Szubjektiv Pipa Klub

Pipa, dohány meg minden ami ehhez köthető

Samuel Gawith Palace Gate - kókuszos süti

2020. szeptember 09. 16:37 - SzubjektivPipas

Samuel Gawith - Palace Gate - gyártó: Samuel Gawith, enyhén aromatikus virginia, burley, black cavendish keverék kókusz ízesítéssel. Szubjektivpipás index: ***+ (a max. 5 csillagból)

434cf38d-f73e-4522-9fce-fdb72902cbce.jpeg

A Samuel Gawith dohányaival nekem még rossz tapasztalatom nem volt. A Squadron Leader nálam az etalon english, a Full Virginia Flake is nagy kedvenc, de vajon milyen egy SG aromatik? Ráadásul egy kókuszos ízesítésű?!

A kókusz nekem nagyon be van csípődve. Nagyanyám Felvidékről származott el és igazi, lakodalmi főző-sütő asszony volt. Nála a karácsonyi sütés két héttel Szenteste előtt kezdődött és legalább 2 fajta kókuszos süti szerepelt a 3 féle bejgli mellett még legalább 5-6, egyéb süteményt tartalmazó karácsonyi alap szettben. Az egyik ilyen kókuszos sütinek az ízét még ma is a számban érzem. Persze, azért árnyalja ezt az emléket, hogy az időközben diagnosztizált 2-es tipusú cukorbetegséggel még lilább ködbe költözött a fejemben minden olyan emlék ami édes...

A sütemény úgy nézett ki, hogy egy csokiba mártott linzer alapra került a megsütött kókuszreszelékes tojásfehérje hab aminek a közepére egy kanálnyi szilvalekvár tette azt a plusz 10 gramm cukrot, amire akkor még úgy gondoltam nagy szükségem van. Bombasztikus volt. Imádtam lábatlankodni a konyhában és a zacskós, száraz kókuszreszelék (talán azt is a Globus szerelte ki annak idején) íze, illata örökre beégett az agyamba. Szóval nálam a kókusz teljesen OK, jöhet minden mennyiségben.  

6188be51-12cb-466e-9aeb-0f9823a712e0.jpeg

Sokan szeretjük a Samuel Gawith dohányait és nem csak azért, mert ezek a keverékek egységesen nagyon jók - én még nem találtam a repertoárban középszerű dohányt ami mondjuk egy Cornell & Diehl esetében a sok nagyon jó keverék mellett azért simán benne van a pakliban. A másik ok az, hogy továbbra is függetlenként működnek az olyan nagy gyártóktól és márkatulajdonosoktól mint a  Scandinavian Tobacco Group, a Mac Baren, a Kohlhase & Kopp, vagy az amerikai piacon egyre dinamikusabban akviráló Cornell & Diehl.

Angliában, a Cumbria vidéken, a South Lakeland District-hez tartozó Kendal városkában, 1792 óta keveset változó felállásban, az alapítók együtt, majd aztán sokáig külön-külön (mindössze pár utcányira egymástól) mostanában pedig megint együtt, mint Gawith & Hogarth gyártják a régi receptek alapján, sokszor már csak műszaki restaurálással javítható ódon gépeken a jobbnál jobb dohányokat.   

611c9a8e-96c9-444a-b406-f0dcd8318a64.jpegLe kell szögeznünk előre - ez megint egy angol stílusú aromatik, azaz nem egy jó sok szirupban megáztatott közepes vagy gyenge minőségű burley, itt a kókusz-likőr finoman hozzáad, nem dominál. 

Az illat határozott, de nem kellemetlen. Nem meglepően kókusz, a jól ismert lakeland aromával. Szerintem kellemes, de abszolút megértem ha valakit ez a kombináció taszít.

Egy igazi SG dohányhoz méltóan nagyon nedves volt nyitáskor, viszont vigyázzunk vele - a szalagos vágatú dohány dobozában nagyon gyorsan szárad, utána törik, tehát tartsuk inkább jól zárható kis befőttes üvegben. Én imádom az SG négyszögletű dobozkáit - a legjobb woblereimet is a Navy Flake és a Squadron Leader dobozaiban tartom - így szeretek az üvegből mindig egy-egy adagot az eredeti dobozba visszatenni és azt vinni magammal ha útnak indulok. 

3ea8ce0f-cab6-4c47-9420-7c7fc78fe7b2.jpeg

Kezelési, tömési szempontból nekem nem nagy barátom ez a fajta hosszú szalagos dohány, meg is szenvedtem vele ezúttal is mert borzasztó könnyű túl keményre tömni. Attól függően, hogyan sikerül a tömés vagy szépen, komplikációtól mentesen, hűvösen végigég, vagy olyan szintre forrósítja a pipát, hogy időről időre félre kell tenni. Ez az össz negatív tapasztalat egyébként, ami persze nem a dohány, hanem inkább az én kevés tapasztalatom kritikája. 

Ízben csodás, az első harmadban kicsit erősebb az édeskés kókusz, de aztán előrébb lépnek a dohány karakterei és onnantól az aroma átveszi az alkotó által neki rendelt szerepet - nem dominál, halkan játszik csak, felsejlik néha-néha, kerekíti, lágyítja az élményt. A dohányok arányát közel azonosnak érzem, az édeskés cavendish is határozottan adagolt, de ott van jól érezhetően a virginia és a burley is. Ez utóbbi a közepesnél kicsit feljebb érzett nikotinjáért is felel - persze ez egyéni tolerancia függvénye. Egyébként igazi könnyű, kellemes izű dohány amelyet a körülöttünk lévők is élvezni fognak. Tökéletes társ egy kávézó teraszán.

Szólj hozzá!

A feldobott labdát mindig meg kell játszani - Pipás arcok - Pazár Gábor

2020. augusztus 27. 12:18 - SzubjektivPipas

Névjegy: Pazár Gábor, vagy Brassens ha még mond valamit a Pipaklub.hu fóruma. Megkerülhetetlen alakja a magyar pipás közösségnek. Trafikos, de az a fajta akihez ha bemész és kiderül rólad, hogy pipás vagy, pár órán belül a kertben találod magad, vadul füstölsz valami Semois nevű varázsfüvet és a lúgos füstről és dohányfermentálásról hallgatsz, komoly érzelmekkel átitatott doktori értekezést - pedig 3.5 órája mindössze egy zacskó Stanwell Melange-ért ugrottál be. Él-hal a dohányért, nála nincs két szavas válasz. Érdi trafikja zarándokhely amit nagyon meg kell becsülnünk. Ahogyan őt is, mert közkincs.

Július közepén találkoztunk Érden az Anna Trafikban, jó másfél órát beszélgettünk, ennek a leiratát olvashatjátok itt a blogon.

ef0eae9a-6f72-40f5-be9a-4915afb2891a.jpeg

Elvileg ha minden jól ment volna, most nem tudnánk beszélgetni...

Igen, ha a Covid nem irta volna át a terveket most Franciaroszágban lennénk a feleségemmel, Séte-ben, Brassens szülővárosában. Ez a gyönyörű város a Cote D’Azure nyugati nyugati végén helyezkedik el. Nagyon híres, csodálatos hosszan elterülő homokos tengerpartját (is) nagyon szeretjük. Anna kiállítására mentünk volna a Pireneusok lábához, ezt egészítettük volna ki egy kis nyaralással délen.

“Happiness is not a destination, it is a way of life” azaz “A boldogság nem elérendő cél, hanem egy napi életszemlélet” látom a falon a kis táblán. Amennyire ismerlek, egy igazi hedonista vagy, simán lehetne a te mottód is

Anna, a feleségem tette ki és inkább őrá igaz ez. Én realistának tartom magam, nekem a boldogság célként is megfelel :-) A boldogságot egyébként sokszor nem a jelenben, nem a jövőben hanem egyre inkább már a múltban keresem. Sokszor érzem, hogy a korosztályom nem igazán passzol a mai világba. Ha benne is élünk, semmiképpen nem vagyunk meghatározóak. 

Mondok egy példát. Sokszor kapok szakmai megkereséseket, hogy segítsek ebben-abban.  Segítek ha tudok, megosztom a tapasztalataimat és tudásomat, de amikor elszámolnánk a tanácsadói munkával, az érdeklődés hirtelen elapad. Sajnos ebben az országban a tudás és tapasztalat mint piaci érték sok esetben nem találkozik a fizetőképes, korrekt igénylői oldallal. Kicsit mintha az lenne az alapállás, hogy a mi generációnk még osszon meg szépen mindent, azért ne várjon köszönetet és főleg ne várja el, hogy részt vehet a következő lépésekben, az esetleges végrehajtásban. Nekünk oda már nem osztanak lapot.

Evezzünk ennél jóval vidámabb vizekre. Az interneten látható megnyilvánulásaidból egy valami biztosan látszik: neked a dohány igazi szívügy. Az elemzéseid már-már irodalmi igényességgel megírt darabok, ha valaki dohány témában kérdez, mindig teljes választ kap komoly szakmai alapossággal. Miért pont a dohány? Családi indíttatás?

A miskolci gimnázium ahol végeztem egy igazi versenyistálló volt. Az a hely, ahol ha jól tanultál ütöttek, hogy tanulj még jobban, ha lusta voltál akkor meg beledöngöltek a földbe :-) “Tanulni” ott tanultam meg, és azt is, hogy nincsen olyan téma amit ne lehetne megtanulni. Az iskolai nyomás erdeményeként a gimnáziumot egy kezdődő gyomorfekéllyel és súlyosan megtépázott önbizalommal végeztem. A szüleim orvosi egyetemre szántak de én ott, abban a helyzetben inkább a gyengébb ellenállás irányába mozdultam - a budapesti Kertészeti Egyetem Tartósítóipari karára jelentkeztem mert ez tünt a teljes akkori kínálatból a legkönnyebbnek. Ott az első év után szakot kellett választani. Emlékszem, a 4 szak a konzerv-, hűtő-, bor-, és az azóta megszűnt dohányszak voltak.

A képzés két lépcsős volt - itt persze gyorsan megtudtuk, hogy kellően megalapozott mozgalmi előélet esetén a képzés második szakaszában már nem lehet problémája az embernek a további elhelyezkedést és a jövőjét illetően. Nekem sajnos (hála Istennek!) ilyen hátszelem nem volt, meglehetősen osztályidegen közegből, nemesi családból származom. Apámról olyan cikk jelent meg az 50-es években, hogy azon csodálkoztunk, hogy nem vitte el a fekete autó egy éjszaka.

Honnan származik a családotok? Utánamentél ennek kicsit?

Török származásúak vagyunk, 1620 környékéről vannak meg az első feljegyzések. A török hódoltság idejéből maradt itt egy ősöm, Pazár Dániel és házasodott össze a gyönyörű Lányi Krisztinával. Az 1640-es években a Lányi család nemességet nyert III. Ferdinándtól, így a Lányiakkal együtt Pazár Dániel is megkapta a nemesi blazont. Innentől aztán - egy két irattári tűzvészben elpusztult dokumentumtól eltekintve - egészen jól követhető a család útja. Kisnemesi család voltunk, Gömör vármegyét sosem hagytuk el, itt volt az utolsó családi domínium is amit aztán valamelyik dédapám szórt szét, adományozott el. Hát, igen a  családomban sosem volt divat az anyagiak tartalékolása, felhalmozása - ez a trend mai napig tart. A feleségem, aki parasztcsaládból származik szigorúan fogja a kasszát, én kissé lezserebb vagyok :-)

5c82f568-fca8-45c0-9fc2-25603c21b1b1.jpeg

Térjünk vissza az egyetemre. Ott hagytuk abba, hogy a várhatóan legkönnyebb utat választva a Kertészeti Egyetem dohányipari szakán kötöttél ki...

Igen, a legkissebb szak az egyetemen a dohányipari volt, ott látszott legegyszerűbbnek átjutni a két lépcsős képzés második lépcsőjébe. Semmi egyéb nem volt az ok, hogy ezt választottam... akkor, még úgy tünt, hogy teljesen “vakon” sodródtam a dohányipar felé - de az életben nincsenek véletlenek - erről picit később. 

Szóval tényleg nagyon kis szak volt a dohányipari - annyira kicsi, hogy erre területre nem jutottak professzorok, klasszikus tanárok, hanem az ipar jeles képviselői, az akkori dohányipari tröszt vezető szakemberei jártak be az egyetemre órát adni. Nálunk tartotta a szakgéptant például a pipás körökben jól ismert Borbély Zsolt, aki a Dohánykutató Intézetben dolgozott. Ez tehát nem a klasszikus, “....aki nem tudja, tanítja” szituáció volt. Lubickoltunk a valós, elsőkézből kapott szakmai tudásban. 

Nemcsak igazi tudást kaptunk tőlük hanem óvó figyelmet is. Azonnal kiszúrták, hogy kinek van valós affinitása a témához, ki az akit tényleg érdekel a dohányipar - keresték azokat a tehetségeket akik “korán igazolhatók”, hogy egy focis hasonlattal éljek. 

Ezek azok az idők voltak amikor a politika a decentralizáció elvétől vezérelve többek között a dohányipar számára is a vidékre költözést irta elő - Debrecen lett az új központ. Az ipar nagymoguljai persze ezt nehezen emésztették meg, senkinek sem akaródzott Budapestről Debrecenbe menni. A Tröszt vezérigazgatója, aki a dohányermesztést tanította nekünk már az egyetem második évfolyamán jelezte, hogy várnak majd Debrecenben, ott lesz a biztos helyem.

Végül a Nyiregyházi Dohányfermentáló Vállalat debreceni kirendeltségével kötöttem meg a tanulmányi szerződésemet ami kényelmes helyzetet teremtett. Biztossá vált, hogy az egyetem elvégzése után azonnal munkába állhatok, nem kell keresgélnem, onnan majd átemelnek a Tröszthöz.

 

e2d760ab-c1e6-43c8-b208-01a8f7ac3e97.jpeg         Nyiregyházi Dohányfermentáló Vállalat egy régi cigarettásdobozon - forrás: dohanymuzeum.hu

Hogyan alakult a dohányiparral a kapcsolatod az egyetem alatt?

Meg kell mondjam, hogy nagyon gyorsan emelkedett az ázsióm a szakmában még az egyetemi évek alatt. 4-en voltunk végzős diákok és Némethi Laci bácsi, aki Kutatóintézet igazgatója volt a kezünkbe nyomott egy pályázatot. “4-en vagytok - mondta - ha mind a 4-en megpályázzátok, mindannyian el is fogjátok azt nyerni, gyerünk, éljetek a lehetőséggel!  Négyünk közül én egyedül nyújtottam be a pályázatot ami nevetségesen egyszerű volt: egy oldal szakmai önéletrajz mellé a második oldalon össze kellett foglalnom az addigi tudományos munkáimat. Ezt a csomagot kellett kiküldenem Párizsba, ahol el is nyertem a pályázatot. 1980-at irtunk akkor.

08a2bee4-222c-4532-befb-20f9cb9a961c.jpeg                                                                    Némethi László - forrás: madosz.hu

 

Franciaországba kellett kiutaznod?

Áááá, nagyobb kaland volt ez annál :-) A Fülöp-szigetekre, Manilába kellett mennem, hogy angolul vagy franciául előadjam egy szakmai kongresszuson a pályázatomat... Ezzel egy, apró probléma volt, mégpedig az, hogy a magyaron kivül én semmilyen más nyelven nem beszéltem.

Sosem felejtem el, június 11-én kaptam meg a táviratot, hogy elnyertem a pályázatot és ekkor tudtam meg azt is, hogy november 13-án Manilában prezentálnom kell. Ez 5 hosszú hónap, és mint említettem neked, én a gimnáziumban megtanultam tanulni :-) Bementem a munkahelyemre, megígértem a tanulmányi szerződésemet szignáló igazgatómnak, hogy ha támogatnak, én bizony megtanulok franciául és Manilában megmutatom, hogy nem hozok szégyent a magyar dohányszakmára. Kaptam egy lakást Nagykállón, teljes hozzáférést a Nyiregyházi Dohányfermentáló frissen elkészült hangstúdiójához ahol hallgathattam a nyelvi kazettákat és tanuhattam.

