Szubjektiv Pipa Klub

Pipa, dohány meg minden ami ehhez köthető

A pipázás egészségügyi kockázatai - és ezek csökkentése

2019. május 30. 17:21 - SzubjektivPipas

eb3c3d0b-fcef-4f33-9101-e7462852f6a0.jpeg

Nem szeretünk beszélni róla, de mindannyiunk számára evidens, hogy drága, rajongva szeretett hobbink bizony nem egy ártalmatlan kézimunkaszakkör, itt bizony valós egészségügyi kockázatokkal kell számolnunk. Ha utána akarunk nézni ezeknek, sajnos nagyon nehéz dolgunk van. Az Interneten fellelhető tanulmányok, publikációk jellemzően cak nagy általánosságban foglalkoznak a dohányzással és a cigarettázás negativ hatásaira fokuszálnak, specializáltan a pipázással foglalkozó kutatásokat nem publikálnak.

A következő interjú a kedvenc és minden héten várva várt pipás podcastom, a Country Squire Radio, május 22.-i epizódjaban hangzott el melynek egy röviditett, kivonatos forditását szeretném veletek megosztani. Lényegi, a témát érintő részeket nem hagytam ki, csak a tonnányi kölcsönös udvariaskodástól és az olyan belterjes részektől próbáltam azt megtisztitani ami valószinűleg csak az olyanoknak mond valamit akik folyamatosan követik a srácokat. 

5391b54f-96e5-4b17-9624-2520cc5989a1.png

Az interjút Jon David a podcast egyik gazdája - nem mellékesen a Country Squire kultikus pipás szentély tulajdonos vezetője, master blender - készitette a 2019-es Chicago Pipe shown május 5-én. Az interjúalany a szintén szenvedélyes pipás Dr. Luis Missura fogász, fogsebész, foggyökér-specialista. A téma a pipázás és a szájhigiénia, a pipázással járó egészségügyi kockázatok és ezek csökkentésének lehetőségei. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem vagyok orvos, nem a tutit akarom megmondani. Az alábbi interjút csak azért forditottam le és teszem fel ide mert én, személy szerint érdekesnek találtam. Ez nem tanácsadás, nem tekintendő szentirásnak, és nem helyettesiti a szakorvossal való konzultációt, azonban éppen amiatt mert rendkivül ritka az Interneten a pipázásra koncentráló ilyen jellegű tájékoztatás, talán Ti is találtok benne érdekes, megszivlelendő információt. 

Jon David: Beszélj kérlek arról, hogy melyek a legfontosabb tényezők amelyekről a pipázás és a szájhigiénia kapcsán beszélnünk kell?

Dr. Missura: A dohányzás 4 fő lehetséges, negativ következménye a következő: a fogak elszineződése, a szuvasodás, fogromlás, a foginy illetve a fogakat tartó csontozat betegségei, aztán persze sajnos nem hagyhatjuk ki a rákot, a szövetek káros elváltozásait sem.

Fontos, hogy ismerjük a kockázatainkat és azt, hogy hogyan tudjuk ezeket a kockázatokat csökkenteni. Kezdjük a 4 felsorolt kockázat közül a fogak elszineződésével: hasonlóan a teához és kávéhoz, a pipa füstje is elszinezi a fogakat, ez ellen napi 2-szeri alapos, lehetőleg elektromos fogkefével végzett fogmosással és napi egyszeri fogselyemmel való tisztitással védekezhetünk. Az elektromos fogkefe azért jó, mert jóval hatékonyab, alaposabb mint a hagyományos fogkefe, a feje és igy a sörtéi olyan helyekre is beférnek ahová a normál kefe nem.

A következő problémakör a szuvasodás illetve a fogak kilyukadása, romlása - itt maga a pipázás önmagában kevés kockázatot jelent, a füst közvetlenül nem igazán jelent veszélyt a fogra, persze van néhány dohány aminek alacsonyabb a ph értéke, savasabb de még egyszer, nem ez az igazi probléma.  Ami az igazán gondokat okoz az a pipázástól függetlenül is, sok embernél jelentkező szájszárazság.  

A szájszárazság ellen folyamatos hidratáltsággal védekezhetünk, fontos, hogy a nyáltermelésünk állandó legyen. A megfelelő szintű, gyakori - alkoholmentes - folyadékbevitel nagyon lényeges, de sokan használják a Biotene, szájszárazság elleni  termékeket is, sokszor kifejezetten tongue-bite ellen is.

c501cae4-f4cd-4ce7-860d-4411413ab934.jpeg

Ha már a tongue-bite (pipásoknál előforduló, a nyelv, szájüreg enyhe megégése mely csipős, kellemetlen érzéssel jár és súlyosságtól függően 1-3 nap alatt gyógyul), akkor álljunk meg itt pár szóra. A pipázás során a dohányt ugye égetve “fogyasztjuk”, a dohányfüst 3 úton tud bajt okozni: az első természetesen a hőhatás mely ráadásul nedves dohány esetében a még komolyabb problémát okozó forró gőz formájában támadja a szánkat. A második hatás természetesen a nikotin amely szűkiti és rugalmatlanná teszi az érfalakat. Ehhez jön a szénmonoxid amely az előző két emlitett hatással kombinációban a szánk természetes regenerációs folyamatát is lassitja. Mindannyiunk szájában vannak kisebb - sokszor szabad szemmel nem is látható - gyulladások, amelyek a fogaknál, a nyelven vagy foginyvérzés formájában jelentkeznek, ezek gyógyulását lassitja a dohányfüst.   

Fontos tehát, hogy próbáljuk a pipázás gyakoriságát ésszerű keretek között tartani, természetes, hogy minél kevesebbszer pipázunk naponta, annál jobban csökkentjük a szánk természetes regenerációjának lassulását.

Ha már gyakran pipázunk, akkor viszont csökkentsük a kockázatunkat a folyamatos hidratáltsággal. A szájban fejlődő nyál védi az égésre érzékeny nyálkahártyát, az izlelésünk is sokkal jobb, sokkal inkább érezzük az izeket igy. 

A másik nagyon fontos dolog amit a kockázatcsökkentés érdekében megtehetünk az a tempónk lassitása. Köztudott, hogy a gyors tempó, a nagy huzattal szivott pipa a dohány túhevülését, forró - nedves dohány esetében ez forró gőz - füstöt eredményez ami tongue-bitehoz azaz gyakorlatilag égési sebekhez vezet. Az ekkor érzett fájdalom egy része konkrétan abból adódik, hogy a forró füst roncsolja azokat a felületi bőrsejteket (és az alattuk lévő idegeket) a szánkban amelyek a baktériumok és egyéb kórokozók testünkbe történő behatolását gátolják. A kinyerhető izek maximalizálása mellett tehát ez a másik nyomós érv a lassú tempo mellett! 

Gyakori félreértés bizonyos pipás körökben, hogy a pipázás akkor jó ha hatalmas füstfelhőkbe burkolózunk mint egy gőzmozdony - ezzel sokszor csak forró, szinte élvezhetetlen füst lesz a “jutalmunk”.

97f949ec-becc-4660-b5b0-88540f32ef8f.jpeg

Ezzel el is érkeztünk a legsúlyosabb kockázathoz ami termszétesen a rák, vagy a szövetek egyéb, súlyos elváltozása. A pipások sokkal kevésbé vannak kitéve a rák kockázatának mint a cigarettázók. Az ok a cigarettában lévő kátrány, nikotin, illetve egyéb speciális, esetenként karcinogén égésbefolyásoló illetve egyéb adalékanyagok valamint ezen anyagok tüdőből történő felszivódása. A rendelkezésre álló adatok alapján, speciálisan a pipások 2.5 — 8-szor nagyobb eséllyel betegedhetnek meg rákban mint egy nem dohányzó (a cigarettázásnál ez az arány sokkal magasabb). Az, hogy hová esünk ebben a vizsonylag tág spektrumban az rengeteg dologtól (pl.: alkohofogyasztás, a test Ph értéke, a pipázás gyakorisága) függ. 

Hogyan tudjuk csökkenteni a kockázatot? Ismét az aranyszabály: folyamatos hidratáltság, és itt sajnos beszélnünk kell egy olyan témáról amiről szemérmesen hallgatni szoktunk.  Ez a téma pedig a sokunk által nagyon kedvelt, különféle égetett szeszesital, whiskey, rum, calvados témaköre. Az alkohol gyakorlatilag “lemossa”, eltünteti a szánkból, a fogainkról azt a nyálkás védőréteget amelynek fontosságát fentebb hangsúlyoztuk. Pipások, akik közvetlenül pipázás előtt vagy pipázás alatt alkoholt fogyasztanak, 6-szor nagyobb eséllyel  betegednek meg rákban mint alkoholmentes folyadékot fogyasztó társaik. Tehát, a kávé, tea, viz és egyéb alkholmentes italok tökéletes, hidratáltságot biztositó társai a pipázásnak, javaslom tehát, hogy próbáljuk kedvenc rumunkat a pipázás utánra tartogatni. Mondom és javaslom mindezt úgy, hogy én is “bűnös” vagyok, én is gyakran élvezem a kedvenc skót whiskey-met a pipafüst mellé. Ha már whiskey-zünk mellé akkor legyen ott egy pohár viz is és kortyoljunk abból is.

Nagyon fontos, hogy ne áltassuk magunkat - a hobbink igenis egészségügyi kockázatokkal jár amelyek mérséklése elemi érdekünk. Azonban azt is hozzá kell tennem, hogy ha nem pipáznék, valamilyen kényszeres tevékenységgel probálnám magam a stressztől megszabaditani ami szintén kockázatokat hordoz. A véleményem az, hogy a pipázás kockázatai sokkal alacsonyabbak mint amit a tartós, levezetlen stresszel való együttélés jelent.

Utolsóként meg kell emlitenem természetesen még azt, hogy ne tüdőzzük le a pipafüstöt - ez exponenciálisan növeli az egészségügyi kockázatokat. 

(Forrás: Country Squire Radio podcast, május 22. 2019)

Szólj hozzá!

Az első 1.5 év pipával - az eddigi tanulságok

2019. május 26. 16:00 - SzubjektivPipas

img_0182.jpg

Nagyjából 1.5 éve pipàzom és a napokban próbáltam összegezni, hogy mik a tanulsàgai ennek az időszaknak. Nem a frankót akarom megmondani ezzel a poszttal, és nem is jótanácsok ezek. A hobbi egyik vonzó része pont az, hogy számtalan igaz út létezik :-) Szimplán rögziteni szeretném – aztán majd 5 év múlva persze jót röhögni magamon :-) –, hogy hol tart most az izlésem és mit tanultam a kezdetekből. Ami egy általános és nagy tanulság az az, hogy évek szenvedéseit, sajat bőrön való negativ tapasztalatait lehet picit megspórolni ha kezdőként aktivan keressük a rendelkezésre álló információt. Youtube, Facebook csoportok, Pipás Egyesületek és Klub összejövetelek – a tudás, a tapasztalat ott van, csak érte kell nyúlni. Nem azt mondom, hogy a gyakorlati tapasztalat hiánya pótolható virtuálisan, azonban a helyes pipatömés, dohányválasztás, tisztitás, pipázási légzéstechnikák témájában rengeteg – sokszor szó szerint – fájdalmas és keserű tapasztalatot tudunk megspórolni magunknak.

Na, de vágjunk bele a tanulságokba és mint egy jó (?!)  bulvárcikkben, kezdjük a legtávolabbról es haladjunk lassan az érdekesebbek felé :-)

Tűzszerszámok – gyufával kezdtem, aztan lelkesen váltottam a pipa-gyújtóbetétes Zippora, de valahogy leszoktam róla....talán a macerásabb töltés, az elcsöpögő benzin miatt....nem tudom. Imádom a Zippo illatát, de nem vált be. Mit használok helyette? Hát persze, hogy az egyszerű, BIC öngyújtókat :-) A jövőben egy Old Boy Corona beszerzését fontolgatom, ami egy jóval környezettudatosabb megoldás mint ezek az eldobandó vackok, és persze hasonlóan a Zippohoz az Old Boy-nak is “lelke” van :-)

img_1264.jpg

Tisztitószálak - az első hónapokban túlestem pár kevésbé szerencsés, foszladozó, szálait vesztő márkán, de itt Gál András pipastársunk és magyar Youtuber hősünk összehasonlitó videója nagyon hasznosnak bizonyult a kicsit tudatosabb választáshoz. Azóta a Vauen és Blitz szálakat használom, tökéletesen beváltak. Akinek nem jött szembe a videó, ime a link:

https://youtu.be/Tmf9WSHd5uw

Tömködő – itt, az első megvett pipához kapott cseh szerszámmal indult a történet aztán Pál Viktor barátomtól kaptam egy aristocob golflabda pozicionáló “biszbaszt”, amit imádtam amig el nem hagytam...Aztán szintén ő ajándékozott meg a klasszik fa, “”verseny” tömködővel ami nekem is bevált és azóta a cseh szerszámmal vegyesben használom nagy megelégedéssel.
mcc.jpg

Filter – próbáltam rengeteg fajtát, de legjobban a Vauen Dr. Perl és a Blitz 9mm-es, aktiv szenes szűrői váltak be. A Savinelli balsáját nem igazán szeretem - az aktiv szenes, a füstfurat teljes keresztmetszetében szűrő megoldások mellett a balsa nem igazán látszik teljes értékűnek...értem én persze, hogy elsősorban a nedvesség felfogására használják, azonban nekem nem szimpatikus megoldás.

Pipák – itt történt talán a legnagyobb és legtudatosabb változás. Az első három pipám rusztikolt volt, ehhez a finishez ragaszkodtam: egy hajlitott és egy rövid, egyenes Vauen Olaf mellé egy Savinelli 320 KS került, ez utóbbi szerelem volt első látásra de mint később bebizonyosodott, ez a szerelem nagy lánggal égett viszont gyorsan ellobant :-)

A finishek kapcsán kezdeti meggyőződésem az volt, hogy nekem sosem lesz fényes, polirozott pipám. Körülbelül 1 év után aztán kezdett letisztulni, hogy mi is az ami nekem a legjobban beválik illetve tetszik. A filter vs. no-filter kérdésben nincsen változás, továbbra is csak filteres pipákat vásárolok. Ami viszont egyértelmű valtozás, hogy néhány kivételtől eltekintve próbálom megtisztitani a gyűjteményemet a hajlitott pipáktól. Valahogy letisztult, hogy nagyon bejönnek az egyenes, fényesre polirozott billiard fazonok, és Szekeres Feróval folytatott beszélgetésem után – a Pipás Arcok sorozatban olvashatjátok ezt is – szakitottam azzal, hogy csak új pipákat vásárolok és inkább az estate (használt, de tökéletesen megtisztitott, felújitott) pipák felé fordultam. Igy sikerült beszereznem az azóta nagy kedvencé vált Paul Becker es Parker pipáimat. Ahogy emlitettem, a Savinelli 320 KS sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket – nehéz volt, és nem igazán birtam szájban tartani, valahogy kikopott a használatból igy továbbadtam egy kedves pipás társunknak aki viszont nagyon boldog vele. Továbbra is nagy örömmel használom a MM Corn Cob pipáimat - ennél kedvesebb, könnyebb, lazább pipáim tutira nem lesznek sosem. Tökéletesek horgászatkor, a kertben, vagy egy őszi sétán az erdőben. Pillekönnyűek, nagyon kényelmesek szájban tartva és az ember nem kap szivrohamot ha esetleg leejti őket.

Jövőbeni visszatekintések kedvéért itt rögzitem a leltárt. A felső sorban 3 MM Corn Cob, alatta balról jobbra: Paul Becker billiard, Peterson Sherlock Holmes bulldog, Parker billiard, egy Molnár Antal rusztikolt “orrmelegitő”, egy Savinelli Menta és a Savinelli Dolomiti zárja a sort. Alul az elsőnek beszerzett Vauen Olaf rusztikolt pipáim láthatóak, minden darab szűrős.

3578500b-811c-4d95-801b-490c7fd7822c.jpeg

Ehhez a flottához csatlakozik rövidesen Molnár Antal Tonyotól a 2019-es évpipa, valamint elvileg, ha minden jól megy Szekeres Feró jóvoltából végre egy régi (egészen 1.5 éves :-) ) álmom válik valóra nyáron, de ezt a pipát még nem irom ide, annyira izgalmas, hogy nem akarom elszólni :-) 

Dohányok – nincs változás, nem köteleződtem el, mindenevő vagyok :-) A különböző kategóriákból az aktuális kedvenceim a következők: ha Virginia akkor Capstan Blue (Original Navy Cut), Virgina – Perrique – Solani Blend 633, Aromatik: HU Tobacco Darkwood Scenery holtversenyben a Cult Blood Red Moon-al, Balkan (oriental forward English): G.L. Pease Westminster és a Heart & Home WhiteKnight, English (latakia forward) az Esoterica Pembroke.

eeb994d8-b495-49dc-9a1a-9f172c1dd88b.jpeg

Közösség – a hobbi talán legnagyobb áldása a hihetetlenül önzetlen, nyitott, segitőkész pipás közösség. Itt tényleg kivétel nélkül mindenki segitőkész függetlenül attól, hogy a pipatömés rejtelmei, vagy egy ritka dohány beszerzési lehetőségei merülnek fel kérdésként. Próbálna meg az ember mondjuk a horgászok klubjában – tudom miről beszélek, én is horgász vagyok :-) – mondjuk egy tuti süllőző helyet megtudakolni, nem számithatna sok pozitiv reakcióra :-) A magyar pipás közösséggel a legkönnyebben a Facebook két pipás csoportjában tarthatjuk a kapcsolatot, az egyik kicsit higabb, szabadszájúbb, és néhányszor konfliktusok is akadnak, a másik inkább hasonlit egy kellemes pipaklub hangulatára – mindkét csoportnak megvan a helye, szerepe a közösség fenntartásában. A másik – mindenkinek ajánlott – lehetőség tanulni, új ismerősökre szert tenni az a hetente megrendezett Pipa Klub est, amelynek gazdái Mayer Béla és Verhás Tamás akik fáradhatatlanul gyűjtik maguk köré a lelkes kezdőktől az “öreg” profikig szóródó társaságot. A talalkozók légköre mindig nagyon barátságos, nyitott és vidám. E poszt megirásának idején (2019 május) a klub a Budapest, 16. Keruleti Legenda Sörözőben találkozik minden csütörtökön 5 órától.

