Szubjektiv Pipa Klub

Pipa, dohány meg minden ami ehhez köthető

A Condor (végre) leszállt - Condor Ready Rubbed

2020. január 14. 19:09 - SzubjektivPipas

Сondor Ready Rubbed - gyártó: Japan Tobacco International Group. Virginia speciális likőrrel ízesítve. Szubjektivpipás index: ***** (a max. 5 csillagból)

b106cc18-f6cd-4172-a53f-f703953d5d90.jpeg

“Ha a mennyország egy pub ahol a csapról sosem fogy el az IPA, a társaság pipásokból áll és Condor állandóan van az asztalokon - Édes Istenem, vegyél magadhoz már ma!” (Ismeretlen szerző Condor kóstolási jegyzetének zárósora a Tobbaccoreviews-on)

Ha pipázol, és pipás társaságba jársz, pláne ha követed a netes fórumokat, akkor előbb-utóbb rááll a füled a csak suttogva, áhítattal elrebegett varázsszavakra. Ilyenek a pipák esetében a Dunhill, a Castello, vagy a Jura, Jess Chonowitsch és a többi dán. Ha viszont a pipák mellett a dohányokra is fogékony vagy, akkor téged is jóleső borzongással tölt el amikor meghallod a Penzance, a Pelican, vagy Sobranie szavakat, vagy éppen eléd kerül egy régi Edgeworth tin képe...Igen, ezek azok a dohányok amelyek beszerzése szinte lehetetlen, de időről időre azért csak a közelünkbe kerülnek, megvillantják magukat. Ha szerencsések vagyunk még kóstolunk is belőlük és persze minden pillanatban keressük, hogy miként tudnánk belőlük legalább egy dobozzal szerezni....

Majdnem ilyen misztikus dohány a Condor is. Bár első nekifutásra jóval egyszerűbben beszerezhető mint a fentiek – kizárólag az Egyesült Királyságban illetve Spanyolországban, de ott legalább majdnem minden kioszkban kaphatóakazonban ezekben az országokban a helyi dohány kiskereskedelmi szabályok tiltják a postai úton való értékesítést. Marad tehát a személyes vásárlás, de nekem teljesen kiesnek ezek az országok a jellemző útvonalaimból, így aztán sokáig nem sikerült hozzájutnom.

Aztán egyszer csak, december közepén kaptam egy több dohányt tartalmazó csomagot Timitől, a pipások őrangyalától,  amibe mintegy mellékesen, mintha mi sem lenne egyszerűbb egy csomag zöld Condort is csomagolt. Tette azt annak ellenére, hogy neki is csak nagyon-nagyon ritkán hoz a madridi ismerőse. Mondanom sem kell, nagyon megörültem neki. A “british sport car” zöldben pompázó csomag aztán az ünnepek előtt még itt Bázelben nyílt ki és rajtam kívül kóstolt belőle néhány svájci barát - a Condor itt Svájcban is ritka madár. Aztán az egyre vékonyabb csomag elutazott velünk Magyarországra, ahol a budapesti pipaklubban ültünk teljes áhítatban V. Tamással a szivarszoba mély foteljeiben, és fátyolos tekintettel emlegettük azt a bizonyos “Condor moment”-et. A klasszikus környezet mellett az alternatív kulturális térben is ugyanezt a lebegős, csodálatos élményt váltotta ki - a Keret Klub asztalánál Milán sporttárssal az utolsó tömetnyi dohányt megosztva is csak ugyanoda bírtunk jutni: ez a dohány bizony nagyon finom.  

3a185709-2203-47ac-8a63-627407f48cfa.jpeg

Mindenképpen meg kell jegyeznünk itt, hogy a fenti felvezető ellenére bizony nem egy szuper-prémium termékről van szó. Ez egy OTC blend, azaz puhatasakos, mindennapos keveréknek szánta a gyártó, olyannak mint amilyen Magyarországon most mondjuk egy Mac Baren Red Ambrosia vagy egy Borkum Riff Original. Azaz, a Condor a britek Óbestere. Nekik ezt dobta a gép alapdohánynak :-)

A Condor tehát egy tipikus alapdohány a szigetországbanEredetileg a Gallaher Group terméke amely cég egy patinás, az 1800-as évek közepén Írországban alapított aztán az Egyesült Királyság területén nagyra növő vállalat. Olyan komoly cég volt fénykorában, hogy 1896-ban megnyitott belfasti üzeme a világ akkor “legnagyobb dohányipari gyára” címmel büszkélkedhetett. A cég aztán kiválóan prosperált több mint száz évig, azonban a 2000-es évek cégösszevonási / felvásárlási trendje a Gallahert is egy nagyobb, tőkeerősebb cég hálójába kergette. Így lett a tulajdonos 2007 áprilisában a Japan Tobacco International. A Condor Ready Rubbed és a Long Cut (flake) gyártása így aztán - óriási szigetországi felháborodás közepette - 2017-ben átkerült a JTI lengyel gyárába ahol azóta is készül. Én a jelenleg forgalomban kapható verziót kóstoltam, nem tudom sem megerősíteni, sem cáfolni a szokásos panaszt miszerint ez az “új” Condor már nem olyan jó mint a régi...   

Nézzük a dohányt. Ahogy a neve is utal rá ez egy “ready rubbed”, azaz flake-ből nagyjából egyenletes darabkákra morzsolt keverék. Leírás alapján virginia, de a külleme jóval komolyabb alapanyagot, illetve előkészítést sejtet mint a vele egy ligában játszó, szintén pouch-ban árult társai. Ez bizony szerintem egy sütőben hőkezelt (nem tudom, hogyan fordítsam jobban az angol “stoved” kifejezést) sötét, érlelt virginia amelyet táblába préselnek és az ebből szeletelt darabokat morzsolják el.   

eb169da7-d49e-4bc4-85ef-714fd7858812.jpeg

Az illata...hát az illata egy nagy kaland. Határozott, likőrös, parfümös, édeskés virágillat. Ami karakterében hasonló de persze sokkal visszafogottabb az a frissen bontott, még kellően nedves Mac Baren Scottish Mixture illata - ez ugrott be elsőre mikor beleszagoltam de aztán elbizonytalanodtam. Nehéz pontosan megfogni, szavakba önteni ezt az illatot, de engem elsőre elvarázsolt. 

A pipája nálam egy frissen vásárolt estate L’Anatra csontgyűrűs pipa, ami a Condor dohányok társa lesz - azt olvastam, hogy a Condor pillanatok alatt “befogja” a pipát és onnantól kezdve más dohányt nem hagy érvényesülni benne. 

02e54473-b2cf-462e-869e-cc13d392fb17.jpeg

A dohány a pipában a szokásos tömések bármelyikével, nem túl szorosan tömve, példásan működik. Jól ég, nem igényel a szokásosnál több utángyújtást. Az ize csodálatos. Vastag, sokrétegű és a határozott, illatban markánsan aromatikus illat ellenére izben már egy jóval kiegyensúlyozottab, elsődlegesen az érlelt virginia aromáit, mélységeit előtérbe helyező izképet kapunk. Nikotinja a közepes felett picivel. Érdemes ülve, odafigyelve, igazán csak erre koncentrálva ismerkedni vele - megérdemli és vastagon meghálálja a lassú tempót és törődést. 

A híres “Condor moment” titka talán az, hogy ugyanolyan sikerrel szólitja meg az aromatikus dohányok kedvelőit és a természetes dohány íz híveit - erre rágyújtva csak a felhős tekintet, a teljes relax és az ízekben tobzódás marad bárki számára.

Erős 5 csillag, nem kérdés.  

Szólj hozzá!

Pipás Arcok - Gál András (Drewsmokes)

2019. november 29. 07:06 - SzubjektivPipas

Névjegy: 

Gál András, vagy Andrew ahogyan a Youtube nemzetközi pipás közössége ismeri. Kreativ, kitűnően kommunikál angolul és magyarul, ezer ötlete van és amit kigondol azt meg is valósitja. A munkája egy multinacionális cég marketing csapatához köti, és bármit is csinál, arról süt, hogy mindig minőséget akar létrehozni. Drewsmokes néven Youtube csatornát visz a pipás témákról angolul, aktivan részt vesz a nemzetközi közösség életében, pipás dizájnnal diszitett ruháival az Etsy-n találkozhatunk és a pipákon túl elsősorban a dohányok sokfélesége és a pipásokkal való interakció az, amit igazán értékel a hobbiban. A mindkét oldalon elfoglalt naptárak miatt nehezen jött össze a beszélgetés, végül azonban rendkivül gyorsan szaladt el az a majd 1.5 óra. Én nagyon élveztem, remélem nektek is érdekes lesz.

4c66c213-b85b-45fa-a9e2-70e389f1a337.png

Hogyan jött az ötlet, hogy belevágj egy pipás témájú Youtube csatornába, ráadásul angolul?

89-ben születtem azaz számomra az Internet, a számítógéppel való szimbiózis, a “kockulás” már a gyerekkorom szerves része volt, ebben nőttem fel, tehát a Youtube csatorna inditása technikailag nem volt kihivás. A videó vágás, szerkesztgetés egyébként is kedvelt időtöltésem volt, az angol nyelv az életem része, így igazából adta magát a Youtube-on való megjelenés. Már nagyjából 2 éve pipáztam és persze nézegettem például Matches860, Bremen Pipe Smoker videóit és mindenféle jól eltervezett küldetéstudat vagy világmegváltó szándék nélkül, pusztán azért vágtam bele mert érdekelt, hogy meg tudom-e csinálni, tudok-e egy tanult nyelven olyan tartalmat késziteni ami érdekelhet pipásokat a világ minden részéről.

Milyen technikai igénye van egy Youtube csatorna elinditásának? Azért kérdem, mert a videóid elég profik, és még az autóban felvett kis videók esetében is nagyon jó a hang és képminőség

Mint mindenben, itt is el lehet vinni a hardwert bármilyen magasságokba és minőségi szintre, azonban a manapság használatos telefonokkal megoldható a jó minőségű videókészités ami mind hangban, mind képben rendben van. Ehhez már csak egyszerű videó szerkesztő software kell, és meg is van a szükséges minimum. Ahogy említettem, aztán ezt tovább lehet finomítani profi, külső, csiptetős mikrofonnal stb... Az élő streaming egy fokkal több felkészültséget kiván, itt ugye ismerni kell a stream software-t, meg kell szerkeszteni a feliratokat, a Youtube csatornán szereplő bannereket. Kidolgozni a thumbnaileket PhotoShopban - mindez talán soknak tűnik, de igazából egyszer kell megcsinálni és utána már csak (újra)használjuk az elkészitett paneleket. Természetesen, sok időt visz el és csak annak érdemes belevágni aki igazán örömét leli a dologban - pénzkeresésre ez nem alkalmas :-)

168746a6-fb6f-4498-b6cb-868c4ed8593b.png

A Youtube-on most elég gyakori téma a pipás csatornákat működtető társaink körében az, hogy a Youtube egyre inkább próbálja kiszoritani a dohányzással kapcsolatos tartalmakat, igy most már rendszeresen, és tendenciózusan utazva a témára kizárja az ilyen témájú videókat abból a körből amelyek után nézettséggfüggő “részesedést” fizet (monetizing). Téged mennyire érint ez a probléma? Egyáltalán, mi az a nézettségi szint amely felett már látnád bármiféle anyagi megtérülését  a befektetett idődnek és energiádnak?

Hát ezt én is szeretném tudni :-) Gőzöm nincs, hogy hol van az a szint ahol a Youtube elkezd fizetni. Nálam alapból nem futnak reklámok, tehát én eleve kikerülök abból a körből amely a Youtube-nak érdekes. Ahogyan emlitettem, a csatorna alapvetően a saját kreativitásom kiéléséről szól, arról, hogy szeretek aktiv tagja lenni a pipás közösségnek, szeretek tartalmat megosztani, bevonni az embereket, interakciót kezdeményezni. A magam kedvtelésére egyébként létrehoztam egy Relight Pipe Gear nevű brandet, ezt próbálom népszerűsiteni, és persze vannak a csatornámon a posztok kapcsán Amazon affiliate-linkek, amelyek kapcsán mondjuk az adott webshopban eladott Zippo gyújtó eladásából pár cent elvileg nekem folyik be a PayPal számlámon keresztül. Ha azt mondom, hogy eddig ezekből összesen nettó 3000 forintot kerestem akkor már valószinűleg fölé lőttem a valóságos összegnek :-)

A kérdésedre visszatérve, azt gondolom, hogy kb. 4000 követő lehet az a szint amely felett már egy bekapcsolt “monetizing” funkció hozhat valamiféle minimális összeget a Youtube csatorna tulajdonosának.

Beszéljünk egy picit a Relight Pipe Gear termékvonaladról. Hogyan jött az ötlet és a bátorság, hogy ebbe belevágj?