Nem volt egyszerű - akkor már egy éve házas voltam, feleségem Érden, én meg Nagykállón nyomtam teljes magányban az intenziv nyelvtanulást.  Napi 16 órát tanultam egy baromi jó módszerrel, és feltornáztam a nyelvtudásomat olyan 2000 szavas szintre, persze a hozzá kapcsolódó mondatszerkesztési és nyelvtani alapokkal. 

Mi történt végül Manilában, a kongresszuson?

Először is majdnem szivrohamot kaptam mikor közölték, hogy nem az eredetileg jelzett 16 fős  tudományos bizottság előtt kell prezentálnom hanem a 2000 fős plénum előtt. Mindenben van valami jó persze, ha a szakmai zsűrinek kellett volna prezentálnom, biztos szétszedtek volna a kérdéseikkel, így viszont kimentem a plénum elé, előadtam amire készültem, megkaptam az udvarias tapsot és túl voltam az egészen, egy kérdés nélkül. Pedig a téma érdekes volt, a dohányfermentálás optimalizálását prezentáltam. A mai eszemmel persze nem vagyok annyira büszke a témára ami maga volt a szocialista “minőségszemlélet” - az optimalizálás ebben az esetben azt jelentette, hogy hogyan tudjuk a normál érlelés, fermentálás időszükségletét különféle varázslatokkal minimalizálni. Ez nyilvánvalóan a minőséget nem igazán javította, a költségeket azonban látványosan csökkentette.

Hová ment az igy elkészitett dohánytermék? A KGST piac szivta fel? 

Nem, az export minimális volt, majdnem minden maradt a magyar piacon és szinte csak a cigarettagyártásba ment a dohány. A legjobb minőségi osztályú Virginai kellett csak a külpiacnak.

Milyen dohányfajtákkal foglalkoztatok akkor Magyarországon?

Volt a Hevesi - a Virginia hazai neve ez - aztán voltak a nagylevelű barna dohányok, a Pallagi, a Szabolcsi, a Kerti. Rendkívül érdekes volt látni például, hogy ugyanaz a dohányfajta mondjuk egy görög, köves, tápanyagban, nedvességben szegény hegyi talajon szinte palántaméretben tengődve milyen dohányt termel összehasonlítva ugyanazon fajta Magyarországon, zsíros fekete földbe elvetett társához képest. Az utóbbi persze nagy leveleket hozott, zöldre száradt, sok gondot okozott a feldolgozáskor, ugyanakkor egy nagyon érdekes dohányaromát hozott ki a feldolgozással  - tipikus példája ennek a Kerti nevű fél-keleti dohány. 

Ha már itt tartunk, akkor ide kell fűzzem az alap nomenklaturát is amiben dolgoztunk: a magyar megközelités akkor a francia vonalat követte. A francia iskola a dohányokat genetikai típus és a száritás módja szerint osztályozza. Az amerikai felosztás nagyságrendekkel egyszerűsít, a két rendszer között kevés az átmenet. Nagyon hasonló ez mint a marha bontása - ugyanazt a szarvasmarhát teljesen más részekre bontja egy amerikai, egy francia vagy egy magyar hentes.

e06af846-49eb-4cff-b9d9-485167044f53.jpeg                                                                             Dohánypalánták - forrás: madosz.hu

A fenti modellek alapján ti hogyan osztályoztátok a dohányokat?

Volt ugye a mesterséges szárítású Virginia - ezeket nem kellett fermentálni, mindössze csak érlelni. Aztán voltak a már említett, természetes szárítású nagylevelű barna dohányok amelyeket a mi klímánkon mindenképpen fermentálni kellett. A fermentálásra azért van szükség mert bizonyos dohányfajtáknál ez alakítja ki az élvezhetőséget, javítja az égési tulajdonságokat, a dohány szövetét illetve befolyásolja annak eltarthatóságát. Ez utóbbi egyébként akkoriban azért volt fontos mert 3 éves készletekkel dolgoztunk, ezeket kevertük annak érdekében, hogy kiegyensúlyozzuk az évjáratingadozás okozta íz és beltartalmi különbségeket. Az osztályozásban szerepeltek még a Balkánon termelt keleti dohányok, a külön kategóriát jelentő burley és a szivardohányok.

Kanyarodjunk vissza a Fülöp-szigeteki kalandhoz - mi történt a konferencia után?

Az elnyert ösztöndíjjal egy fél éves, 5000 $ keretösszegű tanulmányi félév is járt, bármely választott országban - én persze Franciaországot választottam.  Azonban volt egy apró bökkenő. Én, mint azt fentebb meséltem, nem az Országos Ösztöndíj Tanács hivatalos útvesztőin keresztül pályáztam a francia ösztöndíjra, hanem direktben. Na ez a  “pofátlanság” teljesen kiverte a biztosítékot olyannyira, hogy majdnem a pályázathoz hozzásegítő mentorom állásába került és rám is úgy néztek mint bika a vörös posztóra. Viszont azt gondolták, hogy ilyen pofátlanságra csak az lehet képes akinek valami óriási hátszele van a Pártközpontban, úgyhogy amikor a 19-re még lapot húztam és bejelentettem, hogy ne csak engem engedjenek ki az ösztöndíjjal hanem a feleségemet is velem, teljes meglepetésemre arra is rábólintottak. Akkor, friss házasként ugye már túl voltunk 6 hónapnyi kényszerű különélésen - ő Érden maradt amig én Nyíregyházán franciát tanultam - és én nem akartam sehová sem utazni nélküle. 

Így kerültünk ki Franciaországba. A krém a tortára azzal került fel, hogy a Phillip Morris még egy 3 hetes svájci továbbképzéssel is megfejelte a dolgot. A PM akkoriban bontogatta szárnyait Magyarországon, már megvolt az első licenszben gyártott cigerettájuk, a Multifilter.

6645cdbc-f88a-458b-a0b0-51c4d019d76d.jpeg

Hogyan láttad akkor Franciaországot?

Imádtuk azt a fél évet. Még az sem vette el a kedvünket, hogy végül csak 3500 USD volt az apanázs igy nagyon szigorú beosztással, sokszor az ingyenes, apácáknál elérhető szállásokat igénybe véve, stoppolva utazva csináltuk végig a 6 hónapot. Ennek ellenére, mi második nászútként éltük meg ezt a csodálatos időszakot. Ezek után a 3 hetes svájci tanulmányút maga volt az 5 csillagos luxus. Itt a Phillip Morris mindent állt számunkra és a látott szakmai dolgok is rengeteg újdonsággal szolgáltak. 

9447ce7f-1b46-43a2-8478-e57b575de32f.jpeg                                                         Anna Franciaországban, egy szálloda ablakában 

Mennyire tért el amit kint láttál a magyar szakmai viszonyoktól?

Fantasztikus fél év volt, sokat tanultam. Az alapok a technológiában ugyanazok voltak mint otthon, ami viszont egyértelműen kitűnt az a befektetett összegek összehasonlíthatatlansága, az általános minőségszemléleti különbség volt. Hatalmas élmény volt látni a franciák tudatosságát, technológiai és minőségi fegyelmezettségét, azonban a korlátaik is nyilvánvalóvá váltak - nem tudtak megfelelni az amerikai multicégek erejének és termékfejlesztési kapacitásának. Akkoriban volt talán a leglátványosabb az amerikai dohánycégek előretörése - a Phillip Morris (PM), a British American Tobacco (BAT) hatalmas erővel nyomta Európába a termékeit és nagyon sikeresek voltak ebben. A fogyasztói ízlés egyértelműen az amerikai blendeket részesítette előnyben.

Mi az alapvető különbség az amerikai dohány blendek és az európai, francia keverékek között?

Először is pontosítsuk, én cigaretta dohánykeverékekről beszélek itt. Az amerikaiak nagyon jó minőségű Virginiával és nagy mennyiségű Burley-vel készítették a keverékeiket és ez utóbbi fajtát úgy használták mint a szivacsot. Már a termelésnél rendkívül tudatosan jártak el - az ő felfogásukban a burley nagy levelet termel, a betakarításkor a tővel együtt gyűjtik és szárítják, hogy a haldokló levélből a lehető legtöbb anyag térjen vissza a tőbe. Gyakorlatilag az így kiüresített levéltestben nem marad más, csak a rendkívül finom szövet ami mint egy tökéletes szivacs, a saját súlyának kétszeresét tudja felvenni a folyadék formában, jellemzően bemerítéssel adagolt különféle nehéz pácokból (juharszirup stb...), és egyéb, például az égést segítő adalékokból. Ezeket az anyagokat az alap hordozó burley-re “rásütve” kapták azt a dohányt amihez még a már említett jó minőségű, magas cukortartamú Virginiát keverve ideális cigarettatöltő dohányhoz jutottak. Ezekkel az illatos, kiváló tulajdonságokkal rendelkező dohányokkal és a fantasztikus marketing munkával amiben egyértelműen az amerikaik voltak a bajnokok, taroltak a fogyasztóknál.

A francia felfogás ezzel szemben az ú.n. “fekete” cigarettakat preferálta. Gauloises, Caporal, Gitanes - biztos neked is mondanak valamit ezek a márkanevek. Feketének azért nevezték ezeket a cigarettákat mert a már emlitett nagylevelű barna dohányokból készültek, természetes szárítással. Ezek a dohányok lúgos főfüsttel égtek ami alapvetően különbözött a magas cukortartalmú, savas füstöt adó amerikai dohánykeverékektől. 

d45c25a2-b79a-498c-8634-02cf52a385da.jpegMit érez ebből a laikus fogyasztó?

A minimális cukortartalmú, eleve valamivel magasabb nikotintartalmú, lúgos füsttel égő francia dohányban a nikotin szabadon van. Ugyanolyan nikotintartalmú, azonban lúgos füsttű dohányból a szabad nikotin - mint bázikus vegyület, a nikotin a lúgos füstben szabadon van jelen - sokkal erőszakosabban hat a szervezetre mint a savas füstben só formájában lekötött nikotiné.     

Egy doboz Caporallal sokkal nagyob tisztelettel kell bánnunk mint bármelyik amerikai kollégájával. Óvatosan, sokkal kisebb slukkokkal tüdözzük le,  nagyobb szüneteket tartunk két szippantás között. Emlékszem volt olyan francia cigarettafajta aminél a szálat vagy 8-szor kellett utánagyújtani ha az ember el akarta szívni :-)

Próbálkoztak a franciák az amerikai blendekkel, de nem sok sikerrel. A Royale termékcsalád majd a News is csúfosan megbukott, egyszerűen nem érezték az amerikai irányvonalat.

Mi történt veled a francia-svájci tanulmányút után?

A Dohányipari Vállalatok Trösztje mire az egyetemet befejeztem megszűnt. A vezérigazgató, aki át akart venni a Közös Vállalat igazgatója lett.  A hazatérés után sikerült magamat visszacsempésznem Budapestre a Dohányértékesítő és Szolgáltató Közös Vállalathoz - ez volt a cég annak idején amely a nyersanyagbeszerzést intézte, gondozta a receptúrákat, behozta és készletezte az import dohányokat, átvette, készletezte és terítette a késztermékeket a dohánygyáraknak. A pozíció amiben elkezdtem dolgozni a hangzatos Dohányimport Előadó nevet viselte, de a gyakorlatban - a számítógép akkoriban még ezen a szinten nem létezett - ez azt jelentette, hogy én voltam az áldozata a kartotékrendszerben történő dohánybála nyilvántartásnak. Mit mondjak, 6 hónap Franciaország után nem volt egy álom meló...

Az eddigiek alapján gondolom megint kaptál egy megjátszható passzt az élettől...

Igen, Algériából érkezett egy felkérés: kellene egy ember aki az ottani dohányipari mérnök képzésben tanárként részt tudna venni, dohányipari technológiát kellene tanítani a helyi Könnyűipari Egyetemen. Hála istennek annyira közszájon forgott a nevem, hogy azonnal eszébe jutottam valamelyik döntéshozónak és megkínáltak a kiküldetéssel. A kutatóintézetben vagy 8 másik embernek volt sokkal profilba vágóbb tapasztalata, de valahogy szerintem szerettek volna a falakon kívül tudni, úgyhogy már csak egy kérdés volt nyitva. Mennyi a fizetés? Ha a feleségemmel megyek akkor 1200 USD - 1982-t irtunk, a magyar fizetésem olyan 50 USD-nak felelt meg. Nem volt több kérdésem :-) Csodás volt az az egy év mint élettapasztalat, a francia nyelvtudásomat nagyon felturbózta, szakmailag azonban semmit nem adott.

Algéria után hol folytattátok?

Próbáltam én mindent, bejelentkeztem a Phillip Morris-os kapcsolatoknál, hátha lenne valamilyen állás külföldön de sajnos nem akadt semmi, így hazatértünk. Újra visszatértem a budapesti céghez de a kartotékok helyett egyre inkább az idelátogató külföldi delegációkkal foglalkoztam - az aktív francia nyelvtudásom miatt a főnökök előszeretettel bízták rám a látogatókat. Itt aztán amikor a szituáció lehetővé tette, bepróbálkoztam a külföldi vendégeknél - nincs-e bármilyen szakmai lehetőség az országukban, nagyon szívesen mennék :-)

Egy jó darabig nem volt szerencsém. Akadt persze néhány dohányátvétel a szocialista blokkban ami szinesítette a mindennapokat. Albániából, Bulgáriából több ezer tonna mennyiségben vásárolt az ország akkoriban keleti dohányt.

Aztán az egyik görög dohánykereskedőnél rám mosolygott a szerencse: egy ösztöndíjat ajánlott Görögországban - menjek és tanuljak a keleti dohányok manipulációjáról, legyek szakértője ennek a témának mert az jó lesz nekem és majd neki is.

Amennyire ismerlek, ezen a lehetőségen sem gondolkoztál sokat :-)

Valóban nem. A főnökeim örültek, hogy megint eltűnök egy időre, nem leszek láb alatt. 2 hónap intenzív tanulás volt, amit megfejeltek 1 hónap családi nyaralással. Rengeteget tanultam, nagyon érdekes időszak volt. A mai napig meg van annak a két hónapnak a teljes dokumentációja. Fajták, szortírozás, feldolgozási technológia mellé még ízelítőt kaptam a dohánykereskedelemből is. Mikor hazaérkeztem Magyarországra viszonylag teljes képem volt a görög dohánykeresekedelem témakörében. 

Görögországban melyik termőterületeken, régiókban voltál?

Elsősorban Macedónia, aztán Xanthi, Drama városok térsége, Langadikia. A dohányfajták amelyekkel lehetőségem volt megismerkedni a jellemzően kisebb levelű Dráma, illetve a hegyi Basma illetve Jebel tipusú dohányok amelyek igazi “fűszerek”. Aztán voltak azok a dohányfajták amelyeket a hegyek szoknyáin neveltek - ezek szinte nem kaptak esőt egész évben, kénytelenek voltak beérni a reggeli harmattal - ezáltal levelük fantasztikusan finom erezetű maradt, nem alakultak ki a levélben vastag főerek. Ezek a dohányok hihetetlenül jó égési tulajdonságokkal rendelkeztek, nagyon jó töltődohányai voltak a cigarettáknak. A Jebel dohányok még kevesebb nedvességgel és tápanyagfelvétellel beérték, gyakorlatilag harcoltak az életben maradásért a sovány, rendkívül köves talajon. A nagyon erős napfény ellen úgy védekezik a növény, hogy a levelén gyantás szőröket növeszt, hogy minimalizálja a kipárolgást, a nedvességveszteséget. Ezek a gyanták aztán azok, amelyek felelősek a keleti dohányok különlegesen fűszeres ízeiért, értékéért. A dohányt szüretelik, a napon szárítják, kicsit visszanedvesítik az ideális szintre és a megfelelő minőségi osztályozás után már mehet is a kereskedelembe.

b6187b0b-7d48-4c8c-87de-c98433c9b2bf.jpeg                                                                                 Görögország, a Drama régió

Gondolom azután a görög tanulmányút után aztán már tényleg valami csúcs állás várt a magyar dohányiparban... 

Ki kell ábrándítsalak, hazatérve megint visszakerültem a kartotékrendszerbe, a bálák nyilvántartásába, nagyon szenvedtem. Olyan 1-1.5 év után mutatkozott megint a reménysugár - a minisztériumban felmondott a dohányipar szakreferense, a főnököm megkérdezte nem lenne-e kedvem kipróbálni magam abban az állásban. Az akkor fizetésem 2.5-szeresét ajánlották, úgyhogy ezen sem sokat gondolkodtam, elvállaltam. Így lettem 1985-ben főelőadó, a dohányipar szakreferense a Mezőgazdaság és Élelmezésügyi Minisztériumban ahol aztán egészen 89 végéig dolgoztam.