A blog - a SzubjektivPipas.blog.hu 1.5 év alatt eljutott 45 bejegyzésig, amelyeket néha visszaolvasva a viszonylagos esetlenségükkel, naiv lelkesedésükkel is továbbra is nyugodt szivvel vállalok. Nagyon jó móka lesz majd pár év múlva frissiteni például a dohányokról keszült jegyzeteket – érdekes lesz majd megtapasztalni, hogy mennyit változik az izlésem, melyek azok a dohányok amelyeket azonosan fogok értékelni és melyek azok amelyek nem lesznek érdekesek többé.

3773976f-1436-455d-a8b6-9388770c8526.jpeg

Ki kell emelnem a Pipás Arcok sorozatot ami egy kóbor ötletből a számomra talán legérdekesebb, legkedvesebb történetté vált. A beszélgetések révén csodálatos embereket ismertem meg, rengeteget tanultam és jutottam el olyan helyekre – a budapesti pipaklub estek, Tonyo soproni műhelye stb... – ahová valószinűleg egyébként sosem tehettem volna. Az olvasottságot tekintve – persze itt nem számolom a két Index 2-re is felkerült posztot amelyek esetében nem beszélnék biztos olvasottságról hanem csak oldalmegnyitásról – a Dr. Zacher-el készült interjút olvasták a legtöbben. A jövőre nézve nincsenek különleges tervek. Folytatódik a Pipás Arcok sorozat, továbbra is felkerülnek majd dohánykóstoló jegyzetek – itt szeretném megköszönni Rinyu Lászlónak a jó kis vendégposztokat – és tervezek majd néhány boltbemutató leirást is. Ha bármi egyéb téma érdekes lehet, nyitott vagyok mindenre, kommenteld be a javaslataidat kedves Olvasó :-)

Szólj hozzá!
Címkék: Összegzés

Pipás Arcok - Fritz Joe és Anett

2019. április 17. 14:47 - SzubjektivPipas

Névjegy: 

Joe Fritz és Anett - a pipás közösség igazán szines egyéniségei. Egy fotós és egy jazz zenész, akik ráadásul pipáznak - és nem mellékesen végtelenül kedves és életvidám emberek. Már régóta szerettem volna őket felkérni egy beszélgetésre de erre végül csak most került sor. Fogadjátok szeretettel az erről készült jegyzetet.

8c838e53-5776-4438-90cd-5cc60046679c.png

Mesélnétek egy picit a pipás közösség számára talán kevésbé simert “hátországotokrol”?

Joe: a 20-as és 30-as éveimet tipikus budapesti belvárosi bohém zenészként éltem, az Oktogonon laktam egy pici, tetőtéri művészlakásban. Reggel lementem a Liszt Ferenc térre kávézni, croissan-t enni a többi festőművésszel, szobrásszal, és ehhez az életvitelhez nagyon jól passzolt, hogy elkezdjek szivarozni. Egy biró barátom fertőzött meg vele, és a szivarokhoz való vonzódásom annyira komollyá vált, hogy egy müncheni koncertkörút során, Hubernél még egy humidort is beszereztem a szivarok tárolására. Ez 2008-2009 környékén lehetett, és amikor 2012-ben kiköltöztünk az Egyesült Államokba, a humidoromat is vittem magammal. Sajnos Floridában aztán már nem maradt aktiv használatban a szivartartó doboz: egészen egyszerűen nem igazán volt lehetőségem rágyújtani, valahogy telibe találtuk az általános dohányzásmentes hangulatot valamint igazán sem pénzem, sem igazi ihletett, megfelelő helyem sem volt a szivarozáshoz. Ebben az időszakban tehát abbamaradt a füstölés minden vállfaja.

Na de térjünk vissza a zenéhez, mint hátországhoz és kontinenseken átivelő vándorlásunk igazi okához. A zene a családban mindig is kódolva volt - anyai nagyapám cigányprimás volt egy budapesti étteremben, apám klarinétozott, egészen a születésemig. Nekem a családi döntés értelmében a hegedű rendeltetett. Ez egészen addig tartott amig 4 év kinlódás után, látva, hogy még mindig csak az első év anyagánál tartok, szüleim engedélyezték, hogy abbahagyhatom a hegedülést amennyiben egy más hangszerrel folytatom zenei tanulmányaimat. Ekkor olyan 12-13 éves lehettem, és apám egy kazettájának hatására - Fred Astaire-t Benny Goodman zenekara kisérte -, valamint a szteptáncos filmek szeretete okán is a klarinét mellett döntöttem. Apám ekkor elővette a születésem óta nem használt hangszerét, megmutatta hogyan kell összerakni és elkezdtem rajta tanulgatni. Ez volt májusban, és én ugyanazon év októberében már a Hotel Flamencoban zenéltem mint fiatal tehetség s aztán nem szabadultam a hangszertől. Már a kezdetektől jazzt akartam játszani, nekem ezt rendelte a sors :-) 

55d05a20-62ee-4884-bf18-d02e74d80243.png

Anett: Már kisgyerekként a művészetek és a szinház rabja voltam. Mindig az volt az álmom, hogy világhirű festő leszek valahol Párizsban. Sajnos nem kaptam meg hozzá a kellő tehetséget, igy hamar le kellett szállnom a földre :-) 2010-ben végeztem diszlet és jelmeztervező asszisztensként. Utána átmenetileg elfordultam a szakmától de egy véletlen visszaforditott és igy kezdtem el szorosan együttműködni Udvaros Dorottyával. Az öltöztetője és személyi mindenese voltam, és neki köszönhetően találkoztunk Józsival is a szinházban. Annyira beszippantott ez a világ, hogy az Operettszinházban is állandó helyem lett, miközben Dorottyával szépen lassan bejártuk az országot. 

Filmeken is dolgoztam makettezőként. Amire nagyon büszke vagyok, az a Borgiák cimű sorozat, hihetetlen élmény volt közreműködni benne.

A szinházi életnek véget vetett az Ausztráliába költözés - ott divattervezést tanultam, de az egyetlen valóban hasznos tantárgyam a számitógépen való tervezés volt. Emiatt kezdtem el hobbiból grafikázni, amely tudás mára egészen remek szintre fejlődött. Később a fotózás szele is megcsapott és ezt gyakorlom most is amikor az időm úgy engedi.

29314dff-7e3e-4c52-9649-cc184dea198c.pngJoe, ha jól értem, akkor a zenélés mellett kénytelen vagy még egyéb munkahelyet is fenntartani, igaz?

Hát igen, ezt a művészi szabadság megőrzése miatt kellett és kell ma még inkább fenntartanom. 20 évvel ezelőtt amikor én igazi jazzklarinétossá váltam, Magyarországon a Lagzi Lajcsi nevével fémjelzett “dáridós” stilus dühöngött. Az egyszeri fúvószenész eldönthette: csatlakozik a fősodorhoz, jól keres, de jóval lejjebb ad a nivóból és adja a nevét valamihez ami távol áll tőle, vagy inkább hátrébb lép és marad annál a stilusnál  amit igazán szeret, viszont elfogadja, hogy bizony ritkábban hivják, kevesebb a jövedelme a zenélésből. Én ez utóbbi utat választottam. Kiegészitő keresetnek adódott egy lehetőség és én főállásban egy autók automata váltóinak szerelésével foglalkozó cég beszerzőjeként kezdtem el dolgozni. 3 és fél évet töltöttem ott, a napjaimat alkatrész nagykerek, autóbontók között töltöttem. Aztán műszaki vizsgáztató lettem, mindezt azért, hogy a zenei karrieremben megválogathassam, hogy kivel, és főként milyen zenét játszhatok. 

Sokáig voltam aztán masszőr is, de végül újra visszataláltam az autós vonalra, egy autóalkatrész nagykereskedelmi cég kiszállitójaként dolgozom jelenleg. 

Emlitettétek, hogy éltetek külföldön is - az USA-n kivül merre, és melyek voltak a kedvenc helyszinek?

Anett: Florida után Ausztráliában is éltünk egy évet 2015-ben, Queensland fővárosában Brisbane-ben. Ez a költözés egy hirtelen döntés eredménye volt, tanulóvizummal mentünk ki - én voltam a tanuló :-) - Joe pedig elkisért mivel ez a vizum lehetővé tesz a házastárs számára napi 4 óra legális munkavégzést is. Brisbane-ben divattervezést tanultam, illetve igazából tanultam volna mert sajnos nagyon hamar kiderült, hogy ez a földrész nem véletlenül hires az igazán “laid-back” lakóiról: a divattervezési lehetőségeim a fürdőruha, rövidnadrág mélységében maradtak én meg persze inkább a klasszikus francia, angol, észak-amerikai haute couture-re lettem volna igazábol kiváncsi. Röviden összefoglalva szakmailag ez egy év szenvedés volt.

Ami egyértelműen pozitiv emlék marad Ausztráliából az az ott élő nagyszámú ázsiai kolónia volt. Én nagyon szeretem ezt a kultúrát, az embereket, igy a szabad időmet jellemzően ázsiaiakkal töltöttem. Ez persze a mai napig hallatszik sajnos az angolomon :-) de baromira élveztem a velük töltött időt. Pár napot Sidney-ben is sikerült aztán eltöltenünk ami szintén pozitiv élményként maradt meg a számomra.

Joe: Sajnos meg tudom erősiteni amit Anett emlitett, Ausztrália - az Egyesült Államokban, Floridában töltött időszakunk után baromi nagy csalódás volt. Pedig én nagyon mást vártam. Az első nagy csalódást a 4 órás munkát lehetővé tevő tanulóvizum gyakorlati korlátai jelentették - kisegitő illetve takaritó munkákon kivül mást nem tett lehetővé. Nekem egyébként nagy szerencsém volt, hogy összeismerkedtem itt egy magyar sráccal aki bevezett a helyi használt autó árverések világába - a liciteken megvett autókat kipofoztuk és jellemzőn sikerült utána ezeket némi haszonnal értékesiteni. Aztán e mellett a másik elfoglaltságot az jelentette, hogy egy szintén itt megismert olasz gitáros sráccal utcazenészkedtünk heti 5 napot ami persze főleg arra volt tökéletes, hogy szépen karban tudjam tartani a klarinét tudásomat. De mindez nem volt elég ahhoz, hogy a lakásban előforduló hüvelykujjnyi méretű csótányok es tenyérnyi pókok által erősen aláásott komfortérzetünkön javitson :-)

Azt hiszem mindkettőnk nevében mondhatom, hogy Florida toronymagasan élhetőbb és nagyobb élmény volt számunkra mint Ausztrália. Valahogy nekem az amerikai életfelfogás nagyon bejött, és az is kiválóan leirja az ottani emberek közötti különbséget, hogy a 1.5 év Floridában töltött időszakból a mai napig tartó barátságok, aktiv ismeretségek maradtak fenn - Ausztráliából sajnos nem sikerült barátságokat “hazahoznunk”.

7582fca3-2984-450d-929c-6e709b6d734a.png

Miután belekóstoltatok a külföldi - ráadásul elég távoli - életbe, újra útrakelnétek ha úgy hozná a sors vagy erősen kötődtök Magyarországhoz?  

Ez egy nagyon érdekes kérdés, és azt kell válaszoljam, hogy jelenleg is gondolkodunk az újabb költözésen, ezúttal Németország vagy Ausztria a kinézett célpont. A költözési terveink oka a jelenlegi politikai helyzet, az uralkodó közérzet, a közélet hangulata és persze a megélhetés biztositásának kombinációja.

Erről a témáról a személyes érintettség - én 2011 óta élek külföldön - kapcsán is beszélgethetnénk még sokáig, de azt hiszem nagyon messze vezetne. Térjünk is vissza a blog fő témájára, hadd tegyem fel az alapkérdést, hogyan találtatok rá a pipázásra?

Joe: Anett elmondja majd az ő verzióját, nekem a pipázás kezdete 2016 karácsonyára datálódik amikor is Anett meglepett engem egy rendkivül elegáns, zöld szinű Paronelli pipával és mellé egy csomag Captain Black dohánnyal. Imádtam ezt a pipát és nagy lendülettel léptem ki vele az erkélyre ahol persze realizáltam rögtön, hogy ez a kezdet nem lesz egy “könnyű séta a parkban” :-) Szél volt és farkasorditó hideg, a gyufáim egymás után aludtak ki még mielőtt bármiféle parazsat tudtam volna produkálni - nem ragozom, keserves volt. De már akkor is magával ragadott a pipázással járó pepecselés, készülődés izgalma. Családi indittatásról nem beszélhetek, senki sem pipázott a családban, én még a cigarettát sem igazán próbáltam. A nehéz kezdeten sem segitett át tapasztaltabb pipás, érdekes módon az első használható ötleteket a Pipatórium eladója adta: ha az utcán egy pipás környezetében számomra vonzó illatot érzek, akkor bátran kérdezzem meg az illetőt, milyen dohányt sziv. Ez be is vált: a pipások közismerten barátságos, közlékeny, segitőkész emberek - igy találtam rá a Captain Black után a második dohányomra, az Amfora Full Aroma keverékre. 

Anett: Hadd tegyem teljessé a Joe által elmondottakat azzal, hogy hogyan is lett ez a zöld Paronelli az ő karácsonyi ajándéka. Az egészért talán Sherlock Holmes tehető felelőssé :-) Az emlitett karácsony előtti időszakban rengeteg Sherlock Holmes filmet néztünk Joe-val és nekem nagyon megtetszett a pipázó karakter. Ez egyébként még a Jeremy Brett féle, neo-klasszikus sorozat volt ahol még nem volt tabu a pipázás - az új, egyébként szintén zseniális, Benedict Cumberbatch által fémjelzett szériában már csak egy-két részben látjuk hősünket pipázni. Emlékszem, hogy karácsony előtt, nagyon kevés pénzzel a zsebemben de nagy tervekkel mentem be Budapesten a Pipatóriumba ahol egy nagyon kedves eladóval hozott össze a sors. Tétova kérdésemre miszerint pipát vennék a páromnak, pillanatok alatt pakolt ki elém rengeteg pipát, de valahogy egyik sem volt szerelem első látásra. Már ott tartottam, hogy csalódottan feladom a projektet, amikor az egyik tárlóból elém tette a zöld Paronellit. Ő volt az. Ez kell nekem, gondoltam de aztán belémhasitott a felismerés, hiszen nagyon kevés pénzem volt: ez biztos nem fér bele a keretbe. Félve az várható választól remegve közöltem az eladóval, hogy mennyi a költségkeret - erre ő kis mosollyal a szája szegletében azt mondta: hölgyem, valahogy megegyezünk. A pipa mellé minden kiegészitőt összekészitett, még dohány is került a csomagba (a már emlitett Captain Black). Nem tudom, talán az agyára mentem már és szabadulni akart tőlem, de én inkébb a jó szivének tudom be - azóta is nagyon hálás vagyok ennek az úriembernek. 

Ahogy Joe is elmondta, az elején nem igazán voltak pipás ismerősei, egyedül pipázni meg nem szeretett, igy egy napon beállitott egy - állitása szerint - női pipával, amiről aztán később kiderült, hogy igazából egy kóstoló pipa. Innentől én is csatlakoztam hozzá. Időközben hozzám került egy igazán női, hosszúszáró pipa is amely azóta is nagy kedvencem.

cce09606-bf42-46d4-b4e4-1243fb4dc0c4.png

Anett, fel kell tegyem a kérdést ami valószinüleg már a könyöködön jön ki: milyen megjegyzéseket, véleményeket kapsz női pipásként?

Igazából nem kaptam még semmilyen negativ reakciót, sőt inkább csak igazán pozitivakat. Mindenki azt mondja, hogy ez nagyon menő. Azt veszem észre, hogy a női pipásra kicsit irigykednek is az emberek - valahogy ez még önállóbbá, érdékessé, már-már misztikussá teszi egy nő karakterét.

Mi az ami vonz a pipázásban?

Anett:  Kezdjük azzal, hogy mi az ami nem :-) Engem például az előkészület, a tömés halálosan idegesit, úgyhogy sokszor inkább megkérem Joe-t, hogy “állitson be” nekem mindent, hogy nekem már csak magával a nettó pipázással kelljen foglalkoznom. Nekem a pipázásban az a hihetetlen nyugalom és szinte meditációs állapot tetszik aminek elérése már igazán luxusnak számit ebben az örült, folyamatosan pörgő életünkben.   

Joe, mennyire ismert a zenész kollégáid számára, hogy te pipázol? Milyen kommenteket kapsz ennek kapcsán?

Joe: ez nagyon érdekes mert rólam viszonylag lassan derült ki a zenésztársaim körében, hogy pipázom. Ennek oka rendkivül praktikus és egyszerű - koncertre igyekezve a kocsiban nincs lehetőségem nyugodt pipázásra. Aztán a beállásnál, felkészülésnél szintén nem, majd jellemzően a koncertek után sincs még egy laza 1.5 óra arra, hogy elővegyem a pipát és szép komótosan elszivjak egy tömetet. Igy el sem viszem a pipát és a felszerelést egy koncertre mert teljesen felesleges. Ami érdekes meglepetés volt az az, hogy a pipázásról beszélgetve a zenésztársakkal többről kiderült, hogy ő is bizony pipás de hasonló okok miatt nem hordja magával. Holnap például az éves Aranyfüst Pipaversenyen Gáspár Pali bendzsós kollégámmal - az 1988-as Ki Mit Tud győztesével -  fogunk zenélni, aki szintén nagy pipás aki egészen fiatal kora óta pipázik. Bármikor szóba jön a kollégák között, nem jövök ki rosszul a pipás hobimmal, inkább pozitivak a kommentek. Aztán, nekem ez a különcség bőven belefér: igy is fehér holló vagyok a jazzklarinéttal a zenészek között, a pipa már csak hab a tortán :-)

faefb91f-bbc5-4d71-9ad4-d8f66c7f8dff.png

Bármilyen negativum jelentkezik a pipázás miatt ami esetleg rossz hatással van a klarinétozásra? Gondolok itt teljesen laikusként szájszárazságra, stb.