Ezzel az ötlettel is szimplán az a célom mint a Drewsmokes Youtube csatornával: ki akartam próbálni, hogy hogyan lehet egy online merch oldalt megvalósitani. Nagyon motivált, hogy végigjátszam azokat a lépéseket amelyek szükségesek egy ilyen üzleti modell működtetéséhez. Alapból nagyon érdekel a márkaépités, a design, egy üzleti beinditása. Ahogy emlitettem, értek valamicskét a dizájnhoz, imádom a pipázást és így adta magát, hogy a csatorna mellé jelenjen meg egy merchandising vonal is. Izgalmas, és rendkívül sok új tapasztalat szerzésére alkalmas az, hogy végiggondoljuk és aztán mngvalósitsuk azt az üzleti modellt amely képes arra, hogy mondjuk egy, az USA-ból az oldalamon pólót kiválasztó vásárlónak fizikailag hogyan gyártódik le és milyen logisztikai folyamattal jut el a termék - hozzátéve persze azt a cseppet sem elhanyagolható részletet, hogy mindezt a folyamatot milyen árazással tudom megfeleltetni. Mi az az ár, amely fedezi a költségeimet, egy kis profitot is tartalmaz és még mindig valamennyire versenyképes a többi piaci szereplő által forgalmazott hasonló termékekkel. Szép, összetett és számomra rendkívül szórakoztató “játék” de, hogy ebből én pénzt keressek, az még nagyon messze van :-) A pipázásból mint piaci szegmensből a létező maroknyi kivételtől eltekintve azt gondolom, hogy szinte reménytelen fenntartható, komoly jövedelmet szerezni, én szerelemből foglalkozom ezzel.

a5b67719-0955-4605-9b31-0ed68bd3d85a.jpeg

Vannak újabb design és termékötletek a fejedben? Tervezed majd bőviteni a kinálatot?

Persze, folyton ötletelek és járnak a fejemben a dolgok, most is van 5-6 új design terv a mappákban. A kihivás persze az, hogy a család, és a távolról sem 8 órás munkám mellett (egy multinacionális cég regionális marketing csapatában dolgozom) mikor tudok időt szakitani a megvalósításukra :-) Nemrég házasodtam és a nászutunkat idén decemberre tervezzük, úgyhogy most jó ideig tutira nem lesz időm az új ötleteimre :-)

Visszatérve a Drewsmokes Youtube csatornádra, azért ezek a videók - még ha jellemzően a kocsidban is veszed fel, elég profik. Jó a hangminőség, te jól beszélsz angolul és nem igazán látom a kamera-lázat rajtad. Elég laza, magabiztos az összbenyomás - mind a szerkesztést, mind a személyes prezentációt tekintve.

Köszi, az jó ha így látod, hiszen ez lenne a cél :-) Az igazság az, hogy a videós csatornában az előmunkálatok jelentik a nagyobb időbefektetést. Egy videó szerkesztőben össze kell állítani az alapsémát, a template-eket, megtervezni a logokat, branding részleteket stb...Utána viszont ha ezek megvannak a csatornához, akkor a felvett videó jellemzően nem igényel 30 percnél több utószerkesztést. Ugye a te esetedben aki blogot vezetsz, a munka jóval egyenletesebben oszlik el, hiszen minden esetben le kell írnod, korrektúráznod kell a posztjaidat - előbb beszélgetünk aztán ezt újra visszahallgatva kell elkészitened a posztot belőle.  

Ami számomra csodálatra méltó az ilyen videós tartalmak esetében az az, hogy ebben a műfajban nem bújhatsz a billentyűzet mögé, érthetően, összeszedetten kell elmondanod a tutit abban a 15-20 percben ott a kamera előtt - persze ha nem akarsz utána órákat tölteni utólagos szerkesztgetésekkel és újrafelvétellel. Te használsz valamilyen témalistát vagy egyéb segédletet a felvételek közben?

Az elején lelkiismeretesen készültem mindenféle jegyzetekkel, különösen a dohány teszteknél. Aztán az utóbbi időben, főleg az általánossá váló idő-szűke miatt kevesebb az előtervezési munka, egyre inkább szabadabban, mindössze nagyvonalakban megtervezetten forognak az új videók.

1d4e8339-9de7-4813-9f95-31625bf372b0.png

Mindig meg akartam kérdezni: mit szól a munkátatód, hogy “összepipázod” a céges autódat? :-)

(Nevet) Az autó nem céges :-) szóval semmit.  

Aktív tagja vagy a YTPC - Youtube Pipe Community - közösségnek, kik azok akiket te is követsz, nézel?

Sosem a videók technikai minősége miatt nézek valakit, hanem mert az adott ember érdekel, valamilyen szinten azonosulni tudok az általa készitett tartalommal, gondolkodásmóddal. Ezek alapján nagy kedvencem a Matches860 nickname alatt működő John, Unicornpiper Ben akivel egészen sokszor beszélünk a videókon kivül is, aztán persze Sargeant Savinelli aki egy másik jópofa ember. Bremen Pipe Smoker (Mark) is nagyon jó. Ezek az emberek számomra azért hitelesek mert nem megfelelni akarnak a trendeknek, nem azért készitik a videóikat mert pénzt szeretnének látni belőle - hanem számukra is a pipás közösségen belüli interakció, egymás megismerése az igazán fontos. Janez-t (Pipe & Tobak) ki ne felejtsem Szlovéniából aki szintén mindig jó videókat készit. Aztán persze vannak a nagy cégek - a Mac Baren, SmokingPipes.com, Cornell & Diehl akiket azért követek mert a tematikus videóikból rengeteget lehet tanulni a dohányokról illetve a pipákról.

0d2ee6d7-7402-441b-a99f-98ef74db57a5.jpeg

Mivel tudom, hogy ha nem pipás videókat készitesz nekünk akkor egy multinacionális cégnél dolgozol marketing területen, kiváncsi lennék a véleményedre, mit gondolsz a Cornell & Diehl promociós stratégiájáról?

Az C&D, és a szintén Laudisi Group tulajdonú Smokingpipes és Briarworks is meglepően jól tudja kezelni az egyre szigorodó dohány promóciós szabályokat illetve az általánosan dohány ellenes trendet. Nagyon jó megjelenéseik, tartalmaik vannak a Youtube-on. A C&D tudatosan használja például a master blender-ét, Jeremy Reeves-t - aki nem mint egy szürke szaki bújik meg a háttérben hanem tudatosan szerepeltetik - és milyen jól teszik, hiszen hitelessége megkérdőjelezhetetlen, ráadásul láthatóan nem idegen számára ha beszélnie, prezentálnia kell. 

Jeremy relative gyakori, például a különféle dohányfajtákról és felhasználásukról szóló, közérthető videói igazán megcsinálják az étvágyat a C&D termékei iránt. Nagyon jók ezek a cégek abban, hogy kihasználják a Facebook adta promóciós lehetőségeket - ha már a klasszikus csatornák nem elérhetőek a dohánytermékek számára. 

A C&D engem nem minden termékével győz meg - bár vannak nagy kedvenceim a hatalmas választékban. Sokszor érzem náluk, hogy talán először van meg a cimke design és utána néznek körül, hogy a meglévő keverékek milyen minimális változatásával (más %-os arány a felhasznált dohányok között, más casing vagy topping) tudnak egy “új” keveréket betenni az új cimke mögé.

A másik C&D specialitás amire ráálltak, az a “small batch”, limitált szériák. Ugye itt sem látunk újat marketing-szakmai szempontból - a sok iparágban azonos elvek alapján alkalmazott FOMO (Fear Of Missing Out - magyarul talán “Félelem attól, hogy kimaradok belőle”) pszichológia alapjelenséget használják. Ezzel persze nincsen semmi baj, de én próbálom ezeket az “akciókat” kritikusan kezelni és a családi költségvetésre is ügyelve nem bedőlni mindennek :-)

Hogyan látod a Youtube-on az egyre szigorodó szabályokat a dohányzással kapcsolatos témákat illetően? Mi lesz a jövő, te is tervezel elköltözni más platformra?

Ez valóban nehéz téma, mert ugye azért csinálod a csatornád, hogy elérj vele embereket. A Youtube álláspontja viszont egyértelmű - ahova nem tudnak reklámokat elhelyezni mert a törvények nem engedik a dohányos tartalom melletti hirdetést, az csak “döglött” tartalom nekik, azaz nem fogják elősegiteni, hogy ezek a csatornák prosperáljanak. Azaz, egyre komolyabb szankciókkal fogják szoritani kifelé ezt a témát, amivel pont az alapvető célomban akadályoznak - nem leszek képes az embereket elérni ezen a csatornán. Ez logikusan fogja magával hozni, hogy egy ponton túl minden “kolléga” elgondolkozik arról, hogy van-e értelme igy tartalmat késziteni....

Nem vagyok optimista, viszonylag gyorsan el fogunk jutni oda, hogy a kicsit rázósabb tartalmak mint például az alkoholos italok, kések, egyéb fegyverek, a dohánykultúra bármilyen formája is szépen el fognak tűnni a Youtube-ról. A Facebookon egyébként ugyanezt a folyamatot láthatjuk.

2ce007a3-2c4b-413b-8fa6-c553974d42d2.jpeg

Sosem fordult meg a fejedben, hogy esetleg podcastot is indits?

Nem, mert elképesztő mennyiségű háttérmeló szükséges egy rendszeres podcast azonosan magas minőségben való fenntartásához. Egyébként sok podcastot hallgatok - Pipe & Tamper, a Pipesmagazine Radioshow Brian Levine-nel, és persze rengeteg egyéb, nem pipás témájú műsort is.

Hallottam a veled készült interjút a Pipe & Tamper podcastban és nagyon örültem neki. Milyen hatását láttad ennek a csatornád követői bázisa kapcsán?

Mivel ez egy ATL (Above The Line) marketingként értelmezhető megjelenés, nagyon nehéz mérni a direkt hatását - és ismétlem, mivel nincsen egyéb célom a csatornával mint, hogy örömet szerezzen és elérjek hasonlóan gondolkodó embereket, nem is próbáltam mérni. A számomra igazán pozitv hatása az ilyen interjúknak - mint példál ez a mostani beszélgetés is veled -, hogy újabb ismeretségek, beszélgetések lesznek belőlük, és ez az amiért ezt az egészet csinálom.

Térjünk vissza kicsit az alapokhoz. A videók alapján te sem vagy az a “kóstoljuk vissza az Óbestert, találjuk meg benne a szépséget” tipus. Rögtön külföldről rendelt dohányokkal kezdted az ismerkedést? Hogyan jött a pipázás egyáltalán?

Nem volt pipás minta a családban, és én sem dohányoztam sosem - kivéve persze a tipikus partidohányzás esetét amelyre volt egy doboz cigim bekészítve a szekrényemben :-) Viszont voltak olyan családi barátok akik pipáztak igy nekem is mint sok pipás társunknak megvoltak azok a gyerekkori emlékek ami egy pipás mellett  - feltéve persze ha nem kőkemény latakia vagy kentucky kedvelő az illető - valahogy beleég a tudatalattinkba és felnőttkorban addig keressük amig vissza nem találunk a hozzá. Ehhez társult az a tapasztalat, hogy ezek a pipás emberek - legalábbis egy gyerek szemével - mindig bölcsek, nyugodtak, szerethetőek voltak. Talán ez a pozitív emlék is mozditott felnőttként a pipázás irányába.

A minőségszemlélet a dohányok terén az alapoktól egyértelmű volt. Ha már dohányzunk, akkor törekedjünk arra, hogy a maximális örömet okozó, jó minőségű dohányokkal tegyük azt. Ugyanigy vagyok a whiskeyvel és a borokkal is. Ha már iszunk, igyunk jót, végtelenül egyszerű ez. A dohányoknál ezt a gyakorlatot számomra az segitette, hogy egy gimnáziumi osztálytársam dohányboltot nyitott és 2013 környékén amikor a pipázással ismerkedtem. Nála elérhetőek voltak a Peterson dohányok. Vettem belőlük pár dobozzal és mellé egy 5000 forintos Szabó pipát is.Aztán persze az első próbálkozások után engem is elkapott a gépszíj - végigkóstoltam a dohányfajtákat, megismerkedtem a virginiával, a burleyvel, és a többivel. Aztán persze a szokásos örvény is elkapott: internetes fórumok, Youtube, Facebook csoportok - nem volt megállás.

f0be3fd8-dac1-4cd3-85af-e1da92e3c9a2.jpeg

Pipák kapcsán mi a tapasztalatod a szűrős illetve nem szűrős témakörben?

Nagyon szeretem a szűrős pipákat, és a szűrők terén is kialakult egy preferenciám: nekem a balsa szűrők a kedvenceim. Volt néhány szűrő nélküli pipám is azonban itt az a személyes tapasztalatom, hogy amennyire szépek dizájnban ezek a pipák, annyira nem tudtam őket normálisan kezelni, hogy ne égessem szénné a számat velük. Az egyetlen kivétel az egy Nording pipa, amellyel a szűrő hiánya ellenére sincs semmiféle problémám. A szűrő szerepét számomra nem a füst hőfokának mérséklésével látja el - bár kétségtelenül ebben is van szerepe - hanem a füst forró gőztartalmának visszatartása az ami sokat segít abban, hogy ne égessük szét a nyelvünket. Azt tapasztaltam, hogy a szűrő által lefogott gőztől könnyitett füst jobban közvetíti az ízeket, aromákat is. Sokszor tapasztaltam, hogy azok a dohányok amelyek izlettek balsaszűrős pipából, egészen egyszerűen semmitmondóak maradtak a filter nélküli pipában. Sok embernek ez pont fordítva működik, de persze ezért szép ez a hobbi, mindenkinek saját magának kell kitapasztalnia, hogy mi működik és mi nem. Az új fejlemény nálam, hogy egyre inkább a meerschaum (tajtékkő) pipák felé kezdek elmenni, nagyon megtetszettek. A két eddig beszerzett pipám annak ellenére, hogy szűrő nélküliek, meglepő hatékonysággal tartják vissza a forró, gőzös nedvességet. Annyira megtetszettek a meerschaum pipák, hogy a napokban el is adtam a korábbi kedvenc Savinelli 673-as pipámat, és helyette most már két tajték beszerzését döntöttem el. Ebből is látszik talán, hogy nem vagyok pipagyűjtő - ha valamit nem használok, valahogy kiesik a rotációból inkább eladom, legyen vele boldog, használja valaki más.