Említetted a beszélgetésünk elején, hogy amikor elindultál a dohány irányába, akkor még nem voltál tisztában azzal, hogy igazából egy nagyon mélyen gyökerező családi indíttatás az ami talán ebbe az irányba vezetett.

Igen, a minisztériumi évek alatt kicsit beleástam magam a családom történetbe, ez volt az időszak amikor a már említett Pazár Dániel nevű ősömről az irattárakban megtalalált feljegyzések alapján kirajzolódott annak a Gömör vármegyei kisnemesnek a képe aki a felvidéken meghonosította a dohánytermesztést. Ami a sorsszerűséget még döbbenetesebben igazolta az az, hogy míg I. Pazár Dániel az Andrássy-ak hűbérese volt, addig az én főnökömet a minisztériumban szintén Andrássy Istvánnak hívták :-) Nincsenek véletlenek.

Hogyan élted meg a Rendszerváltást?

A dohányiparban az átmenet különösen vadul ment végbe. Az ország a 80-as évek végére csőd közeli helyzetbe jutott, Grósz Károly az eladó cégek listájával járta a világot és a magyar dohányipar cégei a lista elején álltak...Ment a kótya-vetye. Ennek a rettenetes folyamatnak az elejét még megéltem 89-ben a minisztériumban, de aztán inkább elköszöntem. 

Sokat beszéltünk akkoriban a görög dohánykereskedő ismerősömmel egy közös cég alapításáról - ennek 89-ben jöt el az ideje. Én vittem a cégbe a dohányipari tudást, vettünk fel jópár külkereskedelmi szakembert. Cégünk, a DOKER Dohány Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., a magyar dohányipar romjain megmaradt cégeknek végzett külkereskedelmi szolgáltatást plusz támogatást nyújtott az elfekvő készleteik értékesítésében. Akkoriban hatalmas mennyiségű eladatlan cigaretta készleteik voltak a magyar dohánygyáraknak, az országnak meg nagy igénye a devizára így beszálltunk a készletek értékesítésébe.

Hihetetlen érdekességek fordultak elő akkor a dohánypiacon, többbek között a “negatív árú” dohánykészletek esete. Sokszor előfordult, hogy például Olaszország olyan mértékben  támogatta a dohánytermesztést és saját gazdáit, hogy az eladatlan készletek kezelésére fizetett azért, hogy valaki elvigye az árut.  Ha elhoztál 1000 tonna dohányt, akkor kilónként 13 centet kaptál érte. Ezt aztán elvitted a Románokhoz és rendes, pozitív áron váltál meg tőle. Aztán például a szírek el voltak adósodva a csehek felé, és nem tudtak fizetni. Csehország a piacon árusította ezt az adósságkvótát, mi vettünk belőle és dohányban levásároltuk Szíriában. A szír dohánykereskedőkkel történő üzletelés azért hordozott némi személyes biztonsági kockázatot, ezeket bele kellett kalkulálni akkoriban :-) Azért csodálatos idők voltak ezek, ekkor volt alkalmam megnézni az akkor még prosperáló Latakia tartományt is Szíriában amit azóta persze letarolt, megsemmisített a hosszú háború. 

8a8c3c35-c58f-4606-850d-1da98070a5a9.jpeg                                                                       Szír dohányok átvételre várva

A történetben már a 90-es évek elején járunk, mi történt veled ezután?

A magyar dohányiparból a 90-es évek közepére gyakorlatilag semmi sem maradt. Szétprivatizálták, elhordták ami érték volt. A helyükre érkezett multicégeknek rám már nem volt szükségük. A közös vállalat közben szépen lassan elhalt, nem volt már forgalmunk. A dohány világpiacán is hatalmas változást hozott egy globális peronoszpóra járvány ami letarolta az afrikai, kínai illetve braziliai ültetvényeket - éveken keresztül volt alapanyaghiány a piacokon, nem volt mivel kereskedni. Ez, mint ahogy bármely más szektorban is történik ilyenkor, a kereskedelmi piac koncentrációját hozta el: a hatalmas, tőkeerős, túlélni képes cégek átvészelték a nehéz éveket és felvásárolták, beintegrálták a kisebb cégeket. Ez például olyan helyzeteket eredményezett mint ami Görögországban történt - a globális multinacionális késztermék gyártó óriás kijelentette, hogy nem hajlandó 150 dohánykereskedelmi céggel dolgozni, 1 maradhat talpon. Így is lett. Törökországban a 450 kereskedőből maradt 1 cég. 

Ha jól értem akkor a dohányipar szépen lassan eltűnt alólad. Maradt még valami amivel a közelében tudtál maradni?

Még a minisztériumi időszakomban jelentkezett be a francia dohányipar, hogy szeretnének valamit kezdeni Magyarországon. Akkor már mindenkinek volt licensz márkája, csak a Sátoraljaújhely maradt külföldi cigaretta nélkül, őket próbáltuk összehozni a SEITA francia céggel. Kértük, hogy a Gitanes-t hozzák el Magyarországra, azonban ők a Galoises Blonde-ban láttak fantáziát. A tárgyalások után aláírtuk a licenszszerződést, és a feleségem aki a második gyermekünk megszületése után éppen szabad volt, elvállalta a SEITA magyarországi képviseletét. Ebből lett aztán a SEITA Magyarország KFT. ahol a feleségem mint vezető marketinges dolgozott évekig, egészen addig amíg a SEITA több körös tulajdonoscseréje következtében utód nélkül megszünt. Csodálatos időszak volt, terveztük a PR és Marketing akciókat, rendezvényeket, aztán ez is elmúlt.

Hogyan lett az Anna Trafik?

Amikor jött a trafik koncesszió, akkor azt gondoltuk a feleségemmel, hogy valószínűleg rendelkezünk már ezen a területen annyi tapasztalattal, hogy meg tudunk írni egy pályázatot. Így is tettünk, és így lett a miénk Magyarország 1.-es számú koncessziós engedélye. A bolt idén lett 7 éves. 

47bf7366-7386-419e-a14d-adcf7dba4e05.jpeg

Így a vége felé azt hiszem időszerű rákérdeznem. Hol jön képbe a pipa? Én már pipásként ismertelek meg, a cigarettadohány mellé mikor érkezett meg a pipázás?

Abban a 12 évben amit már nem egy dohányiparral  kapcsolatos cégben töltöttem, nem is dohányoztam. Valahogy nem éreztem szükségét. Ahogy viszont megjött a trafik koncesszió és megnyitottunk, én hivatali kötelességemnek éreztem, hogy végigszívjam a kínálatot mert kiváncsi voltam, hogy mi változott az alatt a 12 év alatt amikor nem gyújtottam rá. Cigaretta fronton sajnos nagyon sokat romlott a minőség, lesújtó volt szembesülni a változással. Érdekes módon az egyetlen cigaretta ami megmaradt olyannak amilyen volt az a magyar Symphonia. Igazi dohányízt keresve végéipróbáltam a sodródohányokat is - nem találtam meg amit kerestem. Ott voltak még a boltban a pipadohányok, hátha ezekkel rátalálok az igazi dohányélményre. Volt egy viharvert, a családot már megjárt, öreg Körös pipám, azzal álltam neki a dohányok tesztelésének.

Az első dohány amit megkóstoltam az a Mac Baren HH Vintage Syrian dohánya volt. Elszívtam egy tömettel és megnyugodtam. Van még jó dohány, van még szakmai becsület :-)

Végigkóstoltam a pipadohány szortimentet, találtam jót és kevésbé jót. Nagy kedvencem volt a Peterson aminek kinálatában jó aromatikok is voltak, de a nagy favorit volt tőlük az Irish Oak, a 3P,  a University Flake.

Mindjárt az elején elkezdtem írogatni az elemzéseket akkor még a pipaklub.hu fórumába illetve a Magyar Pipatórium Fórumra, Brassens néven. Akkoriban nagyon népszerűek voltak ezeken a fórumokon a rövid dohányelemzéseim, ekkor váltam tulajdonképpen a pipás közösség ismert tagjává.  

Alig 1.5 órája beszélgetünk és azon gondolkodom ahogy hallgatlak, hogy mi ennek a gazdag életpályának a titka? Úgy tűnik a lehetőségek mindig megtaláltak téged.

Igen, én magam sosem kerestem az új utakat, az elágazásokat, ezek a lehetőségek maguktól jöttek, a dolgok csak “megtörténtek” velem. Talán egy dolog van ami szerintem fontos - és ezt mindenkinek elmondom amikor arról hallok, hogy valaki kétségbeesetten hezitál és gondolkodik egy felajánlott lehetőséget illetően. Az én életem a tökéletes példa arra, hogy az Élet által feldobott labdát meg kell játszani. Mindíg meg kell játszani! Még ha úgy érzed először, hogy nem az van benne amit vártál, akkor is, szedd össze magad és üsd meg azt a labdát teljes erőből aztán ne add fel ezen a ponton, hanem hozz ki a játszmából mindent amit tudsz. A magyar tanárom a gimnáziumban azt mondta, “Olyan vagy fiam mint egy bulldog, amire ráharapsz azt nem engeded!” - teljesen igaza volt :-)

Gyors kérdések - és válaszok

Mindenkori Top 3 dohány?

Nem fogok nagy meglepetést okozni az engem ismerőknek: Semois. Ez a dohány nekem több szempontból is nagyon fontos. Termesztése, feldolgozása, még kereskedelme is a klasszikus hagyományról szól. Ahogy Simenon megirta a Maigret-ben. A mai is élő hagyomány és tradíció miatt a másik előnye, hogy ennek is lúgos a főfüstje azaz szájsemleges Ph-jú, nem marja szét az ember száját, napokig szívható egyhuzamban. A második kedvenc típusom a flake-ek, itt a Rattray’s Hal o’ The Wind VaPer dohányát említeném vagy a Samuel Gawith klasszikus Full Virginia Flake-jét. A harmadik pedig aminek mindíg kell itthon lennie az a szintén Samuel Gawith 1792 dohánya, tonkabab izesítéssel  

Szűrővel vagy szűrő nélkül?

Nem tudom ezt neked egy mondatban megválaszolni. Végtelenül leegyszerűsitve a választ, szűrő nélkül, de csak azért mert nem vagyok hajlandó rosszul elkészített dohányokat szívni - amelyek igényelnék a szűrő tompító hatását. Az én véleményem, hogy azért készít az ipar olcsó, agyonízesített, rossz aromatikus dohányokat mert a gyenge minőségű dohányt is el kell valahogy adni. Ezeket a hibákat tudja nagy hatékonysággal elfedni a szűrő. A másik oldalon pedig szerintem “bűn” egy filteres pipával kiherélni, letompítani azokat a finomságokat, amelyeket egy igazi dohánykeverő mester a különböző dohányok keverésével beállít. 

ce499024-d063-4965-989d-efa1318f7a04.jpeg                                                                   Luigi Viprati - az egyik nagy kedvenc 

Mi a kedvenc pipaformád?

Azt mondják, hogy nagy archoz nagy pipa, kis archoz kis pipa. Nekem marha nagy arcom van :-) ezen kívül szeretem ha hajlított, bent a pipa így tudom lógatni a számból, a kezemmel nem igazàn kell rásegíteni. Szeretem a nagy, nehéz, öreg pipákat. Van egy nagy kedvenc Ser Jacopo-m, belemegy vagy 5 gramm dohány. Addig tartogattam a boltban, ügyelve arra, hogy ne vigyem le az árát, míg az enyém lett :-) A másik kedvencem egy teljesen hasonló fazonú Luigi Viprati. Szeretem persze az egyenes pipákat is - elegánsak, és nehezebb elrontani a furatukat. 

c2ac762b-e726-4e73-8431-ea9d1b8af76f.jpeg                                                            Az említett Ser Jacopo

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

3 komment

Klasszikus amerikai OTC pipadohányok - Half and Half

2020. augusztus 09. 17:39 - SzubjektivPipas

Half and Half - gyártó: Scandinavian Tobacco Group Lane Ltd.(STG), enyhén aromatikus burley-virginia keverék ánizs likőr, kardamom, koriander, szerecsendió ízesítéssel. Szubjektivpipás index: ***+ (a max. 5 csillagból)

008e065a-84f6-41cd-afc3-f6ee40e72cd8.jpeg

A Carter Hall után jöjjön egy másik amerikai OTC klasszikus, a Half and Half. Ugyanabban a ligában játszanak - ez is egy nagyon régen piacon lévő, enyhén aromás, az USA-ban mindenhol elérhető keverék, burley és virginia alapokon. Elvileg - a neve alapján - ez egy 50-50%-os arányban kevert VaBur, de kóstolva ez inkább 70-30% lehet a jó öreg amerikai igáslóként funkcionáló burley javára.

Az alábbi korabeli reklámplakát mindent elmond róla: “Imádod az ízét, és mindenki körülötted az illatát.” Nem tudom megcáfolni :-) 

976f05b4-af25-43e4-9604-6c5fafa79ace.jpeg

f54f2935-fe92-4b33-b468-dc24ba375c7a.png

A jelenlegi márkatulajdonos és gyártó a Scandinavian Tobacco Group (STG), és az igazi globális játékosként működő cég profizmusa állítólag nagyon jót tett a nagyon régóta változatlan dizájnnal csomagolt dohánykeverék minőségének. Bárhol utána olvasva nagyon komoly panaszokba ütközünk a 2000-es években vásárolt, akkor még Pilkerton Tobacco Company által gyártott dohánycsomagok kapcsán - én azt a verziót nem kóstoltam, az alábbi szubjektív vélemény a jelenleg elérhető verzióra vonatkozik.

Nekem nagyon bejön a csomagolás színvilága és az egyszerű dizájn. Láthatóan nem akar több lenni annál ami - egy egyszerű, mindennapokra gyártott félig burley, félig virginia (“half and half” - burley and bright) keverék amelyet a leírás alapján igazi mindent bele alapon ánizs, kardamom, koriander és szerecsendió aromával és némi alkohollal ízesítettek.  

A tasak profi STG minőség, a szokásos baráti figyelmeztetésnek engedelmeskedve (“break seal gently”), óvatosan nyitjuk a friss tasakot. Az illat azonban nem óvatoskodik - intenzív, de nagyon kellemes elegye mindennek ami NEM dohány :-)

0724e8a9-b638-465c-abaa-aa16aa85d11b.jpeg

A keverék formátuma coarse-cut - könnyen tömhető és a nedvességtartalma frissen bontva is tökéletes, előkészítő szárítást nem igényel. Még így, frissen bontva sem hagy nedves trutymót a pipában. Azt, hogy ezt az állagot milyen kemikáliák adagolásával biztosítják, inkább nem akarom tudni - az amerikai dohánypiaci előírások sokkal többet megengednek az adalékok terén mint az európai szabályzás.

Az íze, az meg olyan amilyennek várjuk, sokat nem tudunk róla írni, de ebben a kategóriában ez nem kritika.

A tömet első harmadában, felében a fent említett alkoholos, ánizsos, fűszeres aromák dominálnak. A vriginia éppen csak benézeget a háttérben és a burley sem jut előrébb némi mogyorós, földes ízjegynél ami fel-fel tűnik néha, aztán beleveszik az ánizsos, fűszeres és néhol meglepetésre meggyes(?!) aroma kavalkádba. Direkt “aromát” kell írjak, mert azért ez nem a fent felsorolt fűszerek és gyümölcsök természetes illata, hanem a nagyi sütő-aromás doboza tele az Állami Likőripari Vállalat csodáival. Egy biztos, ha rászoknék, tuti ráállítanék egy saját pipát, ez az a fajta dohány aminek íze nehezen írtható ki a pipából ha egyszer már jól beleette magát.

Egyébként perfektül viselkedő keverék, mint a korábban megénekelt testvére - nem tudunk olyan tempót produkálni amivel megcsípné a nyelvünket. Nikotinja valahol a közepes szint alatt, engem nem zavart pedig érzékeny vagyok rá.   Végül jó pár tömettel elszívtam belőle mert nagyon trükkösen belemászik az agyadba, a reggeli kávé mellé tökéletes édes kis semmiség.

Szólj hozzá!