Nem, nem tapasztaltam semmi ilyesmit, persze az is igaz, hogy mint mondtam nem igazán fordul elő, hogy egy koncert előtt elszivok egy pipát. Egyébként sosem volt ilyen problémám, nem kellett a szakmában szokásos citrompótlós segitséget igénybe venni sosem, hogy ne száradjon ki a szám :-)

Hol tartotok most éppen a pipás evolúciós görbén? Gyűlnek a pipák vagy beállt a számuk? Próbálgattok különböző tipusú dohányokat vagy már van egy-egy stabilan kedvenc keverék?

Joe: hát ez jó kérdés...nehéz ügy ez mert az ember könnyedén bele tud veszni a pipák világába,  a gyűjtögetés költséges és egyre mélyebb bugyraiba :-) Én megpróbálom ettől távol tartani magam, jelenleg 6-7 szűrős pipám van, nem is nagyon tervezek többet. Az első pipa ugye egy Paronelli, egyenes pipa volt és igazából ezek váltak be mert a hajlitott pipákkal az a tapasztalatom, hogy a füst könnyen az orromba száll és ez irritál. De ez nem egy betonszilárd szempont, igazából amelyik pipa megszólit, és beleszeretek valamiért akkor az szinte alaktól függetlenül bekerülhet a gyűjteménybe. A legutóbb például Szabóéknál (Szabó Pipagyár, Nagykőrös) az egyik mentorom, Verhás Tamás talált egy nagyon szép pipát az egyik dobozban. Én is belenéztem ebbe a dobozba ahol egymás hegyén-hátán rengeteg pipa volt beöntve és a doboz aljáról rám mosolygott egy gyönyörű Design Berlin - teljesen véletlenül ez is zöld - pipa aminek velem kellett jönnie :-) Igy zajlik nálam egy szerelem első látásra.  

A dohányok tekintetében is nagyjából megvan, beállt, hogy mi az amit szeretek. Egy ismerősöm olyan másfél évvel ezelőtt ajánlott egy nagyon érdekes dohányt ami a Holger Danske mangó-vanilia aromatikus kombinációja. Ez egy lágyabb izű, gyengébb dohány és amikor bekerültem a Pipa Klubba, kaptam is zrikálást érte rendesen :-) Mindenki mondta, hogy hát azért az nem egy csúcsdohány...Apropó Pipa Klub - a hetente Budapesten összejövő csapat klubestéi fantasztikus élményt jelentenek, a csapat stabilan jelenlévő része mind nagy tapasztalatú, rendkivül barátságos és segitőkész pipás. Mindenki hoz valamilyen kedvenc dohányt, folyamatosan megy a kóstolgatás, egymás dohányainak cserélgetése. És érdekes módon az én először leszólt mangós-vaniliás Holger Danske dohányomat többen is végül a “hát azért ez nem is olyan rossz” jelzővel illették, úgyhogy azért én sem maradok szégyenben :-)

Ha össze kellene foglalnom a dohányizlésem jelenlegi állapotát akkor azt kell mondjam, hogy én egy abszolút aromatikus dohány kedvelő vagyok - lehet, hogy ez a viszonylagos kezdőségemnek is betudható meg talán annak is, hogy én sosem dohányoztam tehát én elsősorban nem a természetes, adalékmentes dohányizt keresem a pipafüstben. Ami még szintén biztosnak látszik, hogy a latakia egyértelműen nem az én világom, nem tudtam még olyan dohányt kóstolni ebből a családból ami izlett volna. Az aromatikus dohányok közül kóstoltam mostanában még az Amfora n.2-t és n.8-at, ez utóbbival nagyon elégedett vagyok, nagyon tetszik. Ezen kivül a Rattray’s Winter Edition 2019 limitált szériás dohánya ami nagyon izlett - diós, karamelles aromatik - de sajnos ez elfogyott és már nem kapható.

Anett: Az én esetemben a pipakollekció stagnál a két darabnál és ez teljesen jó igy. A dohányokat tekintve az izlésem egyértelműen az aromatikus dohányok felé húz. A fél életemet szinházakban töltöttem, és ott nagy divat volt a cigaretta, amelynek erős szaga mindig taszitott. Amire azonban nagyon rákaptam akkoriban - hála istennek kivezették Magyarországról, mert nagyon rajta tudtam volna maradni - az a Djarum Black szegfűszeges cigarettája volt. Ez az édesszájússágom megmaradt a pipadohányok területén is - minél édesebb, aromásabb egy dohány annál esélyesebb, hogy nekem meg fog tetszeni. A másik fontos szempont - és ezen néhányan mosolyogni fognak, és jópáran talán titokban egyetérteni velem -, hogy a doboz design-ja megfogjon. Azaz szép, esztétikus legyen. Imádom talán ezért is a különböző karácsonyi, illetve nyár környékén kiadott limitált, jellemzően 100 grammos fémdobozos keverékeket. A már emlitett, általunk nagyon kedvelt Rattray’s téli kiadása is igy került hozzánk.  

7a6e92b7-cbff-4101-9bc3-bf88e360058e.jpeg

Villámkérdések - és a válaszok:

Kikapcsolodásként könyv, film vagy zene? 

Anett: Zene - nagyon szeretem a klasszikus zenét de mindig csak egyedül hallgatom. Inspirál és megnyugtat egyszerre.

Joe: Film. Nagyon nagy James Bond fan vagyok - kivéve a Pierce Brosnan filmeket - és szigorúan csak eredeti nyelven nézem a sorozatokat. Nagy felfedezésem mostanában a Colombo amit elkezdtek a tévében angolul adni - teljesen más élmény :-)

Lakatlan szigetre melyik pipával és dohánnyal vessenek ki a hullámok?

Anett: a hosszú szárú Don Gustavo Lady pipám és a Rattray’s Winter Edition 2018 

Joe:  a Paronelli velem kell legyen, a dohány meg a már emlitett Rattray’s 

Flake dohány hajtva vagy morzsolva?

Joe: igen, találkoztam már flake-el, morzsoltam - a Peterson Irish Flake és a University Flake már járt a pipámban, nem lettünk barátok

Szivar és cigaretta is?

Joe: jelenleg nem igazán szivarozom de még a régi készletből vannak Cohibaim illetve néhány Davidoff szivar. Ezeket nagyon kedvelem, ezen kivül még a Romeo y Julieta illetve néhány dominikai szivar jön be nagyon

Anett: Nekem kizárólag a Djarum Black szegfűszeges cigije volt meg, de az nagy szerencse, hogy megszünt Magyarországon mert arra bármikor rá tudnék szokani, annyira szerettem :-) Ezen kivül néha vizipipázom is, főleg nyáron

Pipagyújtáshoz mi a tuti tippetek?

Szimplán a Korona gyufa. És elvétve egyszerű gázos gyújtók.

Kedvenc ital pipához?

A kávé mindkettőnknek alap ital a pipához. Ezen belül kicsit eltér az izlésünk, mig Anett nagyon kedveli az újhullámos kávékat, nekem a klasszikus, olasz pörkölésű és elkészitési módú eszpresszo az ami a kávét jelenti. Ezen kivül whiskey és elvétve bor. 

Kik azok az emberek akik a legnagyobb hatással voltak rátok a dohányizlésetek kialakulásában?

Anett: itt egy név ugrik be, Joe Fritz :-) Igazából mindig ő az aki révén rátalálok az új dohányokra

Joe: Mayer Béla, Sipos Sándor, Verhás Tamás - a PipaKlub oszlopos tagjai sokat segitettek és segitenek a mai napig az izlésem alakitásában

Ha egy csoda folytán, lehetőséged lenne bárkivel (bármilyen korból, bárhonnan) leülni egy jót dumálni a fehér asztal mellett, ki lenne az?

Anett: Leonardo Da Vinci (1452-1519) óriási nagy példaképem, már kiskoromban is rá akartam hasonlitani. Nagyon sokat tudunk az elképesztő, korát sokszorosan meghaladó találmányairól, vizióiról, határtalan kreativitásáról. Viszonylag azonban keveset arról, hogy mindezen zsenialitás mellett milyen ember is volt? Mi volt a titka, mik voltak a félelmei? Mi, ki volt igazán fontos számára?

Joe: Henry Mancini (1924-1994) amerikai zeneszerző lenne a választottam akiről tudom, hogy szivarozott, pipázott és hatalmas borgyűjteménnyel rendelkezett és gyakorlatilag mindenkit ismert Hollywoodban - vele jókat tudnék beszélgetni :-)

Van-e esetleg olyan vicces pipás történet amiről nem beszéltünk de megosztanátok velem?

Joe: a történet ami szerintem nem csak velem esett meg az az, hogy már régóta pipáztam mikor egyszer az asztalnál ülő pipástárs figyelmeztetett arra, hogy a szűrőt bizony forditva használom. Ez a szituáció persze nagyon ciki is lehetett volna de mi csak egy jót röhögtünk rajta és egy életre megtanultuk persze, hogy a kerámiás vége a szár felé néz egy jól behelyezett szűrőnek.

Joe Fritz jazzklarinétos munkásságába a Youtube videomegosztón kóstolhatsz bele, illetve a http://adamboor.wixsite.com/fritzjazz weboldalon. Anett képeit a fritzanett Instagramm oldalon nézhetitek meg.

c55fbc2a-f572-4d9d-ad2d-8af6a213ea64.png

 

 

Szólj hozzá!

Karácsony tavasszal - HU Tobacco Darkwood Scenery

2019. március 29. 10:44 - SzubjektivPipas

HU Tobacco - Darkwood Scenery (United Passion Series), gyártó: Kohlhase & Kopp, master blender: Hans Wiedemann, aromatikus blend (Virginia, Turkish Oriental, Burley, Black Cavendish szegfűszeg, ánizsos likőr, feketebors, szantálfa és némi gyümölcs izesitéssel) Szubjektivpipas Index: ****(a max. 5 csillagból)  

Sokunk nagy kedvence a Cornell & Diehl amerikából - mindig minőségi dolgokkal jönnek elő, nem félnek kisérletezni, sőt inkább arról hiresek, hogy nem finomhangolnak egy új ötletet évekig, inkább amint megálmodják, azonnal el is készitik azt a keveréket amiről úgy gondolják, hogy bejön majd a rajongóknak. Frissek, innovativak és a minőségben nem hoznak kompromisszumot - nagyon szimpatikus hozzáállás.

Náluk jóval kisebb léptékben, de a C&D-éhez nagyon hasonló szemlélettel, tonnányi innovációval működik Németországban az HU Tobacco (a “HU” a névben a master blender és felesége keresztneveinek kezdőbetűiből adódik). A márka mögött - mint minden kultikus butikmárka esetében, lásd G.L.Pease vagy a már megszünt McClelland stb... - egy “zseni” áll aki különleges érzékkel keveri a kiváló minőségű dohányokat és örvendezteti meg rajongóit egyedi, sokrétegű keverékeivel. Az HU Tobacco esetében ez a kivételes tehetségű mester Hans Wiedemann aki a 2010-es Lohmar-i Pipe Showról hazatérve jutott arra, hogy ő bizony utánajár, hogyan tudna szigorúan hobbi szinten beinditani egy, az amerikai pipadohányok importjával foglalkozó vállalkozást. Ekkor még szó sem volt arról, hogy ő maga kisérletezzen dohánykeverékekkel - ez a lépés csak akkor fogalmazódott meg benne amikor néhány hónappal később, a dohányimport elképesztő mértékű bürokratikus útvesztőjével és persze tőkeigényességével szembesült. Wiedemann minden interjújában hangsúlyozza, hogy 3 gyermekes apaként neki ez a tevékenység csak a munkája melletti hobbiként működhetett, igy kezdett el tehát a beszerzett, kiváló minőségű dohányokkal kisérlezgetni. A többi persze már történelem, és azt hiszem nyugodt szivvel adhatunk hálát ez esetben a német dohányimport bürokratikus szabályzóinak - ha áttételesen is, de egy csodálatos alkotói folyamat indulásához adtak “segitséget” :-)

Jelen vizsgálatunk tárgyát a 2018-as Lohmar-i pipashowra alkotta meg a mester, a Darkwood Scenery egy telivér aromatik, ami nem hazudtolja meg alkotójának alapszemléletét: nagyon különleges és egyedi a fűszerezés, de mindez biztos, kiváló minőségű dohány alapokon nyugszik amelyek önmagukban is megállnák a helyüket. 

A doboz design nem az én világom. Azt sejtem, hogy Wiedemann tudatosan jelzi ezzel is, hogy itt nem a külső, hanem a tartalom a fontos, de ezeknél a végtelenül egyszerű, már-már igénytelen cimkéknél és az alkalmazott tipográfiánál azért ezek a kiváló dohányok sokkal többet érdemelnének. Lendüljünk is túl ezen, nézzük mit rejt a doboz. Belül már minden OK, szépen nyomott papir fedél köszön ránk és persze egy olyan lehengerlő illat ami már előre jelzi,  izgalmas dohánnyal van dolgunk.

35ea517b-6dfe-4dff-ae57-780ee5f1d14b.jpeg

A leirás alapján a mester szegfűszeggel, ánizsos likőrrel, szantállal, feketeborssal és valamilyen gyümölcs izesitéssel adott támogatást a burley, virginia, black cavendish és turkish oriental bázisú keveréknek. 

Az illat fantasztikus - nekem rögtön a Freiburgi karácsonyi piac ugrik be annak édes, fűszeres illataival. Stollen és a mi Dreinländereck régiónkra  (észak-nyugat Svájc, Elzász, Baden-Würtenberg déli része) annyira jellemző, a francia és német pék és cukrászkultúra keverédéséből létrejött sajátos, szegfűszeget, gyömbért, kandirozott gyümölcsöket tartalmazó pékáruk, sütemények illata. Mindezek mellett a háttérben felsejlik az oriental csiklandozó aromája és a burley jegyei.

a3849493-bea0-4e42-a576-6b1225cdf052.jpeg

Az illatorgia után dominánsan édes izeket várnánk, azonban szerencsére nem igy van: füszeres, édes karakterű a dohány de semiképpen sem émelygős. A következő jó hir az, hogy az iz nem csak a tömet első harmadában marad velünk - konzisztens, végig csaknem azonos intenzitású izélmény kisér minket a tömet elejétől a végéig. Szegfűszeg, ánizs, kandirozott gyümölcsök egy biztos, határozott, főként burley vezette dohányiz alapon. Itt az izesités valóban hozzáad a magában is kiváló dohánykeverékhez nem elfedni hivatott annak karakterét. Az oriental kesernyés fűszerei felsejlenek a háttérben, a virginia nekem nem igazán érezhető. Az izesitésből a szantál néha beúszik a képbe, de a feketebors nekem nem volt felismerhető, valószinűleg minimálisan alkalmazta csak a mester.

Bármilyen töméssel is szivtam, mindkét használt pipában (Tonyó féle orrmelegitő illetve egy Parker billiard) példásan, minimális nedvességgel égett. Nem égeti a nyelvet, nem rúg, nem harap. A nikotin végig a közepes szint alatt marad.

eec8fb58-e357-427b-8eb5-29b16ab9e178.jpeg

Itala nálam egy English Breakfast tea tejszinnel és rummal, ez passzolt talán a leginkább a dohány alapvetően téli karakteréhez, de müködött egy mandarinos Earl Grey-el is.

Nagyon jó szivvel ajánlom azoknak akik szeretik az izgalmas, fűszeres de az alkalmazott alapdohányok értékeit nem elfedő aromatikus keverékeket. Ezek után alig várom, hogy a szintén megvásárolt Moroccan Bazaar-t is megkóstolhassam.

Szólj hozzá!

Latakiás elmélkedés - G.L. Pease Quiet Nights (Old London Series) - vendégposzt, szerző: Rinyu László

2019. február 28. 21:01 - SzubjektivPipas

Laci is back :-) nézzük, hogyan látta Rinyu László pipástársunk G.L. Pease legendás dohányát.

G.L Pease Quiet Nights (Old London Series), gyártó: G.L. Pease, master blender: Gregory Pease, english blend (Latakia, Oriental/Turkish, Perique, Virginia) Rinyumeter: ****+ (a max. 5 csillagból)  

f5bb52ae-22d0-4a96-b915-e9112e97555c.jpeg

Az Old London Series-ben megjelenő dohánykeverékeket olyan régi, időigényes módszerekkel készítik, amelyeket néhány nagy múltú keverőház használt a régi időkben. A felcsíkozott és a vastag levélerektől megfosztott leveleket összekeverik és rétegekbe rendezik, amit összepréselnek cake formába. Nyomás alatt rövid ideig érlelik, így az erjedésnek és a préselésnek köszönhetően a különböző dohánytípusok ízei szépen integrálódnak. Az így kapott cake hasábot ezután hagyományosan felszeletelik, amit vagy flake-nek hagynak, vagy olyanná alakítanak, ami a ribbon cut és a broken flake közötti formának felel meg. Ez a módszer a keveréket alkotó komponensek finom, természetes ízeinek és aromáinak kiemelésére szolgál. Ez az eljárás kicsit több munkát igényel, de az eredmények megérik az extra lépéseket. G.L. Pease 2010 májusában jelent meg a piacon a Quiet Nights keverékkel, az Old London Series második tagjaként. Lássuk mit írtak a dobozra a kedves pipások figyelmének felkeltése céljából (szabad fordítás):

Gazdag, mély, elmélkedő. Szedjünk össze érett, vörös virginiát, finom keleti dohányokat, füstös ciprusi latakiát, hintsük meg egy leheletnyi acadiai perique-kel és préseljük össze cake-ké. Érleljük egy darabig, végül tálalás előtt vágjuk fel szeletekre. E kifinomult ízek és egzotikus aromák csodás hátteret biztosítanak a csendes gondolkodás pillanatainak, egy jó könyv társaságában, vagy ha olyan kedvünk van egy komoly dráma élvezete közben.”  