Volt az a gyönyörű, a Briarworksnél egyedileg csináltatott pipád, ha jól láttam azt is eladtad végül.

Igen, bár nagyon sajnáltam - ha jól emlékszem végül egy svéd pipás vette meg. Volt egy másik gyönyörű pipám, egy Moonshine Devil Anse, talán a legszebb darab amit valaha is vásároltam, de azt is eladtam amikor oda jutottam, hogy igazából nem használtam eleget. Az, hogy nem gyűjtöm a pipákat, az az alapvetően racionális kötségszemléletemből is adódik. Annak ellenére, hogy hála istennek nincsenek anyagi gondjaim, azért ezek drága pipák és mindig van helye az értük kapott pénznek.

64c4898c-2d95-4f0f-aad5-160e85eec562.jpeg

Egy picit mesélj kérlek nekem még a meerschaum pipákról. Honnan rendeled őket és igazából mi az ami annyira jó ezekben?

Törökországból rendelem direktben ezeket a pipákat. A korábban emlitett, a nedvességet kiválóan kezelő jellemzője mellett nagyon  jól közvetiti a dohány ízeit. Aztán tetszenek a dizájnok amelyeket a török faragó mesterek készitenek. A tetszetős, állatfejeket mintázó formák mellett az anyagban megvalósuló tiszta egyszerűség ami megragad. A kezdetben fehér, a használatban, a dohányfajtától, a bőrünk kémiájától függően elszíneződő pipatest velünk érik, fejlődik és lehet elválaszthatatlan társunk az idővel.

Az ár-érték arány is igen kedvező ezeknél a pipáknál - persze vehetsz meerschaumban is iszonyú drága darabokat de példaként emlithetem, hogy mondjuk egy 60.000 forintos Briarworks pipát szembeállitva, 16-18.000 forintért tudunk abszolút jó minőségű meerschaum pipákat rendelni Törökországból. Eddig két helyről rendeltem ami megbizhatónak bizonyult, az egyik a www.royalmeerschaumpipes.com vagy az Etsy-ről - ahol az én Relight Pipe Gear oldalam is van. Az eBay-en is van meerschaum választék de azt vettem észre, hogy az Etsy-n jobbak az árak és nagyobb eséllyel tudsz közvetlenül a gyártótól vásárolni. 

Aztán persze tudsz a smokingpipes.eu-ról is AKB-t (ez olcsóbb, de kizárólag filter nélküli) illetve IMP meerschaum pipákat rendelni - ez utóbbi márka azonban jobban zsebbenyúlós. A filteresnek fúrt darabok ára itt már 240 EUR-tól indul.

c00604ea-3787-41f0-bdff-9fa9ff5826fa.jpeg

Az világos, hogy a pipákat illetően elég racionálisan állsz a dolgokhoz és nem vagy egy megszállott gyűjtő. Mi a helyzet a dohányokkal? Ha most kinyitnád a pipás szekrényedet, akkor mekkora halom nyitott, illetve bontatlan dohányt találnánk ott? 

Ahogy ezt kérdezted, szinte öntudatlanul nyitottam meg a gépemen az ide vonatkozó Excel pivot táblát - mániákus rendszerező vagyok, ez is a munkámból jön mivel rengeteg üzleti tervet, budget-et kell készitenem - és ebben vezetem, hogy mim van, azt mikor vettem illetve kaptam. A mai állapot szerint bontatlan dohányom 3.5 kg van, ez ugye kb. 65 db 50 grammos tin. Azt gondolom, hogy ez még azért nem az a mennyiség ami miatt pszichológushoz kellene fordulni :-) 

A nyitott dohányaim tárolására az asztalomban alakitottam ki speciális helyet. Egy magyar üveg nagykerben vettem négyszög alapú kis befőttes üvegeket és ezekben tárolom azokat a dohányokat amiket már kibontottam. Ebből 84 darab van jelenleg, ennyi a nyitott dohányok száma :-) 

7a95a0ca-fc2f-4572-93ea-536aaf1ec646.png

A kihivás ugye egyértelmű - nem pipázom eleget. Ami persze teljesen rendben igy, hiszen ebben is mint mindenben a mértékletesség elvét próbálom követni. A pipázás nem használ az egészségnek, és ezzel nem mondunk senkinek sem újat. Nem szivok el naponta 2-3 pipát, igy persze felgyűlnek a nyiott tételek. Hála Istennek ebben a hobbiban nem probléma a nyitott készlet, a dohányok visszanedvesíthetőek. Próbálom a bontatlan dobozok számát is értelmes szinten tartani, igy néha-néha eladok belőlük, ahogyan tavaly is tettem a McClelland dohányaim egy részével.

Annak aki utána akar picit számolni, hogy mi a reális dohányfogyasztása, és a jelenleg felhalmozott készletei meddig elegendők annak ajánlom a Youtube csatornámról letölthető dohány fogyasztási kalkulátor kipróbálását. Tanulságos bir lenni mikor a saját hörcsög-agyunkkal szembesülünk amikor azt látjuk, hogy a jellemző pipázási gyakoriságunk mellett kb. Még 100 évig nem kellene újabb beszerzésen gondolkodnunk :-))))

40972a66-66c2-4255-89d2-3266c5531fda.png

Gyors kérdések - és válaszok

Kikapcsolódásként könyv, film vagy zene?

Film, és olyan film aminek nem tudom előzetesen a sztoriját. Azaz nem egy Avengers, hanem valami amibe bele tudok borulni és magával tud ragadni a történet. A Joker például ilyen film volt a legutóbb. 

Melyek a Top 3 kedvenc pipáid?

Ami még a birtokomban is van, azok közül egyértelműen dobogós a bölényfejes meerschaum pipám, aztán persze a szűrős Vauen Auenland churchwarden. Azt gondolom, hogy egy szűrős churchwardent mindenkinek ki kellene próbálnia. Hihetetlen izes, hűvös füstöt produkál és a közkeletű hiedelemmel ellentétben a tisztitása sem jelent extra kihívást. A szűrő megfogja a szutyok nagy részét és ami marad azt pedig hosszú tisztitószállal problémamentesen tudjuk kipucolni. A szár ennél a pipánál talán cseresznyefa és csak a legvége, a szájba kerülő része akril. Aztán persze a top 3-ban helyet kell kapjon a Peterson 999 spigot a gyönyörű champagne-krémszínű szárral ami nagyon nagy kedvenc. Itt kell megjegyeznem, hogy nem indult harmonikusan a kapcsolatunk - a pipa hibásan érkezett és rengeteget szenvedtem mire meg tudtam javitani. 

Top 3 dohány?

Eléggé virginia párti vagyok. Most rendeltem egy Newminster 403 nevű dohányt ami virginia-burley ami nagyon izlik. Általában egyébként a tobaccoreviews.com oldalt használom ha új dohányt keresek kóstolásra. Beállítom, hogy csak flake, plug, vagy curly cut dohányt dobjon ki - a tapasztalatom ebbe az irányba állitott, nem veszek már szalagosra vágott dohányt. A másik kedvenc a Comoy’s Cask #4 ami egy VaPer, navy flake formátumban. E két dohánnyal életem végéig el tudnék lenni, annyira jók. A harmadik dohányként holtversenyben a Seattle Pipe Club Plum Pudding english keverék és a Peretti #8 Slice ami egy VaPer kevés burley-vel, krumble kake formátumban. Ezek a dohányok viszonylag kevéssé ismertek de ez is adja az értéküket. Persze emlithettem volna itt a Dunhill Delux Navy Rolls-t vagy McClelland dohányokat - azok is csodálatosak de az igazi öröm amikor valami gyöngyszemre akad az ember a viszonylag kevésbé mainstream dohányok között.

Szűrővel vagy szűrő nélkül?

Ha meerschaum akkor szűrő nélkül, ha briar akkor szűrővel. 6mm vagy 9mm, nekem igazából mindegy, de balsafa legyen. Nekem a szűrő hozzáadott értéke a forró nedvesség illetve a zavaró dohánytörmelék felfogása.

Szivar és cigaretta is?

Cigaretta a party-dohányzáson túl mindössze a Djarum volt, amit szerettem de hála istennek nem szoktam rá. A szivar egy izgalmas téma amit biztos vagyok benne, hogy a későbbiek folyamán megpróbálok majd felfedezni mert mindig is izgatott. A bajom a szivarral az, hogy az ember kezén, arcán “szagot hagy” és én kényes vagyok arra, hogy ne bűzölögjek mint egy hamutartó. A pipázás annyira különbözik ebben is a többi dohányzási formától, hogy nem igazán érzem a kényszert, hogy mással próbálkozzam.

Ha flake akkor hajtod vagy morzsolod?

Igazából én is próbálok rájönni a legjobb megoldásra. Az esetek többségében morzsolom, alaposan kidolgozom egy kis fém tálkában, megtömöm a pipát és általában még addig pihen meggyújtás előtt amig elkészül mondjuk egy kávé vagy tea. A tapasztalatom az, hogy morzsolva probléma mentesebben - igaz, gyorsabban is - ég. 

Kedvenc ital pipa mellé?

Általában kávét készitek pipa mellé de mindig valami gyengébb tejeskávét mert nem szeretem ha a túl erős kávé iz elnyomja a dohány izjegyeit. Éppen ezért nem választok mellé jellemzően whiskey-t vagy karakteresebb sört sem - pipázás közben elsősorban a dohány izét szeretném érezni.

Következzen a másik jellemző fétis :-) Tűzszerszámok közül mire esküszöl?

Pipázáshoz legtöbbször a Kiribi Mikazuki gázos gyújtót használom, ebből is a kisebbik fajtát ami akkora mint egy Zippo. Télen, kint, szeles időben azonban a Zippo benzines, pipabetétes gyújtóm a verhetetlen. 

Ha bármely kortárs vagy régen elhunyt híres személyiséggel le tudnál ülni egy jót beszélgetni, ki lenne az?

Arnold Schwarzenegger az egyik aki az élete, élettapasztalata, a sporthoz való hozzáállása miatt nagyon érdekes számomra. A másik akit említenem kell az Gary V, azaz Gary Vaynerchuk belorusz-amerikai üzletember akit először mint Youtube borkritikust majd egyre inkább mint a digitális marketing és közösségi média gurujaként ismerhettünk meg. Vaynerchuk hihetetlen érdekes világszemlélettel és mediavizióval rendelkezik, mindenképpen jó lenne vele beszélgetni.

Melyek azok a dohányok amelyekből betáraztál ínségesebb időkre?

A Solani Aged Burley Flake az egyik, a jó burley iskolapéldája. Ha burleyt akarsz kóstolni, próbáld ki ezt, az összes többi csak ezután jön a sorban.  A többi kedvencből azonban nincs több eltéve 1-2 tin-nél. Mind a 65 doboz a “spázjban” 1-2 darab egy-egy fajtából. Nem látom értelmét több tiz, vagy akár száz azonos tin begyűjtésének. A dohányok világa annyira változatos, az újabb kóstolásokkal úgyis újabb remekművekre találunk, minek láncolnánk az izlésünket egy fajta dohányhoz? 

Szólj hozzá!

Tűzszerszámaim evolúciója Vol 2. – megvan a tuti kombináció!