Rozsdás dobozban lakik a varázslat - Samuel Gawith Kendal Cream Deluxe Flake

2020. május 08. 09:56 - SzubjektivPipas

Samuel Gawith Kendal Cream Deluxe Flake - gyártó: Samuel Gawith, burley-virginia keverék a tipikus „Lakeland“ ízesítés mellett még sok egyébbel. Szubjektivpipás index: ***** (a max. 5 csillagból)

68ba11af-e094-4f74-bf74-b909bffc06b2.jpeg

Gianni a helyi, pipaklub legszínesebb alakja. A kubai felmenőkkel rendelkező, mindig vidám ember a közösségünk igazi motorja. Folyamatosan szervez, meghív, és megoszt - ez utóbbit a szó eredeti értelmében: ő az aki minden összejövetelre legendás hátizsákjával érkezik amelyből mindig előkerül jópár pipa, kés és persze néhány doboz dohány. Latinos temperamentuma miatt (is) egy nagyon szerethető figura. Második generációs svájciként, a  belenevelt pedantériától vezetve a jellemzően nagy értékű, dán freehand pipáit példás rendben tartja. Dohányfronton azonban saját bevallása szerint is a kubai vére dominál: teljesen feladta a kontrollt több évtizede halmozódó készletei felett. Nagy ínyenc ételben, italban, szivarban és persze pipadohányban is. A társaságban ő az aki hozzám hasonlóan folyamatosan más és más dohányt kóstol, keresi a ritkaságokat. Ő az aki megismertetett a Condor flake és ready rubbed változataival, de hozott már 20+ éves Ascorti flake-et is mert “ez volt az utolsó doboz, Péter ezt neked meg kell kóstolnod!”.

Még a Covid19 előtt kaptam tőle egy viharvert, láthatón nem mai Kendal Cream dobozt amit azzal a megjegyzéssel adott át, hogy ha jól emlékszik ez egy marha jó dohány. Annyi apróság van vele, hogy az iratszekrény mögé beesve találta és némi rozsda is megharapta a sokat látott dobozt amit még a 2010-es évek elején adtak el itt Svájcban. 

Külsőleg a tin az apró rozsdafoltoktól eltekintve rendben volt, és a sokszor megénekelt, a Samuel Gawith szögletes dobozaival előforduló vákuum-hiány problémáját sem tapasztaltam. Az 1 frankos érmével szépen, szisszenve nyílt. A kissé megviselt papirkosárkában rendben sorakoztak a gusztusos flake szeletek. Ha közelebbről nézzük a préselt dohányszeleteket, akkor láthatjuk, hogy a felhasznált izesitő likőrből a cukor kristályok néhol kiváltak - a dohány élvezeti értékét szerencsére ez nem befolyásolja.

d6fa6618-a583-47c1-909f-79d287016ecd.jpegAz illat leírhatatlan :-) Na jó, megpróbálom: Bázel és Budapest között a magányos autóutadon megállsz a benzinkúton hajnal 5-kor. Belépsz a shopba és megcsap a krémes, meleg kávéillat de a szükség először a mellékhelyiség irányába vezet. Bedobod a 70 eurocentet, nyílik a “sorompó” és ebben a pillanatban a kávét felváltja a pisszoárokba dobott illatosító tabletta tolakodó, kémiai virágillata az orrodban. Ha ez a kép egy cseppet erős, akkor maradjunk egy csésze gőzölgő latte-nél, ami mellé egy nagy cserép muskátlit szagolgatsz. Disszonáns, de nagyon működik. Elkap és nem ereszt. 

Próbáltam morzsolva és pici cube-ra vágva is, bárhogy működik. A pipája egy régi, kopott Peterson billiard - 2 órán keresztül minimum elvoltam vele.

d3caf688-fa2a-4ef0-8340-ec580fd27e85.jpeg

Az izei csodásak. Nagyon egyéni, több hangszeren játszik. Van egy erős alapunk amelyből kapjuk a tipikus “stoved”-virginia jegyeket: vastag, földes, szárított bogyós gyümölcsök és persze az elmaradhatatlan füge. Erre jön a burley a mogyorós, szintén földes, édeskés, melaszos jegyekkel aztán megérkezik a tipikus Samuel Gawith féle Lakeland aroma, beköszön a kicsit mesterséges, extrémbe hajló virágillat - a már említett muskátlinak van ez a már-már bántó élesség az illatában de esküszöm nagyon jól működik itt. 

Az fenti ízek valahogy összeállnak egy nagyon kellemes, krémes, harmonikus egésszé. Az izgalmas aromák nem  halnak el, intenzitásuk a tömet végéig velünk marad. Nincsenek üresjáratok, csak önfeledt, 2 órányi élvezet. A fenti illat és iz kavalkád ellenére ez távolról sem egy dán vagy német heavy-aromatic - inkább egy angol tipusú ízesített keverék ahol a markánsan megőrzött dohány ízekre játszik rá halkan a hozzáadott ízesítés.

Nem csip, nem harap, a nikotinja a közepes szint alatt, pont ahogy szeretem:-) Ez nálam 5 pont.

Szólj hozzá!

Klasszikus amerikai OTC pipadohányok - Carter Hall

2020. február 20. 16:49 - SzubjektivPipas

Carter Hall - gyártó: John Middleton Inc., enyhén aromatikus burley-virginia keverék kakaó, bourbon whiskey ízesítéssel. Szubjektivpipás index: *** (a max. 5 csillagból)

03bd0a37-8543-4028-94f6-e4d76a257f12.jpeg

Mielőtt belemerülünk a Carter Hall részleteibe - egyébként nincsenek ilyenek neki, de ebben az esetben ez nem hátrány - tisztázzuk az alapfogalmakat. OTC, azaz Over The Counter: a nem-receptköteles gyógyszerekre is használt általános besorolás azokat a könnyen elérhető pipadohány márkákat takarja, amelyekből a legtöbb fogy - viszonylag olcsóak és könnyen elérhetőek mindenféle drugstore üzletekben az USA minden részén. Ezekért a dohányokért nem kell szakboltba mennünk, a sarki CWS-ben, Walmartban vagy éppen a benzinkúton is be tudjuk szerezni. Az ár is ennek megfelelően alakul - a kis, 1.5 oz-os (43 gramm) kiszerelésű kartondobozka már 4.5 USD környékén elérhető.

A Carter Hall egy patinás márka, 1895 óta gyártja szinte azonos csomagolásban a John Middleton Inc. amely 1856-ban, egy egyszerű dohányboltként kezdte Philadelphiában. A cég terméke még a szintén patinás Prince Albert pipadohány is amely a pipások generációinak volt és még ma is napi alapdohánya az Egyesült Államokban.  

39e41b08-c023-4380-a95a-cb35b129f81b.jpeg

1b41e84b-8138-47ce-8d87-9667e3b32634.jpeg

Nézzük a kiszerelést. A 1.5 uncia (43 gramm) dohány egy kartondobozban kapott helyett egy ú.n. “Luxury pouch”-ban (Nem viccelek, a front oldal kiemelve hirdeti, hogy a kartondoboz belsejében bizony egy luxus kategóriás zacskót találunk). A luxusba a visszazárhatóság már sajnos nem fér bele, bár egy igazi Carter Hall felhasználó 2-3 nap alatt úgyis elfüstöli a kis zacskónyi dohányt, esélye sincs megszáradni.

c16b8791-f59c-4ffa-a185-784e4fffccc8.jpegA frissen bontott pouch-ba beleszagolva elemi erővel legyint arcon a Nesquick cukrozott kakaópor illata és az alkohol.  Próbáltam rájönni még, hogy mihez is hasonlít az illat, és nagy nehezen beugrott - gyerekkorom arany fóliába csomagolt, kimért konyakmeggy csokija. Az étcsoki és az alkohol keveréke ez az illat. Az illat nagyon erős, az aroma intenzitása alapján egy erősen aromatizált keverékre számíthatunk.

A blend igazi amerikai OTC pedigréjének megfelelően dominánsan burley bázisú, ehhez adnak egy kevés virginiát - ez utóbbi az ízben nem felismerhető. 

a03c7764-4a5f-43d2-986e-61b845b5ed08.jpeg

A dohány éppen annyira nedves, hogy azonnal tömhető de a tapasztalatok alapján meghálálja a szárítást. Frissen nyitott állapotban hajlamos a tömet végére a pipa aljában kezelhetetlenné válni. 

A dohány egyébként példásan szelid, jól fogadja a lángot, sokszor egy gyújtásból megvan a vezérparázs. Az első 5-10 pöffentésben erősek még a hozzáadott aromák, kilóg az alkoholos iz, ott a csoki, kissé mesterséges, vegyészi ízekkel. Aztán a tömet megszelídül, marad az egyszerű burley mogyorós alaphangja, amin stabilan érkezik a kakaóaroma és valami édes, egyáltalán nem kellemetlen alkoholos alaptónus. Az aroma egyre inkább háttérbe szorul és a tömet nagy részén egy enyhe-közepes intenzitású, kellemes, de egysíkú füstöt kapunk. Az alap burley hozza amit hozni tud, itt nincsenek mélységek és magasságok. A dohány viszonylag gyorsan ég, de gondolom ez a tömés függvénye is.

A szájban maradó utóiz nagyon kellemes - burley némi rumos-meggy utánérzéssel. Összességében ez egy egyszerű, enyhén aromatikus, stabil minőségű mindennapi dohány. Kellemes, lágy ízekkel, minimális nikotinnal és példásan könnyen kezelhető természettel. Ha egy kezdőnek ezután dohányt kellene ajánlanom, én bizony valószínűleg a Carter Hall-t mondom majd. Bárcsak elérhető lenne a magyarországi kínálatban - sok pipás kedves társa lenne a mindennapokban.

Szólj hozzá!

A Condor (végre) leszállt - Condor Ready Rubbed

2020. január 14. 19:09 - SzubjektivPipas

Сondor Ready Rubbed - gyártó: Japan Tobacco International Group. Virginia speciális likőrrel ízesítve. Szubjektivpipás index: ***** (a max. 5 csillagból)

b106cc18-f6cd-4172-a53f-f703953d5d90.jpeg

“Ha a mennyország egy pub ahol a csapról sosem fogy el az IPA, a társaság pipásokból áll és Condor állandóan van az asztalokon - Édes Istenem, vegyél magadhoz már ma!” (Ismeretlen szerző Condor kóstolási jegyzetének zárósora a Tobbaccoreviews-on)

Ha pipázol, és pipás társaságba jársz, pláne ha követed a netes fórumokat, akkor előbb-utóbb rááll a füled a csak suttogva, áhítattal elrebegett varázsszavakra. Ilyenek a pipák esetében a Dunhill, a Castello, vagy a Jura, Jess Chonowitsch és a többi dán. Ha viszont a pipák mellett a dohányokra is fogékony vagy, akkor téged is jóleső borzongással tölt el amikor meghallod a Penzance, a Pelican, vagy Sobranie szavakat, vagy éppen eléd kerül egy régi Edgeworth tin képe...Igen, ezek azok a dohányok amelyek beszerzése szinte lehetetlen, de időről időre azért csak a közelünkbe kerülnek, megvillantják magukat. Ha szerencsések vagyunk még kóstolunk is belőlük és persze minden pillanatban keressük, hogy miként tudnánk belőlük legalább egy dobozzal szerezni....

Majdnem ilyen misztikus dohány a Condor is. Bár első nekifutásra jóval egyszerűbben beszerezhető mint a fentiek – kizárólag az Egyesült Királyságban illetve Spanyolországban, de ott legalább majdnem minden kioszkban kaphatóakazonban ezekben az országokban a helyi dohány kiskereskedelmi szabályok tiltják a postai úton való értékesítést. Marad tehát a személyes vásárlás, de nekem teljesen kiesnek ezek az országok a jellemző útvonalaimból, így aztán sokáig nem sikerült hozzájutnom.

Aztán egyszer csak, december közepén kaptam egy több dohányt tartalmazó csomagot Timitől, a pipások őrangyalától,  amibe mintegy mellékesen, mintha mi sem lenne egyszerűbb egy csomag zöld Condort is csomagolt. Tette azt annak ellenére, hogy neki is csak nagyon-nagyon ritkán hoz a madridi ismerőse. Mondanom sem kell, nagyon megörültem neki. A “british sport car” zöldben pompázó csomag aztán az ünnepek előtt még itt Bázelben nyílt ki és rajtam kívül kóstolt belőle néhány svájci barát - a Condor itt Svájcban is ritka madár. Aztán az egyre vékonyabb csomag elutazott velünk Magyarországra, ahol a budapesti pipaklubban ültünk teljes áhítatban V. Tamással a szivarszoba mély foteljeiben, és fátyolos tekintettel emlegettük azt a bizonyos “Condor moment”-et. A klasszikus környezet mellett az alternatív kulturális térben is ugyanezt a lebegős, csodálatos élményt váltotta ki - a Keret Klub asztalánál Milán sporttárssal az utolsó tömetnyi dohányt megosztva is csak ugyanoda bírtunk jutni: ez a dohány bizony nagyon finom.  

3a185709-2203-47ac-8a63-627407f48cfa.jpeg

Mindenképpen meg kell jegyeznünk itt, hogy a fenti felvezető ellenére bizony nem egy szuper-prémium termékről van szó. Ez egy OTC blend, azaz puhatasakos, mindennapos keveréknek szánta a gyártó, olyannak mint amilyen Magyarországon most mondjuk egy Mac Baren Red Ambrosia vagy egy Borkum Riff Original. Azaz, a Condor a britek Óbestere. Nekik ezt dobta a gép alapdohánynak :-)

A Condor tehát egy tipikus alapdohány a szigetországbanEredetileg a Gallaher Group terméke amely cég egy patinás, az 1800-as évek közepén Írországban alapított aztán az Egyesült Királyság területén nagyra növő vállalat. Olyan komoly cég volt fénykorában, hogy 1896-ban megnyitott belfasti üzeme a világ akkor “legnagyobb dohányipari gyára” címmel büszkélkedhetett. A cég aztán kiválóan prosperált több mint száz évig, azonban a 2000-es évek cégösszevonási / felvásárlási trendje a Gallahert is egy nagyobb, tőkeerősebb cég hálójába kergette. Így lett a tulajdonos 2007 áprilisában a Japan Tobacco International. A Condor Ready Rubbed és a Long Cut (flake) gyártása így aztán - óriási szigetországi felháborodás közepette - 2017-ben átkerült a JTI lengyel gyárába ahol azóta is készül. Én a jelenleg forgalomban kapható verziót kóstoltam, nem tudom sem megerősíteni, sem cáfolni a szokásos panaszt miszerint ez az “új” Condor már nem olyan jó mint a régi...   

Nézzük a dohányt. Ahogy a neve is utal rá ez egy “ready rubbed”, azaz flake-ből nagyjából egyenletes darabkákra morzsolt keverék. Leírás alapján virginia, de a külleme jóval komolyabb alapanyagot, illetve előkészítést sejtet mint a vele egy ligában játszó, szintén pouch-ban árult társai. Ez bizony szerintem egy sütőben hőkezelt (nem tudom, hogyan fordítsam jobban az angol “stoved” kifejezést) sötét, érlelt virginia amelyet táblába préselnek és az ebből szeletelt darabokat morzsolják el.   

eb169da7-d49e-4bc4-85ef-714fd7858812.jpeg

Az illata...hát az illata egy nagy kaland. Határozott, likőrös, parfümös, édeskés virágillat. Ami karakterében hasonló de persze sokkal visszafogottabb az a frissen bontott, még kellően nedves Mac Baren Scottish Mixture illata - ez ugrott be elsőre mikor beleszagoltam de aztán elbizonytalanodtam. Nehéz pontosan megfogni, szavakba önteni ezt az illatot, de engem elsőre elvarázsolt. 

A pipája nálam egy frissen vásárolt estate L’Anatra csontgyűrűs pipa, ami a Condor dohányok társa lesz - azt olvastam, hogy a Condor pillanatok alatt “befogja” a pipát és onnantól kezdve más dohányt nem hagy érvényesülni benne. 