Hmmm, szép gondolatok, ez igen sokat sejtet... De nézzük meg, mit mond még róla a mester, G.L. Pease. (szabad fordítás):

Az Old London Series második tagja. A Chelsea Morning-gal (az első a sorban) összehasonlítva, teltebb ízt, több keleti dohányt, inkább latakia irányú ízvilágot és kevesebb perique-t tartalmaz. A sötétebb virginiától és a szépen adagolt keleti fűszerektől gazdag, összetett, füstös, bőrszerű, természetesen édes szerkezetet kap. Az erőssége és teltsége hasonló a Samarra és Blackpoint dohánykeverékekhez, de a préselés mélyebbé, sötétebbé teszi és új dimenziókat hoz létre az ízek és aromák számára. Ez tényleg csodálatos darab. Ideális tagja a sorozatnak, tökéletes társa egy pihentető estének.”

Ez kezd egyre érdekesebb lenni, lássuk hogy néz ki a doboz: lehangoló, szörnyű - ez egy macskakajás doboz :-) Forgatom a szemem, nem értem. Itt vannak ezek a pofás európai kerek dobozok, a még csodásabb lekerekített négyszög fedelű flake-t tartalmazó darabok. Erre az óceán másik partján egyszerű kutya/macskatáp vagy ha az nincs meg valakinek, akkor mogyorós dobozba rakják a jobbnál-jobb dohányaikat. Egyáltalán tudja ez tartani a vákuumot? Nem vagyok a megoldás nagy rajongója - például amikor Derek Tant kinyitott egy ilyen idősebb amerikai dobozt a youtube csatornáján, tiszta penész volt a teteje. No, mindegy, szisszentsük meg és szimatoljunk bele.

f30c261e-1c57-4db1-b4c2-30e9ae80a47a.png

Óh, hirtelen Szegeden vagyok, pályaudvar, 90-es évek. A peronon ácsorogva várom, hogy végre betolják a vagonokat és megkezdjem 4 és fél órás utam Debrecenbe a hétvégére. 30-32 fok van, izzadok, nyom a hátizsákom és unatkozom. Még nincs nyár vége, nem érzem az őrölt piros paprika fűszeres illatát a levegőben. Mást érzek, hirtelen megcsap a vasúti talpfák szúrós, csípős kátrányos szaga! Ez az, ezt érzem, ha beleszagolok a dobozba, tiszta deja vu :). Semmi más, csak ez a jellemző, orrpróbáló “illat”. Érdekes.

Nézzük meg a dohányt: a leírás alapján szeletelt cake. Ránézésre olyan, mint a broken flake. Mélysötét és világosabb barna szín váltakozik benne. Tapintásra durvább, nekem valamiért a kiszáradt, megszürkült gyújtós darabkák jutnak eszembe róla. Ehhez képest az eddigi flake-jeim sokkal finomabb vágatúak voltak és szétmorzsolva is selymes, finom tapintásuk volt. Ez ellenben masszív, robusztus.

Tömés előtt széttépkedem kisebb darabokra, hagyom egy picit pihenni. Gyújtás után meglepően selymes, krémes, de mégis telt, füstös, a keleti dohányokkal keveredett latakia ízt kapunk. Hmmm, de milyen latakia íz, egyszerűen imádom. Nem csíp, nem harap, nem keménykedik, csak teszi a dolgát. Visszafogottan, szépen ég. Néha édeskés, fűszeres vonulatok is megjelennek, ez ember pedig egyre csak többet és többet akar belőle. Azt meg kell jegyeznem, hogy egy ribbon cut-hoz képest tényleg visszafogott az égése. A tömet közepén általában megjelenik egy kevés borsosság, csípősség, amit a hozzáadott kevés perique szolgáltat. Aztán újra a latakia és orientálok játéka következik. Orron kifújva is kellemes, fűszeres illatokhoz jutunk. Sokszor annyira elragad az ízek és illatok harmóniája, hogy kényszerítenem kellett magam a lassabb tempóra, ugyanis felforrósodik a pipám. A füst ellenben olyankor sem bánt, csak a pipa bánja a balga gazda szenvedélyét :).

Szép, szürkésfehér hamut hagy maga után. Az erőssége közepes, ízekben telt, a nikotin tartalma szintén közepes. A külvilágnak valószínűleg nem annyira kellemes, mint az aromás dohányok, de nem is annyira rémes, mint a cigaretták füstje. Nekem nem könyvhöz vagy drámához szolgáltatta a kellemes alapot, hanem viking klánok intrikákkal és vérrel átszőt világához vagy épp Gotham sötét utcáihoz nyújtott támogató hátteret a garázs magányában :).

95b9d586-8ea0-4448-9f19-d12b1e7769fe.jpeg

A TobaccoReviews.com-on 85 értékelés alapján 3,5 pontot kapott a maximális 4-ből. Sokan az Esoterica Tobacciana Penzance-hez hasonlítják de édesebbeknek, valamint összetettebbnek tartják annál. Nekem nem volt még szerencsém a Penzance-hez, így ebben a kérdésben, hogy mennyire hasonló a két dohány, nem tudok használható megállapítást tenni.

Aki szereti a latakia izét egy esti nyugalmas elmélkedés során, annak mindenképpen ajánlom kipróbálásra. Engem teljesen megvett, nekem ez az eddigi legjobb latakiás keverék, amihez szerencsém volt és csak azért nem kap öt csillagot, mert még oly sok más dohány van a világban, hátha lesz még ennél is jobb :-)

(Forrásként a G.L. Pease honlapján megjelent írást használtam http://www.glpease.com/Tobacco/OldLondon/index.html)

Szólj hozzá!

Pipás Arcok - Mayer Béla

2019. február 26. 16:57 - SzubjektivPipas

Névjegy: 

Mayer Béla,  a magyar pipás közösség fáradhatatlan keresztapája. Bár nevetve tiltakozott amikor ezzel a jelzővel illettem - neki is Vito Corleone ugrott be :-) - de nekem Ő akkor is igy jelenik meg. Szervezi a “család” ügyeit, minden héten küldi a meghivót a klubba, aztán ül az asztalfőn, mosolyog - keveset beszél, van képessége figyelni másokra: törődik az újakkal, embereket ismertet össze, segit, bátorit és dicsér... közben mindössze egyetlen dolog van amivel fel lehet húzni: a vaniliás dohánnyal :-) 

aeafbd93-fe33-4fe6-88b3-15c7747c1e42.jpeg

Mióta pipázol?

3. évfolyamos gimnazista koromban volt egy osztálytársam aki pipázott es mindig csodálatos illatfelhő lengett körülötte. Én akkor már cigarettáztam - a cigit csak viszonylag későn, 30 éves koromban tettem le véglegesen - de nagyon vonzani kezdett a pipázás. Akkor, ott az osztályban többen vettünk is pipát, dohánynak meg ott volt ugye az “óriási” választék: a Narval és az Amsterdamer meg persze a magyar dohányok. Ezek közül az Amsterdamer lett az én választottam, imádtam az illatát, izét, aromáját es 1.5 évig tartott a románc. Olyan igazi szeretlek-gyűlöllek volt ez a kapcsolat ugyanis sehogyan sem boldogultam a pipázással. Akkoriban nem volt nagy választék igy én egy 17 forint 80 fillérbe kerülő kupakos pipát vettem magamnak. Nem ismertem a tömködőt és persze a tömés fontosságát, igazi fortélyait. Maradt tehát a csodálatos illat - és mellé a szétégett, csipő nyelv és szájpadlás...mit mondjak, messze volt még akkor a megvilágosodás. 

Aztán jött egy időszak, amikor valahogy becsipődött nálam az, hogy mindig azt emlegettem a feleségem fiainak: ha én egyszer megöregszem akkor egy hintaszékben ülök majd és hátrafelé hamuzok. Ezzel annyira sikerült őket kondicionálnom, hogy innentől kezdve minden sátoros ünnepre szivart kaptam tőlük amelyek igy olyan mértékben felszaporodtak, hogy humidort is be kellett szereznem. Ekkor - 14 évvel ezelőtt - kattant be, hogy hoppá, milyen jó is volt az a pipafüst, újra meg kellene próbálkozni azzal is.

Ettől datálod tehát az “újrakezdést”?

Igen, itt kezdtem el újra a fejemben azzal a félelemmel, hogy mi lesz ha a pipázásra való visszaszokásom a cigarettázáshoz hasonló addikcióval fog járni - de kellemesen csalódtam mert ez nem következett be nálam sem. Mivel én a lakásban nem dohányzom, hidegebb téli heteken simám előfordulhat akár egy-másfél hét is pipázás nélkül és ez semmiféle problémát nem okoz. Ezért is szeretem egyébként a heti pipás klubestét - ez ugye még télen is megadja legalább a heti egy kényelmes pipázás lehetőségét. A nyár persze egészen más, akkor hétvégenként a 2-3 pipa is elmehet egy nap, de messze nem ez a jellemző.

Emlékszél még, hogy milyen pipákkal kezdted újra?

Az első, 17.80-as kupakos pipám “sajnos” már nem volt meg :-) Igy beültem az autóba és meg sem álltam a József Körúton a Pipatóriumig, ahol Zoli az eladó a kezembe nyomott egy Szabó half-bent pipát ami mellé vettem egy csomag Mac Baren Original Choice dohányt mert az aktuális fórumokon mindenki ezt irta javasolt kezdődohánynak - hogy száradt volna le a kezuk ! :-))))) 

Ezzel aztán elkezdődött a küzdelem... A küzdelem, amin minden kezdő átesik az aromatikus erdőn átvágva. Merthogy a koncepció nagyon jól hangzik: a cherry, whiskey, vanilia izének igérete kit nem vesz le a lábáról?! Kinyitod a zacskót, beleszagolsz és máris a mennyekben érzed magad. Rágyújtasz, mindenki elalél körülötted, az angyalok leszállnak az égből. Csak neked van folyamatos hiányérzeted mert az izben aztán csak nagyitóval találod a legtöbb aromatikban a beigért jegyeket. De küzdöttem hősiesen, mindenféle aromatikot kipróbáltam.

e29f1294-ec71-4607-8640-064daa4f2202.jpeg

Milyen dohány jelentette a fordulópontot?

Nagy reveláció volt amikor rátaláltam a latakiás dohányokra - olyannyira, hogy 2 évig szinte kizárólag ezeket szivtam. Akkoriban még itt sem volt jellemző a ma tapasztalható nihil, azaz volt némi választék de már Németországból is szereztem be dohányokat. Volt egy pipás barátunk Kalmár Tomi aki Berlinben élt és rengeteget csereberéltem vele. Ehhez jött még az egyre könnyebbé váló online beszerzés mind a pipák mind a dohányok tekintetében. Teljesen megőrültem, állandóan az eBay-t bújtam különböző pipákat kajtattam. 

Mekkora a pipagyűjteményed? 

Ha jól emlékszem 52 darab pipám van, mostanában jutottam el oda, hogy nem kell több. Egészen egyszerűen nem használok többet mint 10, max. 14 pipa a gyűjteményből - valahogy ösztönösen, mindig ezekhez nyúlok. Majdnem leveszem a csudaszép Petersont, de félúton megáll a kezem es inkább a Tonyot, a Savinellit választom. Valahogy nekem a déli, elsősorban olasz pipák jönnek be: Savinelli, Ser Jacopo, Brebbia, Viprati - a Petersont valahogy ki nem állhatom annak ellenére, hogy egy csudaszép “silver cap” pipa büszke tagja a gyűjteménynek. Aztán persze nekem is van egy Dunhillem ami nélkül nem lehet teljes egy komoly pipatórium - ez a panel pipa egyébként a Facebook csoportunk profilképe. Amióta Molnár Antal (Tonyo) pipáit felfedeztem, azóta az ő pipáiba vagyok konstans szerelmes.

Emlitetted a déli (olasz) preferenciát, ez az anyagválasztásuk, formaviláguk miatt lett a kedvenced?

Nehéz kérdés, elég komplex dolog ez, megpróbálom körülirni. Vegyük a dán pipákat, rengetegen rajongói az északi mestereknek. Faragó Timi, Szekeres Feró - ha megkérdezed őket valószinűleg innen fognak lieblingeket megnevezni. Nekem valahogy sosem sikerült még olyan dán pipába botlanom ami levett volna a lábamról. Nem tudom megmagyarázni, valahogy nem működnek nekem.

f3d8f2f6-b0ac-4328-9ba8-5c365e88688a.jpeg

A pipák vásárlásánál mi a vezérelv? Van kedvenc forma, kialakitás?

Az első fontos szempont már az újrakezdés első időszakában, a Szabó half-bent pipával világossá vált: nem igazán szeretem a hajlitott pipákat. Mindenki tudja aki ismer, hogy nekem minden pipám egyenes :-) Viszonylag könnyű pipáim vannak, ezeket szájban tudom tartani és számomra az egyenes, hosszabb szárú pipa azért is vonzóbb mert ezeknél nem száll vissza az orromba a füst ami rettentően fel tud bosszantani :-) Mindig nagy álmom volt például egy calabash. Hosszas keresés után sikerült vennem egyet egy hagyatékból, csodaszép darab volt - a pipázás azonban nem ment vele, meg is váltam tőle.

A másik fontos paraméter nekem a szűrő. Ragaszkodom a szűrős pipákhoz mert ezzel kapom azokat az izeket amelyeket keresek és szeretek a kedvenc dohányaimban. Sokan mondják, hogy a szűrő tompit az izekből - ezt nem tudom megerősiteni sem cáfolni mivel nincs “szűrőtlen” tapasztalatom.   

Térjünk vissza a dohányizlésed alakulásához, emlitetted az aromatikus dohányokkal való szenvedésedet, aztán a latakiás dohányokra való áttérést. Hol tartasz most az úton?

A nagy kedvenc egyérteelműen a VaPer (Virginia - Perique). Az enyém egyébként egy viszonylag tipikusnak mondható pálya azoknál akik nyitottak, érdeklődőek a különböző dohányfajták iránt. Jellemzően az ismerkedés az aromatik dohányokkal kezdődik aztán akinek van türelme az eljut addig a felismerésig, hogy a természetes, hozzáadott aromákkal nem izesitett dohánykeverékek ugyanolyan - ha nem izgalmasabb - izélményeket tartogatnak mint az aromatikus blendek. 

Én nem vagyok egy nagy izelemző. Én is érzem azt a finom “valamit” az adott dohány izében, de nem tudom mindig megfogalmazni, hogy mihez is hasonlit - Verhás Tamás barátom verhetetlen ebben, és általában ő az aki nagyon találóan tudja jellemezni az aromákat - például, hogy az adott dohánynak “sültgesztenye” jegyei vannak. 

Számomra hihetetlen izgalmas például a virginia és virginia-perique dohányok izváltozatossága. Nem találsz két ugyanolyan blendet annak ellenére, hogy a felhasznált alapdohány ugyanaz. A VaPer esetében aztán a keverési arányok változtatásával az izek végtelen tárháza nyilik meg az arra fogékonyak előtt.

Hogy állsz a nikotinnal? Ezt azért kérdem, mert számomra például az egyik kultikus - és sajnos már nem gyártott - VaPer a Dunhill Elizabethan Mixture dohánya egy csodálatos keverék, azonban a nikotinja szivlapáttal ver arcba...

Én is érzékeny vagyok erre és egészen egyszerűen nem birom elszivni pipából a nikotinban gazdag dohányokat. Kifehéredik a kezem, remegek, rosszul leszek az ilyen keverékektől. Érdekes, hogy a szivaroknál erre nem vagyok érzékeny. Egy Partagast minden probléma nélkül el tudok szivni, de a pipadohány nikotinjával gondjaim vannak. Imádom a kentucky illatát de nem birom elszivni. Akárhányszor valaki lehoz a klubba egy ilyen dohányt mindig élvezettel szimatolom, de tudom, hogy nem érdemes kipróbálnom - azonnal kiütne.

1dfba74d-5405-45bb-b2b6-ef2afb927f3c.jpeg

Sosem volt gondod a virginiákkal szájégetés, csipés kapcsán?

Nem, érdekes módon sosem. Ami viszont valószinűleg segiti ennek elkerülését az az én nagyon lassú alaptempóm. Mivel lassan szivom a pipát és pluszban persze nagyobb kazánterűekből pipázom, igy egy töméssel én simán elvagyok 2.5 - 3 órát. Verhás Tamással mindig egymás közelében ülünk a klubban és igy már vagy 10 éve hallom Tamás tanácsát ha egy kezdő ül le hozzánk: “lassan, nagyon lassan mert úgy jönnek elő az izek!” Ez aztán nagyon beégett a tudatomba, gondolhatod :-) Annak ellenére nincs problémám a virginia hőfokával, hogy én nagyon szeretem a nedvesebb, frissebb állapotú dohányokat mivel úgy tartom, hogy az izek - különösen egy flake esetében - ebben a fázisban mindig intenzivebbek. Tipikus példája ennek amit például a Samuel Gawith Full Virginia Flake-el csinálok. Pipás körökben köztudott, hogy ez a gyártó nagy barátja a nedvesség gazdagon adagolásának, ennek ellenére én nem száritom a frissen bontott doboz tartalmát: szépen felvágom és azon nedvesen beszóróm a pipába. Megszenvedek ugyan a begyújtással de utána nagyon élvezem a friss, nedvesebb dohány mennyei izeit.

A nedvesség-optimum kérdése a virginia esetében is az adott pipás izlésének függvénye. Van barátom aki a csontszáraz állapotra esküszik - nekem ott az izben már csak a szalma jegyek jönnek. Aztán egy másik jó barát csak másnap szivja el az aznap tömött pipát, neki igy tökéletes az eredmény. Én ugye a nagyon nedvestől a középszárazig terjedő tartományban élvezem ezt a dohányfajtát a legjobban. Ahogy látod ez is szép a pipázásban, mindannyiunknak megvan a saját tuti megoldása :-)  

Az irodátokban beszélgetünk Budapesten, mivel foglalkozol civilben?