2019. november 25. 17:06 - SzubjektivPipas

Egy korábbi posztban próbáltam már összefoglalni, hogy milyen megoldásokkal kisérletezgettem a tűzszerszámok területén de az még csak a félút volt, sehol sem voltam még a probléma lezárásától. Most azonban örömmel jelenthetem ki, hogy bizony megtaláltam a – számomra – tökéletes megoldást.

a7eb3e9f-af8c-40ed-964e-be0d87371d68.jpeg

Csak háttérinfóként, a következő paraméterek mentén próbálkoztam a különböző pipagyújtó alternativákkal:

  • Az alap adottság az, hogy szinte kizárólag kültéren dohányzom. Ez jellemzően a kellően szélvédett teraszunk, de néha séta közben is rágyújtok, ilyenkor viszont simán benne van egy szelesebb időjárás is, amely nem barátja sem a gyufának, sem a gázos öngyújtóknak
  • A gyufa alapvetően jópofa dolog, de én nem vagyok egy türelmes tipus. A láng már kis légmozgás esetén is bizonytalan, és nekem a pipázás a nyugalomról szól, nem a kiégetett kabátról és a vészesen fogyatkozó gyufák maradékának ideges számolgatásáról...
  • Természetesen használtam én is eldobható öngyújtókat, azonban nem igazán tetszett, hogy amikor vannak újratölthető, tartós megoldások is, miért terhelem a környezetet eldobható műanyag vackokkal

A tapasztalatom az, hogy szeles időben mindössze egy, csaknem 100%-os hatásfokkal működő megoldás létezik: a speciális pipabetétes, benzines Zippo. Semmi más nem tudja a szélállóságával felvenni a versenyt. A Zippo-val mindössze két kifogás szokott lenni – az első az adekvát benzin szag illat, de nekem ezzel semmi bajom, kifejezetten szeretem. Ha nem cseppen a benzin közvetlenül a dohányra, akkor ez egyáltalán nem zavaró. A másik jellemző kritika, ami már nekem is sok bosszantó percet okozott, az a benzines Zippo nagyon gyakori kiürülése. Ráadásul elég nehézkes a pontos utántöltés hiszen itt csak érzésre dolgozunk és nagyon könnyű túltölteni a tartályt aminek jutalma az, hogy kézfejig benzinben tocsoghatunk. Ha viszont óvatos (vagy csak lusta) vagyok és elindulok rátöltés nélkül, akkor sanszosan 2-3 gyújtás után csak üresen csattog a gyújtó. Mondjuk egy Zipponak már a hangja is addiktiv, azonban hang útján még senkinek sem sikerült pipát gyújtania. Ennek ellenére tehát, az optimum a szeles időben a frissen töltött benzines Zippo, ezt kipipálhatjuk.

img_1266.jpg                                       (A képen a bal oldalon a pipagyújtó, jobb oldalon pedig a gyári Zippo betét)

Na de mit használjunk az esetek viharmentes 90%-ában? Valami megbizható, pipára optimalizált megoldás kell aminek tiszta, szagmentes és a folyamatos töltöttsége könnyebben menedzselhető.

A megoldás irányába mint már sok egyéb témában is a pipaklub mozditott el, ahol folyamatosan kaptam a cinkelést, hogy szép-szép az a Tonyo és Parker pipa de tényleg egy kék BIC öngyújtót találtam csak otthon? :-) Ha igényes vagyok a pipáim és a szivott dohányok területén, akkor miért nem fektetek be egy kis pénzt valami gázos gyújtóra? - kaptam az ivet folyamatosan. Persze a klubban - és ez mind a svájci, mind a magyar klubban igy volt, úgy tünik ennek a gyújtónak a fan klubja országfüggetlen :-) – mindenki az IM Corona Old Boy gyújtóra esküdött, de a kiviteltől függően 120 - 250 EUR környékén szóródó ára egy cseppet visszatartott.

És akkor, mint egy isteni szikra érkezett egy pipás barátomtól az üzenet: a smokingpipes.eu komoly kedvezménnyel tart kiárusitást. A Smokingpipes-ról azt (is) érdemes tudni, hogy a hátterében a Laudisi Group áll, amely egy dinamikusan fejlődő szakmai befektetőcsoport akik kezében többek között a Cornell & Diehl, a Briarworks, és a Peterson dublini, pipát és pipás kiegészitőket gyártó része is van. Gondolom, ez is teszi lehetővé azokat az igazán jelentős kedvezményeket amelyeket az oldalukon a Peterson termékekre kaphatunk.

Gyorsan le is csekkeltem, és szerencsére a pipagyújtókra is vonatkozott az akció, igy le is csaptam a Peterson Silver Stripe nevű szépségre amit igy 82 EUR-ért (ebben benne van az ÁFA és a szállitás is) sikerült megcsipni.

38410655-8227-43a5-bfdf-4cfd9adeb3ed.jpeg

A gyújtó egy egyszerű dobozkában érkezett: a mágnesesen záródó fedél alatt találjuk a kis, ezüst szinű tűzszerszámot. A Corona Old Boy-al ellentétben a Peterson nem tartalmaz integrált pipaszerszámot azonban ebből a hátrányból előnyt kovácsol: ezáltal nagyobb gáztartállyal gazdálkodhatunk. Nézzük a lényeges részleteket.

A gyújtó a “Made In Japan” feliratot viseli és kicsit körülnézve a piacon láthatjuk, hogy szinten minden ilyen eszköz Japánból érkezik – ki tudja, talán van ott egy kis gyár, ahol ugyanazokból a belső alkatrészekből készülnek egymás mellett a Kiribi, Peterson, Dupont és Corona gyújtók és igy a beltartalmukban nem, csak az árazásukban lesz végül komoly különbség...

A Peterson designja teljesen hasonló az emlitett Corona-hoz, valószinűleg ez a klasszikus tipus volt a modell. Nagyon kellemes a fogása, pont akkora súlya van amire a Magyarországon szocializálódott férfiember jólesően mondhatja, hogy “Azért ebben még van anyag” :-) A küllem izlés dolga, de nekem, Szubjektivpipasnak ez a design nagyon bejön. 

7ff153ec-b8fb-44cd-9981-64bc331e84ac.jpeg

A szerkezet rendkivül egyszerű, a gázszelepet egy rugóval segitett záródású csappantyú fedi és a szokásos tűzkerék-tűzkő kombináció segitségével gyújtjuk a lángot. A gyújtás nagyon megbizható, 10-ből 10-szer gyullad a gáz. A láng két apró tűznyilásból érkezik, amelyek egymas felett kerültek kialakitásra.

9f9426bc-a810-4ae7-97ca-063ed71b0624.jpeg

Az oldalirányba kilépő tűz kényelmesen irányitható, kicsit odafigyelve könnyedén elkerülhetjük a pipánk kazán-karimájánk megégését. A láng nagyságát a gyújtó alján kialakitott csavaros megoldással tudjuk - akar körömmel is - állitani és itt találjuk természetesen az utántöltő szelepet is.

9ba6c3d2-84e2-48b3-8496-5f7053234c52.jpeg

A szelepfészek úgy került kialakitásra, hogy az alsó fedél levétele nélkül is tudjunk tölteni. Ha mar szó esett az alsó fedélről, akkor emlitsük meg, hogy az a töltő szelepfészek-csavarját bontva levehető és már látjuk is a meglehetősen nagy gáztartályt amely az integrált pipaszerszám hiányában nagyobb mint az azonos méretű Corona gyújtóknál. Az alsó fedél és a gáztartály közötti kis rekesz, némi zörgésgátló párnázás behelyezésével akár tartalék tűzkő tárolónak is használható.

4a6afecf-86eb-4972-bdf1-59ffee049021.jpeg

Ha szeretünk tekergetni, akkor újra örülhetünk a tűzkő cseréjénél. Itt a kézi csavart bontva egy rugó által megfeszitett tűzkövet találunk – ahogyan láttam bármilyen szokásos tűzkő jó bele, én a Zippo-ét használom majd benne.

43a13410-c44d-4833-bc5e-2ac723a8b74a.jpeg

Az egész eszköz nagyon kompakt és igazi minőségérzetet kelt, az egyetlen félelmem, hogy el fogom hagyni valahol :-)

A használandó gáz esetében én bárkit kérdeztem, mindenki a Colibri szupertiszta termékére esküdött, igy én is azzal töltöttem fel a kis drágát.

5b4fa500-95c9-44e0-b6f2-ec732025d5cc.jpeg

A gyújtókérdés tehát megoldódott, szeles időben viszem a feltöltött Zippo-t, az összes többi esetben meg használom a megbizható, hosszan aktiv Peterson gázos pipagyújtot. Megérkeztem :-)

fce32083-b454-4d32-aa6e-e89410cfdf45.jpeg

Szólj hozzá!

Esoterica Stonehaven - első benyomások

2019. november 02. 11:33 - SzubjektivPipas

Esoterica Stonehaven, blender és gyártó: J.F. Germain and Son, Virginia & Burley (Virginia és Burley) Szubjektiv-pipás index: **** (a max. 5 csillagból)

f0681171-ff16-4e17-b0e0-b6d2a3fab07d.jpeg

A napokban egy jóbarát a genfi tó partjáról meglepett egy kóstolócsomaggal amelyben az alábbi dohányokból küldött 2-3 tömetnyi kóstolót. A kóstolóadagok nagyobbik része az eléggé nehezen hozzáférhető, a Germain and Son által kizárólag az amerikai piacra gyártott Esoterica dohányaiból került ki, és arra gondoltam, hogy érdemes rögziteni a néhány tömetből leszűrhető tanulságokat - talán lehetőségem lesz később komolyabban is megismerkedni ezekkel a ritkaságokkal.

da32bd31-e289-4502-9b43-5d2d2b826fcb.jpeg

Kezdjük a Stonehaven-nel, ami a fajtáját tekintve virginia & burley (VaBur, a VaPer - virginia & perrique mintájára). Ahogyan az alábbi képen is látható a formátum flake, azonban ezek kissé szokatlanul lehellet-vékonyra szeletelt, szabálytalan lapocskák, és nagyon könnyen töredeznek. Kinézetre, állagra olyan mint a fakéreg. Illata mély, érlelt sötét, barnakenyeres, száritott gyümölcsös édeskés virginiaillat, és meleg, kakaóporos, burley-s jegyek. Az egésznek van egy ódon, érlelt illata ami egyébként általános jellemzője az Esoterica dohányainak. Nem tudom, hogyan csinálják de minden piacra dobott dohányuknak már a gyártás után pár hónappal is hosszan érlelt illata, ize van. A komponensek általában tökéletes összhangban, összesimulva érkeznek - és ebben a Stonehaven hozzám eljutott mintája sem kivétel.  

de53f17c-c28d-43bc-adc9-dadeebfa4484.jpeg

A gyújtás simán megy, a másodikra megvan a vezérparázs, és érkezik a füst. Izlelgetem. Az első benyomás: végtelenül krémes, sima, bársonyos füst, édes hasitott bőr illat - tudom, hogy ritkán cukrozzuk a frissen vett bőrövet, de tényleg ez a hatás :-) Étcsoki, de a krémes fajtából. Ez a tejszinnel gazdagitott ganache, nem a 90%-os már-már karcosan keserű Lindt tábla. Sokkal komplexebb mint amit két tömetből meg lehet fejteni. A telefonhivás idejére letett pipába beleszivva, a még éppen pislákoló parázs olyan izgazdag füstöt produkál ami azt sejteti, itt bizony még  csak a felszint kapargatjuk, nagy lehetőségek vannak a további ismerkedésben. Nagy kár, hogy a Stonehaven az egyik legnehezebben beszerezhető Esoterica tételek egyike.

Kétfajta pipaban próbáltam, egy Tonyo féle briar billiárdban és egy viszonylag nagy kazánterű Missourri Meerschaum csutkapipában - mindkettőben példásan, könnyen kezelhetően, ugyanazt a magabiztos, összeérett élményt nyújtja. Mondanom sem kell talán, hogy lassú tempót tartva nem csip, nem harap. Nikotinja inkább alacsonynak mondható.

Igy a két tömetet összegezve, valahogy az “antik” kifejezés jut róla eszembe - a hosszan érlelés, az évek érződnek rajta pedig a minta egy 2018-ban piacra dobott szériából származik. Nem tudom, hogy csinálja a manufaktura, de értik a dolgukat, az biztos :-)

Szólj hozzá!

Kimért angolok csatája - Arango Balkan Supreme és Kramer’s Father Dempsey - vendégposzt, szerző Rinyu László

2019. október 04. 17:24 - SzubjektivPipas

Arango Balkan Supreme, gyártó: Scandinavian Tobacco Group, master blender: Peter Stokkebye, Balkan Blend (Black Cavendish, Latakia, Oriental/Turkish, Virginia) Rinyumeter: **** (a max. 5 csillagból)

53241449-b2f5-48ee-8b14-6aaa0f498b89.jpeg

Kramer’s Father Dempsey, gyártó: korábban Kramer’s Pipe and Tobacco Group, jelenleg: Cornell & Diehl, master blender: Alan Kramer, English Blend (Latakia, Oriental/Turkish, Virginia) Rinyumeter: **** (a max. 5 csillagból) e9014f1368f7263ae241.jpg

Ebben a bejegyzésben két kedvenc, kimérős, latakiát is tartalmazó dohány keverékemről szeretnék írni. Mielőtt elmélyednék a történetükben és a szubjektív jellemzésükben, szeretnék pár fogalmat tisztázni a pipázással még csak most ismerkedő olvasókkal. 