02e54473-b2cf-462e-869e-cc13d392fb17.jpeg

A dohány a pipában a szokásos tömések bármelyikével, nem túl szorosan tömve, példásan működik. Jól ég, nem igényel a szokásosnál több utángyújtást. Az ize csodálatos. Vastag, sokrétegű és a határozott, illatban markánsan aromatikus illat ellenére izben már egy jóval kiegyensúlyozottab, elsődlegesen az érlelt virginia aromáit, mélységeit előtérbe helyező izképet kapunk. Nikotinja a közepes felett picivel. Érdemes ülve, odafigyelve, igazán csak erre koncentrálva ismerkedni vele - megérdemli és vastagon meghálálja a lassú tempót és törődést. 

A híres “Condor moment” titka talán az, hogy ugyanolyan sikerrel szólitja meg az aromatikus dohányok kedvelőit és a természetes dohány íz híveit - erre rágyújtva csak a felhős tekintet, a teljes relax és az ízekben tobzódás marad bárki számára.

Erős 5 csillag, nem kérdés.  

Szólj hozzá!

Pipás Arcok - Gál András (Drewsmokes)

2019. november 29. 07:06 - SzubjektivPipas

Névjegy: 

Gál András, vagy Andrew ahogyan a Youtube nemzetközi pipás közössége ismeri. Kreativ, kitűnően kommunikál angolul és magyarul, ezer ötlete van és amit kigondol azt meg is valósitja. A munkája egy multinacionális cég marketing csapatához köti, és bármit is csinál, arról süt, hogy mindig minőséget akar létrehozni. Drewsmokes néven Youtube csatornát visz a pipás témákról angolul, aktivan részt vesz a nemzetközi közösség életében, pipás dizájnnal diszitett ruháival az Etsy-n találkozhatunk és a pipákon túl elsősorban a dohányok sokfélesége és a pipásokkal való interakció az, amit igazán értékel a hobbiban. A mindkét oldalon elfoglalt naptárak miatt nehezen jött össze a beszélgetés, végül azonban rendkivül gyorsan szaladt el az a majd 1.5 óra. Én nagyon élveztem, remélem nektek is érdekes lesz.

4c66c213-b85b-45fa-a9e2-70e389f1a337.png

Hogyan jött az ötlet, hogy belevágj egy pipás témájú Youtube csatornába, ráadásul angolul?

89-ben születtem azaz számomra az Internet, a számítógéppel való szimbiózis, a “kockulás” már a gyerekkorom szerves része volt, ebben nőttem fel, tehát a Youtube csatorna inditása technikailag nem volt kihivás. A videó vágás, szerkesztgetés egyébként is kedvelt időtöltésem volt, az angol nyelv az életem része, így igazából adta magát a Youtube-on való megjelenés. Már nagyjából 2 éve pipáztam és persze nézegettem például Matches860, Bremen Pipe Smoker videóit és mindenféle jól eltervezett küldetéstudat vagy világmegváltó szándék nélkül, pusztán azért vágtam bele mert érdekelt, hogy meg tudom-e csinálni, tudok-e egy tanult nyelven olyan tartalmat késziteni ami érdekelhet pipásokat a világ minden részéről.

Milyen technikai igénye van egy Youtube csatorna elinditásának? Azért kérdem, mert a videóid elég profik, és még az autóban felvett kis videók esetében is nagyon jó a hang és képminőség

Mint mindenben, itt is el lehet vinni a hardwert bármilyen magasságokba és minőségi szintre, azonban a manapság használatos telefonokkal megoldható a jó minőségű videókészités ami mind hangban, mind képben rendben van. Ehhez már csak egyszerű videó szerkesztő software kell, és meg is van a szükséges minimum. Ahogy említettem, aztán ezt tovább lehet finomítani profi, külső, csiptetős mikrofonnal stb... Az élő streaming egy fokkal több felkészültséget kiván, itt ugye ismerni kell a stream software-t, meg kell szerkeszteni a feliratokat, a Youtube csatornán szereplő bannereket. Kidolgozni a thumbnaileket PhotoShopban - mindez talán soknak tűnik, de igazából egyszer kell megcsinálni és utána már csak (újra)használjuk az elkészitett paneleket. Természetesen, sok időt visz el és csak annak érdemes belevágni aki igazán örömét leli a dologban - pénzkeresésre ez nem alkalmas :-)

168746a6-fb6f-4498-b6cb-868c4ed8593b.png

A Youtube-on most elég gyakori téma a pipás csatornákat működtető társaink körében az, hogy a Youtube egyre inkább próbálja kiszoritani a dohányzással kapcsolatos tartalmakat, igy most már rendszeresen, és tendenciózusan utazva a témára kizárja az ilyen témájú videókat abból a körből amelyek után nézettséggfüggő “részesedést” fizet (monetizing). Téged mennyire érint ez a probléma? Egyáltalán, mi az a nézettségi szint amely felett már látnád bármiféle anyagi megtérülését  a befektetett idődnek és energiádnak?

Hát ezt én is szeretném tudni :-) Gőzöm nincs, hogy hol van az a szint ahol a Youtube elkezd fizetni. Nálam alapból nem futnak reklámok, tehát én eleve kikerülök abból a körből amely a Youtube-nak érdekes. Ahogyan emlitettem, a csatorna alapvetően a saját kreativitásom kiéléséről szól, arról, hogy szeretek aktiv tagja lenni a pipás közösségnek, szeretek tartalmat megosztani, bevonni az embereket, interakciót kezdeményezni. A magam kedvtelésére egyébként létrehoztam egy Relight Pipe Gear nevű brandet, ezt próbálom népszerűsiteni, és persze vannak a csatornámon a posztok kapcsán Amazon affiliate-linkek, amelyek kapcsán mondjuk az adott webshopban eladott Zippo gyújtó eladásából pár cent elvileg nekem folyik be a PayPal számlámon keresztül. Ha azt mondom, hogy eddig ezekből összesen nettó 3000 forintot kerestem akkor már valószinűleg fölé lőttem a valóságos összegnek :-)

A kérdésedre visszatérve, azt gondolom, hogy kb. 4000 követő lehet az a szint amely felett már egy bekapcsolt “monetizing” funkció hozhat valamiféle minimális összeget a Youtube csatorna tulajdonosának.

Beszéljünk egy picit a Relight Pipe Gear termékvonaladról. Hogyan jött az ötlet és a bátorság, hogy ebbe belevágj?

Ezzel az ötlettel is szimplán az a célom mint a Drewsmokes Youtube csatornával: ki akartam próbálni, hogy hogyan lehet egy online merch oldalt megvalósitani. Nagyon motivált, hogy végigjátszam azokat a lépéseket amelyek szükségesek egy ilyen üzleti modell működtetéséhez. Alapból nagyon érdekel a márkaépités, a design, egy üzleti beinditása. Ahogy emlitettem, értek valamicskét a dizájnhoz, imádom a pipázást és így adta magát, hogy a csatorna mellé jelenjen meg egy merchandising vonal is. Izgalmas, és rendkívül sok új tapasztalat szerzésére alkalmas az, hogy végiggondoljuk és aztán mngvalósitsuk azt az üzleti modellt amely képes arra, hogy mondjuk egy, az USA-ból az oldalamon pólót kiválasztó vásárlónak fizikailag hogyan gyártódik le és milyen logisztikai folyamattal jut el a termék - hozzátéve persze azt a cseppet sem elhanyagolható részletet, hogy mindezt a folyamatot milyen árazással tudom megfeleltetni. Mi az az ár, amely fedezi a költségeimet, egy kis profitot is tartalmaz és még mindig valamennyire versenyképes a többi piaci szereplő által forgalmazott hasonló termékekkel. Szép, összetett és számomra rendkívül szórakoztató “játék” de, hogy ebből én pénzt keressek, az még nagyon messze van :-) A pipázásból mint piaci szegmensből a létező maroknyi kivételtől eltekintve azt gondolom, hogy szinte reménytelen fenntartható, komoly jövedelmet szerezni, én szerelemből foglalkozom ezzel.

a5b67719-0955-4605-9b31-0ed68bd3d85a.jpeg

Vannak újabb design és termékötletek a fejedben? Tervezed majd bőviteni a kinálatot?

Persze, folyton ötletelek és járnak a fejemben a dolgok, most is van 5-6 új design terv a mappákban. A kihivás persze az, hogy a család, és a távolról sem 8 órás munkám mellett (egy multinacionális cég regionális marketing csapatában dolgozom) mikor tudok időt szakitani a megvalósításukra :-) Nemrég házasodtam és a nászutunkat idén decemberre tervezzük, úgyhogy most jó ideig tutira nem lesz időm az új ötleteimre :-)

Visszatérve a Drewsmokes Youtube csatornádra, azért ezek a videók - még ha jellemzően a kocsidban is veszed fel, elég profik. Jó a hangminőség, te jól beszélsz angolul és nem igazán látom a kamera-lázat rajtad. Elég laza, magabiztos az összbenyomás - mind a szerkesztést, mind a személyes prezentációt tekintve.

Köszi, az jó ha így látod, hiszen ez lenne a cél :-) Az igazság az, hogy a videós csatornában az előmunkálatok jelentik a nagyobb időbefektetést. Egy videó szerkesztőben össze kell állítani az alapsémát, a template-eket, megtervezni a logokat, branding részleteket stb...Utána viszont ha ezek megvannak a csatornához, akkor a felvett videó jellemzően nem igényel 30 percnél több utószerkesztést. Ugye a te esetedben aki blogot vezetsz, a munka jóval egyenletesebben oszlik el, hiszen minden esetben le kell írnod, korrektúráznod kell a posztjaidat - előbb beszélgetünk aztán ezt újra visszahallgatva kell elkészitened a posztot belőle.  

Ami számomra csodálatra méltó az ilyen videós tartalmak esetében az az, hogy ebben a műfajban nem bújhatsz a billentyűzet mögé, érthetően, összeszedetten kell elmondanod a tutit abban a 15-20 percben ott a kamera előtt - persze ha nem akarsz utána órákat tölteni utólagos szerkesztgetésekkel és újrafelvétellel. Te használsz valamilyen témalistát vagy egyéb segédletet a felvételek közben?

Az elején lelkiismeretesen készültem mindenféle jegyzetekkel, különösen a dohány teszteknél. Aztán az utóbbi időben, főleg az általánossá váló idő-szűke miatt kevesebb az előtervezési munka, egyre inkább szabadabban, mindössze nagyvonalakban megtervezetten forognak az új videók.

1d4e8339-9de7-4813-9f95-31625bf372b0.png

Mindig meg akartam kérdezni: mit szól a munkáltatód, hogy “összepipázod” a céges autódat? :-)

(Nevet) Az autó nem céges :-) szóval semmit.  

Aktív tagja vagy a YTPC - Youtube Pipe Community - közösségnek, kik azok akiket te is követsz, nézel?

Sosem a videók technikai minősége miatt nézek valakit, hanem mert az adott ember érdekel, valamilyen szinten azonosulni tudok az általa készitett tartalommal, gondolkodásmóddal. Ezek alapján nagy kedvencem a Matches860 nickname alatt működő John, Unicornpiper Ben akivel egészen sokszor beszélünk a videókon kivül is, aztán persze Sargeant Savinelli aki egy másik jópofa ember. Bremen Pipe Smoker (Mark) is nagyon jó. Ezek az emberek számomra azért hitelesek mert nem megfelelni akarnak a trendeknek, nem azért készitik a videóikat mert pénzt szeretnének látni belőle - hanem számukra is a pipás közösségen belüli interakció, egymás megismerése az igazán fontos. Janez-t (Pipe & Tobak) ki ne felejtsem Szlovéniából aki szintén mindig jó videókat készit. Aztán persze vannak a nagy cégek - a Mac Baren, SmokingPipes.com, Cornell & Diehl akiket azért követek mert a tematikus videóikból rengeteget lehet tanulni a dohányokról illetve a pipákról.

0d2ee6d7-7402-441b-a99f-98ef74db57a5.jpeg

Mivel tudom, hogy ha nem pipás videókat készitesz nekünk akkor egy multinacionális cégnél dolgozol marketing területen, kiváncsi lennék a véleményedre, mit gondolsz a Cornell & Diehl promociós stratégiájáról?

Az C&D, és a szintén Laudisi Group tulajdonú Smokingpipes és Briarworks is meglepően jól tudja kezelni az egyre szigorodó dohány promóciós szabályokat illetve az általánosan dohány ellenes trendet. Nagyon jó megjelenéseik, tartalmaik vannak a Youtube-on. A C&D tudatosan használja például a master blender-ét, Jeremy Reeves-t - aki nem mint egy szürke szaki bújik meg a háttérben hanem tudatosan szerepeltetik - és milyen jól teszik, hiszen hitelessége megkérdőjelezhetetlen, ráadásul láthatóan nem idegen számára ha beszélnie, prezentálnia kell. 

Jeremy relative gyakori, például a különféle dohányfajtákról és felhasználásukról szóló, közérthető videói igazán megcsinálják az étvágyat a C&D termékei iránt. Nagyon jók ezek a cégek abban, hogy kihasználják a Facebook adta promóciós lehetőségeket - ha már a klasszikus csatornák nem elérhetőek a dohánytermékek számára. 

A C&D engem nem minden termékével győz meg - bár vannak nagy kedvenceim a hatalmas választékban. Sokszor érzem náluk, hogy talán először van meg a cimke design és utána néznek körül, hogy a meglévő keverékek milyen minimális változatásával (más %-os arány a felhasznált dohányok között, más casing vagy topping) tudnak egy “új” keveréket betenni az új cimke mögé.

A másik C&D specialitás amire ráálltak, az a “small batch”, limitált szériák. Ugye itt sem látunk újat marketing-szakmai szempontból - a sok iparágban azonos elvek alapján alkalmazott FOMO (Fear Of Missing Out - magyarul talán “Félelem attól, hogy kimaradok belőle”) pszichológia alapjelenséget használják. Ezzel persze nincsen semmi baj, de én próbálom ezeket az “akciókat” kritikusan kezelni és a családi költségvetésre is ügyelve nem bedőlni mindennek :-)

Hogyan látod a Youtube-on az egyre szigorodó szabályokat a dohányzással kapcsolatos témákat illetően? Mi lesz a jövő, te is tervezel elköltözni más platformra?

Ez valóban nehéz téma, mert ugye azért csinálod a csatornád, hogy elérj vele embereket. A Youtube álláspontja viszont egyértelmű - ahova nem tudnak reklámokat elhelyezni mert a törvények nem engedik a dohányos tartalom melletti hirdetést, az csak “döglött” tartalom nekik, azaz nem fogják elősegiteni, hogy ezek a csatornák prosperáljanak. Azaz, egyre komolyabb szankciókkal fogják szoritani kifelé ezt a témát, amivel pont az alapvető célomban akadályoznak - nem leszek képes az embereket elérni ezen a csatornán. Ez logikusan fogja magával hozni, hogy egy ponton túl minden “kolléga” elgondolkozik arról, hogy van-e értelme igy tartalmat késziteni....

Nem vagyok optimista, viszonylag gyorsan el fogunk jutni oda, hogy a kicsit rázósabb tartalmak mint például az alkoholos italok, kések, egyéb fegyverek, a dohánykultúra bármilyen formája is szépen el fognak tűnni a Youtube-ról. A Facebookon egyébként ugyanezt a folyamatot láthatjuk.

2ce007a3-2c4b-413b-8fa6-c553974d42d2.jpeg

Sosem fordult meg a fejedben, hogy esetleg podcastot is indits?

Nem, mert elképesztő mennyiségű háttérmeló szükséges egy rendszeres podcast azonosan magas minőségben való fenntartásához. Egyébként sok podcastot hallgatok - Pipe & Tamper, a Pipesmagazine Radioshow Brian Levine-nel, és persze rengeteg egyéb, nem pipás témájú műsort is.

Hallottam a veled készült interjút a Pipe & Tamper podcastban és nagyon örültem neki. Milyen hatását láttad ennek a csatornád követői bázisa kapcsán?

Mivel ez egy ATL (Above The Line) marketingként értelmezhető megjelenés, nagyon nehéz mérni a direkt hatását - és ismétlem, mivel nincsen egyéb célom a csatornával mint, hogy örömet szerezzen és elérjek hasonlóan gondolkodó embereket, nem is próbáltam mérni. A számomra igazán pozitv hatása az ilyen interjúknak - mint példál ez a mostani beszélgetés is veled -, hogy újabb ismeretségek, beszélgetések lesznek belőlük, és ez az amiért ezt az egészet csinálom.