Az IT Business Publishing lapkiadónál dolgozom, 13 éve csináljuk a feleségemmel és a munkatársakkal. A feladatkör amit viszek rendkivül változatos - terjesztés, videovágás, üzleti klubok, konferenciák szervezésében veszek részt. Ez egy szakmai, elsősorban az IT iparági vezetőket célzó magazin, nem kapható újságárusoknál. Természetesen a nyomtatott mellett online felületeken is elérhetőek vagyunk.Továbbra is hiszem egyébként, hogy az online vitathatlan dominanciája mellett a print meg fog maradni, szükség lesz rá a jövőben is.

ab140cae-aaee-4e05-b528-19d90bccfaee.jpeg 

Sikerült esetleg megfertőzni valakit az irodában a dohányok szeretetével?

Igen, talán mondhatom, hogy egy kollégát aki inkább csak alkalmi szivarozó volt “sikerült” rendszeres hétvégi szivarozóvá tenni. Ő az aki mindig betársul egy kiváló, cseh szivarkereskedésből történő rendelésekbe velem. Aztan persze, a konferenciákon mindig vannak ismerősök akikről tudom, hogy szivarrajongók és ez mindig egy jó kapcsolódási pont.

Emlitetted, hogy a szivar igazi felfedezését a rokonságtól ajándékba kapott darabok  inditották újra. Előtte is volt már tapasztalatod a szivarokkal?

Persze, hiszen annak idején még az “átkosban” is hozzá lehetett jutni fillérekért akár kubai szivarokhoz is - ne feledjük, hogy akkor a “testvéri” Kubával viszonylag élénk kereskedelmi kapcsolata volt az országnak. De meg kell mondjam, hogy a magyar szivarokat is kedveltem: a Pilvax fémdobozos, nagyon minőségi darab volt például.

Stilusban melyik vonalat kedveled a szivarok esetében?

Először a kubai szivarokkal ismerkedtem meg és nagyon megszerettem őket - volt ehhez egy nagyon jó forrásunk ami sajnos aztán később megszünt és persze az sem mellékes, hogy a kubai szivarok viszonylag borsos ára is arra motivált, hogy ne álljak meg ennél a stilusnál a felfedezésben. 

Egy pipás barátunk, Kurdits Tamás aki a szivarok nagy ismerője ajánlgatta nekem a nicaraguai szivarokat és igaza is volt természetesen, nagyon megszerettem ezt a stilust is. Most már többségben ezeket a szivarokat találnád a humidoromban. Az utóbbi eszköz nagyon fontos egyébként - a szivarok megérkezésük után átlagban minimum egy hónapot érlelődnek még a humidorban és utána kezdek hozzájuk csak - mint mindennek, ennek is meg kell adnunk a módját :-) Ez egy úri sport, nem arról szól, hogy gyorsan elégessünk egy száraz dohányrudat - ahogy a mondás tartja, az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz szivarokat füstöljünk!

7dabc720-06fd-4a16-a846-d88a2d9421b3.jpeg

Pár nappal ezelőtt Molnár Antalnál (Tonyo) jártam aki meghatározóként emlitette a barátságotokat.  Mikor ismerkedtetek össze?

Te, nem emlékszem pontosan de biztos, hogy valamilyen pipafelújitási projekt kapcsán indult a dolog. Már az első telefonbeszélgetéstől kezdve nyilvánvaló volt, hogy a vonal másik oldalán egy hiheteten jó ember áll. A beszélgetésekből nagyon szoros barátság lett az évek folyamán - legalább két naponta biztos, hogy beszélünk egymással. A témák persze már régen nemcsak a pipáról szólnak, ahogy minden jó barátságban mi is ott vagyunk egymásnak magánéleti és minden egyéb kérdés, probléma megbeszélésében. Nagyon fontos számomra ez a barátság.

És persze egy ilyen kapcsolathoz az is hozzá tartozik, hogy tudjunk őszinte, olykor bizony kritikus visszajelzést adni. Ugy érzem ez is hozzájárul ahhoz, hogy ez a kapcsolat Tonyoval ilyen szorossá vált.

Aki egy kicsit is is megismer téged annak nyilvánvaló, hogy nagyon fontos számodra a közösség épités, megtartás. Hogyan indult a szivaros, pipás Facebook csoport?

Már nagyon korán tagja voltam egy pipás fórumnak amit egy szlovákiai magyar srác csinált hihetetlen jó arányérzékkel. Aztán ahogy sajnos szokott ez lenni, a  fórum elment egy erősen vallási és politikai vitákkal terhelt irányba ami sajnos megmérgezte a hangulatot. Ez volt az a pont ahol én kiszálltam és az akkor már erre alkalmas Facebookon létrehoztam a “Pipák, dohányok, szivarok kedvelői” csoportot. Meghivtam azokat az embereket ebbe a csoportba akikről úgy gondoltam, hogy együtt tudok gondolkodni, beszélgetni. Először zárttá, majd titkossá tettük a csoportot, körülbelül két év alatt alakult ki az a baráti közösség amely a mai napig a magját alkotja ennek a csapatnak. Faragó Timivel közösen moderáljuk a csoportot. Persze, ez a csapat azóta folyamatosan bővül de az alapszabályok - politikamentesség, vallási tolerancia - úgy gondolom, hogy biztositják azt, hogy megmaradjon az a hangulat amiért jó ide tartozni. 

Emlitetted a kérdésben és ezzel teljesen egyetértek: valóban szeretek szervezni, közösséget épiteni - nagyon kedvelem például a pipás versenyek szervezését is bár maga a versenyzés nem motivál. Verhás Tamással már a versenyek előkészitésénél ott vagyunk, pakolunk, intézzük a dolgokat, nyomtatom az okleveleket. Lehetne egyébként sokkal jobban is csinálni a versenyeket, de sajnos nagyon megfogyatkozott a szponzorok száma - igyekszünk persze mindig kihozni a maximumot a rendelkezésre álló forrásokból, felajánlásokból.

Villámkérdések – és a válaszok 

Kikapcsolodásként könyv, film vagy zene? 

Imádom a zenét, szinte mindig zenét hallgatok ha pipázom vagy szivarozom. Nagy gyűjteményem van koncertfelvételekből - Rolling Stones, Pink Floyd, aztán szeretem a soul-t, Sade is nagy kedvencem pédául. Ezen kivül a jazz a nagy szerelem.

Lakatlan szigetre milyen 3 pipával és dohánnyal vessenek ki a hullámok?

Tonyo pipa nélkül ne vessen ki a hullám sehova :-) Van tőle egy nagyon speciális, 16.5 cm hosszúságú morta lovat-om...remegett a keze mikor kifúrta a hosszú füstjáratot, mondta is utána, hogy ezt senki másnak sem...:-)))) Na, az a pipa velem kell legyen. Egy Armellini és a Dunhill sandblasted panel pipám csatlakozna hozzá.

Dohányból mindenképpen kell legyen a zsebemben egy Samuel Gawith Full Virginia Flake aztán a másik nagy kedvenc Peter Stokkebye Luxury Bullseye Flake, és talán az Escudo, de itt a harmadik helyért már erős a verseny.

Flake dohány hajtva vagy tömve?

Egyik sem, én eltanultam a vágott, cube-cut megoldást. Ezeket a kis darabokat csak beszórom a pipába, nagyon óvatosan tömök csak rá

Top 3 kedvenc szivar márka?

Nicaragua Oliva V széria, a Nub (szintén Nicaragua), és persze azért egy kubai is: Romeo y Julieta Short Churchill

Pipagyújtáshoz mi a tuti tipped?

Ebben egy igazság létezik - szerintem: Corona Old Boy. Ez a gyújtó egy csoda. 1933 óta ugyanúgy néz ki, fém teste van, szinte bármilyen környezetben ég, nagy gáztartállyal szerelik - nagyon szeretem. Jó minőségű, Colibri gázzal töltöm mindig

Kedvenc ital pipához?

Nem igazán iszom alkoholt, nincs semmilyen alkoholpárositásom. Régen nagy whiskey rajongó voltam, most már a egy kezemen meg tudom számolni, hányszor van egy évben, hogy kitöltök egy kortynyit a régi kedvenc, jó füstös, tőzeges Caol Ila-ból vagy Laphroaig-ból

Kik azok az emberek akik a legnagyobb hatással voltak rád a dohányizlésed kialakulásában?

Természetesen Verhás Tamást emliteném meg, aki borzasztóan jó iz-elemző (más egyéb jó tulajdonságai mellett persze :-)). Ismerni kell őt azért, mert ha viszel neki egy dohányt kóstolásra, akkor az első kommentje a “Na, hogy izlett?” kérdésre egy sztenderd “Lágy, selymes, nagyon kellemes!”. Húzzuk is őt ezzel eleget :-) Na de aztán némi unszolásra aztán mindig megnyilik és hajlandó az igazi részleteket is megosztani és ezek szinte minden esetben nagyon találó, hajszálpontos megfigyelések.  

A másik ember Vass Gergő barátom a “borzalmas” vaniliás dohányával, egy biztos referenciapont arról, hogy mi az a dohány amivel ki lehet kergetni a világból :-))))) 

Ha egy csoda folytán, lehetőséged lenne bárkivel (bármilyen korból, bárhonnan) leülni egy jót beszélgetni a fehér asztal mellett, ki lenne az?

Édesapám. Nagyon fontos volt nekem, 2011-ben hagyott itt minket. Mi egy tipikus sváb gyökerű család vagyunk és nagyon sok tulajdonságomat apámtól örököltem. A makacsság, a pénzzel való nagyon tudatos bánásmód...ezeket mind tőle kaptam örökül. Egy nagyon szigorú tanárember volt belül meleg, érző szivvel és lélekkel.  

Ott vagy a magyar pipás online közösség középpontjában, látod, hogy hogyan fejlődik a magyar pipás szcéna. Mit gondolsz a jövőről? 

A Facebook nagyon sokat segit a közösség fejlesztésében, megtartásában. Régen amikor kezdtük ezt a klubot, az online felületek nem voltak még népszerűek.  Egy kis művelődési házba jártunk klubozni, mindig ugyanazok az emberek, nem igazán volt fejlődés, bővülés. Most, hogy a klubokat jellemzően a belvárosban rendezzük és szinte összeforrva működünk a Vass Geriék Magyar Pipaklub Egyesületével akikkel nagyon aktivak vagyunk a Facebookon is, egyre több új érdeklődő talál meg bennünket. Természetesen nem segiti a fejlődést, hogy a szabályok, korlátozások egyre inkább szűkitik a rendelkezésre álló szabad teret mind a heti találkozók mind a versenyek megrendezése kapcsán. Ennek ellenére én optimista vagyok, mert azért ha lassan is, fejlődünk, gazdagodunk új tagokkal - a Facebook csoportunk hiába titkos, nagyon sok mindenkihez eljut a hire és igy mindig bővülünk. 

 

Szólj hozzá!

Solani Virginia Flake Perique-el (Blend 633) - szuper VaPer

2019. február 16. 06:08 - SzubjektivPipas

Solani Virginia Flake with Perique (Blend 633), gyártó: Kohlhase & Kopp - VaPer (virginia és perique) Szubjektivpipas index: *****

d11e1528-efe7-4c91-aab7-0ef3100852d8.jpeg

A Solani márka alapitója a német Rudiger L. Will, aki a dohányok szeretetét még apja szivar és vágott dohány gyárában “szivta” magába. Pénzügyi tanulmányai után hatalmas érdeklődéssel fordult a dohány felé, többek között dohánytermesztést, feldolgozást es dohánytermék gyártást tanult. Jó gyakornokhoz méltóan tudását Grúziai, Észak-Carolinai ültetvényeken is mélyitette. 

Természetes lépés volt, hogy tanulmányai után 1962-ben csatlakozott apja cégéhez ahol felelősségteljes állásokban - a beszerzés és gyártás tartozott hozzá - támogatta a családi üzletet. 1968-ban ő hozta létre a Borkum Riff dohányok első 4 változatát - a céget, és a nagy piaci sikereket arató Borkum Riff márkát a család 1972-ben eladta a Svenska Tobak AB-nek. R. L. Will a kezdetektől érdeklődött a pipakészités iránt is, 1987-ben megvette a Reiner márka jogait a jól ismert Reiner Klein pipakészitő mestertől, és innentől szorosan együttműködve dolgoztak együtt. A közös cég 10 évig működött, majd 1997-ben elváltak útjaik. A Reiner pipákat azóta is R. L. Will cége gyártja és forgalmazza évi nagyjából 200 darab mennyiségben. 

b79762a1-7dbf-429e-9d06-1243f6d3dc3a.jpeg

A Solani márkanév alatt viszonylag rövid ideje, mindössze 1997 óta jelennek meg termékek - R.L. Will csak az 1990-ben elinditott Reiner dohánymárka sikere után vágott bele a Solani piacra vezetésébe. A név a latin “Solanum”-bol ered amit a botanika egy bóditó hatású növénycsoport meghatározására használ. A Solani dobozokon lévő grafika Kolombusz 1493-as, az Újvilágba érkezését ábrázolja. Alkotójának célja a Solani dohányokkal az volt, hogy amennyire csak lehet naturális, adalékmentes keverékeket hozzon ki a piacra ezen név alatt. Később a széria bővült aromatikus dohányokkal is - a Blue Label például egy nagyon kellemes cherry és csokoládé izesitésű aromatik, 2017 decemberben irtam itt a blogon róla és ha jól emlékszem nagyon szerettem.

Na, de térjünk rá jelen vizsgálatunk tárgyára: 2000-ben született meg a Solani Virginia Flake Perique-el (Blend 633) es gyorsan nagy siker lett a VaPer rajongók körében. A Solani dohányok korábban Dániában készültek, jelenleg pedig a német Kohlhase & Kopp gyártja őket.

Nézzük mit találunk a tetszetős, elegáns dobozfedél alatt.

7568dc74-b412-4fcc-92ca-e109ef0e6d48.jpeg

A fehér papirkehelyben gyönyörű, szabályos flake-ek sorakoznak katonás rendben - a szinben az aranysárga illetve rozsdabarna virginia valamint elvétve a perique sötétbarna szinei köszönnek vissza. Gusztusos, rendkivül dekorativ prezentáció.

Az illat tipikus VaPer - először a virginia kaszált, napon szikkadt fű illatához hasonló jegyei érkeznek, de rögtön utána követik a száritott gyümölcsök. Talén közhelyesen hangzik már, de számomra tényleg igy van: nekem azonnal a száritott füge, mazsola ugrik be sok VaPernél - de várjunk csak, van itt még valami sokkal markánsabb, jellegzetesebb a Solani dohányánál - egy halom száritott sárgabarack. Szinte kiugrik a dobozból a kajszibarack édes, ugyanakkor enyhén savanykás illata. Én ezt imádom :-)

A bontáskor nekem a dohány inkább a nedves tartományban, de azon kivül, hogy tapasztaltam némi nehézséget a begyújtásnál, a nedvesség nagy problémát nem okoz. Lassú tempót tartva  - egy tömet a pipámban elmuzsikál simán 2 - 2.5 órát belőle - nem csip, nem harap, nem éget. A nikotin hatása szintén moderált marad - hála istennek ez messze van például a Dunhill Elizabethan Mixture szivlapáttal támadó nikotinjától... 

Izben tipikus VaPer, de abból a fajtából amely édesebb, krémesen hömpölygő virginia izzel hengerel. Barnakenyér, száritott gyümölcsök - az izben megjelenik a perique jellegzetes szilvás tónusa is, de a megszokott borsos csiklandozást nekem csak az orrból kilélegezve produkálja, a fűszerdohány mindvégig a háttérben marad, nagyon halkan játszik csak. A száritott sárgabarack az izben is visszaköszön. Nem mondanám komplex dohánynak, azonban számomra bőven elegendő, hosszasan szálazható izréteget tartalmaz.

Próbáltam corn cobból, Savinelli KS 320-ból és persze a régi-új Poul Becker pipámból amit mostantól VaPerre használok. Ezt szivtam a PipaKlubban a Legenda sőrözőben, ez füstölt Tonyonál a műhelyben es persze hazai pályán is. Helytől, napszaktól, társaságtól és pipától függetlenül szórakoztatott, elringatott, imádtam. Imádom :-) Nálam ez egy 5 pontos dohány. 

6b03a162-9599-4b8a-8143-942660b12752.jpeg

(A poszthoz forrásként a monjureinternational.com “The History of R. L. Will cimű irását használtam”)

1 komment

Pipás Arcok - Molnár Antal (TONYO)

2019. február 14. 17:59 - SzubjektivPipas

Névjegy: 

Molnàr Antalvagy becenevén Tonyo pipakészitő mester, és egy kivételes ember akinek energiája, kisugárzása magával ragadja hallgatóját. Február elején tölthettem el egy fél napot vele kis műhelyében Sopronban, ahol a pipák mellett sok mindenről volt szó: tisztességről, barátságról, a munka becsületéről amelyekben én is mélyen hiszek és a Tonyoval töltött nap után azzal a jóleső érzéssel vezethettem hazafelé, hogy bizony vagyunk egy páran még akik komolyan gondoljuk ezeket az ideálokat

3773976f-1436-455d-a8b6-9388770c8526.jpeg

Hogyan kezdődött a pipakészités?

Végtelenül egyszerű történet ez. Egy barátomnak volt egy dohányboltja es abban persze gyönyörűszép pipái is. Az ő nem igazán tipikus üzleti modelljébe az is belefért, hogy ő bizony ezeket az új pipákat szépen használatba vette :-)  Mondanom sem kell, hogy ezeket aztán nem vitte el senki. Eljött sajnos az idő amikor el kellett adnia a boltját es ugye nem tudott mit kezdeni a már „bejáratott“ portékával. Ebben az időben én már vásárolgattam fel bolhapiacokról használt pipákat amelyeket felújitottam es próbáltam eladni pár ezer forintokért pipás fórumokon. Na, ezt látva az emlitett barátom megkért, hogy ugyan, újitsam már fel ezt a 15-20, készleten lévő pipát amelyeket aztán igy a bolt új tulajdonosa is örömmel átvett tőle. Ez a sikeres epizód elgondolkodtatott: talán érdemes lenne ezzel kicsit komolyabban foglalkozni. Először persze előfúrt, szárral ellátott „hobby-gyökerekkel“ kezdtem, de aztán jöttek a rendes szűz-blokk alapanyagok is. A tanulási folyamat teljesen autodidakta volt, nem jártam mesterekhez, mindent saját magam okoskodtam ki, rengeteget tanulva a Youtube videoiból is.

