba mert átüt rajta. Valaki kérdezte tőlem a múltkor, és ezt a becslést tudom megismételni: nagyjából 1 millió forint kell egy alapszintű műhely felszereléséhez, ennyi befektetési igénnyel érdemes számolni.
Amire egyébkent vágyom nagyon, az egy függőleges szalagú csiszológép - orsókon, függőlegesen fut a szalag, nagyon megkönnyiti a formázást. Sok helyen láttam már, de azt még nem találtam meg, hogy hol lehetne megvenni.
Neked mint pipakészitőnek, akinek a felújitási munkák kapcsán is rengeteg egyéb mester, gyár munkája kerül a kezedbe - melyik iskola, stilus amely a legérdekesebb, amelyet nagyra tartasz?
A dánok magasan verik a mezőnyt. Náluk nincsen „az még jó lesz“ mentalitás. Az anyag legkisebb hibája esetén sem folytatják a munkadarabot, csak a tökéletes ami elfogadható a számukra. Aztán vannak német mesterek akiket nagyra tartok, Manfred Hortig, Roland Kirsch, es ott van persze a cseh Karel Krska. Nagy egyéniség aztán Roger Wallenstein es Uwe Maier akiknek igazán őrült pipái vannak. Aztán az oroszok között vannak ügyes mesterek és a kinaiak jönnek még fel hihetetlen ütemben.
Kérdések – és a válaszok
Kikapcsolodásként könyv, film vagy zene?
Egyik sem - motorozom. Nagyon szeretem a robogókat, egy Honda SilverWing-em van. Ehhez kapcsolódik egy történet: világéletemben szerettem volna motorozni, mindig irigyeltem a barátaimat akiknek volt motorjuk és sajnos páran meg is haltak vagy megnyomorodtak amikor nem adta ki egy kanyar. De én megfogadtam, hogy a gyerekeimnek nem mutatok veszélyes példát, nem veszek nagymotort. Nem sikerült a példamutatás. A nagyfiam 25 éves korábban egy reggel azzal fogadott, hogy megy vizsgázni nagymotorra... Na, gondoltam innentől tökmindegy - másnap már én is vizsgáztam :-) Nagyon szeretek motorozni, Balatonra, Ausztriába, és Horvátországba járunk a baráti társasággal. A feleségem is partner ebben mint 26 éve mindenben - mi sosem voltunk egymás nélkül sehol. Nagy bánata - és persze még több öröme - az életemnek, hogy a gyerekek felnőttek, probálgatják a szárnyaikat, kezdik a saját útjukat járni - nekem, nekünk is kellett valami amivel elszakadhatunk picit a hétköznapoktól, igy lett a motorozás nagy szerelem.
Top 3 kedvenc pipa?
Nagyon nehezen tudok erre válaszolni, nem igazán kötődöm egyik pipámhoz sem annyira, hogy egyértelmű favoritokat tudnék megnevezni. Ha meg kell mégis emlitenem párat akkor a Manfred Hortig pipámat emelnem ki, de a Roland Kirsch is nagyon jó. Nem gyűjtöm a pipákat - ha már a gyűjtésnél tartunk, akkor az én legbecsesebb gyüjteményem az 1848-as Kossuth bankók sorozata
Szűrővel vagy szűrő nélkül?
Csak szűrővel. Valahogy nem jön be a szűrő nélküli pipázás, túl direkt a füst.
Cigaretta és szivar is?
Sajnos cigaretta is, napi 1.5 - 2 dobozzal megy el a 2-3 pipa mellé - sokat dohányzom. A szivarozás sosem fogott meg.
Kedvenc ital pipához?
Nem fogyasztok alkoholt, a Coca Cola Zero-t szeretem :-)
Milyen tanácsot tudnál adni használt pipa vásárláshoz?
Az első dolog amit nézzünk meg az a szár: ne legyen szétrágva. A szárban a furat 2-3 mm és a falvastagság minimális. Itt egy deformáló ráharapás végzetes probléma. Aztán ne ijedjünk meg ha vastag a szénréteg a pipában, akár olyannyira, hogy még a kisujjunk se fér el benne - ez azért jó hir mert a fát nagy valószinűséggel megvédte a szénréteg, szinte eredeti állapotában maradt a kazán. Egyszer szerencsém volt és sikerült megvennem egy görög ortodox pap pipagyüjteményét. Neki az volt a szokása, hogy addig szivott egy pipát amig a szénréteg szinte bezárta a kazánteret, utána letette és új pipát kezdett. Ezek a használt pipak aztán a kezemben egy alapos tisztitás után szine új pipákká vedlettek vissza. A harmadik, talán legfontosabb de néha borzasztóan nehéz kihivás az esetleges repedések megtalálása. Ha van lehetőségünk a vásárlásnál a pipát kézbe fogni, érdemes egy nagyon óvatos oldalmozdulattal kicsit ráfesziteni a szárra a fejnél és megnézni, hogy mennyi az oldalirányú játék, felfedezünk-e a feszitésre megnyiló repedést.