A kilencvenes évek elején, amikor zsenge, zöldfülű ifjoncként megvettem az első pipámat és hozzá az első dohányomat (Charles Fairmorn Bright and Burley, Mild Mixture) számomra természetes volt, hogy a pipadohányt 50 grammos kiszerelésű, immel-ámmal visszazárható, műanyag borítású, papír tasakban árulják a hazai trafikok. Most, hogy az újrakezdésem során jobban beleástam magam a pipázás misztériumába, megismerkedtem a Youtube-os, Facebook-os, podcast-os pipás társadalommal és természetesen a tobaccoreviews.com dohány információtárával, szépen feltárult előttem, hogy ennél azért többféle csomagolású és kiszerelésű pipadohány árusítás létezik szerte a világon. A következőkben, a teljesség igénye nélkül, csak a legáltalánosabban elérhető három alaptípust szeretném bemutatni:

  • A fentebb említett - itthon régebben 50 grammos, manapság már csak 40 grammos - tasakos formát nevezik az angolok POUCH-nak. A tengerentúlon általában a kevésbé minőségi, úgynevezett Drug Store Tobacco Blend-eket árulják ilyen formában
  • A minőségibb, prémium dohányok, inkább különböző típusú (kerek, négyzetes, konzervdoboz, “macskakajás” doboz, stb.) dobozos csomagolással kerülnek forgalomba, amit az angolok csak TIN-nek hívnak
  • Végül pedig létezik a BULK “csomagolás”, amikor a vásárló különböző, általában 1 oz (28,35 gramm ) egész számú többszörösének megfelelő mennyiségeket vásárolhat a boltból, amit egy lezárható műanyag tasakba raknak és jobb esetben ellátnak valamilyen leírással

Ez utóbbi forma - mely az Európai Unió számos országában már nem megengedett - régebben eléggé általános volt és sok kisebb/nagyobb dohánykereskedés saját keverékeit is ilyen módon árusította. Jó példa erre a Dunhill féle MyMixture keverékek eredettörténete. Azért manapság is előfordul még, hogy egyes forgalmazók ugyanannak a dohánykeveréknek piacra dobják a dobozolt és kimérős változatát. Brain Levin (a PipesMagazine Radio Show házigazdája, megmondóembere) szerint azért ebben az esetben nem ritka, hogy a két változat nem ugyanazon alapanyagokból és nem ugyanazon telephelyen készül. Általánosságban is igaz, hogy a kimérős változat nem esik át olyan hosszas érlelési/fermentálási folyamatokon, mint a dobozos verzió, így a bulk sokszor frissebbnek/éretlenebbnek hat, magában hordozva ennek minden előnyét és hátrányát. A nagy gyártók, hogy megtartsák egy prémium keverék állandóságát/konzisztenciáját és kiküszöböljék az időjárás kiszámíthatatlanságából és a mezőgazdasági termelés természetéből fakadó minőségi, íz- és illatbeli eltéréseket az évjáratok dohánytermései között, különböző korú és egyben különböző érlelési állapotú dohányokat használnak fel a keverékekhez. A friss dohánytartalom sokszor csak a keverék egyharmadát teszi ki és a többi részhez idősebb alapanyagokat alkalmaznak (az Orlik esetében ez általánosan alkalmazott módszer). Persze vannak olyan dohányok is, amik csak bulk formában kaphatóak, például az egyik kiszemeltje a mai irományomnak.

981448b5-cbf4-45b1-af40-1a17fde64ea6.png                             Egy kimérős dohány menyország - a Country Squire boltja Jackson-ban (USA, Mississippi állam) 

A másik téma, amit tisztázni kellene a tényleges ismertető előtt, a latakia tartalmú natúr dohánykeverékek elnevezéstana. Ehh..., vagyis az a nevezéktan, amit a tobaccoreviews.com használ. Ugyanis ebben a témában nagyon nincs egyetértés a nemzetközi pipás társadalomban. Az ember, ha csak felületesen néz utána a témának, akkor nagy valószínűséggel ahhoz hasonló definíciókkal fog találkozni, amelyeket lentebb próbálok kibontani. Mélyebben megpiszkálva a témát viszont egy óriási káosz közepében találjuk magunkat és olyan furcsaságokat is olvashatunk, hogy egyes pipások a virginia/perique keverékeket tekintik skót dohányoknak. Ajaj. Amikor már úgy gondoltam, hogy nagyjából sikerült tisztáznom a fogalmakat ezzel kapcsolatban, akkor jött The Artful Codger podcast beszélgetése, ahol szépen kivesézték, hogy amit manapság balkán keveréknek hívunk, régen az volt az angol és ami ma angol, az bizony balkán volt még a huszadik század derekán. Vagy ott van Bradly (STUFFandTHINGS) véleménye erről, aki nemes egyszerűséggel azt mondja, hogy számára csak angol keverék létezik és kész! Az már csak formai különbség, hogy melyik alkotóelemé a vezérszerep az adott blendben.

No én itt azért követem azt a nevezéktant, amit a fent említett web-oldal ismertet:

  • Angol (english, latakia forward): alapvetően latakia, oriental/turkish, virginia tartalmú keverék, amiben a latakia a domináns dohányfajta és a virginiának csak kis mellékszerep jut. Van, hogy egyéb, például perique, dohányféleségek is a keverék részét képezik, de azt a bizonyos buszt mindig a latakia vezeti. Néhány ismert angol blend: Dunhill/Nightcap, Aston/Artisan’s Blend, G.L. Pease/Quiet Nights, Hearth & Home/Magnum Opus stb.
  • Balkán (balkan, oriental forward): latakia, oriental/turkish, virginia. Ebben a dohánykeverék-családban az oriental/turkish fűszeres ízvilága a meghatározó, amihez a latakia füstössége jól asszisztál. Néhány ismert balkán blend: kezdjük természetesen a kultikus keverékkel, amiről ez csoport a nevét kapta: Balkan Sobranie, és a többbiek: Hearth & Home/Black House, Seatle Pipe Club/Plum Pudding, G.L. Pease/Odyssey, Dunhill/Durbar...stb. 
  • Skót (scottish): Cavendish, latakia, oriental/turkish, virginia. Hasonló az angol keverékekhez, viszont itt fontos szerep jut az ízesítetlen cavendishnek: édesíti és lágyítja a latakia bőrös, füstös, néhol szájszárító jellegét. Ide szokták sorolni a Dunhill/MyMixture 965-öt (noha a tobaccoreviews.com-on nem ide van sorolva), egyéb skót keverékek: Dunhill/Aperitif, McCelland/Oriental Mixture No. 14, Rattray/Red Rapparee, Captain Earle’s/Ten Russians stb.

Zárszóként és lábjegyzetként: van olyan szemlélet is, ahol a skót blendet latakia és virginia keverékként definiálják, amiben a virginia dominál - esetleg nagyon minimális oriental/turkish hozzájárulással.

Miután sikerült a fenti fogalmakat tisztázni vagy még jobban összezavarni, kezdjünk bele a kiszemelt kimérős dohányaink eredettörténeteibe:

Az Arango Balkan Supreme csak bulk formában elérhető black cavendish, latakia, oriental/turkish és virginia alapú dohánykeverék. A cavendish ellenére balkánként és nem skótként van besorolva a tobbacoreviews.com-on. Sokszor az oriental/turkish csak így összefoglaló néven van feltűntetve egy keveréknél, annak ellenére, hogy számos különböző fajta dohányféleség alkotja ezt a csoportot. A PipesMagazin Radio Show egyik adásában boncolgatták ezt a kérdést és ott megemlítették, hogy a gyártók gyakran csak egy mixet kapnak a termelőktől/viszonteladóktól a keleti dohányokból, és igazából nem ismert, hogy milyen alkotó elemekből áll. Ezért szokott csak az általános orientál/turkish kifejezés szerepelni az alkotóelemek leírásában a dobozokon. Ennél a keveréknél viszont ismert, hogy Samsun-t használtak fel hozzá. Ezt a keveréket Peter Stokkebye alkotta meg, és 2014-ben elnyerte vele a legjobb English Blend címet az azévi Chicago Pipe Show-n. Érdekes, hogy nem a Stokkebye (Lane Limited) név alatt forgalmazzák a dohányt, ennek okára Russ Ouellette mutatott rá az egyik pipás fórumon: ezt a keveréket exkluzívan az Arangonak (mely cég inkább szivar kereskedelemmel foglalkozik amely mellett például az Esoterica, a Balkan Sobranie kultikus dohányainak kizárólagos forgalmazói) készítették, így technikailag nem Stokkebye blend.

A Kramer’s Father Dempsey története kicsit régebbre nyúlik vissza. A Kramer’s Pipe & Tobacco boltot Allan Kramer orosz emigráns alapította 1949-ben Beverly Hillsben. A bolt mögött állt a Jó Pásztor templom, melynek kinevezett papja az ír származású Dempsey Atya lett. Dempsey Atya a Dunhill cég egyik dohánykereskedésébe járt beszerezni kedvenc keverékét, de az új dohánybolt nyitását követően hamar jó barátságba került Allan Kramerrel. Megegyezett vele, hogyha Kramer újra tudja alkotni kedvenc dohánykeverékét, akkor csakis tőle fogja azt a jövőben megvásárolni. A legenda szerint nyomban szétterítették a pulton a Dunhill dohányt és Allan Kramer nekilátott tanulmányozni azt. Azonosítani tudta a dohányfajtákat amiből felépült a keverék, de az arányokkal bajban volt. Elkezdődött a játék, Allan újabb és újabb keverékekkel állt elő, az Atya pedig tesztelte azokat. Egészen addig tartott ez, míg egy napon Dempsey Atya azt mondta: “Állj meg itt! Ez jobb, mint az én régi dohányom.”

4292476b-8048-4493-aa16-08d06e64a346.png                                                                                  Father Dempsey

Ezt követően a plébánia közössége és az Atya barátai csak úgy hivatkoztak a keverékre, amikor meg akarták azt venni, hogy “Dempsey Atya dohányát” szeretnék. Így rajta maradt az elnevezés. Allan fia szerint az apja azt vallotta erről a dohányról, hogy igazi tábortűz aromája van: sima, testes latakiás keverék. Ez utóbbival én azért vitatkozom, de ezt majd később a szubjektív részben kifejtem. Sajnos Kramerék boltja nemrég bezárt, köszönhetően a dohány kereskedelemmel kapcsolatos tengerentúli változásoknak. Számos közkedvelt dohányuk volt, amiket sokszor Hollywoodi sztárokról neveztek el. Sok aromás/latakiás keverék, amely szép átmenetet jelent a két dohánytípus között. Szerencsére ezek a blendek nem tűntek el véglegesen az idő mély süllyesztőjében, mivel a forgalmazásukat a Smokingpipes, gyártásukat pedig a Cornell & Diehl vette át. A Father Dempsey dobozos és kimérős változatban is kapható. Még annyit fűznék hozzá a fenti kis történethez, hogy ez a meg nem nevezett Dunhill keverék nagy valószínűséggel a MyMixture 965 lehetett.

5cc823a7-ab64-4626-8b37-bb0cf0341f85.png                                                               Al Kramer, saját boltjában 

A történetek után kezdődjön a szubjektív része az írásomnak. Nézzük a dohányokat. Készítettem egy fotót a két keverékről egymás mellett, sajnos a kép nem adja vissza a valóságot, az életben sokkal jobban látszik a különbség a két blend között. Ahogy írtam korábban az Arango Balkan Supreme a latakia, oriental/turkish, viriginia mellett black cavendisht is tartalmaz. A Father Dempsey ezzel szemben csak az alap hármassal rendelkezik. Szemfülesek rögtön le is csaphatnak erre a mondatra: Ha Allan Kramer azonosította az összes alkotóelemet, és igaz a legenda, hogy az alapkeverék, amelyet újra alkotni akart, az a MyMixture 965 volt, akkor hol marad az ízesítetlen black cavendish??? Hát igen, valami hibádzik… .

img_2406.jpeg

Lássuk a dohányok vágását: az Arango a Scandinavian Tobacco Group üzemeiben készül, és ennek megfelelően a Dunhill/Peterson dohányoknál megszokott szép szalag vágott (ribbon cut) formával találkozunk. Világos és mélybarna, valamint fekete színek keverednek, de jellemzően inkább sötétebb tónusú a keverék. Én találtam benne jónéhány keményebb szárdarabkát, amiket nem kifejezetten kedvelek, és általában ezek jelenléte nem jellemző a prémium dohányokra. A Father Dempsey ezzel szemben vastagabb/testesebb darabokból áll, de ezt is szalag vágott dohányokhoz sorolják. Érdekesek a nagyobbacska latakia dohánydarabkák a keverékben: feketén csillogó, bőrszerű valamiknek hatnak. Színvilágában mélybarna dominál, fekete foltokkal. A két vágás közötti különbség okozhatja valószínűleg azt, hogy míg a Balkan Supreme egy könnyen tömhető, kezelhető dohány, mellyel nem kell sokat foglalkozni a pipázás során, addig a Father Dempsey egy nehezebben kezelhető, sok törődést igénylő keverék, sok tömködőhasználattal és az én esetemben sok újragyújtással. Ebből a szempontból az Arango magasan jobb teljesítményt nyújt, mint a Father Dempsey. A bulk dohányok nedvességtartalmáról nem igazán lehet hasznos információt nyújtani, mert változó attól függően, hogy éppen melyik adagból kapja az ember. Nekem például a Balkan Supreme kifejezetten szárazan érkezett.

Beleszimatolva az Arango üvegébe a latakia füstös, kojtos  illata fogad. Nem olyan szúrós, kaparós, vasúti talpfa szerű, mint a G.L. Pease Quiet Nights-nál, hanem kellemes tábortűz jellegű. Én nem nagyon érzékelek egyebet mellette. A Father Dempsey teljesen más élményt gyújt az orrunk számára: érződik a latakia, de közvetlenül ott van mellette valamilyen édeskés és valamilyen fűszeres illat is, talán a keleti dohányok és a virginia játéka. Egészen kellemes kombináció. Ezek alapján már érzékelhető, hogy itt a latakiának nincs akkora dominanciája a többi alkotóelem felett, mint a Balkan Supreme esetében.