Mi a „civil“ szakmád, mivel foglalkozol amikor nem itt a kis műhelyben találunk?

Kérlek szépen én autófényezőnek tanultam, sokáig dolgoztam is a szakmában az egészségügyi szempontból nem túl dicső, Neolux festékanyagos időszakban. Aztán apám nyomát követve átváltottam a húsiparra, és most már 25 éve visszük a nővéremmel a családi húsboltot. Ahogyan az minden vállalkozással igy van, nekem is adódtak hullámvölgyek, stresszesebb időszakok és a közben „rámtalált“ pipákkal való foglalatoskodás szépen illeszkedett ehhez és segitett kialakitani egy olyan nyugodt kis sarkot az életemben ahol megnyugvásra találok és kiélhetem a kreativ energiáimat.  

690bc01c-cb0e-4515-b821-1ba97555a660.jpeg

Mikor jött a képbe az együttműködésed a Szekeres Feróval?  

Nagyon gyenge vagyok az évszámokban, olyan 5-6 évvel ezelött - Feró Vauen évpipa gyüjteményével kezdődött, megkeresett, hogy fel kellene ezeket újitani.  Itt kell megemlitenem Mayer Béla nevét aki „összekötőként“ segitette Feróval a találkozást. Felújitottam a pipákat es ezek annyira szépen sikerültek, hogy ebből egy szorosabb munkakapcsolat lett. Ezek után társultunk - két évig csak Skype-on tartottuk a kapcsolatot, de igy is működött - és elkezdtük azt az együttműködést ami máig tart.

Ha pipakészitő mesterségre adja valaki a fejét, akkor az mindig a pipafelújitással kezdődik, vagy kezdheti az ember egy szűz briar tömbbel?

Az én személyes tapasztalatom az - és igy volt ez mindennel amivel foglalkoztam életemben -, hogy fontos az alapokkal tisztában lenni és fokozatosan épitkezni. Kell az, hogy szetvágj egy régi, menthetetlen pipát és igy győzödj meg a belső kialakitásáról, a füstfurat pozicionálásárol, az anyag tulajdonságairól. A mai napig gyermeki lelkesedéssel tudok rácsodálkozni egy-egy a felújitás alatt a kezembe kerülő érdekesebb kialakitású darabra: „Milyen jópofa megoldás, hogy lehet, hogy én erre nem jöttem rá !?“ 

Aki minden előzetes tanulási folyamat nélkül képes egy szűz tömb briarból jó pipát késziteni az egy csodagyerek :-) A mai napig egyébként ha korábban kelek, a Youtube-on keresem és nézem a pipakészitők videoit, ott is rengeteg inspirációt találok. 

Melyek a tipikus hibák amelyeket a kezdő jellemzően elvét az első pipák elkészitésénél?

Példaként én az első pipámat tudnám felhozni, éppen itt is van kéznél, egy jóbarátomnak készitettem annak idején a 36. születésnapjára: nézd meg ezeket a duzzanatokat a száron, a beesést a szár és a fej találkozásánál, a hézagokat....tipikusan ezeket a hibákat véti el mindenki aki pipakészitésbe vágja a fejszéjét. Ezeket a hibákat, tapasztalatokat nem tudod azzal átugrani, hogy egy hiper-szuper eszköz és szerszámparkot épitesz fel kezdésként. Az én ars poeticam, hogy ha egyszer kézműves termékről beszélünk, akkor legyen valóban az, annak minden tökéletlenségével együtt. En el tudok csiszolni egy fúrógépre szerelt koronggal, egy öreg kis esztergát tartok a szárak elkészitésére - az én meglehetősen alapszintű eszközparkom nekem elég arra, hogy megvalósitsam amit szeretnék. Látom a német pipás Facebook csoportban is, hogy van egy-két ember aki a pipakészitést egy több milliós műhely összeállitásával kezdi, mindenből a legjobb, legdrágább eszközt szerzi be es ettől reméli a sikert. Az én utam más.

707f497a-2e51-4483-9dee-bcd40b93632c.jpeg

Emlitetted a német közösséget. Magyar pipakészitőként mennyire volt nehéz a kezdetekben pipát eladni ott?

Borzasztóan nehéz volt. Különösen a németeknél érzem, hogy rendkivül erős a nemzeti öntudat, a saját termékek preferenciája - különösen kelet-európai cikkekkel szemben. Emlékszem, Feróval Speyerben a pipás vásáron felállitott asztalunkat úgy kerülték el a nézelődők mint ha leprásak lennénk...A bemutatkozó füzeteket el-el vették, távolról gusztálgatták a pipákat de nem közeledtek. Aztán annál nagyobb volt ezek után a meglepetés, hogy hazafele úton a vonaton az email fiókom már tele volt megrendelésekkel :-) Ugyanezt a látványos elzárkózást abszolút nem észlelem más országokban. Az amerikai piac az még egy nagy talány számomra: rengeteg helyi pipakészitő dolgozik nagyon magas minőségben de egyszer érdekes lenne megpróbálni, hogy mit szólnának a Tonyo pipákhoz.

De ha jól sejtem, most egy darabig „saját“ dolgokra nem nagyon lesz időd - számodra is meglepetés volt a Facebook-os csoportban inditott Klub Pipa 2019 kezdeményezés sikere?

Sosem gondoltam volna, hogy 50 darabbal zárjuk az igényfelmérést...Nagy mellénnyel elvállaltam az elején aztán csak megdöbbenve - és persze nagy örömmel - néztem a növekvő számokat. En eredetileg olyan 20 darabot prognosztizáltam, aztán 30-nál már kezdtek remegni a térdeim de 40-nél már úgy voltam, vele, hogy most már teljesen mindegy :-) A viccet félretéve, hihetetlen jó érzés ez a bizalom a csoporttagok részéről, igyekszem ennek a kihivásnak megfelelni. 

A beszélgetes ezen a pontján mindketten rágyújtottunk - Solani 633 VaPer duruzsolt a pipákban - kiválóan kisérve a beszélgetést. Pocak, a szálkás szőrű tacskó ott pihent a lábunknál miután egy komplett bokrot ásott ki a kertben - nyugalom volt. Tonyo szeretettel kézbe vette a Poul Becker pipámat, nézegette, forgatta, tolómérővel falvastagságot mért. 

Látod Péter, ez a kézműves munka és a futószalag közötti kulonbseg, igy van ezen a pipán is. A falvastagságban mindig van pici eltérés, ez az ebonit cumberland kialakitás nagyon szép. Én jellemzően akril szárral dolgozom, egyszer álltam neki ebonit szárnak de az olyan büdös, és annyira szórja a port, hogy inkább kerülöm ha lehet :-) A por ellen persze álarcokkal, szűrőkkel védekezünk és ezzel nincsen gondom. Az egyetlen anyag amitől azonban tartok kicsit a por szempontjábol az a morta - nagyon ősi anyagok ezek, mocsári tölgyek jellemzően lugos környezetben, több ezer év alatt konzerválódott darabjai amelyet bányásznak, majd disztárgyak készitésére is használják. Misztikus, ősi anyag, nehéz vele dolgozni. Egy barátomnak készitetettem egyszer egy 7300 éves mortából pipát....alig lehetett csiszolni, szinte pattogott. Mint anyag, kevésbé tartós mint a briar, hajlamos egy idő után a kazán elbomlani, itt főleg maga az időtlenség, az anyag speciális jellege a vonzó azoknak akik ilyen pipát szeretnének birtokolni.

5bd6abdb-e496-4ecf-90f8-59263e7d4735.jpeg

Látom a te saját használatú, mindennapos pipáid kiválasztását is inkább a praktikum vezérli :-)

Hát persze, ismered a mondást: a cipész cipője mindig lyukas :-) Ez a pipám is amit most szivok repedt volt, megjavitottam. Amit elfúrok, ami lepattan, megreped és javitanom kell - abból lesznek az én kedves, mindennapos pipáim. Persze vannak különleges darabok is mint a Ferótol kapott Vauen Morgan, de jellemzően ezek az emlitett “mostohagyerekek” vannak használatban.

Egy picit beszéljünk az alkotási folyamatról, hogyan lesz az asztalodon fekvő briar tömbből pipa?

Nagyon egyszerű ez Péter, nincsen ebben semmi misztikum. Két fajta pipa létezik: az egyenes meg a görbe :-) - itt hihetetlen könnyedsőggel felskiccel egy tulipánszerű kazánt a briar tömb oldalára. Vonalai precizek, az alak tökéletes és légies - mindig felrajzolom ami éppen eszembe jut, azt persze a tömb méretéből eldöntöm, hogy rövid, vagy hosszabb forma lesz. Aztán elkezdem alakitani és a munka közben dől el minden, attól függően, hogy mit ad ki a forma, hogyan sikerül a csiszolás, mit mutat a gyökér rajzolata. Én nem vagyok művész, nem „hallom“ a briar tömböt amint beszél hozzám és megsúgja mit készitsek belőle :-) A megmunkálás során alakul ki minden, ilyen szempontbol kreativ az én munkamódszerem is.

Sosem másolok egy formát, kizárólag ha a megrendelő kifejezetten kéri - ilyen volt mostanában egy mortából készitendő Stanwell kópia. Ilyenkor is csak 90-95%-ban egyező másolatot tudok késziteni. Kifejezetten nem szeretek másolni, ugyanazon ok miatt amiért nem fogok briartömböt az esztergába. Abban bizom, hogy aki hozzám jön pipáért, az elsősorban azért teszi mert egy Tonyo-t szeretne, nem egy Dunhill kópiát.

Van kedvenc formád? Jól látom, hogy a klasszikus formák nem állnak túl közel hozzád?

Valóban, az egyenes formákat nem nagyon készitem - olyan gyönyörűen elkészitett billiard pipákat lehet megvenni a nagy gyártóktól nagyon kedvező árakon, hogy ha ilyet szeretne mindenkit biztatok ezek megvételére. Nagy volumenben, esztergával készülnek ezek a jó értelemben vett tömegpipák, szépen illesztett, tökéletesen funkcionális darabok. De mint emlitettem én más utat járok, nálam az egyediség nagyon fontos jellemző. Eppen ezért nem is nagyon készitek 2-3 darabnál többet egy formából. Van egy jellegzetes formám amit úgy érzem talán én csináltam elsőként és szintén egy tipikus, erősen rusztikolt finish amit védjegyként emlithetek. Imádom amit csinálok, nagyon szeretem amikor elkészül egy darab, szeretem ha a munkámnak értéke van. Most is 2 hét szabin vagyok, de ebből pár nap fürdő látogatás mellett végig itt leszek a műhelyben. Büszke vagyok a mesterségemre, különösen, hogy tudomásom szerint ilyen módon és mennyiségben sajnos csak egyedül én készitek pipákat jelenleg az országban. Rajtam kivül Szabóék gyára készit még magyar pipákat.

570b3350-ad4e-4ba1-8357-f875861f103b.jpeg

Mi a minimális eszközigénye annak, hogy az ember pipakészitésbe fogjon?

Kezdjük egy mitosz lebontásával: mindenki pipafaragókról, pipametszőkről beszél ami jól hangzik, de igy ebben a formában nem igazán fedi a valósagot. Mi - én biztosan - nem faragunk jellemzően hanem csiszolunk - ennek megfelelően alakul az eszközigény is. Biztos vannak szobrászok, akik vésőkkel, késsel dolgoznak de én szinte kizárólag csiszolok. Tehát ami hangsúlyozottan minimálisan szükséges: egy szalagfűrész, egyéb fűrészek, egy egyszerű fúró amibe befogható a csiszolótárcsa is. A szár elkészitéséhez kell egy eszterga. Különféle csiszolókorongok, papirok. Például kiváló eszköz az orvosi spatulára felragasztott csiszolópapir. Vizmérték, homokfúvó gép aztán persze egy Dremel különböző fejekkel amit mindenféle furattágitásra használok nagyon gyakran. Különböző méretű fúrófejek a füstfuratnak és a kazánnak - az utóbbiaknak le kell törni  a végét hiszen a kazán feneke nem lehet „V“ alakú. Aztán itt van példaul ez a fa kés - a japán Tsuge mester használja, rászoritja a csiszolópapirt és azzal dolgozik gyönyörűen. Poliranyagok, paszták, festékek és pácanyagok. Ragasztó szalagok, hőlégfúvó. A csiszolópapirok egy külön kategória, itt ugye a finomságtól függően kell felépitenünk az eszköztárat - el kell itt mennünk a kezdő 40-estől a 2000-2500-as nedves papirokig. A gyűrűkhöz különbözű diszfák, nemesfémek. A pipák kivitelétől függően gravirozó, ötvös kapcsolat is szükséges még. Csomagolást kell készitened, ott van feladatnak a pipazsák, a dobozok beszerzése, a logód elkészitése és ráhelyezése. Kellenek különböző szinű szűroalagutak amelyeket aztán beügyeskedsz a szárba - nem tehetsz feketét például egy világos szárba mert átüt rajta. Valaki kérdezte tőlem a múltkor, és ezt a becslést tudom megismételni: nagyjából 1 millió forint kell egy alapszintű műhely felszereléséhez, ennyi befektetési igénnyel érdemes számolni.

Amire egyébkent vágyom nagyon, az egy függőleges szalagú csiszológép - orsókon, függőlegesen fut a szalag, nagyon megkönnyiti a formázást. Sok helyen láttam már, de azt még nem találtam meg, hogy hol lehetne megvenni.

Neked mint pipakészitőnek, akinek a felújitási munkák kapcsán is rengeteg egyéb mester, gyár munkája kerül a kezedbe - melyik iskola, stilus amely a legérdekesebb, amelyet nagyra tartasz?

A dánok magasan verik a mezőnyt. Náluk nincsen „az még jó lesz“ mentalitás. Az anyag legkisebb hibája esetén sem folytatják a munkadarabot, csak a tökéletes ami elfogadható a számukra. Aztán vannak német mesterek akiket nagyra tartok, Manfred Hortig, Roland Kirsch, es ott van persze a cseh Karel Krska. Nagy egyéniség aztán Roger Wallenstein es Uwe Maier akiknek igazán őrült pipái vannak. Aztán az oroszok között vannak ügyes mesterek és a kinaiak jönnek még fel hihetetlen ütemben.

Kérdések – és a válaszok 

Kikapcsolodásként könyv, film vagy zene? 

Egyik sem - motorozom. Nagyon szeretem a robogókat, egy Honda SilverWing-em van. Ehhez kapcsolódik egy történet: világéletemben szerettem volna motorozni, mindig irigyeltem a barátaimat akiknek volt motorjuk és sajnos páran meg is haltak vagy megnyomorodtak amikor nem adta ki egy kanyar. De én megfogadtam, hogy a gyerekeimnek nem mutatok veszélyes példát, nem veszek nagymotort. Nem sikerült a példamutatás. A nagyfiam 25 éves korábban egy reggel azzal fogadott, hogy megy vizsgázni nagymotorra... Na, gondoltam innentől tökmindegy - másnap már én is vizsgáztam :-) Nagyon szeretek motorozni, Balatonra, Ausztriába, és Horvátországba járunk a baráti társasággal. A feleségem is partner ebben mint 26 éve mindenben - mi sosem voltunk egymás nélkül sehol. Nagy bánata - és persze még több öröme - az életemnek, hogy a gyerekek felnőttek, probálgatják a szárnyaikat, kezdik a saját útjukat járni - nekem, nekünk is kellett valami amivel elszakadhatunk picit a hétköznapoktól, igy lett a motorozás nagy szerelem.

Top 3 kedvenc pipa?

Nagyon nehezen tudok erre válaszolni, nem igazán kötődöm egyik pipámhoz sem annyira, hogy egyértelmű favoritokat tudnék megnevezni. Ha meg kell mégis emlitenem párat akkor a Manfred Hortig pipámat emelnem ki, de a Roland Kirsch is nagyon jó. Nem gyűjtöm a pipákat - ha már a gyűjtésnél tartunk, akkor az én legbecsesebb gyüjteményem az 1848-as Kossuth bankók sorozata

980859a3-25a3-4ea1-bb7e-247e159b03e1.jpeg

Szűrővel vagy szűrő nélkül?

Csak szűrővel. Valahogy nem jön be a szűrő nélküli pipázás, túl direkt a füst. 

Cigaretta és szivar is?

Sajnos cigaretta is, napi 1.5 - 2 dobozzal megy el a 2-3 pipa mellé - sokat dohányzom. A szivarozás sosem fogott meg.

Kedvenc ital pipához?

Nem fogyasztok alkoholt, a Coca Cola Zero-t szeretem :-)

Milyen tanácsot tudnál adni használt pipa vásárláshoz?

Az első dolog amit nézzünk meg az a szár: ne legyen szétrágva. A szárban a furat 2-3 mm és a falvastagság minimális. Itt egy deformáló ráharapás végzetes probléma. Aztán ne ijedjünk meg ha vastag a szénréteg a pipában, akár olyannyira, hogy még a kisujjunk se fér el benne - ez azért jó hir mert a fát nagy valószinűséggel megvédte a szénréteg, szinte eredeti állapotában maradt a kazán. Egyszer szerencsém volt és sikerült megvennem egy görög ortodox pap pipagyüjteményét. Neki az volt a szokása, hogy addig szivott egy pipát amig a szénréteg szinte bezárta a kazánteret, utána letette és új pipát kezdett. Ezek a használt pipak aztán a kezemben egy alapos tisztitás után szine új pipákká vedlettek vissza. A harmadik, talán legfontosabb de néha borzasztóan nehéz kihivás az esetleges repedések megtalálása. Ha van lehetőségünk a vásárlásnál a pipát kézbe fogni, érdemes egy nagyon óvatos oldalmozdulattal kicsit ráfesziteni a szárra a fejnél és megnézni, hogy mennyi az oldalirányú játék, felfedezünk-e a feszitésre megnyiló repedést.