Térjünk vissza kicsit az alapokhoz. A videók alapján te sem vagy az a “kóstoljuk vissza az Óbestert, találjuk meg benne a szépséget” tipus. Rögtön külföldről rendelt dohányokkal kezdted az ismerkedést? Hogyan jött a pipázás egyáltalán?

Nem volt pipás minta a családban, és én sem dohányoztam sosem - kivéve persze a tipikus partidohányzás esetét amelyre volt egy doboz cigim bekészítve a szekrényemben :-) Viszont voltak olyan családi barátok akik pipáztak igy nekem is mint sok pipás társunknak megvoltak azok a gyerekkori emlékek ami egy pipás mellett  - feltéve persze ha nem kőkemény latakia vagy kentucky kedvelő az illető - valahogy beleég a tudatalattinkba és felnőttkorban addig keressük amig vissza nem találunk a hozzá. Ehhez társult az a tapasztalat, hogy ezek a pipás emberek - legalábbis egy gyerek szemével - mindig bölcsek, nyugodtak, szerethetőek voltak. Talán ez a pozitív emlék is mozditott felnőttként a pipázás irányába.

A minőségszemlélet a dohányok terén az alapoktól egyértelmű volt. Ha már dohányzunk, akkor törekedjünk arra, hogy a maximális örömet okozó, jó minőségű dohányokkal tegyük azt. Ugyanigy vagyok a whiskeyvel és a borokkal is. Ha már iszunk, igyunk jót, végtelenül egyszerű ez. A dohányoknál ezt a gyakorlatot számomra az segitette, hogy egy gimnáziumi osztálytársam dohányboltot nyitott és 2013 környékén amikor a pipázással ismerkedtem. Nála elérhetőek voltak a Peterson dohányok. Vettem belőlük pár dobozzal és mellé egy 5000 forintos Szabó pipát is.Aztán persze az első próbálkozások után engem is elkapott a gépszíj - végigkóstoltam a dohányfajtákat, megismerkedtem a virginiával, a burleyvel, és a többivel. Aztán persze a szokásos örvény is elkapott: internetes fórumok, Youtube, Facebook csoportok - nem volt megállás.

f0be3fd8-dac1-4cd3-85af-e1da92e3c9a2.jpeg

Pipák kapcsán mi a tapasztalatod a szűrős illetve nem szűrős témakörben?

Nagyon szeretem a szűrős pipákat, és a szűrők terén is kialakult egy preferenciám: nekem a balsa szűrők a kedvenceim. Volt néhány szűrő nélküli pipám is azonban itt az a személyes tapasztalatom, hogy amennyire szépek dizájnban ezek a pipák, annyira nem tudtam őket normálisan kezelni, hogy ne égessem szénné a számat velük. Az egyetlen kivétel az egy Nording pipa, amellyel a szűrő hiánya ellenére sincs semmiféle problémám. A szűrő szerepét számomra nem a füst hőfokának mérséklésével látja el - bár kétségtelenül ebben is van szerepe - hanem a füst forró gőztartalmának visszatartása az ami sokat segít abban, hogy ne égessük szét a nyelvünket. Azt tapasztaltam, hogy a szűrő által lefogott gőztől könnyitett füst jobban közvetíti az ízeket, aromákat is. Sokszor tapasztaltam, hogy azok a dohányok amelyek izlettek balsaszűrős pipából, egészen egyszerűen semmitmondóak maradtak a filter nélküli pipában. Sok embernek ez pont fordítva működik, de persze ezért szép ez a hobbi, mindenkinek saját magának kell kitapasztalnia, hogy mi működik és mi nem. Az új fejlemény nálam, hogy egyre inkább a meerschaum (tajtékkő) pipák felé kezdek elmenni, nagyon megtetszettek. A két eddig beszerzett pipám annak ellenére, hogy szűrő nélküliek, meglepő hatékonysággal tartják vissza a forró, gőzös nedvességet. Annyira megtetszettek a meerschaum pipák, hogy a napokban el is adtam a korábbi kedvenc Savinelli 673-as pipámat, és helyette most már két tajték beszerzését döntöttem el. Ebből is látszik talán, hogy nem vagyok pipagyűjtő - ha valamit nem használok, valahogy kiesik a rotációból inkább eladom, legyen vele boldog, használja valaki más.

Volt az a gyönyörű, a Briarworksnél egyedileg csináltatott pipád, ha jól láttam azt is eladtad végül.

Igen, bár nagyon sajnáltam - ha jól emlékszem végül egy svéd pipás vette meg. Volt egy másik gyönyörű pipám, egy Moonshine Devil Anse, talán a legszebb darab amit valaha is vásároltam, de azt is eladtam amikor oda jutottam, hogy igazából nem használtam eleget. Az, hogy nem gyűjtöm a pipákat, az az alapvetően racionális kötségszemléletemből is adódik. Annak ellenére, hogy hála istennek nincsenek anyagi gondjaim, azért ezek drága pipák és mindig van helye az értük kapott pénznek.

64c4898c-2d95-4f0f-aad5-160e85eec562.jpeg

Egy picit mesélj kérlek nekem még a meerschaum pipákról. Honnan rendeled őket és igazából mi az ami annyira jó ezekben?

Törökországból rendelem direktben ezeket a pipákat. A korábban emlitett, a nedvességet kiválóan kezelő jellemzője mellett nagyon  jól közvetiti a dohány ízeit. Aztán tetszenek a dizájnok amelyeket a török faragó mesterek készitenek. A tetszetős, állatfejeket mintázó formák mellett az anyagban megvalósuló tiszta egyszerűség ami megragad. A kezdetben fehér, a használatban, a dohányfajtától, a bőrünk kémiájától függően elszíneződő pipatest velünk érik, fejlődik és lehet elválaszthatatlan társunk az idővel.

Az ár-érték arány is igen kedvező ezeknél a pipáknál - persze vehetsz meerschaumban is iszonyú drága darabokat de példaként emlithetem, hogy mondjuk egy 60.000 forintos Briarworks pipát szembeállitva, 16-18.000 forintért tudunk abszolút jó minőségű meerschaum pipákat rendelni Törökországból. Eddig két helyről rendeltem ami megbizhatónak bizonyult, az egyik a www.royalmeerschaumpipes.com vagy az Etsy-ről - ahol az én Relight Pipe Gear oldalam is van. Az eBay-en is van meerschaum választék de azt vettem észre, hogy az Etsy-n jobbak az árak és nagyobb eséllyel tudsz közvetlenül a gyártótól vásárolni. 

Aztán persze tudsz a smokingpipes.eu-ról is AKB-t (ez olcsóbb, de kizárólag filter nélküli) illetve IMP meerschaum pipákat rendelni - ez utóbbi márka azonban jobban zsebbenyúlós. A filteresnek fúrt darabok ára itt már 240 EUR-tól indul.

c00604ea-3787-41f0-bdff-9fa9ff5826fa.jpeg

Az világos, hogy a pipákat illetően elég racionálisan állsz a dolgokhoz és nem vagy egy megszállott gyűjtő. Mi a helyzet a dohányokkal? Ha most kinyitnád a pipás szekrényedet, akkor mekkora halom nyitott, illetve bontatlan dohányt találnánk ott? 

Ahogy ezt kérdezted, szinte öntudatlanul nyitottam meg a gépemen az ide vonatkozó Excel pivot táblát - mániákus rendszerező vagyok, ez is a munkámból jön mivel rengeteg üzleti tervet, budget-et kell készitenem - és ebben vezetem, hogy mim van, azt mikor vettem illetve kaptam. A mai állapot szerint bontatlan dohányom 3.5 kg van, ez ugye kb. 65 db 50 grammos tin. Azt gondolom, hogy ez még azért nem az a mennyiség ami miatt pszichológushoz kellene fordulni :-) 

A nyitott dohányaim tárolására az asztalomban alakitottam ki speciális helyet. Egy magyar üveg nagykerben vettem négyszög alapú kis befőttes üvegeket és ezekben tárolom azokat a dohányokat amiket már kibontottam. Ebből 84 darab van jelenleg, ennyi a nyitott dohányok száma :-) 

7a95a0ca-fc2f-4572-93ea-536aaf1ec646.png

A kihivás ugye egyértelmű - nem pipázom eleget. Ami persze teljesen rendben igy, hiszen ebben is mint mindenben a mértékletesség elvét próbálom követni. A pipázás nem használ az egészségnek, és ezzel nem mondunk senkinek sem újat. Nem szivok el naponta 2-3 pipát, igy persze felgyűlnek a nyiott tételek. Hála Istennek ebben a hobbiban nem probléma a nyitott készlet, a dohányok visszanedvesíthetőek. Próbálom a bontatlan dobozok számát is értelmes szinten tartani, igy néha-néha eladok belőlük, ahogyan tavaly is tettem a McClelland dohányaim egy részével.

Annak aki utána akar picit számolni, hogy mi a reális dohányfogyasztása, és a jelenleg felhalmozott készletei meddig elegendők annak ajánlom a Youtube csatornámról letölthető dohány fogyasztási kalkulátor kipróbálását. Tanulságos bir lenni mikor a saját hörcsög-agyunkkal szembesülünk amikor azt látjuk, hogy a jellemző pipázási gyakoriságunk mellett kb. Még 100 évig nem kellene újabb beszerzésen gondolkodnunk :-))))

40972a66-66c2-4255-89d2-3266c5531fda.png

Gyors kérdések - és válaszok

Kikapcsolódásként könyv, film vagy zene?

Film, és olyan film aminek nem tudom előzetesen a sztoriját. Azaz nem egy Avengers, hanem valami amibe bele tudok borulni és magával tud ragadni a történet. A Joker például ilyen film volt a legutóbb. 

Melyek a Top 3 kedvenc pipáid?

Ami még a birtokomban is van, azok közül egyértelműen dobogós a bölényfejes meerschaum pipám, aztán persze a szűrős Vauen Auenland churchwarden. Azt gondolom, hogy egy szűrős churchwardent mindenkinek ki kellene próbálnia. Hihetetlen izes, hűvös füstöt produkál és a közkeletű hiedelemmel ellentétben a tisztitása sem jelent extra kihívást. A szűrő megfogja a szutyok nagy részét és ami marad azt pedig hosszú tisztitószállal problémamentesen tudjuk kipucolni. A szár ennél a pipánál talán cseresznyefa és csak a legvége, a szájba kerülő része akril. Aztán persze a top 3-ban helyet kell kapjon a Peterson 999 spigot a gyönyörű champagne-krémszínű szárral ami nagyon nagy kedvenc. Itt kell megjegyeznem, hogy nem indult harmonikusan a kapcsolatunk - a pipa hibásan érkezett és rengeteget szenvedtem mire meg tudtam javitani. 

Top 3 dohány?

Eléggé virginia párti vagyok. Most rendeltem egy Newminster 403 nevű dohányt ami virginia-burley ami nagyon izlik. Általában egyébként a tobaccoreviews.com oldalt használom ha új dohányt keresek kóstolásra. Beállítom, hogy csak flake, plug, vagy curly cut dohányt dobjon ki - a tapasztalatom ebbe az irányba állitott, nem veszek már szalagosra vágott dohányt. A másik kedvenc a Comoy’s Cask #4 ami egy VaPer, navy flake formátumban. E két dohánnyal életem végéig el tudnék lenni, annyira jók. A harmadik dohányként holtversenyben a Seattle Pipe Club Plum Pudding english keverék és a Peretti #8 Slice ami egy VaPer kevés burley-vel, krumble kake formátumban. Ezek a dohányok viszonylag kevéssé ismertek de ez is adja az értéküket. Persze emlithettem volna itt a Dunhill Delux Navy Rolls-t vagy McClelland dohányokat - azok is csodálatosak de az igazi öröm amikor valami gyöngyszemre akad az ember a viszonylag kevésbé mainstream dohányok között.

Szűrővel vagy szűrő nélkül?

Ha meerschaum akkor szűrő nélkül, ha briar akkor szűrővel. 6mm vagy 9mm, nekem igazából mindegy, de balsafa legyen. Nekem a szűrő hozzáadott értéke a forró nedvesség illetve a zavaró dohánytörmelék felfogása.

Szivar és cigaretta is?

Cigaretta a party-dohányzáson túl mindössze a Djarum volt, amit szerettem de hála istennek nem szoktam rá. A szivar egy izgalmas téma amit biztos vagyok benne, hogy a későbbiek folyamán megpróbálok majd felfedezni mert mindig is izgatott. A bajom a szivarral az, hogy az ember kezén, arcán “szagot hagy” és én kényes vagyok arra, hogy ne bűzölögjek mint egy hamutartó. A pipázás annyira különbözik ebben is a többi dohányzási formától, hogy nem igazán érzem a kényszert, hogy mással próbálkozzam.

Ha flake akkor hajtod vagy morzsolod?

Igazából én is próbálok rájönni a legjobb megoldásra. Az esetek többségében morzsolom, alaposan kidolgozom egy kis fém tálkában, megtömöm a pipát és általában még addig pihen meggyújtás előtt amig elkészül mondjuk egy kávé vagy tea. A tapasztalatom az, hogy morzsolva probléma mentesebben - igaz, gyorsabban is - ég. 

Kedvenc ital pipa mellé?

Általában kávét készitek pipa mellé de mindig valami gyengébb tejeskávét mert nem szeretem ha a túl erős kávé iz elnyomja a dohány izjegyeit. Éppen ezért nem választok mellé jellemzően whiskey-t vagy karakteresebb sört sem - pipázás közben elsősorban a dohány izét szeretném érezni.

Következzen a másik jellemző fétis :-) Tűzszerszámok közül mire esküszöl?

Pipázáshoz legtöbbször a Kiribi Mikazuki gázos gyújtót használom, ebből is a kisebbik fajtát ami akkora mint egy Zippo. Télen, kint, szeles időben azonban a Zippo benzines, pipabetétes gyújtóm a verhetetlen. 

Ha bármely kortárs vagy régen elhunyt híres személyiséggel le tudnál ülni egy jót beszélgetni, ki lenne az?

Arnold Schwarzenegger az egyik aki az élete, élettapasztalata, a sporthoz való hozzáállása miatt nagyon érdekes számomra. A másik akit említenem kell az Gary V, azaz Gary Vaynerchuk belorusz-amerikai üzletember akit először mint Youtube borkritikust majd egyre inkább mint a digitális marketing és közösségi média gurujaként ismerhettünk meg. Vaynerchuk hihetetlen érdekes világszemlélettel és mediavizióval rendelkezik, mindenképpen jó lenne vele beszélgetni.

Melyek azok a dohányok amelyekből betáraztál ínségesebb időkre?

A Solani Aged Burley Flake az egyik, a jó burley iskolapéldája. Ha burleyt akarsz kóstolni, próbáld ki ezt, az összes többi csak ezután jön a sorban.  A többi kedvencből azonban nincs több eltéve 1-2 tin-nél. Mind a 65 doboz a “spázjban” 1-2 darab egy-egy fajtából. Nem látom értelmét több tiz, vagy akár száz azonos tin begyűjtésének. A dohányok világa annyira változatos, az újabb kóstolásokkal úgyis újabb remekművekre találunk, minek láncolnánk az izlésünket egy fajta dohányhoz? 

Szólj hozzá!

Tűzszerszámaim evolúciója Vol 2. – megvan a tuti kombináció!