Gyújtást követően a két blend eltérő ízekkel és illatokkal ajándékoz meg. Az Arango Balkan Supreme egy igazi, közepesen testes, latakia domináns keverék. Egyáltalán nem édeskés, nem szirupos. Talán a hozzáadott black cavendishnek köszönhetően nem zavarja, karcolja az ember torkát, mint néha más latakiában gazdag dohányok, viszont nem is nagyon tudok kiszúrni más komponenst: nincs a virginiákat jellemző szénás, citrusos, netalán barna kenyeres beütés, nincs füszeres keleti csiklandozás, csak latakia, amit teljesen jól adagol a dohány az elejétől a tömet végéig. Nikotinban talán közepesnek mondanám, nem kell leülnöm gondolkodni utána, mint mondjuk egy nagyobb adag Peterson Irish Oak után. Ahogy fent írtam, jól tömhető és kezelhető dohány, akár a mindennapi angol keverék szerepét is betöltheti.

A Father Dempsey ezzel szemben komplexebb élményt nyújt, fűszeres édes felhangok is megjelennek a jól ismert latakia füstös, bőrős ízvilága mellett. Orron kifújva kicsit csiklandozó keleti dohányokból származó illatok, aromák teszik teljesebbé az élményt. A válaszom pedig a nagy kérdésre, hogy hasonlít-e a MyMixture 965-re az, hogy nem. Amúgy szerintem a másik sokat emlegetett MyMixture 965 helyettesítő, a Peterson Old Dublinja sem hasonlít a MyMixture-re, de ez szintén személyes vélemény. Ellenben nekem már a legelső tömet pöfékelése során is az motoszkált a fejemben, hogy ez a dohány teljesen olyan, mint egy kellemesen visszafogott McCelland - Frog Morton’s Cellar, pedig itt nincs semmilyen hozzáadott whiskey íz vagy aroma. Nekem a Cellar kicsit harsány és tolakodó volt a maga édes/szirupos ízvilágával, a Father Dempsey viszont pont jó ebből a szempontból. A Seattle Pipe Club - Plum Puddingja a másik dohány, amire emlékeztet engem. Akinek tetszik a Plum Pudding, szerintem annak tetszeni fog a Father Dempsey is. Végül visszatérve Allan Kramer véleményéhez a dohányról: szerintem ez nem egy egysíkú, latakia domináns keverék. Sima és közepesen testes, ez igaz, de itt sokféle dohány összjátéka jelenik meg és nem csak az egyedüli tábortűzszerű latakia élmény uralkodik a tömetünk során. Persze az élménynek ára is van sajnos: munkás dohánnyal van dolgunk, nem nagyon lehet magára hagyni, törődni kell vele. Amennyiben ügyesek vagyunk csodás ízeket és illatokat csalogathatunk ki belőle. Az összetett ízek és a törődés miatt ezt nem ajánlanám mindennapi angol/balkán dohánynak. Father Dempsey-vel le kell ülni és elmélyülni benne, élvezni egymás társaságát.

bde99328-4709-4875-bb22-1065f5cf3ab7.png 

Mennyire jók ezek a dohányok? Latakiás vonalon nálam a Dunhill/Early Morning Pipe-ot, a Mac Baren/HH Latakia Flake-t és a Peterson/Old Dublint magasan verik. Nekem jobbak a McCelland/Frog Morton’s Cellarjánál és a G.L Pease/Maltese Falconjánál is. A Dunhill /MyMixture 965, G.L. Pease/Quiet Nights és Seatle Pipe Club/Plum Pudding vonalat viszont már nem érik el. Én mindkét dohánynak 4 csillagot adnék a “rinyuméteren”. Az én esetemben teljesen hangulatfüggő, hogy melyik ízlik éppen jobban. Ízekben talán a Father Dempsey jobban teljesít, de ezen jelentősen ront a mechanikai hibáival.

29 vélemény alapján 3,9 pontot ért el a 4.0-ből az Arango Balkan Supreme a tobaccoreviews.com-on és balkán besorolást kapott. A Kramer’s Father Dempsey-je 38 review alapján 3,5 pontot kapott az elérhető 4,0-ből és angol besorolást kapott. És itt a csattanó, szerintem rossz a besorolás: szerintem az Arango Balkan Supreme egy latakia forward dohány, a Father Dempsey meg épp egy oriental forward. Vagy talán igaza van Artful Codgernek és felcseréltük a 80-as években a fogalmakat???

Kinek ajánlom őket? Aki nem szereti az édeskés vonulatot a füstösség mellett annak kiváló lesz a Balkan Supreme. Aki imádja az ízekben gazdag, változatos dohányokat és szereti a füszeres édes felhangokat, annak nem fog csalódást okozni a Father Dempsey.

Ki kicsoda a cikkben:

The Artful Codger: YTPC (YouTube Pipe Community vagy újabban Your Pipe Community) oszlopos tagja, a codger életélmény szószólója, a Velvet dohány hírnöke és éltetője.

STUFFandTHINGS: Youtube csatorna, melyet Bradly üzemeltet. A pipás tartalmak (blend review-k, pipa ismertetések, pipázási 1x1, stb…) mellett, könyvfelolvasás, számítógépes játékok és egyéb ismertetők/leírások/jellemzések találhatóak meg a csatorna anyagában. Talán a legszélesebb körű és számú dohányelemzéssel rendelkező csatorna.

Brian Levin: Egyesek szerint a két lábon járó pipa enciklopédia, a pipás podcast-ok szülőatyja. Számos dohánygyártáshoz és kereskedelemhez kapcsolódó munkakörrel rendelkezett az elmúlt évek során: Orlik Company, Peter Stokkebye, SmokingPipes.com, stb … . A The Pipes Magazine Radio Show műsorvezetője és a legnagyobb Walt Disney pipa gyűjtemény birtokosa.

Peter Stokkebye: Dániából az Egyesült Államokba áttelepült dohánykeverő mester, aki elindított egy családi vállalkozást, mely generációk óta a dohányipar meghatározó része.

Russ Ouellette: A PipesandCigars.com fő dohánykeverő mestere. Olyan blendek kerültek ki a kezei közül, mint a Heart & Home: Black House, WhiteKnight vagy a Magnum Opus.

Szólj hozzá!

Latakia gazdagon - Captain Earl’s Ten Russians

2019. szeptember 13. 17:07 - SzubjektivPipas

Captain Earl’s Ten Russians, a márka tulajdonosa a Hermit Tobacco Works Company, blender és gyártó: Cornell & Diehl - English keverék (cavendish, ciprusi latakia, turkish oriental, virginia), crumble kake kivitelben. Szubjektivpipás index: ***+

7d357558-6f08-4a29-bb63-fe86fab0181f.jpeg

A pipás közösséghez egészen biztosan nincsen hasonló a világon. A legtöbbünk ha talál valami jót, különlegeset, azonnal hivja a másikat, küldi a kóstolót - igy jutottam én is hozzá az első darab Ten Russians “téglához”, Pál Viktor barátomtól. Már ő is figyelmeztetett, hogy van benne elegendő latakia ami engem nemhogy riasztott, inkább csak még vonzóbbá tette a régen várt találkozást. A kis darab crumble kake kiadott vagy 2-3 tömetnyit és akkoriban éppen egy english szériában - ha jól emlékszem a Dunhill Early Morning Pipe és a Samuel Gawith Squadron Leader után kóstoltam - valami teljesen új töménységű, igazán intenziv latakia éményt nyújtott. Be is rendeltem belőle azonnal egy dobozkával. Ahogyan aztán lenni szokott, jöttek az újabb és újabb érdekes dohányok és én teljesen megfeledkeztem a doboz latakia bombáról. 

2c53600e-924a-4cd4-a71f-287a2631e9de.jpeg

Aztán a múlt héten, a McClelland virginiákkal töltött csodaszép nyári délutánokat felváltotta egy átmeneti “november”. Az idő lehült, a szürke felhőkből zuhogott az eső kérlelhetetlenül, a fröccsöt felváltotta a Paulaner Salvator és a macska is egyre gyakrabban telepedett az ölembe olvasás közben. Valahogy nekem ez a hidegebb idő azonnal benyomja a latakia-gombot, és persze eszembe jutott, hogy csak rá kellene próbálni újra a Ten Russians-re.

A doboz dizánja nem dobogtatja meg a szivemet. A tipikus amerikai, Cornell & Diehl tételeknél megszokott dobozon maga Captain Earl kormányozza hajóját a viharos tengeren, és gondolom a rettenthetetlen bátorságát a latakiából - meg persze egy jó adag rumból :-)))) - meritheti, mert ebben a dohányban van aztán ebből a nemes dohányból bőven - na de ne szaladjunk ennyire előre....

A blend elnevezéséről mindössze azt találtam, hogy megalkotója igy próbált emléket állitani Captain Earl-nek, aki egy rettenetesen viharos napon kimentette a nevezett oroszokat a Japán tengeren hánykolódó lélekvesztőjükből. A Captain Earl sorozat egyébként Jay és Louis Jones (Hermit Tobacco Works) nevéhez fűzödik, a Cornell & Diehl pedig ott jön a képbe, hogy Jay 2011-es halála után ők áltak be partnernek a gyártó mellé, hogy közösen még több  rajongót szerezzenek e remekműveknek. A sorozatot egyébként az inspirálta, hogy az alkotók hozzájutottak egy ódon meerschaum pipához amely korábban a nevezett Captain James A.M. Earl tulajdona volt, aki a történelembe azzal irta be magát, hogy ő volt a kapitánya a Charles W. Morgan nevű bálnavadász hajónak amelyet 1841-ben New Bedford (Massachusetts) dokkjaiban épitettek. A hajó az utolsó aktiv példánya volt annak a hatalmas, fénykorában több mint 2700 hajót számláló klasszikus, fából épitett bálnavadász flottának amelyet az amerikaiak használtak a jellemzően északi tengereken. A hajó egyébként megmaradt az utókornak és jelenleg a Mystic Kikötői Múzeumban látható Mysticben, Connecticutban.

4647b167-d1ad-4003-a81b-96bb5688c876.jpeg

A rettenthetetlen bálnavadászt tehát ennek a hajónak a kormányánál láthatjuk amint éppen valamilyen jó rumos plug-ot füstöl éppen. Helyben vagyunk :-)

(Csak széljegyzetként, ez a Captain Earl nem tévesztendő össze azzal névrokonával, aki jó évszázaddal korábban rabszolgák szállitásával kereste kenyerét...)

A doboz bontásakor egy nagyobb darab crumble kake-et találtam aminek illatában a latakia tábortűzes füstje játsza a fő szerepet, pici édesség érezhető még, az oriental füszeressége nekem nem igazán volt jelen. A crumble kake könyedén morzsolódik és túlzott nedvességre sem lehet panasz, a morzsolás után szinte azonnal tömhető - persze ez a jellemző szériánként változhat.

A keverék nem adja könnyen magát, több utángyújtást is igényel és nem kell talán mondjam, hogy nem az a tipikus társasági dohány. 

Izben szintén a latakia viszi a primet, méghozzá igen határozottan. Ez a Nightcap súlycsoportja, és ez a harcos bizony csepp túlsúllyal mérlegelt. Nagy kedvencem a latakia, de ez minden eddig kóstolt tételen túltesz - legalábbis abban a tekintetben, hogy a domináns iz szinte megtapad a nyelvünkön, nagyon hosszan velünk marad. Ne keressünk túl nagy változatosságot, a latakia tömény ize alatt a virginia és cavendish segit be egy stabil, krémes, enyhe édességgel, ezen kivül pedig az oriental verekszi magát még néha át fűszeres, enyhén keserű, sós, száritó érzéssel vegyitve az egyébként eléggé egydimenziós izképet. Ez a viszonylagos egyirányúság egyébként cseppet sem hátránya a keveréknek - egészen egyszerűen azt adja amit igér, ha szereted a latakiát akkor nem fogsz benne csalódni. Ami viszont kicsit megriaszthatja a gyanútlan kóstolót az a magas nikotin. Reggeli kávé mellé választva okozhat egy-két kómás percet vagy akár fél órát is - ha valaki érzékeny erre, inkább válassza ezt a dohányt egy tartalmas főétkezés után - lassú tempóval kombinálva nem okozhat problémát. 

(A posztban felhasználtam The Pipe Nook, a Captain Earle dohányszériájáról irt rövid cikkét is)

Szólj hozzá!

McClelland Virginia #24 - hosszan érlelt virginia egy kis drámával...