Kik azok az emberek akik a legnagyobb hatással voltak rád a pipás pályafutásod kapcsán?

Elsőnek Mayer Béla barátomat kell megemlitenem. Egyértelműen neki köszönhetem, hogy szakmailag eljutottam ide. Béla volt az aki a kezdetektől hajtott, támogatott, folyamatosan visszajelzést adva arról amit csinálok, hogy igenis nyomjam, mert van értelme ezzel foglalkozni. Ő az a ritka ember, aki nemcsak dicsér, hanem kiméletlen kritikus is egyben - nem fél a konfrontálódástól. Az ő támogatása adott erőt a nehéz periódusokban, rendkivül hálás vagyok neki ezért. Évekig nem találkoztunk személyesen, de akkor is működött ez a kapcsolat. A mai napig is szinte minden másnap beszélünk.

Természetesen Szekeres Feró a másik név akit emlitenem kell, akinek szintén rengeteget köszönhetek. Az, hogy a pipákkal valo foglalatoskodásból igazi üzleti tevékenység, eladható, versenyképes produktum lett abban Ferónak van óriási szerepe. Mindkettőjükhöz ezer baráti és érzelmi szállal kötődöm. 

Továbbá itt kell megemlitenem az egész magyar pipás közösséget, azokat az embereket akik mindig bátoritanak, biznak bennem, szeretik es vásárolják a pipáimat, azokat akik ilyen zavarbaejtően gyorsan tettek ki egy 50 pipából álló 2019-es évpipa listát. Elképesztően fontos és szivmelengető érzés ez a visszajelzés. 

Mit gondolsz a pipázás mint hobby hazai helyzetéről, jövőjéről?

A pipázás hazai térnyerésének legnagyobb korlátját az átlagember pénzhiányában illetve a kóros időhiányban látom. Ezen kivül sajnos az is egyértelmű, hogy az igazi értelemben vett polgáriasság - mondhatom akár uriasságnak is ha nem lenne kicsit félreérthető - kiveszett az emberekből. Az, hogy legyen időnk, igényünk egy kényelmes, lassú sétára a családdal, a kutyánkkal, arra, hogy kiélvezzünk dolgokat.  

Mondok egy példát: ma mindenki túrázni akar. Az első lépés ehhez, hogy emberünk megveszi a legdrágább felszerelést, hátizsákot, bakancsot, nekiszalad az első hegynek. A felénél kifullad, a tetőn mar az élettől is elment a kedve. Rosszkedvűen - de persze rohanva, hiszen időre haza kell érni - lekutyagol a hegyről, otthon a tárolóba dobja a túrafelszerelést és a közelébe nem megy többet. Itt mindenki egy-egy nagy fellángolással akar élni. Nincs képessége, türelme az embereknek ahhoz, hogy igazán jól érezzék magukat. Nem vesznek maguknak egy üveg jó minőségű whiskeyt, két jó pipát hanem helyette vesznek 3 doboz cigit es bóditónak jó lesz a szomszédtól barterban kapott gatyaszaggató törkölypálinka is. Az igényesség, az élet élvezetének képessége hiányzik nagyon sok emberből. Nem vagyok optimista ezen a téren.

Ha egy csoda folytán bármelyik, bármely korban élt történelmi személyiséggel, iróval, politikussal, művésszel le tudnál ülni egy fehér asztal mellé egy jó beszélgetésre, ki lenne a választottad?

Lehet furán hangzik és meg fogsz lepődni, de én egy teljesen ismeretlen emberrel ülnék le akinek a nevét sem tudom, de annyira belém égett a képe, hogy őt kell emlitenem. Répceszemerén - nagyszüleim oda valók - jártunk a családdal, jól emlékszem éppen a tomboló vadkapitalizmus éveit éltük a kommunizmusból ocsúdó országban. A mai napig él bennem az emlék ahogy egy porta udvarán megláttam az emlitett idős embert amint éppen frissen vágott fát rendezett szép, szabályos gúlába. Az udvaron minden harmonikus rendben, az öreg elhelyezte az utolsó darab tüzifát a tökéletes gúla tetején és a jól elvégzett munka után félrehajtotta a kötényét, megállt, hogy megszemlélje művét. Végtelenül egyszerű pillanat...De akkor megálltam es azt gondoltam: ha ez az ember meghal, akkor elhal vele a becsület, a tisztesség amit maga körül épitett szép rendezett gúlába. 

Na, ez az egyszerű parasztember meg tudná válaszolni a még sosem feltett kérdéseimet.

Tonyot illetve a pipáit legegyszerűbben a Facebookon személyes oldalán (Molnar Antal), vagy az Eastblockbriar oldalán találod meg. Ezen kivül a kezei között szépült, felújitott pipáit is megtalalálod az alábbi eBay oldalon is:

https://www.ebay.de/usr/eastblockbriar

9c0f6a78-e8ca-4678-bba7-68e8abbd98eb.jpeg

Szólj hozzá!

Majdnem nagyon jó - Mac Baren HH Latakia Flake (vendegposzt, szerzo: Rinyu László)

2019. február 05. 19:35 - SzubjektivPipas

Sokszor irjuk egymasnak egy Facebook poszt ala ahol valamelyikunk egy uj dohany megerkezeset osztja meg, hogy “dobj majd egy par sort, hogy milyen volt!” Laci dobott :-) Annyira megtetszett az irasa, hogy fel is teszem ide a blogra. Nezzuk hat, hogyan latta Rinyu Laszlo a Mac Baren HH Latakia Flake-et.

Mac Baren HH Latakia Flake, gyarto: Mac Baren, master blender Per Jensen, english blend (burley, latakia, turkish/oriental, virginia), Rinyumeter: *** (a max. 5 csillagbol)

5ce5b125-8381-4969-b0a6-248a88386204.jpeg

Elöljáróban annyit el kell mondanom, hogy ez volt életem harmadik latakia tartalmú dohány keveréke - a Peterson Old Dublin és a Dunhill Early Morning Pipe után. Ezen kívűl ket olyan blenddel volt már dolgom eddig, amiben a viriginia jelentősen éreztette magát - Peterson Irish Oak és Peter Stokkebye Luxury Twist Flake - igy nem nevezném magam valami tapasztalt kóstolónak, de megpróbáltam összeszedni a gondolataimat erről a dohányról és szavakba önteni.

Kezdjük a kulcsinnel: a dobozban a gyönyörű, aranyozott borítólapok alatt csodálatos, sötét barna tónusú, világos barnán pöttyözött, egyenformára vágott flake-ek fogadnak, hármas oszlopban sorakozva. Úgy néz ki, mint egy akkurátusan felvágott keksztekercs halom: az ember legszívesebben beléjük harapna :). Kinézetre, esztétikumra jeles.

Az illat igen érdekesen alakul: először az ember megérzi a latakia füstösségét, de rögtön utána előtör egyfajta fűszeres, ecetes, savanykásság (szerintem a viriginiától vagy a keleti dohányoktól), amely sokáig velünk marad. Füstös virginia - leginkább ez jut eszembe róla. 

db22a7c0-fae3-4d5a-bdfc-fcf3914ef2ad.jpeg

Nekem a dohány nyitás utan a dobozbol kicsit nedvesnek tűnt, ennek ellenére az első alkalommal direkt nem szárítottam rajta: kíváncsi voltam, hogyan teljesít ebben a formájában. Később a flake szétmorzsolása után 10-15 perc szellőztetés azért kijárt neki, hogy ne kelljen harcolni az újragyújtásokkal a pöfékelés során. Az első gyújtás (charring light/false light) alatt enyhe, szinte sompolygó latakia íz jön elő a Szabó briar pipábol - érdekes módon a csutkapipákban előbb egy erős savanykás íz jelentkezik és csak utána jelenik meg a latakia. Nem olyan meggyőző a latakia íz, mint az Old Dublinnál, amiben ehhez a dohányhoz képest szinte berúgja az ajtót a füstösség, hanem csak afféle finomkodó, jelzésértékű íz, amivel a latakia jelzi: Igen, bizony én is itt vagyok!. Itt meg is kell jegyeznem, hogy ha valaki ettől a dohánytól egyfajta latakia bombát vár, annak csalódnia kell: ez nem az a keverek. A latakia szerepe az ízben később sem  válik jelentősebbé: néha előbújik, sokszor eltűnik, szinte bújócskázik a pipázóval, de semmiképpen sem uralkodik az ízek felett. Ami vezeti a tömetet az egy fűszeres, savanykás, édeskés ízkavalkád - ami szerintem a keleti dohányok és a virginia játéka. Hmmm, és sajnos még valamit kiérezni: a Mac Baren általánosan alkalmazott casing-jét. Én azok közé tartozom, akiket ez a kezelés bizony megharap. Már az Original Choice-t sem szerettem emiatt es sajnos itt is előjön ez a sajátos íz, ami a nyelvemet sem kíméli. Valószínűleg persze ez csak az én számban lejátszódó kémiai folyamatok eredménye és ebből nem szabad általános következtetéseket levonni - biztos vagyok abban, hogy nem mindenkire van ilyen hatással.

Összességében az ízek nekem nem eléggé testesek, hiányolok egy kis fajsúlyt, mélységet. Végig azt éreztem, hogyha kicsit erőteljesebben jelentek volna meg a fent leírt ízek, akkor nagyon kedveltem volna ezt a dohányt.

A füst mennyisége limitált és hajlamos túlmelegedni is, így vigyázni kell a tempóval. Nekem 1 flake kb. 65-75 percig tartott. Amiben próbáltam: Szabó briar (apple bent, 9 mm Blitz aktívszenes filter), Missouri Meerschaum Country Gentleman (kezelt csutkapipa, 6 mm balsafa filter) és Missouri Meerschaum Eaton (nyers, kezeletlen csutkapipa). Számomra a legjobb élményt a Szabó pipában nyújtotta, utána az Eaton következett.

Vennék-e még egy dobozzal? Hmmm, valószínűleg nem. Jó dohány, de a halovány, visszafogott ízek miatt nem lesz a kedvencem. Biztosan el fogok tenni egy keveset érlelni a virginia miatt, lehet érdekesebbé/játékosabbá válik majd 1-2 év múlva.  

Rinyu Laszlo

e9c258a1-3d3e-4665-bbf3-f4a8d8158d88.jpeg

 

Szólj hozzá!

Pipas Arcok - Szekeres Ferenc

2019. január 20. 11:51 - SzubjektivPipas

Nevjegy:

Szekeres Ferenc,  vagy Fero akinek pipait a legtobben ahitattal nezegetjuk a ket Facebook csoportban. Kivalo erzekkel nyul az estate (használt) pipakhoz, es mar pipas palyafutasa kezdeten is batran vasarolt antik piacokon illetve hagyatekokbol. 9 eve pipazik, es ahogyan o fogalmazott inkabb kolti el ugyanazt az osszeget egy hasznalt pipara mint egy ujra - ebben latja az ertekmaximalizalas lehetoseget. Munkaja Nemetorszaghoz, az eszaki tenger partjahoz koti, igy Skype-on beszelgettunk. Fogadjatok szeretettel a beszelgetesrol keszult jegyzetet.

270cd483-deb1-4e4c-a2a5-14aba9e946e0.jpeg 

A Facebookos csoportban megosztott kepeid alapjan komoly gyujto es estate (hasznalt pipa) szakerto vagy. Mit kell rolad tudnunk, mivel foglalkozol civilben?

Zsuzsival, a baratnommel 9 eve elunk Nemetorszag eszaki reszen, a volt kelet-nemet teruleten, a tengerparton egy udulovaros szallodajaban dolgozunk mindketten. Csak, hogy be tudd tajolni, a tulparton “szemben” mar Svedorszag fekszik, a nagyobb varosok kozul Rostock van viszonylag kozel. Nagyon szeretjuk ezt a kisvarost, csendes, nyugodt - sokszor tulontul is az :-). Ugy neznek ram mint egy ufora mikor pipazom :-)

Megorultem, hogy Nemetorszagban elsz, ami ugye a szomszedos orszag nekem de most realizaltam, hogy a koztunk levo tavolsag ugyanugy 1000 KM mint a Basel - Budapest, ugyhogy egyhamar nem fogunk egyutt ragyujtani - sajnos :-(

Hat igen, nagyon eszakon vagyunk. Tervezek egyebkent Baselbe utazni mert szeretnem meglatogatni Sven Steinmann-t, (www.steinmanns-pfeifenladen.ch/) akinek nagyon szep estate pipai vannak amibol szivesen valogatnek. (Sven pipait az alabbi eBay oldalon arulja, erdemes szetnezni: https://www.ebay.ch/str/swisspipeshop beszuras megjegyzes: SzubjektivPipas) Meg persze ott is elmennek egy ocskaspiacra mert amilyen pipakat Sven osszeszed ezekrol a helyekrol az elkepeszto :-)

b3639b27-795a-417f-9f6a-10e05b3ddd9d.jpeg

(Tom Eltang, 9mm szuros)

Ok, terjunk vissza egy percre a kezdetekre - miota es miert pipazol?

Nem csaladi indittatas vagy minta, amit lattam. Fiatal korom ota folyamatosan cigiztem de egy napon hirtelen elhatarozastol vezerelve betertem egy patikaba, vettem egy adag nikotintapaszt es egyik naprol a masikra leszoktam a cigirol. Evekig aztan egyaltalan nem dohanyoztam, de aztan elkezdtem Djarum-ot szivni (aki nem ismeri, ez egy indonez helyi dohany szegfuszeggel izesitve amely mind az izben, mind az illatban markansan megjelenik, sot meg a toltopapirt is edesitik), majd megismerkedtem a pipazassal amelyben az elkepeszto sokfeleseg - mind az eszkoz, mind a dohany oldalon - vonzott nagyon. Zsuzsitol kaptam aztan az elso pipat karacsonyi ajandekkent - ezt a lepeset azota persze tobbszorosen megbanta :-)

ad91eda1-ecf2-440a-b7f9-3ba1eff7a005.jpeg

Honnan tanultad meg a szukseges alapokat?

A Rakoczi uton volt akkoriban egy pipabolt - a Druja Peti es a Tomka Istvan boltja - es ok tanacsoltak, hogy menjek el egy pipa klubba mert kezdokent az a legjobb amit tehetek. Akkoriban Budapesten ez meg joval egyszerubb volt mint most, a korlatozasok nem eltek, sok helyen osszejohettek a pipasok egy-egy kozos fustolesre. 

Elkezdtem tehat lejarni a Pipa Klub-ba es az elso, ajandekba kapott pipam melle az eBay-rol megvettem az elso hasznalt pipamat is. Az estate pipa vasarlast mar nagyon koran elkezdtem es ez a szokas a mai napig tartja magat - nagyon ritkan veszek uj pipat. Ezen szabaly elol talan csak a Vauen evpipai jelentenek kivetelt - ezek voltak egyebkent a gyujtemenyem elso darabjai. A pipaklub egyebkent hihetetlen hasznos volt az indulashoz - ne feledjuk, hogy kezdokent a most mar trivialisnak hangzo kerdesek ( pl: melyik vegevel tegyuk be a filtert es tarsaik...) is komoly problemat jelentenek. Egy pipaklubban koncentralodo tapasztalat es segitokeszseg reven eveket es rengeteg negativ elmenyt sporolhatunk meg....

6b411c63-6a9e-4763-b94e-1b405f0d0198.jpeg

(Vauen & Morgan, 9mm szuros)

Emlekszel meg milyen markaju volt az elso, ajandekba kapott pipad?

Huu...egy olasz belepo szintu pipa volt, talan Angelo. Ha viszont megkerdezned, hogy hasznalom-e meg, bajban lennek mert valahova nagyon eltettem a pinceben...

Kezdokent milyen dohanyokat szivtal? Te is vegigvagtad magad a nagy, sotet aromatikus erdon?

Persze, ez nekem is megvolt. Meggy es vanilia erkeztek eloszor - a vaniliat azonnal kiejtettem :-). A meggy maradt egy darabig aztan jott a Jacaranda, aminek hanyattestem az illatatol de nagyon megjartam vele mert 8-10 tomet utan besokalltam tole, raadasul beleragta magat a pipaba ugy, hogy masra nem is lehetett utana hasznalni :-)

18d4ba0a-d281-4cb8-b106-fc8963209343.jpegA nagyon “heavy-aromatic” iranyba sosem mentem igazan el, szerintem a Jacaranda okozta sokk tantoritott el ettol az iranytol. Emlekszem, hogy utana meg szivtam a Stanwell Melange dohanyat es fokozatosan haladtam a natur, illetve latakias english dohanyok fele.

Nagyon szeretem az english keverekeket, de nem igazan lakasbarat illatuk miatt ezeket otthon nem szivom. Amiota Zszuzsi atallt a cigirol a iQOS nevu cuccra - ez egy a dohany hevitesevel mukodo eszkoz - amit ebbol sziv annak kellemes mogyoro illata van, e mellett nem rug labdaba a latakia a lakas kornyeken :-) Csak virginia dohanyt szivok otthon, az english blendek sajnos az “utcara kerultek”. 

Hogyan nez ki most az alatalad szivott dohanyok aranya?

Egyertelmuen az english dominal es masodik helyen holtversenyben a tiszta virginia es a VaPer (virginia - perrique) all. Az elobbibol nagy kedvencem a Cornell and Diehl Plantation Evening dohanya, nagyon szeretem meg a HU Tobacco termekeit is. (Szubjektivpipas: ideteszem az altalam nagyon kedvelt DutchPipesmoker HU Tobacco posztjat, nagyon erdekes olvasmany https://dutchpipesmoker.wordpress.com/2013/05/20/interview-with-master-blender-hans-wiedemann-from-hu-tobacco-part-1/)

Az aromatikus tetelek teljesen kikoptak nalad vagy azert neha elcsabulsz?