Kik azok az emberek akik a legnagyobb hatással voltak rád a pipás pályafutásod kapcsán?
Elsőnek Mayer Béla barátomat kell megemlitenem. Egyértelműen neki köszönhetem, hogy szakmailag eljutottam ide. Béla volt az aki a kezdetektől hajtott, támogatott, folyamatosan visszajelzést adva arról amit csinálok, hogy igenis nyomjam, mert van értelme ezzel foglalkozni. Ő az a ritka ember, aki nemcsak dicsér, hanem kiméletlen kritikus is egyben - nem fél a konfrontálódástól. Az ő támogatása adott erőt a nehéz periódusokban, rendkivül hálás vagyok neki ezért. Évekig nem találkoztunk személyesen, de akkor is működött ez a kapcsolat. A mai napig is szinte minden másnap beszélünk.
Természetesen Szekeres Feró a másik név akit emlitenem kell, akinek szintén rengeteget köszönhetek. Az, hogy a pipákkal valo foglalatoskodásból igazi üzleti tevékenység, eladható, versenyképes produktum lett abban Ferónak van óriási szerepe. Mindkettőjükhöz ezer baráti és érzelmi szállal kötődöm.
Továbbá itt kell megemlitenem az egész magyar pipás közösséget, azokat az embereket akik mindig bátoritanak, biznak bennem, szeretik es vásárolják a pipáimat, azokat akik ilyen zavarbaejtően gyorsan tettek ki egy 50 pipából álló 2019-es évpipa listát. Elképesztően fontos és szivmelengető érzés ez a visszajelzés.
Mit gondolsz a pipázás mint hobby hazai helyzetéről, jövőjéről?
A pipázás hazai térnyerésének legnagyobb korlátját az átlagember pénzhiányában illetve a kóros időhiányban látom. Ezen kivül sajnos az is egyértelmű, hogy az igazi értelemben vett polgáriasság - mondhatom akár uriasságnak is ha nem lenne kicsit félreérthető - kiveszett az emberekből. Az, hogy legyen időnk, igényünk egy kényelmes, lassú sétára a családdal, a kutyánkkal, arra, hogy kiélvezzünk dolgokat.
Mondok egy példát: ma mindenki túrázni akar. Az első lépés ehhez, hogy emberünk megveszi a legdrágább felszerelést, hátizsákot, bakancsot, nekiszalad az első hegynek. A felénél kifullad, a tetőn mar az élettől is elment a kedve. Rosszkedvűen - de persze rohanva, hiszen időre haza kell érni - lekutyagol a hegyről, otthon a tárolóba dobja a túrafelszerelést és a közelébe nem megy többet. Itt mindenki egy-egy nagy fellángolással akar élni. Nincs képessége, türelme az embereknek ahhoz, hogy igazán jól érezzék magukat. Nem vesznek maguknak egy üveg jó minőségű whiskeyt, két jó pipát hanem helyette vesznek 3 doboz cigit es bóditónak jó lesz a szomszédtól barterban kapott gatyaszaggató törkölypálinka is. Az igényesség, az élet élvezetének képessége hiányzik nagyon sok emberből. Nem vagyok optimista ezen a téren.
Ha egy csoda folytán bármelyik, bármely korban élt történelmi személyiséggel, iróval, politikussal, művésszel le tudnál ülni egy fehér asztal mellé egy jó beszélgetésre, ki lenne a választottad?
Lehet furán hangzik és meg fogsz lepődni, de én egy teljesen ismeretlen emberrel ülnék le akinek a nevét sem tudom, de annyira belém égett a képe, hogy őt kell emlitenem. Répceszemerén - nagyszüleim oda valók - jártunk a családdal, jól emlékszem éppen a tomboló vadkapitalizmus éveit éltük a kommunizmusból ocsúdó országban. A mai napig él bennem az emlék ahogy egy porta udvarán megláttam az emlitett idős embert amint éppen frissen vágott fát rendezett szép, szabályos gúlába. Az udvaron minden harmonikus rendben, az öreg elhelyezte az utolsó darab tüzifát a tökéletes gúla tetején és a jól elvégzett munka után félrehajtotta a kötényét, megállt, hogy megszemlélje művét. Végtelenül egyszerű pillanat...De akkor megálltam es azt gondoltam: ha ez az ember meghal, akkor elhal vele a becsület, a tisztesség amit maga körül épitett szép rendezett gúlába.
Na, ez az egyszerű parasztember meg tudná válaszolni a még sosem feltett kérdéseimet.
Tonyot illetve a pipáit legegyszerűbben a Facebookon személyes oldalán (Molnar Antal), vagy az Eastblockbriar oldalán találod meg. Ezen kivül a kezei között szépült, felújitott pipáit is megtalalálod az alábbi eBay oldalon is:
https://www.ebay.de/usr/eastblockbriar