2019. szeptember 08. 18:03 - SzubjektivPipas

McClelland Virginia #24 (Matured Virginias széria), gyártó: McClelland Tobacco Company - virginia bázisú keverék flake formátumban (több fajta hosszan érlelt Red Virginia és némi oriental - Drama - keveréke). Szubjektivpipás index: ****

Jöjjön egy újabb kihalt egyed a McClelland-től. A “kihalás” részleteiről itt most nem emlékezem meg, hiszen megtettem ezt már a egy korábbi, június 29-én keltezett, a Blakwoods Flakeről áradozó posztomban. Persze nem állom meg sosem, hogy ne gondoljak erre a sajnos nem mellékes részletre mikor egy McClelland dobozt nyitok, hiszen ilyenkor mindig az jár a fejemben, hogy mi van ha éppen ebben lesz az a dohány amitől hanyattesek - és persze aztán úgy is maradok, hiszen tudom, hogy valószinűleg az éppen kóstolt doboz az utolsó amihez valaha is szerencsém lesz :-)

Szóval a kincskeresés jóleső borzongásával közelitettem a dobozkához amit a korábbi posztokban már emlitett zürichi pipásboltból sikerül beszerezni. Ott pár hónapra megállt az idő, és az igazi régivágású tulajdonos mit sem törödve az őrült piaci helyzettel, az eredeti árakon adta el a McClelland 2018 márciusi gyárbezárása után az eBay-en égbe szőkött árú keverékeit. Ebből a dohányból azért sikerült még egy-két 100 grammos dobozt is megmenteni, úgyhogy úgy voltam vele, hogy ha izlik akkor még a gyerekeknek is tehetek félre pár grammot belőle :-)

Jelen vizsgálatunk tárgya kapcsán talán érdemes pár szót ejteni a McClelland gyártási dátum pecsétjének “dekódolásáról”. Mint ahogy egy igazán kicsi, családi pipadohány gyártóhoz illik, a kód egy viszonylag egyszerű, standard struktúrát követ. Az első két szám mindig a keveréket azonositja, a második kettő a keverék azévi gyártási szériáját (batch) az utolsó kettő pedig a gyártási évet. A szóban forgó doboz tehát a Virginia #24 blend 20. gyártási szériájából került ki 2017-ben.

229e6115-a021-4427-808c-67eee0765907.jpegA dobozt a budapesti pipaklubban bontottam, ahová a Cornell & Diehl Sun Bear dohányát is elvittem, igy ez a dohány egy picit méltatlanul háttérbe szorult a kóstolásnál, mindenki a mézes mackót akarta kipróbálni :-) De legalább két kolléga a tanúm rá, hogy a Virginia #24 illata bizony lehengerlő. A doboz fedelét feltépve azonnal megcsap az ecetes, ketchupos, barbeque szószos mély, izgalmas illat. A McClelland-védjegyként érkező elsődleges illatok mögött aztán ott az igazi mélység: érett virginia, karácsonyi szegfűszeges, gyömbéres sütemény, friss barnakenyér, kakaópor....csodálatos kombináció.

Mint az általam kóstolt McClelland flake dohányok, ez sem az STG által képviselt tökéletesen homogén, “lézerrel” vágott és precizen a dobozba rendezgetett iskola szülötte. Ez bizony inkább broken-flake állag, és már méretre is eltér a szokásostól. Az STG gyártotta flake-ek felét adja ki hosszban, azonban duplája azoknak vastagságban. Ennek persze semmi jelentősége sincs, mindössze üditően rendetlennek tűnik a doboz a másoktól megszokott papirkosaras, aranypecsétes kivitelhez képest.

345e878a-3c42-4aa8-8ff7-0a6484d50c01.jpeg

Nézzük mi irt a mester, Mike McNeil a dobozra. “Flake dohány amely mély, gesztenyebarna szinét a sokáig érlelt, különösen izgazdag Virginia fajtáktól kapta amit egy kevés Drama oriental levéllel izesitettünk. Egy puha, ugyanakkor határozott izű keverék a sötétebb, érleltebb Virginia izeivel. Külünösen szabadtéri pipázásra ajánlott.”

Hát nekem azért a szin nem gesztenyebarna, inkább mondanám ezt már sötétbarnának, és a hát az utolsó, kültéri pipázásra öszönző megjegyzést sem tartom indokoltnak - a feleségem számára a virginiák egyaránt a “büdös de még tolerálható” kategóriába esnek és ez sem volt kivétel. Én kizárólag a budapesti pipaklubban pipázok beltéren, úgyhogy nekem minden dohány kültéri :-))))

A flake előkészitését a mostanra megszokott kis kockákra darabolással végeztem. A módszer rendkivül egyszerű - a dobozból kiemelt flake-et hosszában többször összehajtjuk majd szorosan öszefogva szálirányra merőlegesen 2-3 mm vastagságban keresztbe vágjuk. Az igy keletkező kis kockák - és persze a szabálytalan törmelék - a pipa kazánjába szórva, óvatosan megnyomkodva (ha túlzott erővel tömködjük, az eltömödést, a tömet beszorulását okozhatják) garantáltan kellemes, az én tempómban és jellemzően 4-es 5-ös kazánméretekkel jó 2 - 2.5 órás füstölgést garantálnak.

c6ffd5ee-3183-4c36-bb19-3756d7afdc03.jpeg

Gyújtás után az jön amit egy érlelt, sötét tónusú virginiától elvárunk. Barna kenyér, sötét, földes aromák, száritott füge - ez nem egy Orlik Golden Sliced, itt nincsen friss széna citrusokkal :-) Vastag, krémes füst....aztán jön a beigért dráma....azaz a Drama: pikáns, füszeres, fanyar jegyek keverednek az érlelt virginia mellé. Ennek a két izvilágnak a váltakozását, összjátékát élvezhetjük a tömet hosszán, hol háttérbe szorul, hol előlép a Drama oriental dohány, nagyon érdekes és élvezetes változatosságot nyújtva. Kicsit a VaPer játékához tudnám hasonlitani ezeket a fűszereket de a perrique borsos csipőssége nélkül.

A keverék mechanikája rendben, a nedvessége nekem tökéletesen megfelelő volt a dobozból. Külön levegőztetést, száritást nem igényelt. A tempóra figyeljünk, ugyanis az izek annyira jók, hogy az ember hajlamos habzsoló üzemmódba váltani, amit egy igazi virginia persze magas hőfokkal bűntet. 

Ha ezt végigolvastad, mondanom sem kell talán, hogy nagyon ajánlott tétel a McClelland Virginia #24.   

2 komment

McClelland Yenidje Highlander - Grand Oriental Series

2019. augusztus 12. 21:49 - SzubjektivPipas

McClelland Yenidje Highlander, gyártó: McClelland Tobacco Company - balkán keverék (Yenidje, ciprusi és sziriai Latakia, érlelt Red Virginia és Maryland). Szubjektivpipas index: ***+

40bbd3b5-4c1a-42f9-bfab-6c57d730482f.jpeg

Egy helyi pipás ismerős tippje alapján találtam rá a kis zürichi pipaboltra ahol mint valami elvarázsolt, a dohánypiac viharaitól elzárt kis menedékben, még készleten voltak a McClelland dohánykeverékei. Persze a 2018 máriciusában megszűnt gyártó kultikus virginia flakejeiből már csak elvétve volt a raktárban - pedig jó lett volna pár doboz 40th Anniversary-t még megcsipni :-) - de a minden online elérhető, ismert szakboltból a roló lehúzásának hirére napok alatt eltűnt Frog Morton Cellar-ból például még sikerült megszerezni pár dobozzal. A nagy meglepetés a McClelland oriental keverékeinél ért, ezekből egy doboz Oriental No 1. került a kosárba 2000-es(!) gyártási jelöléssel, valamint sikerült egy különlegességet, a gyártó Grand Oriental sorozatának Yenidje Highlander keverékét is beszerezni.

Ahogy a neve is jelzi, ennek a balkán, azaz oriental fajsúlyos keveréknek a fő attrakciója a Yenidje amely fajtáról igy ir Mike McNiel, a McClelland atyja: “Az oriental dohányok termesztése a 1600-as évek környékén kezdődött Yenidje és Kirdzhali településeken, a mai Görögország területén, miután velencei és genovai kereskedők a térségben meghonositották a dohányzást az 1500-as években. A klasszikus Basma dohány termelése több mint 300 éve kezdődött a térségben, sokan ezt a fajtát az ősi venezuelai Barinas fajtából származtatják. A szintén kiváló minőségű Xanthi még most is Nyugat-Trákia Yenidje (Genesaia) részéről érkezik, egy kicsit északra Xanthi modern városától. A Xanthi-Yaka-Basma és a Xanthi-Djebel-Bashma kombinációjaból született a legendás Yenidje dohány amelynek levele vékony, ugyanakkor erős, hajlékony, finom erezetű. Rendkivül gazdag olajokban, a legjobb levelek egészen kicsik, a sárga és a barna árnyalataiban játszanak és kellemes, különleges aroma, édes, selymes, friss iz a sajátjuk.”

9aa34fc6-604e-4bb3-80ef-f66147128e02.jpeg

Nagyon szeretem a balkán, azaz oriental domináns keverékeket, ezért nagy várakozással nyitottam ki az amerikai piacon oly népszerű, 1.76 unciás (azaz 50 grammos) “macskakajás” dobozt. A McClelland kódjelzés alapján a dohány 2016 januárjában került a dobozba és jól összeérett - az izgalmas, “vastag” illat nem hagy kétséget afelől, hogy itt az oriental fogja vinni a primet: florális, kesernyés, fűszeres illat, hasitott bőr. A latakia fűszeres, tömjénes tábortűz-füstje már jóval hátrébb, a virginia jegyei pedig szinte el is vesznek, én az illatban nem igazán találom.

A dohánykeverék kivitele coarse cut, azaz a dohányfajtákat eltérő méretű vágatban keverve kapjuk, meg is gyűlik vele a bajom tömésnél: problémásan viselkedik, hajlamos betömödni a kazánba. Sok utángyújtást igénylő, pepecselős, szöszölős dohány - mondjuk ez zavar a legkevésbé, a pipázás nem sprintfutás :-)

a803180f-a69d-4677-8e00-6d15809dde69.jpeg

A keverék összetevői a már tárgyalt Yenidje oriental levél, aztán tartalmaz még sziriai és ciprusi latakiát, maryland-et amely egy, a burleyhez nagyon hasonló dohányfajta és azért használják keverékekben mert az égést moderáló, egyenletessé tévő hatása mellett izben neutrális, tehát az kivánt domináns aromavilágot nem befolyásolja. 

A kissé nehézkes meggyújtás után az izben igazi balkán keveréket kapunk, a közepes intenzitású fajtából. Azonban ez nem negativ jelző, ettől még találunk bőven érdekességet: bőr, kesernyés fűszerek, fa, és földes, avaros jegyek, egy a szájat érdekesen száritó, összehúzó, a vörösbor tanninjához hasonlitó aroma. A  - vörös, érlelt - virginia egy édes izt terit alapnak, ez az oriental keserű dominanciáját kerekre hangoló virginia-alap a tömet végéig velünk marad.

A Yenidje egyéb orientál fajtákhoz viszonyitott izjellemzőjének megfogalmazásához sem a tapasztalatom, sem a  szókincsem sem elegendő - a lényeg az, hogy változatos, izgalmas élményben van részünk ha szeretjük a balkán izvilágot. A sziriai és ciprusi latakia végig a háttérben settenkedik de az árnyékuk mindig ott játszik az izben a kellő tábortűzfüsttel és az india füstölők aromájával. Mint a legtöbb dohány, a lassú tempót ez is meghálálja, az izek változatosságát igy élhetjük át igazán.

Nikotintartalma érzetre a bőven tolerálható szinten belül, nem csip nem harap, nem égeti meg a szánkat.

59035081-5ce7-4a12-b980-5265ffd4d2dc.jpeg 

Próbáltam Savinelli Mentában, Peterson Sherlock Bulldog-ban, mindenhol azonos stilusban muzsikált. Nagyon jó, érdekes balkán keverék, azonban ebből a dohányfajtából azért találunk ennél is markánsabb, izgalmasabb tételeket. Egy próbát mindenképpen megér.

Szólj hozzá!

Óda az eltűnt Kedveshez - McClelland Blackwoods Flake (personal reserve series)

2019. június 29. 15:04 - SzubjektivPipas

McClelland Blackwoods Flake, gyártó: McClelland Tobacco Company - tiszta virginia. Szubjektivpipas index: *****

4abb0558-7f0b-4013-964f-ae0eb4bb46cb.jpeg

Kezdjük talán azzal, hogy érdemes-e egyáltalán kóstoló jegyzetet irni egy olyan dohányról amelynek mindössze 6 grammjához jutottam hozzá, és amit valószinűleg soha nem kóstolhatok többé hiszen a gyártó és termékei megszűntek. Ez a dohány is azt erősiti meg bennem amit már a McClelland 40th Anniversary virginia dohányánál is éreztem - itt bizony a McClelland dohányok utolsó dobozainak megszerzéséért folytatott versengés, az óriási “hype” mögött bizony valós minőség, egyediség és érték áll. Ezek a dobozok egy letűnt időszak izét, hangulatát őrzik amelynek kezdő pipásként már csak az ellobbanó, utolsó lángját volt szerencsém látni. Az alábbi kóstoló jegyzet tehát egy mementó, egy tisztelgés az egyediség, a rendithetetlen minőségszemlélet előtt amely áthatja Mary és Mike McNiel munkásságát. Érdekes lesz majd visszaolvasni ha megöregszem, és büszkén mutogatni majd a barátoknak, hogy igen, sikerült még találkoznom ezzel a csodás virginia dohánnyal.  