2019. november 25. 17:06 - SzubjektivPipas

Egy korábbi posztban próbáltam már összefoglalni, hogy milyen megoldásokkal kisérletezgettem a tűzszerszámok területén de az még csak a félút volt, sehol sem voltam még a probléma lezárásától. Most azonban örömmel jelenthetem ki, hogy bizony megtaláltam a – számomra – tökéletes megoldást.

a7eb3e9f-af8c-40ed-964e-be0d87371d68.jpeg

Csak háttérinfóként, a következő paraméterek mentén próbálkoztam a különböző pipagyújtó alternativákkal:

  • Az alap adottság az, hogy szinte kizárólag kültéren dohányzom. Ez jellemzően a kellően szélvédett teraszunk, de néha séta közben is rágyújtok, ilyenkor viszont simán benne van egy szelesebb időjárás is, amely nem barátja sem a gyufának, sem a gázos öngyújtóknak
  • A gyufa alapvetően jópofa dolog, de én nem vagyok egy türelmes tipus. A láng már kis légmozgás esetén is bizonytalan, és nekem a pipázás a nyugalomról szól, nem a kiégetett kabátról és a vészesen fogyatkozó gyufák maradékának ideges számolgatásáról...
  • Természetesen használtam én is eldobható öngyújtókat, azonban nem igazán tetszett, hogy amikor vannak újratölthető, tartós megoldások is, miért terhelem a környezetet eldobható műanyag vackokkal

A tapasztalatom az, hogy szeles időben mindössze egy, csaknem 100%-os hatásfokkal működő megoldás létezik: a speciális pipabetétes, benzines Zippo. Semmi más nem tudja a szélállóságával felvenni a versenyt. A Zippo-val mindössze két kifogás szokott lenni – az első az adekvát benzin szag illat, de nekem ezzel semmi bajom, kifejezetten szeretem. Ha nem cseppen a benzin közvetlenül a dohányra, akkor ez egyáltalán nem zavaró. A másik jellemző kritika, ami már nekem is sok bosszantó percet okozott, az a benzines Zippo nagyon gyakori kiürülése. Ráadásul elég nehézkes a pontos utántöltés hiszen itt csak érzésre dolgozunk és nagyon könnyű túltölteni a tartályt aminek jutalma az, hogy kézfejig benzinben tocsoghatunk. Ha viszont óvatos (vagy csak lusta) vagyok és elindulok rátöltés nélkül, akkor sanszosan 2-3 gyújtás után csak üresen csattog a gyújtó. Mondjuk egy Zipponak már a hangja is addiktiv, azonban hang útján még senkinek sem sikerült pipát gyújtania. Ennek ellenére tehát, az optimum a szeles időben a frissen töltött benzines Zippo, ezt kipipálhatjuk.

img_1266.jpg                                       (A képen a bal oldalon a pipagyújtó, jobb oldalon pedig a gyári Zippo betét)

Na de mit használjunk az esetek viharmentes 90%-ában? Valami megbizható, pipára optimalizált megoldás kell aminek tiszta, szagmentes és a folyamatos töltöttsége könnyebben menedzselhető.

A megoldás irányába mint már sok egyéb témában is a pipaklub mozditott el, ahol folyamatosan kaptam a cinkelést, hogy szép-szép az a Tonyo és Parker pipa de tényleg egy kék BIC öngyújtót találtam csak otthon? :-) Ha igényes vagyok a pipáim és a szivott dohányok területén, akkor miért nem fektetek be egy kis pénzt valami gázos gyújtóra? - kaptam az ivet folyamatosan. Persze a klubban - és ez mind a svájci, mind a magyar klubban igy volt, úgy tünik ennek a gyújtónak a fan klubja országfüggetlen :-) – mindenki az IM Corona Old Boy gyújtóra esküdött, de a kiviteltől függően 120 - 250 EUR környékén szóródó ára egy cseppet visszatartott.

És akkor, mint egy isteni szikra érkezett egy pipás barátomtól az üzenet: a smokingpipes.eu komoly kedvezménnyel tart kiárusitást. A Smokingpipes-ról azt (is) érdemes tudni, hogy a hátterében a Laudisi Group áll, amely egy dinamikusan fejlődő szakmai befektetőcsoport akik kezében többek között a Cornell & Diehl, a Briarworks, és a Peterson dublini, pipát és pipás kiegészitőket gyártó része is van. Gondolom, ez is teszi lehetővé azokat az igazán jelentős kedvezményeket amelyeket az oldalukon a Peterson termékekre kaphatunk.

Gyorsan le is csekkeltem, és szerencsére a pipagyújtókra is vonatkozott az akció, igy le is csaptam a Peterson Silver Stripe nevű szépségre amit igy 82 EUR-ért (ebben benne van az ÁFA és a szállitás is) sikerült megcsipni.

38410655-8227-43a5-bfdf-4cfd9adeb3ed.jpeg

A gyújtó egy egyszerű dobozkában érkezett: a mágnesesen záródó fedél alatt találjuk a kis, ezüst szinű tűzszerszámot. A Corona Old Boy-al ellentétben a Peterson nem tartalmaz integrált pipaszerszámot azonban ebből a hátrányból előnyt kovácsol: ezáltal nagyobb gáztartállyal gazdálkodhatunk. Nézzük a lényeges részleteket.

A gyújtó a “Made In Japan” feliratot viseli és kicsit körülnézve a piacon láthatjuk, hogy szinten minden ilyen eszköz Japánból érkezik – ki tudja, talán van ott egy kis gyár, ahol ugyanazokból a belső alkatrészekből készülnek egymás mellett a Kiribi, Peterson, Dupont és Corona gyújtók és igy a beltartalmukban nem, csak az árazásukban lesz végül komoly különbség...

A Peterson designja teljesen hasonló az emlitett Corona-hoz, valószinűleg ez a klasszikus tipus volt a modell. Nagyon kellemes a fogása, pont akkora súlya van amire a Magyarországon szocializálódott férfiember jólesően mondhatja, hogy “Azért ebben még van anyag” :-) A küllem izlés dolga, de nekem, Szubjektivpipasnak ez a design nagyon bejön. 

7ff153ec-b8fb-44cd-9981-64bc331e84ac.jpeg

A szerkezet rendkivül egyszerű, a gázszelepet egy rugóval segitett záródású csappantyú fedi és a szokásos tűzkerék-tűzkő kombináció segitségével gyújtjuk a lángot. A gyújtás nagyon megbizható, 10-ből 10-szer gyullad a gáz. A láng két apró tűznyilásból érkezik, amelyek egymas felett kerültek kialakitásra.

9f9426bc-a810-4ae7-97ca-063ed71b0624.jpeg

Az oldalirányba kilépő tűz kényelmesen irányitható, kicsit odafigyelve könnyedén elkerülhetjük a pipánk kazán-karimájánk megégését. A láng nagyságát a gyújtó alján kialakitott csavaros megoldással tudjuk - akar körömmel is - állitani és itt találjuk természetesen az utántöltő szelepet is.

9ba6c3d2-84e2-48b3-8496-5f7053234c52.jpeg

A szelepfészek úgy került kialakitásra, hogy az alsó fedél levétele nélkül is tudjunk tölteni. Ha mar szó esett az alsó fedélről, akkor emlitsük meg, hogy az a töltő szelepfészek-csavarját bontva levehető és már látjuk is a meglehetősen nagy gáztartályt amely az integrált pipaszerszám hiányában nagyobb mint az azonos méretű Corona gyújtóknál. Az alsó fedél és a gáztartály közötti kis rekesz, némi zörgésgátló párnázás behelyezésével akár tartalék tűzkő tárolónak is használható.

4a6afecf-86eb-4972-bdf1-59ffee049021.jpeg

Ha szeretünk tekergetni, akkor újra örülhetünk a tűzkő cseréjénél. Itt a kézi csavart bontva egy rugó által megfeszitett tűzkövet találunk – ahogyan láttam bármilyen szokásos tűzkő jó bele, én a Zippo-ét használom majd benne.

43a13410-c44d-4833-bc5e-2ac723a8b74a.jpeg

Az egész eszköz nagyon kompakt és igazi minőségérzetet kelt, az egyetlen félelmem, hogy el fogom hagyni valahol :-)

A használandó gáz esetében én bárkit kérdeztem, mindenki a Colibri szupertiszta termékére esküdött, igy én is azzal töltöttem fel a kis drágát.

5b4fa500-95c9-44e0-b6f2-ec732025d5cc.jpeg

A gyújtókérdés tehát megoldódott, szeles időben viszem a feltöltött Zippo-t, az összes többi esetben meg használom a megbizható, hosszan aktiv Peterson gázos pipagyújtot. Megérkeztem :-)

fce32083-b454-4d32-aa6e-e89410cfdf45.jpeg

Szólj hozzá!

Esoterica Stonehaven - első benyomások

2019. november 02. 11:33 - SzubjektivPipas

Esoterica Stonehaven, blender és gyártó: J.F. Germain and Son, Virginia & Burley (Virginia és Burley) Szubjektiv-pipás index: **** (a max. 5 csillagból)

f0681171-ff16-4e17-b0e0-b6d2a3fab07d.jpeg

A napokban egy jóbarát a genfi tó partjáról meglepett egy kóstolócsomaggal amelyben az alábbi dohányokból küldött 2-3 tömetnyi kóstolót. A kóstolóadagok nagyobbik része az eléggé nehezen hozzáférhető, a Germain and Son által kizárólag az amerikai piacra gyártott Esoterica dohányaiból került ki, és arra gondoltam, hogy érdemes rögziteni a néhány tömetből leszűrhető tanulságokat - talán lehetőségem lesz később komolyabban is megismerkedni ezekkel a ritkaságokkal.

da32bd31-e289-4502-9b43-5d2d2b826fcb.jpeg

Kezdjük a Stonehaven-nel, ami a fajtáját tekintve virginia & burley (VaBur, a VaPer - virginia & perrique mintájára). Ahogyan az alábbi képen is látható a formátum flake, azonban ezek kissé szokatlanul lehellet-vékonyra szeletelt, szabálytalan lapocskák, és nagyon könnyen töredeznek. Kinézetre, állagra olyan mint a fakéreg. Illata mély, érlelt sötét, barnakenyeres, száritott gyümölcsös édeskés virginiaillat, és meleg, kakaóporos, burley-s jegyek. Az egésznek van egy ódon, érlelt illata ami egyébként általános jellemzője az Esoterica dohányainak. Nem tudom, hogyan csinálják de minden piacra dobott dohányuknak már a gyártás után pár hónappal is hosszan érlelt illata, ize van. A komponensek általában tökéletes összhangban, összesimulva érkeznek - és ebben a Stonehaven hozzám eljutott mintája sem kivétel.  

de53f17c-c28d-43bc-adc9-dadeebfa4484.jpeg

A gyújtás simán megy, a másodikra megvan a vezérparázs, és érkezik a füst. Izlelgetem. Az első benyomás: végtelenül krémes, sima, bársonyos füst, édes hasitott bőr illat - tudom, hogy ritkán cukrozzuk a frissen vett bőrövet, de tényleg ez a hatás :-) Étcsoki, de a krémes fajtából. Ez a tejszinnel gazdagitott ganache, nem a 90%-os már-már karcosan keserű Lindt tábla. Sokkal komplexebb mint amit két tömetből meg lehet fejteni. A telefonhivás idejére letett pipába beleszivva, a még éppen pislákoló parázs olyan izgazdag füstöt produkál ami azt sejteti, itt bizony még  csak a felszint kapargatjuk, nagy lehetőségek vannak a további ismerkedésben. Nagy kár, hogy a Stonehaven az egyik legnehezebben beszerezhető Esoterica tételek egyike.

Kétfajta pipaban próbáltam, egy Tonyo féle briar billiárdban és egy viszonylag nagy kazánterű Missourri Meerschaum csutkapipában - mindkettőben példásan, könnyen kezelhetően, ugyanazt a magabiztos, összeérett élményt nyújtja. Mondanom sem kell talán, hogy lassú tempót tartva nem csip, nem harap. Nikotinja inkább alacsonynak mondható.

Igy a két tömetet összegezve, valahogy az “antik” kifejezés jut róla eszembe - a hosszan érlelés, az évek érződnek rajta pedig a minta egy 2018-ban piacra dobott szériából származik. Nem tudom, hogy csinálja a manufaktura, de értik a dolgukat, az biztos :-)

Szólj hozzá!

Kimért angolok csatája - Arango Balkan Supreme és Kramer’s Father Dempsey - vendégposzt, szerző Rinyu László

2019. október 04. 17:24 - SzubjektivPipas

Arango Balkan Supreme, gyártó: Scandinavian Tobacco Group, master blender: Peter Stokkebye, Balkan Blend (Black Cavendish, Latakia, Oriental/Turkish, Virginia) Rinyumeter: **** (a max. 5 csillagból)

53241449-b2f5-48ee-8b14-6aaa0f498b89.jpeg

Kramer’s Father Dempsey, gyártó: korábban Kramer’s Pipe and Tobacco Group, jelenleg: Cornell & Diehl, master blender: Alan Kramer, English Blend (Latakia, Oriental/Turkish, Virginia) Rinyumeter: **** (a max. 5 csillagból) e9014f1368f7263ae241.jpg

Ebben a bejegyzésben két kedvenc, kimérős, latakiát is tartalmazó dohány keverékemről szeretnék írni. Mielőtt elmélyednék a történetükben és a szubjektív jellemzésükben, szeretnék pár fogalmat tisztázni a pipázással még csak most ismerkedő olvasókkal. 

A kilencvenes évek elején, amikor zsenge, zöldfülű ifjoncként megvettem az első pipámat és hozzá az első dohányomat (Charles Fairmorn Bright and Burley, Mild Mixture) számomra természetes volt, hogy a pipadohányt 50 grammos kiszerelésű, immel-ámmal visszazárható, műanyag borítású, papír tasakban árulják a hazai trafikok. Most, hogy az újrakezdésem során jobban beleástam magam a pipázás misztériumába, megismerkedtem a Youtube-os, Facebook-os, podcast-os pipás társadalommal és természetesen a tobaccoreviews.com dohány információtárával, szépen feltárult előttem, hogy ennél azért többféle csomagolású és kiszerelésű pipadohány árusítás létezik szerte a világon. A következőkben, a teljesség igénye nélkül, csak a legáltalánosabban elérhető három alaptípust szeretném bemutatni:

  • A fentebb említett - itthon régebben 50 grammos, manapság már csak 40 grammos - tasakos formát nevezik az angolok POUCH-nak. A tengerentúlon általában a kevésbé minőségi, úgynevezett Drug Store Tobacco Blend-eket árulják ilyen formában
  • A minőségibb, prémium dohányok, inkább különböző típusú (kerek, négyzetes, konzervdoboz, “macskakajás” doboz, stb.) dobozos csomagolással kerülnek forgalomba, amit az angolok csak TIN-nek hívnak
  • Végül pedig létezik a BULK “csomagolás”, amikor a vásárló különböző, általában 1 oz (28,35 gramm ) egész számú többszörösének megfelelő mennyiségeket vásárolhat a boltból, amit egy lezárható műanyag tasakba raknak és jobb esetben ellátnak valamilyen leírással

Ez utóbbi forma - mely az Európai Unió számos országában már nem megengedett - régebben eléggé általános volt és sok kisebb/nagyobb dohánykereskedés saját keverékeit is ilyen módon árusította. Jó példa erre a Dunhill féle MyMixture keverékek eredettörténete. Azért manapság is előfordul még, hogy egyes forgalmazók ugyanannak a dohánykeveréknek piacra dobják a dobozolt és kimérős változatát. Brain Levin (a PipesMagazine Radio Show házigazdája, megmondóembere) szerint azért ebben az esetben nem ritka, hogy a két változat nem ugyanazon alapanyagokból és nem ugyanazon telephelyen készül. Általánosságban is igaz, hogy a kimérős változat nem esik át olyan hosszas érlelési/fermentálási folyamatokon, mint a dobozos verzió, így a bulk sokszor frissebbnek/éretlenebbnek hat, magában hordozva ennek minden előnyét és hátrányát. A nagy gyártók, hogy megtartsák egy prémium keverék állandóságát/konzisztenciáját és kiküszöböljék az időjárás kiszámíthatatlanságából és a mezőgazdasági termelés természetéből fakadó minőségi, íz- és illatbeli eltéréseket az évjáratok dohánytermései között, különböző korú és egyben különböző érlelési állapotú dohányokat használnak fel a keverékekhez. A friss dohánytartalom sokszor csak a keverék egyharmadát teszi ki és a többi részhez idősebb alapanyagokat alkalmaznak (az Orlik esetében ez általánosan alkalmazott módszer). Persze vannak olyan dohányok is, amik csak bulk formában kaphatóak, például az egyik kiszemeltje a mai irományomnak.