Az ugy van, hogy nehameg mindig rendelek aromatikus dohanyokat :-) Amikor marcipanos,  vagy konyakos dohanyokrol olvasok mindig rakivanok, de aztan altalaban csalodnom kell. Legutobb is, igy jartam, nagyon jokat olvastam talan a Rattrays karacsonyi dohanyarol, de szerencsere a helyi dohanyboltban meg tudtam szagolni es rogton el is alltam a vasarlastol. Apropo, helyi dohanybolt: itt tartanak egy nagyon erdekes homoktovis es alma izesitesu bulk dohanyt amibol neha szoktam vinni a budapesti klubba, sokan szeretik :-)

685b681d-752f-4d0b-9c95-66bbed880c8a.jpeg

(Kurt Balleby, Grade A, 9 mm szuros)

Emlitettem neked a beszelgetesunk elejen, hogy nagy csodaloja vagyok a pipaidnak - gyonyoruek a jellemzoen dan mesterek remekei amelyeket rendszeresen megmutatsz a Facebook csoportban. Meselj nekem picit arrol, hogyan jutottal el az estate pipak ilyen szintu ismereteig?

A Vauen evpipa sorozataval kezdodott a “fertozes”. Mayer Bela (szinten a magyar pipas szcena oszlopos tagja) hozott ossze Molnar Antal (Tonyo) pipafarago mesterrel, akinek elkuldtem a pipakat felujitani. A tole visszakapott csomagot kibontva aztan elallt a szavam - a felujitas utan a pipak ugy neztek ki mint az ujak. Ez a kapcsolat Tonyoval aztan nagyon szoros lett, kitalaltuk, hogy elindulunk egyutt az estate piacon es megszerzett darabokat felujitas utan eladjuk. Megvettuk az elso gyujtemenyt es utanaszamoltunk a felujitas utani erteknek - volt benne racio. Az volt a rendkivul komoly, megalapozott uzleti tervunk, hogy legalabb a dohanyunkra valot keressuk meg az uzleten :-)

Emlekszem peldaul volt az elejen egy hasznalt gyujtemeny amit vettunk amiben volt ket pipa amirol gozunk nem volt, hogy mely gyartotol szarmazik. Nezegettem minden oldalrol, de sehogysem sikerult azonositani. Aztan Zsuzsi is kezbe vette, es azt mondta, hogy o mintha T, A es O betuket latna beleutve... es bingo, ket TAO pipat tartottunk a kezunkben, egy dan mester muveit amelyek tobb ezer euro ertekben cserelnek gazdat...mondanom sem kell, abban a honapban boven megkerestuk a dohanyra valot :-)

A piac egyebkent rendkivul hektikus, nagyon nehez eladni a nagyerteku hasznalt pipakat - a mar emlitett bazeli Sven eBay oldalan is sokaig fenn vannak. Jellemzoen egyebkent a hasznalt pipak arai joval alacsonyabbak mint amit valojaban ernek - ezert is erdemes az estate piacnak nekifutni ha egy nagyobb erteku pipat keresunk. Hogy egy viszonylag mainstream markat is emlitsek, tipikusan igy mukodik a Savinelli is. A 600 - 1000 euros limitalt, specialis minosegu pipaik a hasznalt piacon mar elerhetoek 150 - 200 euro magassagaban, nagyon megeri tehat itt probalkoznunk.

Sajat celra is az a mottom, hogy ha egy uj Dunhill mondjuk 500 EUR, akkor en abbol a penzbol biztos nem az uj pipat fogom megvenni hanem inkabb nezek ezert az osszegert egy szep dan estate pipat Balleby-tol, vagy Bang-tol - ebben en sokkal tobb erteket latok.

Tonyoval egyebkent mar olyan szintre fejlodott az egyuttukodes ezen a teren, hogy az eBay-en is uzemeltetunk egy oldalt a pipainkkal “eastblockbriar” neven, mindenkinek batran ajanlom, hogy nezzen be hozzank:   

https://www.ebay.de/usr/eastblockbriar 

ff525678-9d3d-49e7-9ef9-4e879b8fa4bc.jpeg

(Molnar Antal - Tonyo, 9mm szuros)

Mik azok a dolgok amire oda kell figyelnunk ha hasznalt pipat, illetve esetleg komplett gyujtemenyt vasarolunk?

Erdekes dolgok vannak valoban amire erdemes odafigyelni. Egy nemet peldat emlitve, nem mindegy peldaul, hogy az orszag mely reszebol vasarolunk - a volt keleti regioban a nagypapa gyujtemenye varhatoan olyan darabokbol all amelyek nem kerultek tobbe 20-30 keletnemet markanal meg ujonnan sem, azaz vigyazzunk, hogy nehogy nagyon fole lojjunk a valos erteknek. 

A masik tipikusan vizsgalando reszlet a pipa szara. Ha a gyujtemenyben azt latjuk, hogy egy szár at van harapva, ott nagy esellyel - hiszen az adott ember harapasa a megszokas miatt ugyanoda iranyul - az osszes pipanak hasonlo problemai lesznek. 

Ami furan nezhet ki a laikus szamara, azonban inkabb jo jel mint rossz az a vastag szenreteg. Sokszor csak a kisujjunk fer a pipaba, de ennek igazabol orulunk mert maga a briar, a felujitas soran eltavolitasra kerulo szen alatt varhatoan erintetlen es ep, hiszen a szenreteg megvedte.

A hasznalat modja is arulkodo lehet - egy robogon, biciklin dohanyzo ember pipai mindig hatvanyozottabban vannak kiteve az ategesnek. Aztan vannak technologiai sajatossagok - itt van az asztalomon peldaul egy Becker pipa amelynek kazanja alul ategett. Becker az a mester aki jellemzoen elegge a kazan aljanak kozelebe kesziti a fustfuratot, igy ezeknel a pipaknal nagyobb az ateges kockazata. Sok Winslownal is latom ezt, es mindenhol ahol a mester a hatarokat feszegeti.

Volt esetleg olyan gyujtemeny amit megvasaroltatok es a „kibontasnal“ realizaltatok, hogy mekkora szerencsetek is volt?

Persze. A mar emlitett elso vasarlasok egyike amelyben a 7 olyan pipan kivul amellyel mar teljesen nyero oldalon voltunk talaltuk meg az emlitett ket nagyerteku TAO pipat. Aztan tobb olyan csomag volt amiben Winslow-kat, Reiner Barbi, Ingo Garbe pipakat talaltunk...szoval neha ra lehet nyulni meglepetesekre. Ezekenek a pipaknak az erteke tenyleg eleg komoly lehet - itt ideznem azt a pipas mondast, hogy “Az a remalmom, hogy az asszony majd annyiert adja el a pipaimat mint amit en a vasarlasukkor neki bevallottam roluk” :-)

3448aeda-4d1f-4307-9c4c-79ff402087c9.jpeg

(S. Bang, csont applikacios, szuro nelkul)

Gondolom ennyi ido alatt mar alaposan kialakult, hogy mik azok a formak, kialakitasok, finish-ek es faragok amelyek, akik lazba hoznak, igaz?

Igazabol az van, hogy en a faragokra megyek, a forma es aztan a finish tenyleg masodlagos. Ennek egeszen egyszeruen praktikus okai vannak: ha valaki mint en rajong egy adott farago munkai irant, nem lehet nagyon valogatos a formak es finishek tekinteteben hiszen a valasztek, a darabszam erosen korlatozott. Ha esetleg igy be-be esik a rajnogott faragotol egy olyan forma amivel nem leszunk baratok akkor azt esetleg eladom. Az en celom az, hogy a nagy dan faragoktol probaljak egy-egy pipat beszerezni, van olyan akitol mar tobb is van.

Kiktol vannak mar pipaid a danok kozul?

Van egy szuros Tom Eltang pipam - o jellemzoen egyebkent nem csinal szuroset de a Koppenhagai Danish Pipe Shop-al egyuttmukodesben keszitett egy szuros sorozatot. Ez a pipa igy joval olcsobb is mint a mester egyeb pipai. Aztan sikerult hozzajutnom meg a kovetkezo faragok pipaihoz: Balleby, Former, Jess Chonowitsch, S. Bang, Poul Ilsted, Winslow, Jeppesen, Kai Nilsen, Viggo Nielsen, Peter Heeschen, Benner, Jorgen Larsen, Thomsen. Ezen kivul nagyon buszke vagyok a fentebb mar emlitett osszes evjaratot tartalmazo Vauen evpipa gyujtemenyemre is. 

Kik a nagy kedvencek?

Az S. Bang markat tudnam kiemelni, toluk 3 pipam is van mar. Az o sztorijuk egyebkent nagyon erdekes - Sven Bang annak idejeben, a 70-es evekben nyitott boltjaban kezdett kulonbozo faragokat megbizni high-end pipak gyartasaval, es ebbol notte ki magat a brand. Sven Bang szinten faragott pipakat azonban ezek nem sikerultek nagyon jol, sokan mondjak, hogy o inkabb marketingben volt eros mint faragasban :-) Ezeket az eredeti pipakat egyebkent egy nemet uriember - ha jol emlekszem, a DanPipe-hoz kotheto a szemelye - vasarolta fel es adogatta el. Na ezekbol, csak az erdekesseg kedveert szeretnek megszerezni egy darabot.

A masik nagy tervem pedig az, hogy a dan noi faragok munkaibol is felepitsek egy szep portfoliot: Nana Ivarsson, vagy Anne Julie pipai olyan arszegmensben mozognak es annyira ritkak, hogy kiemelt celpontjai a gyujtoknek. Julie uj pipai a 8-10.000 euros savban cserelnek gazdat, a regi pipaival meg az a gond, hogy elofordulhat az o beutojevel ellatott de mas altal keszitett darab is, szoval nem egyszeru a gyujto dolga...

Mit gondolsz a pipa - dohany parositasokrol? Mas szoval, tapasztaltad-e, hogy mondjuk egy virginia flake igazan egy 3-as meretu egyenes billiardban erzi jol magat? 

Nem, ez iranyu tapasztalatom nincs, amit en kirikusnak erzek az egyertelmuen a tomes modja es minosege. Ezt annyira fontosnak erzem, hogy ha nem erzek egy tomest 100%-osan sikerultnek, neki se fogok a pipanak...tapasztalatom szerint egy rosszul elkeszitett tomet nem fogja hozni azt az izgazdagsagot, elmenyt amit elvarhatunk az adott pipa es dohany kombinaciojatol. 

 697e33f9-fba7-42c8-8dc8-b439f2229259.jpeg

 (Bent Nielsen (“Benner”))

Van mas hobbid is amibe ennyire beleasod magad mint a pipazasba?

Utazni nagyon szeretunk Zsuzsival, ami sok idot es persze penzt visz el. Nagyon szeretem ezeket az utazasokat megszervezni, sokszor nagyobb tarsasagunk szamara is. 

A masik hobbi meg az eves, nagyon szeretem a jo eteleket is, imadok fozni, foleg persze huseteleket. A steak keszitesben ugy erzem sikerult olyan szintre jutni amivel mar en is elegedett vagyok :-)

10 villamkerdes – es a valaszok 

 

Kikapcsolodaskent konyv, film vagy zene? 

Film, es ebbol a sorozatok amiket kedvelek. Nagyon bejott a Westworld. Aztan a masik amit nagyon szeretek az a seta kozbeni pipazas, azonban itt nalunk a jellemzoen nagyon szeles ido miatt ehhez mindig megfelelo pipat kell valasztanom. Erre vannak nalam rendszeresitve a vastagabb falu, robosztusabb Savinell 320-as es Bari pipaim. 

 

Top 3 kedvenc pipa?

Az S. Bangtol a csont applikacioval ellatott pipam es a Tonyotol a szulinapomra keszitett rovidebb pipat is imadom, aztan a Vauen, Morgan automanufakturaval tortent kooprodukciojabol szarmazo pipat emelnem meg ki aminek az az erdekessege, hogy a pereme dugattyuacelbol keszult. Ebbol 50 darab keszult osszesen. Tonyoval birtoklunk ebbol egyet-egyet.

 

Kedvenc dohanyod ebben a pillanatban?

Mindenkeppen benne van a top 3-ban a Suttlif Elizabethan Match VaPer - a megszunt Dunhill Elizabethan Mixture remake-je. Aztan persze a Cornell & Diehl White Lightning az Appalachian Trail szeriabol ami egy picit aromas VaPer de epp csak annyira amit meg elviselek. Vegezetul pedig dobogos meg a szinten Cornell & Diehl Plantation Evening english dohanya

 

Ha flake, akkor szetmorzsolva vagy csak hajtva tomve?

Mindig fellazitom a flake-et, es a jol ismert 3 fazisu tomessel vagy az u.n. air-pocket modszerrel tomom. az utobbinal ugye egy nagyob csomo dohanyt tomunk spiralis iranyban a kazanba es a perem szintjere igazitjuk. Igy a kazan aljan marad egy legresekben gazdag, lazab reteg ami segiti az egest. Ez a modszer egyebkent nekem a nagyobb pipakban valt be - most is egy pulykatojas mereto Viggo Nielsen pipat szivok, amit igy tomtem.

A flake-re visszaterve, en azt gondolom, hogy ez a formatum elsosorban egy szallitasi es allapotfenntartasi forma, nem tomesre kesz allag. Ugye a flake tortenete az, hogy a tengereszek szamara keszitettek es annak preselt, nedves formatumban valo elkeszitese a hosszu tengeri utak alatt a kiszaradastol ovta meg a dohanyt. Nem gondolom, hogy a tengereszek egyben tomtek a pipaikba :-)  

 

Szurovel vagy szuro nelkul?

Jellemzoen a szuros pipakat preferalom, bar ugye pont a dan pipak ebben nem erosek :-). Emlitettem, hogy tengerpart kozeleben elunk es itt az allando magas paratartalom jelentos nedvesseget okoz a pipaban is amire a szuro jo megoldas. Van olyan pipa, amit ket filtert felhasznalva tudok elszivni, annyira atnedvesedik. A danoknal egyebkent azert nem divat a szuros pipa mivel fontos minosegi jellemzonek tartjak ezek a mesterek a fust akadalymentes vonalat, es azt valljak, hogy a filter kialakitas ezt a fustaramlast megtorne, igy jellemzoen nem alkalmazzak.

Azt kell mondjam egyebkent, hogy nekem a szuro nelkuli pipabol szivott dohany tul eros. Eros az iz szempontjabol - peldaul egy gyujtasnal beszivott fust nekem a legritkabb esetben esik jol. Nem tudom mas hogyan van ezzel... Ezert ha szuro nelkuli pipat szivok akkor igyekszem feszesebbre tomni, igy csokkentem az intenzitast. 

 

Szivar es cigaretta is?

Cigaretta semmikeppen, szivarozni viszont szoktam es a kis szivarkakat is kedvelem. Ez utobbibol az aktualis kedvencek a Cohiba es a Trinidad csomagjai. Egyertelmuen a kubai izvilagot szeretem, a dominikai szivarok nem jonnek be. A nicaraguai szivarok meg szinten nagy kedvenceim.

 

Kedvenc ital pipahoz?

Nem nagyon van, mert nem igazan fogyasztunk alkoholt. A konyakot el tudom kepzelni pipadohany melle, de nalam meg ez sem jellemzo.

 

Egyszeru gyufat hasznalsz vagy specialis pipagyujtora eskuszol?

Sokaig kiserleteztem ebben a temaban es mivel szeles helyen lakunk ez egy kritikus pont szamomra. Van peldaul egy szep Corona Old Boy gyujtom amire Tonyo csinalt nekem egy briar hazat, nagyon klasszul nez ki, de sajnos az Old Boy-t csak belterben lehet hasznalni mert nem allja a szelet. Aztan kezembe akadt az osztrak IMCO ceg pipagyujtoja is azonban ennek a gyenge pontja az, hogy a gazcsapja muanyagbol keszult es igy nem egy tartos darab. Amivel most kiserletezek az a Clipper Metal pipagyujtoja, ami minimalisan modositott a cigigyujtoikhoz kepest, igy oldalt jon ki belole a lang. Ez, mint minden egyeb Clipper cserelheto tuzkovel, allithato gaztoltesi lehetoseggel rendelkezik es mivel tiszta fem, elvileg orok darab

 

Ki az a 3 ember aki a legnagyobb hatassal volt rad a pipas hobbi kapcsan?

Az elso nev Verhas Tamas, o a kezdetektol rengeteget segitett es a mai napig segit nekem mindenfele pipas temakban. Aztan persze a mar sokszor emlegetett Molnar Antal - Tonyo - pipafarago mester akivel baratokka es uzlettarsakka is valtunk, es van egy csoporttag a nemet pipas kozossegben, Christian Probst akitol szinten rengeteget tanultam

 

Mit gondolsz, milyen lesz a pipazas mint hobbi helyzete 2025-ben?

Itt Nemetorszagban van erdeklodes a pipazas irant, azonban sajnos osztom Farago Timi  (Timivel az interjut megtalalod szinten a blogon - SzubjektivPipas) tapasztalatat miszerint rengeteg szellemileg instabilnak tuno embert latok pipazni az utcan itt nalunk. Az en elmeletem az, hogy ugy tunik, Nemetorszagban sok drogrol, alkoholrol lejovo embernek ajanljak az orvosok a pipazast mint „potszert“. Sokszor latom a facebook-os csoportok kommunikacioiban, hogy pipasok nagy aranyban osztjak meg az „X-eve tiszta vagyok“ jelvenyeket, ugyhogy ebbol gondolom, hogy lehet valamifele osszefugges ebben a kerdesben.

A helyzet egyebkent a boltok szempontjabol sem rozsas. Sorra zarnak be az uzletek es nagyon keves patinas bolt marad meg mert nincs aki tovabbvigye ezeket. Itt lehet megemliteni a kiehli Herbert Motzek boltjat ami ugy tudott megmenekulni, hogy a tulaj atadta egy Thomas Darasz nevu fickonak, de legalabb igy a bolt tovabb el. 

Ahol most nagy pipas boom van az tavolkelet, Kina, Indonezia, Malajzia - oda most gyakorlatilag minden eladhato az utottkopott gyujtemenytol kezdve egeszen a tobbezer dollaros freehand csodakig.  

Szólj hozzá!