0ca95612-bd20-4e93-86a8-532a23c7ab5c.jpeg

                              (Mary és Mike McNiel “gyermekeik” körében - forrás: Tobacconist Magazine)

A tulajdonos és blender Mike McNiel kompromisszummentes hozzáállását mi sem mutatja jobban, mint az, hogy nem adták el a márkát, a recepteket hanem licenc-utód nélkül léptek ki a piacról. McNiel igy fogalmazta meg, hogy mit gondol erről, egy 2000-ben készült interjúban:

“Ha egyszer eljutunk oda, hogy a nyersanyag piacon beszerezhető virginia minősége annyira visszaesik, hogy  nem üti meg azt a szintet amelyet mi magunk szeretünk és vállalni tudunk, be fogjuk zárni a műhely ajtaját, nem csináljuk tovább. Be fogunk zárni és ezt azonnal meg fogjuk tenni mert a mi nevünk van a dobozokon és én százszor inkább fogok bele valami teljesen másba, minthogy olyan termékekhez adjam a nevem amelyeket nem tudok tiszta szivből vállalni. Inkább abbahagyom és vége lesz a McClelland márkának. Igy legalább azt tudjuk mondani Maryvel, hogy büszkén, egy csodálatos márkával a nevünk alatt zártuk le életünknek ezt az időszakát. Igy a McClelland név mindig a kivételes minőség szinonimája marad.”

Igy is lett, 2018 márciusában megszünt a McLelland, Mike and Mary bezárták műhelyüket.

Sajnos mint mondtam, mindössze 6 grammnyi kóstolóhoz jutottam hozzá igy nem volt alkalmam egy frissen nyitott doboz tapasztalatait összegezni. A doboz egyébként a már jól ismert amerikai - “macskakajás” - tépőfedéllel ellátott tin, melynek designja igazodik a McClelland tisza virginia vonalának “bálnás” vonalához. Nagyon elegáns, a tartalom minőségét tükröző barna és arany cimkével. 

A flake-et én már a képen látható cube-cut formában előkészitve kaptam, ezt egy tányérkára kiteritve vettem az első illatmintát a dohányról. Igen, itt is markánsan jelentkezik a McClelland virginiák védjegyeként emlegetett ketchupos, barbecue szószos illat, almaecet, érett széna, kakaó izgalmas kavalkádja jelentkezik - hihetetlen gazdag, sokrétegű aroma.

b804fba9-eacf-4135-aee3-22f6a995ddde.jpeg

Az összetevők érlelt red virginia, és egy speciálisan kezelt, úgy nevezett “stoved” azaz egy hevitett fém felületen (képzeljünk el tepsire teritett es alulról hevitett virginia dohányt) “piritott” virginia dohány amely a hő hatására megfeketedik, és  új, izgalmas izek keletkeznek a dohanyfajta magas cukortartalma és egyéb gazdag beltartalmi tényezői hatására.

Sokan szeretjük a virginiat, és csodálatos dohányokat találunk a piacon ebben a kategóriában – most ide sorolom a virginia-perrique (VaPer) blendeket is ahol az utóbbi fűszerdohány csak tovább gazdagitja az összképet de a fő játékos mindig a virginia. Nagy kedvencem a Solani 633, nagyon jó a Rattrays Marlin Flake, a kék Capstan, az Escudo vagy a már sajnos szintén eltünt Dunhill De Luxe Navy Rolls. Meg kell mondjam azonban, hogy a virginia specialista McClelland Blackwoods dohányánál egyedibb, sűrűbb, izesebb virginia keverékkel még nem találkoztam. Úgy tud ez a dohány fűszeres, sokrétegű lenni mintha egy pompás VaPer lenne, pedig nincsen benne perique, mert egészen egyszerűen ez a minőségű virginia ezzel a zseniális elkészitési móddal magában is tudja produkálni azt a mélységet és izgazdagságot amelyet más virginia dohányoknak egészen egyszerűen nem sikerül megugrania. 

Mik is ezek az izek amelyek a gyújtástól a kazán aljáig velünk maradnak? Ahogyan az illatban, az izben is jelentkezik az a kellemesen, édesen ecetes barbecue szósz, aztán persze ott a jól ismert a szénás, kenyeres jelleg. Ehhez társul még a kakaópor, lehelletnyi fahéj. Édeskés, mély, rétegzett izek, hihetetlen gazdag izélmény. 

Mondanom sem kell, hogy a fent látható elkészitéssel, enyhén nedvesen is probléma nélkül ég. Lassú tempót tartsunk vele - lassan szivjuk, mert ezek az izek nem érdemlik a felületes, gőzmozdony tempót. Ez nem az autózás vagy kertészkedés közben élvezett dohány, ehhez le kell ülni, adni magunknak 2 nyugodt órát és eltöprengeni valami kedves emléken vagy csak nézni, ahogy a kertben élő 150 éves platán leveleivel játszik a szél... 

Kedves Olvasó, ha szereted a virginia dohányt, próbálj magadnak szerezni ebből a kincsből. És ha teheted, tegyél el egy kicsit a gyerekeidnek, az unokáidnak is - hadd tapasztalják meg ők is, mi volt az a különc, régimódi hobbi amiért annyira lelkesedtünk...

 

Szólj hozzá!

Erinmore flake - Juicy Fruit Delight

2019. június 22. 17:52 - SzubjektivPipas

Erinmore Flake, gyártó: Scandinavian Tobacco Group (STG) – enyhén aromatikus virginia-burley, gyümölcsös izesitéssel. Szubjektivpipas index: ****

5aa32b88-1522-4df4-a464-61b11bd4c1e6.jpeg

Megint egy igazi klasszikus – amely már majdnem 100 éve töretlenül őrzi és gyarapitja rajongó táborát. Definició szerint ez egy aromatikus dohány de abból a fajtából, amelynél az aroma szépen, finoman integráltan egyensúlyoz a kiváló minőségű dohány természetes jegyeivel. Ahogy Pazár Gábor pipastársunk (az érdi Anna Trafik - értsd: pipás szentély - tulajdonosa, vérbeli, szenvedélyes pipás) fogalmazott "régen az ilyeneket aromatiknak nevezték, de mára ez inkább natúrnak számit".

Az eredeti recept még a Murray’s belfasti műhelyében készült 1920 környékén, Brian Mallen, aki a cég ügyvezetőjeként dolgozott a 90-es években, igy mesélt az azóta is hétpecsétes titokként örzött, a blend meghatározó aromáját jelentő izesitéséről:

“Nagyon sok ember munkájának az eredménye a legendás iz, azonban nem úgy van, hogy a gyárban jól látható, pontos kémiai vegyjelekkel feliratozott tárolótégelyekben tartjuk az összetevőket. Az aroma összes hozzávalója kódnevek alatt érkezik különböző beszállitóktól, tehát nagyon fontos, hogy nem egy cég gyártja a kész adalékot. A kódnevek alatt bejövő anyagok helyes keverési kombinációját csak én tudom. Persze annak érdekében, hogy azért legyen biztonsági megoldás, eltettük egy belfasti bank széfjébe az aroma elkészitésének, összetevőinek, a helyes keverési arányoknak a leirását – ha holnap elütne egy busz, akkor is biztositva lenne tehát a blend jövője”

7259f6cd-9b9d-4e09-be6b-bd53c70a6c4b.jpeg

                    (A korábbi Murray and Sons Company épülete Belfastban, egy 2005-ös felvételen - forrás: Wikipedia)

Sokszor tapasztaljuk, hogy egy márkatulajdonos illetve liszensz váltásakor az új gyártásból kikerülő tétel sokban eltér az eredetitől. Erre látunk példát a Dunhill keverékeinek a Murray’s illetve az STG által gyártott verziója kapcsán - az új, ú.n. “klónokról” már ne is beszéljünk... - vagy a mindig citált Balkan Sobranie esetében is ahol az egyes jogtulajdonos váltások mindig egy újabb, kicsit eltérő verziót eredményeztek. Az Erinmore esetében azonban a márka rajongói elégedetten jegyzik meg: a jellegzetes aroma igazán konzisztensen fémjelzi a keveréket a majd 100 éves történelme alatt, gyakorlatilag függetlenül annak aktuális gyártójától.

Mi is ez az aroma, mi ez a szeretem-gyűlölöm illat? E. Roberts (pipesmagazine.com) a következőre jutott az aroma elemzése kapcsán:

“Gyakori vélemény, hogy az aroma ananász – táplálkozik ez az elmélet főként abból, hogy ez a gyümölcs szerepelt a Murray’s verzió tin fedél design-ján, és ezt a feltevést a cimke ananászsárga szine is támogatja. A másik igen gyakori asszociáció a Juicy Fruit rágógumi amely az Erinmore-hoz hasonlóan egy nagyon patinás brand, már 1893 óta van a piacon. Az aroma mélyelemzésével pont az volt a célom, hogy ez utóbbi mitoszt cáfoljam, azonban be kell valljam, hogy az elemzés során magam is megdöbbentem a Juicy Fruit aromával való döbbenetes hasonlatosságon - biztos, hogy a két iz között lennie kell közös pontoknak. A Murray’s-hez hasonlóan a Juicy Fruit-ot gyárto Wrigley is hasonló vehemenciával védi a titkait, és amikor megkérdeztem őket az esetleges azonosságról, elzárkóztak bármiféle nyilatkozattól. Kicsit jobban beleásva magunkat egy vegyész barátommal egyetértettünk abban, hogy a legvalószinűbb az, hogy az isoamyl acetát – egy, a banán és körte izének utanzására szolgáló, az élelmiszeriparban használatos anyag – lesz a forrása ennek a jellegzetes, gyümölcsös, virágporos illatnak ami az Erinmore flake védjegye.”

Mielőtt elvesznénk a kétségkivül szórakoztató részletekben, nézzük az Erinmore Flake aktuális verzióját, amelyet jelenleg az STG gyárt Dániában.

dc711bbc-9c69-4d1e-b9f7-e68a11e20a3b.jpeg

A cimke designja, messziről világitó sárgája igazi klasszikus, időtlensége hasonló a kék Capstan vagy a Balkan Sobranie jellegzetes, azonnal felismerhető cimkéjéhez.

A dobozfedél letekerése után a szokásos, igényes, az STG sztenderdnek megfelelő fehér papirtégelyben találjuk a katonás rendben fekvő preciz, vékony dohányszeletkéket. Az illat valóban jellegzetes, de ennek ellenére nem üt orrba, nem zavaró. Édes, gyümölcsös, nekem a száritott sárgabarack ugrik be azonnal, és a topping mögött ott van a virginia szénája, a burley mogyorós, földes jegyei.

dbcd22dc-6cd0-40e0-973d-268fecd4f240.jpeg

A flake-ek tökéletes nedvességi állapotban kerültek ki a dobozból, a tömésre való előkészitést a nagyon bevált darabolós módszerrel végeztem: a Gyovai illetve Verhás professzoroktól tanult módszer szerint a flake szeletet hosszában félbehajtom, azt még egyszer félbe (amennyire persze engedi magát) és 2-3 mm szeletkékre vágom keresztben amelyek azonnal szétesnek – igy egyfajta szabálytalan cube cut képződik. A kis darabkákat beszórom a kazánba, nagyon enyhén megnyomkodom, és mehet is a menet. Az eredmény egy egyenletesen, nagyon lassan égő tömet, intenziv izekkel és jó 2-2.5 órányi időtartammal. Természetesen több utángyújtást igényel, de ez engem egyáltalán nem zavar. 

Izben hozza a kezdeti illat által igérteket és ami nagyon jó hir az az, hogy ezek a pompás izek velünk maradnak a tömet teljes időtartama alatt. Ahogyan már fentebb is emlitettem, a jellegzetes, édes gyümölcsös illatvilág ellenére ez nem egy szivlapáttal támadó aromatik - a gyújtásnál már egyértelmű, hogy az alap dohány minőségét nem elfedni hivatott az aroma. Megbizhatóan érkezik a virginia frissen kaszált szénaja, a burley mogyorója, és persze a szánkban egy frissen, kis ezüst papirjából kicsomagolt, inycsiklandó Juicy Fruit rágó is :-) Jó kombináció. Persze a Wrigley Spearmint rajongókat nem fogja levenni a lábukról...

Első alkalommal egy freehand MM corn cob-ban probáltam mert azt olvastam, hogy az Erinmore nem ereszti a pipát amiben elfüstöl, a jellegzetes aroma nagyon sokáig beveszi magát a fába. Nagyon jól működött a csutkában, de utána beköltözött a Savinelli Dolomiti-be, és ebben is jól muzsikál. Ha meg beleeszi magát, hát majd legfeljebb ez lesz a gyümölcsös pipa :-)

A flake viselkedése példás, lassú tempót tartva nem csip, nem harap, nem hagy túlzott nedvésseget a szűrőben illetve a szárban. A nikotin közepes szinten, bőven az elviselhető tartományban.

Összegzésként, ez egy nagyon jó enyhén aromatikus dohány annak aki szereti a Juicy Fruit, banán, ananász, sárgabarack vonalat illetve azt, ha a gyümölcsök mellett ott van stabilan a jófajta virginia és a burley is.  

(A poszthoz forrásként a pipesmagazine.com-on megjelent, E. Roberts – A date with the Erinmore Twins cimű irását használtam)

8bcdd967-cb21-4f68-895b-50a91fd5f2e4.jpeg

Szólj hozzá!