981448b5-cbf4-45b1-af40-1a17fde64ea6.png                             Egy kimérős dohány menyország - a Country Squire boltja Jackson-ban (USA, Mississippi állam) 

A másik téma, amit tisztázni kellene a tényleges ismertető előtt, a latakia tartalmú natúr dohánykeverékek elnevezéstana. Ehh..., vagyis az a nevezéktan, amit a tobaccoreviews.com használ. Ugyanis ebben a témában nagyon nincs egyetértés a nemzetközi pipás társadalomban. Az ember, ha csak felületesen néz utána a témának, akkor nagy valószínűséggel ahhoz hasonló definíciókkal fog találkozni, amelyeket lentebb próbálok kibontani. Mélyebben megpiszkálva a témát viszont egy óriási káosz közepében találjuk magunkat és olyan furcsaságokat is olvashatunk, hogy egyes pipások a virginia/perique keverékeket tekintik skót dohányoknak. Ajaj. Amikor már úgy gondoltam, hogy nagyjából sikerült tisztáznom a fogalmakat ezzel kapcsolatban, akkor jött The Artful Codger podcast beszélgetése, ahol szépen kivesézték, hogy amit manapság balkán keveréknek hívunk, régen az volt az angol és ami ma angol, az bizony balkán volt még a huszadik század derekán. Vagy ott van Bradly (STUFFandTHINGS) véleménye erről, aki nemes egyszerűséggel azt mondja, hogy számára csak angol keverék létezik és kész! Az már csak formai különbség, hogy melyik alkotóelemé a vezérszerep az adott blendben.

No én itt azért követem azt a nevezéktant, amit a fent említett web-oldal ismertet:

  • Angol (english, latakia forward): alapvetően latakia, oriental/turkish, virginia tartalmú keverék, amiben a latakia a domináns dohányfajta és a virginiának csak kis mellékszerep jut. Van, hogy egyéb, például perique, dohányféleségek is a keverék részét képezik, de azt a bizonyos buszt mindig a latakia vezeti. Néhány ismert angol blend: Dunhill/Nightcap, Aston/Artisan’s Blend, G.L. Pease/Quiet Nights, Hearth & Home/Magnum Opus stb.
  • Balkán (balkan, oriental forward): latakia, oriental/turkish, virginia. Ebben a dohánykeverék-családban az oriental/turkish fűszeres ízvilága a meghatározó, amihez a latakia füstössége jól asszisztál. Néhány ismert balkán blend: kezdjük természetesen a kultikus keverékkel, amiről ez csoport a nevét kapta: Balkan Sobranie, és a többbiek: Hearth & Home/Black House, Seatle Pipe Club/Plum Pudding, G.L. Pease/Odyssey, Dunhill/Durbar...stb. 
  • Skót (scottish): Cavendish, latakia, oriental/turkish, virginia. Hasonló az angol keverékekhez, viszont itt fontos szerep jut az ízesítetlen cavendishnek: édesíti és lágyítja a latakia bőrös, füstös, néhol szájszárító jellegét. Ide szokták sorolni a Dunhill/MyMixture 965-öt (noha a tobaccoreviews.com-on nem ide van sorolva), egyéb skót keverékek: Dunhill/Aperitif, McCelland/Oriental Mixture No. 14, Rattray/Red Rapparee, Captain Earle’s/Ten Russians stb.

Zárszóként és lábjegyzetként: van olyan szemlélet is, ahol a skót blendet latakia és virginia keverékként definiálják, amiben a virginia dominál - esetleg nagyon minimális oriental/turkish hozzájárulással.

Miután sikerült a fenti fogalmakat tisztázni vagy még jobban összezavarni, kezdjünk bele a kiszemelt kimérős dohányaink eredettörténeteibe:

Az Arango Balkan Supreme csak bulk formában elérhető black cavendish, latakia, oriental/turkish és virginia alapú dohánykeverék. A cavendish ellenére balkánként és nem skótként van besorolva a tobbacoreviews.com-on. Sokszor az oriental/turkish csak így összefoglaló néven van feltűntetve egy keveréknél, annak ellenére, hogy számos különböző fajta dohányféleség alkotja ezt a csoportot. A PipesMagazin Radio Show egyik adásában boncolgatták ezt a kérdést és ott megemlítették, hogy a gyártók gyakran csak egy mixet kapnak a termelőktől/viszonteladóktól a keleti dohányokból, és igazából nem ismert, hogy milyen alkotó elemekből áll. Ezért szokott csak az általános orientál/turkish kifejezés szerepelni az alkotóelemek leírásában a dobozokon. Ennél a keveréknél viszont ismert, hogy Samsun-t használtak fel hozzá. Ezt a keveréket Peter Stokkebye alkotta meg, és 2014-ben elnyerte vele a legjobb English Blend címet az azévi Chicago Pipe Show-n. Érdekes, hogy nem a Stokkebye (Lane Limited) név alatt forgalmazzák a dohányt, ennek okára Russ Ouellette mutatott rá az egyik pipás fórumon: ezt a keveréket exkluzívan az Arangonak (mely cég inkább szivar kereskedelemmel foglalkozik amely mellett például az Esoterica, a Balkan Sobranie kultikus dohányainak kizárólagos forgalmazói) készítették, így technikailag nem Stokkebye blend.

A Kramer’s Father Dempsey története kicsit régebbre nyúlik vissza. A Kramer’s Pipe & Tobacco boltot Allan Kramer orosz emigráns alapította 1949-ben Beverly Hillsben. A bolt mögött állt a Jó Pásztor templom, melynek kinevezett papja az ír származású Dempsey Atya lett. Dempsey Atya a Dunhill cég egyik dohánykereskedésébe járt beszerezni kedvenc keverékét, de az új dohánybolt nyitását követően hamar jó barátságba került Allan Kramerrel. Megegyezett vele, hogyha Kramer újra tudja alkotni kedvenc dohánykeverékét, akkor csakis tőle fogja azt a jövőben megvásárolni. A legenda szerint nyomban szétterítették a pulton a Dunhill dohányt és Allan Kramer nekilátott tanulmányozni azt. Azonosítani tudta a dohányfajtákat amiből felépült a keverék, de az arányokkal bajban volt. Elkezdődött a játék, Allan újabb és újabb keverékekkel állt elő, az Atya pedig tesztelte azokat. Egészen addig tartott ez, míg egy napon Dempsey Atya azt mondta: “Állj meg itt! Ez jobb, mint az én régi dohányom.”

4292476b-8048-4493-aa16-08d06e64a346.png                                                                                  Father Dempsey

Ezt követően a plébánia közössége és az Atya barátai csak úgy hivatkoztak a keverékre, amikor meg akarták azt venni, hogy “Dempsey Atya dohányát” szeretnék. Így rajta maradt az elnevezés. Allan fia szerint az apja azt vallotta erről a dohányról, hogy igazi tábortűz aromája van: sima, testes latakiás keverék. Ez utóbbival én azért vitatkozom, de ezt majd később a szubjektív részben kifejtem. Sajnos Kramerék boltja nemrég bezárt, köszönhetően a dohány kereskedelemmel kapcsolatos tengerentúli változásoknak. Számos közkedvelt dohányuk volt, amiket sokszor Hollywoodi sztárokról neveztek el. Sok aromás/latakiás keverék, amely szép átmenetet jelent a két dohánytípus között. Szerencsére ezek a blendek nem tűntek el véglegesen az idő mély süllyesztőjében, mivel a forgalmazásukat a Smokingpipes, gyártásukat pedig a Cornell & Diehl vette át. A Father Dempsey dobozos és kimérős változatban is kapható. Még annyit fűznék hozzá a fenti kis történethez, hogy ez a meg nem nevezett Dunhill keverék nagy valószínűséggel a MyMixture 965 lehetett.

5cc823a7-ab64-4626-8b37-bb0cf0341f85.png                                                               Al Kramer, saját boltjában 

A történetek után kezdődjön a szubjektív része az írásomnak. Nézzük a dohányokat. Készítettem egy fotót a két keverékről egymás mellett, sajnos a kép nem adja vissza a valóságot, az életben sokkal jobban látszik a különbség a két blend között. Ahogy írtam korábban az Arango Balkan Supreme a latakia, oriental/turkish, viriginia mellett black cavendisht is tartalmaz. A Father Dempsey ezzel szemben csak az alap hármassal rendelkezik. Szemfülesek rögtön le is csaphatnak erre a mondatra: Ha Allan Kramer azonosította az összes alkotóelemet, és igaz a legenda, hogy az alapkeverék, amelyet újra alkotni akart, az a MyMixture 965 volt, akkor hol marad az ízesítetlen black cavendish??? Hát igen, valami hibádzik… .

img_2406.jpeg

Lássuk a dohányok vágását: az Arango a Scandinavian Tobacco Group üzemeiben készül, és ennek megfelelően a Dunhill/Peterson dohányoknál megszokott szép szalag vágott (ribbon cut) formával találkozunk. Világos és mélybarna, valamint fekete színek keverednek, de jellemzően inkább sötétebb tónusú a keverék. Én találtam benne jónéhány keményebb szárdarabkát, amiket nem kifejezetten kedvelek, és általában ezek jelenléte nem jellemző a prémium dohányokra. A Father Dempsey ezzel szemben vastagabb/testesebb darabokból áll, de ezt is szalag vágott dohányokhoz sorolják. Érdekesek a nagyobbacska latakia dohánydarabkák a keverékben: feketén csillogó, bőrszerű valamiknek hatnak. Színvilágában mélybarna dominál, fekete foltokkal. A két vágás közötti különbség okozhatja valószínűleg azt, hogy míg a Balkan Supreme egy könnyen tömhető, kezelhető dohány, mellyel nem kell sokat foglalkozni a pipázás során, addig a Father Dempsey egy nehezebben kezelhető, sok törődést igénylő keverék, sok tömködőhasználattal és az én esetemben sok újragyújtással. Ebből a szempontból az Arango magasan jobb teljesítményt nyújt, mint a Father Dempsey. A bulk dohányok nedvességtartalmáról nem igazán lehet hasznos információt nyújtani, mert változó attól függően, hogy éppen melyik adagból kapja az ember. Nekem például a Balkan Supreme kifejezetten szárazan érkezett.

Beleszimatolva az Arango üvegébe a latakia füstös, kojtos  illata fogad. Nem olyan szúrós, kaparós, vasúti talpfa szerű, mint a G.L. Pease Quiet Nights-nál, hanem kellemes tábortűz jellegű. Én nem nagyon érzékelek egyebet mellette. A Father Dempsey teljesen más élményt gyújt az orrunk számára: érződik a latakia, de közvetlenül ott van mellette valamilyen édeskés és valamilyen fűszeres illat is, talán a keleti dohányok és a virginia játéka. Egészen kellemes kombináció. Ezek alapján már érzékelhető, hogy itt a latakiának nincs akkora dominanciája a többi alkotóelem felett, mint a Balkan Supreme esetében.

Gyújtást követően a két blend eltérő ízekkel és illatokkal ajándékoz meg. Az Arango Balkan Supreme egy igazi, közepesen testes, latakia domináns keverék. Egyáltalán nem édeskés, nem szirupos. Talán a hozzáadott black cavendishnek köszönhetően nem zavarja, karcolja az ember torkát, mint néha más latakiában gazdag dohányok, viszont nem is nagyon tudok kiszúrni más komponenst: nincs a virginiákat jellemző szénás, citrusos, netalán barna kenyeres beütés, nincs füszeres keleti csiklandozás, csak latakia, amit teljesen jól adagol a dohány az elejétől a tömet végéig. Nikotinban talán közepesnek mondanám, nem kell leülnöm gondolkodni utána, mint mondjuk egy nagyobb adag Peterson Irish Oak után. Ahogy fent írtam, jól tömhető és kezelhető dohány, akár a mindennapi angol keverék szerepét is betöltheti.

A Father Dempsey ezzel szemben komplexebb élményt nyújt, fűszeres édes felhangok is megjelennek a jól ismert latakia füstös, bőrős ízvilága mellett. Orron kifújva kicsit csiklandozó keleti dohányokból származó illatok, aromák teszik teljesebbé az élményt. A válaszom pedig a nagy kérdésre, hogy hasonlít-e a MyMixture 965-re az, hogy nem. Amúgy szerintem a másik sokat emlegetett MyMixture 965 helyettesítő, a Peterson Old Dublinja sem hasonlít a MyMixture-re, de ez szintén személyes vélemény. Ellenben nekem már a legelső tömet pöfékelése során is az motoszkált a fejemben, hogy ez a dohány teljesen olyan, mint egy kellemesen visszafogott McCelland - Frog Morton’s Cellar, pedig itt nincs semmilyen hozzáadott whiskey íz vagy aroma. Nekem a Cellar kicsit harsány és tolakodó volt a maga édes/szirupos ízvilágával, a Father Dempsey viszont pont jó ebből a szempontból. A Seattle Pipe Club - Plum Puddingja a másik dohány, amire emlékeztet engem. Akinek tetszik a Plum Pudding, szerintem annak tetszeni fog a Father Dempsey is. Végül visszatérve Allan Kramer véleményéhez a dohányról: szerintem ez nem egy egysíkú, latakia domináns keverék. Sima és közepesen testes, ez igaz, de itt sokféle dohány összjátéka jelenik meg és nem csak az egyedüli tábortűzszerű latakia élmény uralkodik a tömetünk során. Persze az élménynek ára is van sajnos: munkás dohánnyal van dolgunk, nem nagyon lehet magára hagyni, törődni kell vele. Amennyiben ügyesek vagyunk csodás ízeket és illatokat csalogathatunk ki belőle. Az összetett ízek és a törődés miatt ezt nem ajánlanám mindennapi angol/balkán dohánynak. Father Dempsey-vel le kell ülni és elmélyülni benne, élvezni egymás társaságát.

bde99328-4709-4875-bb22-1065f5cf3ab7.png 

Mennyire jók ezek a dohányok? Latakiás vonalon nálam a Dunhill/Early Morning Pipe-ot, a Mac Baren/HH Latakia Flake-t és a Peterson/Old Dublint magasan verik. Nekem jobbak a McCelland/Frog Morton’s Cellarjánál és a G.L Pease/Maltese Falconjánál is. A Dunhill /MyMixture 965, G.L. Pease/Quiet Nights és Seatle Pipe Club/Plum Pudding vonalat viszont már nem érik el. Én mindkét dohánynak 4 csillagot adnék a “rinyuméteren”. Az én esetemben teljesen hangulatfüggő, hogy melyik ízlik éppen jobban. Ízekben talán a Father Dempsey jobban teljesít, de ezen jelentősen ront a mechanikai hibáival.

29 vélemény alapján 3,9 pontot ért el a 4.0-ből az Arango Balkan Supreme a tobaccoreviews.com-on és balkán besorolást kapott. A Kramer’s Father Dempsey-je 38 review alapján 3,5 pontot kapott az elérhető 4,0-ből és angol besorolást kapott. És itt a csattanó, szerintem rossz a besorolás: szerintem az Arango Balkan Supreme egy latakia forward dohány, a Father Dempsey meg épp egy oriental forward. Vagy talán igaza van Artful Codgernek és felcseréltük a 80-as években a fogalmakat???

Kinek ajánlom őket? Aki nem szereti az édeskés vonulatot a füstösség mellett annak kiváló lesz a Balkan Supreme. Aki imádja az ízekben gazdag, változatos dohányokat és szereti a füszeres édes felhangokat, annak nem fog csalódást okozni a Father Dempsey.

Ki kicsoda a cikkben:

The Artful Codger: YTPC (YouTube Pipe Community vagy újabban Your Pipe Community) oszlopos tagja, a codger életélmény szószólója, a Velvet dohány hírnöke és éltetője.

STUFFandTHINGS: Youtube csatorna, melyet Bradly üzemeltet. A pipás tartalmak (blend review-k, pipa ismertetések, pipázási 1x1, stb…) mellett, könyvfelolvasás, számítógépes játékok és egyéb ismertetők/leírások/jellemzések találhatóak meg a csatorna anyagában. Talán a legszélesebb körű és számú dohányelemzéssel rendelkező csatorna.

Brian Levin: Egyesek szerint a két lábon járó pipa enciklopédia, a pipás podcast-ok szülőatyja. Számos dohánygyártáshoz és kereskedelemhez kapcsolódó munkakörrel rendelkezett az elmúlt évek során: Orlik Company, Peter Stokkebye, SmokingPipes.com, stb … . A The Pipes Magazine Radio Show műsorvezetője és a legnagyobb Walt Disney pipa gyűjtemény birtokosa.

Peter Stokkebye: Dániából az Egyesült Államokba áttelepült dohánykeverő mester, aki elindított egy családi vállalkozást, mely generációk óta a dohányipar meghatározó része.

Russ Ouellette: A PipesandCigars.com fő dohánykeverő mestere. Olyan blendek kerültek ki a kezei közül, mint a Heart & Home: Black House, WhiteKnight vagy a Magnum Opus.

Szólj hozzá!